Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya (A csábítás kilenc szabálya 1.)

Még a megjelenés idején felfigyeltem a könyvre, hogy aztán a későbbiekben szinte tudomást se vegyek róla: nem kifejezetten vagyok oda a történelmi romantikus regényekért és ugye jelen esetben a borító és a fülszöveg valami hasonlót ígér. Azonban valamiért mégsem hagyott nyugodni a kiadvány, az agyamban hátul ott motoszkált a gondolat, hogy olyan sokan dicsérték, jól szórakoztak rajta és így tovább - ugyanakkor az sem mellékes, hogy a Büszkeség és balítéletet könyvben és filmben (szigorúan a BBC feldogozás) is szeretem, ha pedig ez a történet csak fele annyira jó, akkor... A helyzetet szokás szerint a véletlen oldotta meg, amikor az egyik molyos ismerősöm (@nat) úgy gondolta, hogy eladja a kötetet, és én nem is szalasztottam el a lehetőséget - ha pedig már így alakult, akkor az olvasás sem váratott túl sokáig magára. 

Értékelés: 9/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Arany pöttyös

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 495 oldal

Borító ár: 2.999,- Ft

Fordította: Hetesy Szilvia
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya
A mű eredeti címe:

Nine Rules to Break When Romancing a Rake

Folytatás:

2.) A hódítás tíz szabálya

3.) Tizenegy botrány egy herceg elcsábításához

Műfaj: történelmi romantikus

"Szégyennek tartom, hogy a nők még csak ki sem próbálhatják azokat a tapasztalatokat, amelyek a férfiak számára olyan magától értetődőek."

Lady Calpurnia Hartwell igazi hölgy, tökéletes példája a jól nevelt, minden társadalmi szabálynak és elvárásnak megfelelő, előkelő származású nőnek, ráadásul még gazdag hozományt is remélhet az, aki feleségül veszi. A probléma mindössze annyi, hogy Lady Calpurnia nem éppen a társaság középpontja, egyesek szerint szürke kis egérke, aki figyelemre sem érdemes, mások a hozománya árán akarnak pénzhez jutni, ez utóbbiak a lány számára azonban semmit sem jelentenek. Callie hatalmas álmot dédelget a szívében: szerelemből akar férjhez menni, természetesen egy olyan férfihoz, aki szintén viszont szereti őt. Az álmok azonban veszélyesek, a báli szezonok egymás után múlnak el és Callie hamarosan a táncparkett szélén, majd a vénlányok között találja magát.

"28 évet azzal töltöttem, hogy azt tettem, amit mások elvártak, olyan voltam, amilyennek mások elvártak. És ez szörnyű, amikor nem önmaga az ember, hanem egy mások által kialakított képnek felel meg. (...)."

Most, tíz évvel később már bele is nyugodna a helyzetébe, de a húga közelgő esküvője felkavarja a lelkét és döntésre jut: ha eddigi példás viselkedése nem hozta meg számára a szerelmet és a házasságot, akkor ezek után legalább élvezni akarja az életet - még az esetleges botrányok árán is. Titokban listát ír, egy olyan felsorolást, amely biztosan mindenkit megbotránkoztatna, mert olyan tevékenységeket tartalmaz, amelyeket egy kifogástalan viselkedő hajadon - még ha vénlány is - biztosan nem kívánna megtenni... kivéve persze Callie-t. A lista első helyén a "szenvedélyes csók" áll, ehhez azonban kellene egy partner is, aki természetesen nem lehet más, mint Gabriel St.John, Ralson márkija, egy jóképű, de rossz hírű nőcsábász, az a férfi akiért Callie szíve már egy évtizede epekedik. Callie vakmerően belekezd a listán szereplő tételek teljesítésébe...

"- (...) Miért nem várja ki azt a férfit, aki… aki tényleg leveszi a lábáról?

Callie felnevetett.

- Mylord, ha ez a férfi valamikor el is határozta, hogy felbukkan, időközben valahol nagyon eltévedt. Már 28 éves vagyok, és elegem van a várakozásból."

A bevezetőben már megemlítettem Jane Austen klasszikussá vált regényét, a Büszkeség és balítéletet és ez nem volt teljesen véletlen, minden ok nélküli, mert - az általam olvasottak közül - ez az a mű, amelyhez ezt a regényt a leginkább hasonlítani tudom. Az angol felső körök élete, a bálozások, a férjkeresés ugyanúgy megjelennek ebben a könyvben is és a problémák is gyakorlatilag ugyanazok - még a két regény két hősnőjének anyja is kísértetiesen hasonlít egymásra. :) A hasonlóságok azonban ki is merülnek ennyiben, mert ez a könyv korántsem olyan tartózkodó, olyan visszafogott, hanem sokkal vakmerőbb, kalandosabb, illetve meglepően változatos - és egyben pikáns  - helyzeteket felvonultató olvasmány.

"A szerelem csak egy kifogás, hogy úgy cselekedjünk, hogy közben nem számolunk a következményekkel. (...) Én mindig azt láttam, hogy a szerelem a fájdalom és a szenvedés előhírnöke. És mint fogalom is több kárt okoz, mint hasznot."

Nem voltak nagy elvárásaim a történettel kapcsolatban, nem akartam kimagasló szellemi értékű, a végtelenségig csavart cselekményű művet olvasni, hanem csak ki akartam kapcsolódni, jól akartam szórakozni, és erre ez a könyv tökéletesen alkalmas.
A helyzet némiképp sablonosnak tekinthető és a regény is tele van klisékkel, a végkimenetellel kapcsolatban sem lehet senkinek egy percig sem kétsége, de még így is többet adott, mint amire számítottam: kedvelhető szereplőket, kalandot, a szabadságvágy nagymértékű megnyilvánulását, humort, szóváltásokat, őrült helyzeteket, és persze mindezek járulékos következményeit.

"A kaland akkor is megéri, ha maga a tapasztalat csalódás."

Mondhatnám, hogy sablonos... Igen, részben az, de azért van benne eredetiség is, amelyet maga Lady Calpurnia személye, illetve az általa összeállított lista és annak teljesítése biztosít a számunkra. A szórakozást Gabriel és Callie szóváltásai, valamint a lány - az adott korhoz és elvárásokhoz mérten - őrült ötletei garantálják, a szerelmi légyottok leírása pedig olyan részletes, hogy bőségesen biztosít alkalmat a pirulásra. Igen, jól olvastátok, van a történetben intim együttlét, méghozzá nem is kevés, de ez engem egyáltalán nem zavart.

"A vonzalom nem egyenlő a szerelemmel."

Callie felnőtt nő, de szexuális értelemben a végletekig tapasztalatlan, Gabriel viszont pont az ellentéte, élvhajhász, szoknyapecér, számtalan szeretővel a múltjában. A pimasz és sármos férfi nem csak Calpurnia szívét rabolta el már rögtön a történet elején, hanem az enyémet is. Teljesen megértem a lányt, hogy egy évtizeden keresztül epekedett a márki után és ő volt az, akinek közreműködésével a listáján szereplő pontok teljesítését megkezdte.

Nem csak a főszereplők sikerültek jól, hanem a mellékszereplők is: Gabriel ikertestvére, pár perccel fiatalabb öccse, Nicholas St.John, legalább olyan érdekes személyiség, mint a bátyja, de Callie testvére, Benedick is felkeltette az érdeklődésem, szívesen olvasnám a róluk szóló történeteket is. És akkor Juliannát és az ő titokzatos hercegét még nem is említettem. Ha minden kérésem ilyen gyorsan meghallgatásra kerülne, akkor végtelenül boldog és elégedett lennék, ugyanis a folytatás főszereplője Nicholas lesz. :)

Tetszett a szöveg stílusának könnyedsége, olvasmányossága, a történet alakulása, Callie és a kalandjai nem engedték, hogy unatkozzak. Ami viszont nem tetszett, hogy a "férfi" és a "lány" kifejezések annyiszor fordultak elő a szövegben, hogy már kiütést kaptam tőlük. Persze, tudom, hogy elkerülhetetlen a szóismétlés, de amikor egy-egy mondatban többször is előfordult akár az egyik, akár a másik szó, vagy éppen mindkettő, akkor bizony már a falat kapartam. Főként a regény második felében volt jellemző ez a halmozódás. Ugyanez mondható el az együttlétek leírásáról is: nem egy esetben éreztem azt, hogy egyes mondatokat mintha korábban is olvastam volna.
Ezek azonban csak apróságok, írástechnikai problémák, amelyek nem rontották el az olvasás élvezetét, a regény hangulata és stílusa pedig bőven kárpótolt az apró botlásokért.

Mindent összevetve azonban kellemes kikapcsolódást biztosított számomra a könyv, jól szórakoztam miközben olvastam - a pontozásom is úgy alakítottam ki, hogy a romantikus kategória könyveivel vetettem össze a regényt.
Sarah MacLean bebizonyította, hogy az unalomig ismételgetett téma sem akadály annak, ha valaki jó és élvezetes történetet akar kanyarítani belőle, csak éppen kedvelhető szereplőket kell felvonultatni, akiknek kalandjait szívesen átélnénk mi magunk is - és persze az sem hátrány, ha mindez jó stílusban kerül tálalásra. Amit ettől a könyvtől kaptam, az elég volt ahhoz, hogy bizalommal forduljak a szerző többi regénye felé is. A folytatást biztosan olvasni fogom, és a polcomon akarom tudni.

Posted in: 9 pontos,A csábítás kilenc szabálya,Arany pöttyös,könyvértékelés,Könyvmolyképző,romantikus,Sarah MacLean,történelmi romantikus