3 éves a Könyvek erdeje, azaz újabb blogszülinap

Mit is mondhatnék? Örülök. Nagyon örülök, hogy idáig eljutott a blog és én is - hosszú volt ez a három év, ugyanakkor hamar el is röppent, örömökkel és egyúttal bukkanókkal is teli volt. Ez a blog az én gyermekem, a büszkeségem...
Hirtelen elhatározásból indítottam el, nem igazán tudtam, hogy mibe is vágom bele a fejszém: mondhatjuk úgy is, hogy besikerült. De ha már így történt, akkor igyekeztem kihasználni minden előnyét, közben pedig belerakni a szívem és a lelkem - mert ezt csak így lehet csinálni. Úgy voltam vele, mint a kisgyerek: felnéztem a nagyokra, igyekeztem lábra állni, bár sokat csetlettem és botlottam, jó néhányszor fenékre huppantam, de mint minden, a blogolás is egyre jobban ment. Növekedett az oldalmegnyitások száma, elindult a blog facebook oldala is, minden ragyogóan alakult.

Majd bekövetkezett egy olyan esemény, amely sokkal több időmet (és agykapacitásomat) foglalta le, mint szerettem volna és emiatt csökkent a bejegyzések száma, de még így is igyekeztem egyenletes teljesítmény nyújtani, a bejegyzéseim időzíteni. Bár látszik, hogy kevesebbet tudok foglalkozni ezzel a felülettel, de itt vagyok és remélem, hogy még sokáig itt leszek a továbbiakban is.

Szóval a blog immár óvodáskorba lépett. Nézzük akkor, hogy mi is történt az elmúlt egy évben. Mivel ennyire közel az előző év vége, az új év eleje, ezért ez a bejegyzés számomra mindig összemosódik az éves értékeléssel, amolyan két legyet ütök egy csapásra poszt.

Továbbra is igyekeztem folytatni a korábban már elindított blogrovatokat: a Várólista és a Polcra került rovatok havi rendszerességgel jelentkeznek, de a blog működésére leginkább a könyvértékelések voltak a jellemzőek. Ezekre még futotta az energiámból, sok minden egyébre már nem.
Így sajnos hiába kaptam felkéréseket, az időnként érkező kérdőívek megválaszolására és publikálására már nem jutott időm. :(

Legnagyobb örömömre ismét sikeresen teljesítettem a Csökkentsd a várólistádat kihívást - bár az olvasásra váró könyveim mennyisége minden igyekezetem ellenére egyre hosszabb. Pont ezért 2015-ben is próbára teszem magam.
Továbbra is jelennek meg véleményeim az ekultura.hu oldalon, 2014-ben 27 db könyvértékeléssel tettem gazdagabbá és remélem, hogy színesebbé az oldalt.

2014-ben is voltam a Könyvfesztiválon és a Könyvhéten, illetve ott voltam minden Borsodi Molyklub találkozón, de eljutottam a Rozsnyai János Miskolcon megtartott író-olvasó találkozójára is.


Szokás szerint következzenek a száraz tényadatok, amelyek azért elég beszédesek:

Olvasások adatai:

- 153 db könyvet helyeztem el az idén könyvespolcom egyre fogyatkozó helyein, illetve néhány kötet esetében előnyben részesítettem az elektronikus verziót;

- 133 db könyvet sikerült elolvasnom. És mert szeretem a statisztikát: ez 11,1 könyv/hónap, átlagosan 354 oldal terjedelemmel);

- Összesen 47.076 elolvasott oldal van mögöttem 2014-ben, amely havi szinten 3.923 oldalt, napi szinten 129 oldalt jelentett átlagban.

Kedvencek és kevésbé kedvencek, azaz az olvasási élmények hullámhegyei és hullámvölgyei:

Bár úgy tűnik, de nem is olyan könnyű kiválasztani az elmúlt év sok olvasott műve közül azt, amelyik a legjobban tetszett. Már csak azért sem egyszerű az eset, mert több műfajban olvasok és a különböző kategóriákba sorolt regényeket nem lenne igazságos egymáshoz hasonlítani - ezért minden kategóriából választottam egy - vagy több - kedvencet, emlékezetes olvasnivalót.

Young adult kategóriában mindent magasan vert Maggie Stiefvater A Skorpió Vágta című regénye, de nagy hatással volt rám Victoria Schwab Az Archívum című írásának, illetve a Felszabadulás című folytatásának hangulata. De legalább ugyanennyire kedveltem Robin LaFevers Sötét diadal című regényét is.

A sci-fi történetek nem igazán csúsztak az idén, de John Scalzi stílusa - főleg a könnyedsége és a humora - továbbra is a kedvencem - A lázadás hangjai különleges élmény volt és nekem még a Zoé története is tetszett (erről majd egy picivel később nyilatkozom).

Fantasy kategóriában Robin Hoob Élőhajók ciklusa (Bűvös hajó, Őrült hajó, A végzet hajója) utánozhatatlan élményt nyújtott, de China Miéville Kraken című regényének őrült zsenialitása is levett a lábamról és emlékezetessé tette a kapott élményt.

Bár az egyik inkább sci-fi, a másik meg urban fantasy, de humor tekintetében az idei évben On Sai Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál, illetve Gaura Ágnes Lángmarta örökség című regényei jelentették számomra a legkacagósabb kikapcsolódást.

Erotikus kategóriában is több meglepetés ért, mert magam sem gondoltam volna, hogy ennyire kedvelni fogom Christina Lauren Gyönyörű rohadék című, szenvedélytől sistergő írását, illetve Emma Chase Behálózva című aprócska, de annál élvezetesebb kötetét.

New adult kategóriában is sokat olvastam, a hányattatott sorsú fiatalok útkeresése, érzelmeik felfedezése, problémáik leküzdése sok különböző stílusban és környezetben került elém 2014-ben. Ebből a hatalmas kínálatból nekem mégis Jessica Sorrensen Callie, Kayden és a véletlen című regénye tetszett a legjobban.

Krimi és thriller kategóriában Donato Carrisi Démoni suttogás című könyve nyújtott maradandó élményt, szorosan a nyomában pedig ott loholt Sebastian Fitzek Ámokjáték című írása.

Az év nagy meglepetése volt számomra Tóth Csilla Körbe ég című kötete, amelynek nem mindennapi története és különleges stílusa nagy hatással volt rám.

Nem csak a legjobbak, de a legrosszabbak is mindig emlékezetesebbek, mint kellene. 2014-ben beletenyereltem jó pár olyan regénybe, amely nagyon nem tetszett, de a leginkább Thomas Chagnaud Másvalaki, illetve Andrew Davidson A vízköpő című írásai akasztottak ki - az előbbiről kidühöngtem magam, az utóbbi esetében nem akartam időt pazarolni a poszt megírására. Rachel Van Dyken Egyetlen című "remekműve" is rendesen kiakasztott - ki is dühöngtem magam miatta. A fentebb említett szerzők mindenesetre elérték azt nálam, hogy soha és semmikor nem akarok többet olvasni tőlük.

Néhány megkezdett sorozatnak sikerült a végére érnem (Vérmacskák, Sírkertek királynője, Pokoli szerkezetek, Razorland, Csitt, csitt, Élőhajók-ciklus, Sötét vihar, Déli Végek-trilógia), ennél persze lényegesen többet kezdtem el, de itt most csak azok közül szerepel néhány, amelyeket folytatni is fogok: Peter Grant sorozat, Charley Davidson, Denazen, Átokvetők, Szakítópróba, Démon-ciklus, Szeress, ha hazudok is, Grisa-trilógia, Behálózva, Hófehér trilógia, Végtelen ég alatt, Csak lélegezz!)


A blog teljesítménye:

- A látogatások száma 2015. január 07-én (reggel): 243.767 oldalmegnyitás (egy évvel ezelőtt mindez "még csak" 122.100-as érték volt), tehát egy év alatt közel annyiszor kattintottatok a blogra, mint a megelőző lévő két évben. Köszönöm nektek!

- A látogatásszámon is látszik, hogy mikortól esett vissza az aktivitásom és csökkentek a posztok számai. De nem panaszkodom, mert a legnagyobb havi látogatásszámot 2014. áprilisban érte el a blog, amikor is 12.072 alkalommal voltatok kíváncsiak a Könyvek erdejére.
- Nagy örömömre viszont sikerült megdöntenem a napi látogatásszám eddigi csúcsát, ugyanis 2014. december 27-én 564 alkalommal nyitottátok meg a blog valamelyik oldalát. Majd 2015. január 02-án ez az érték is megdőlt, ezentúl az 574 oldalmegnyitás az etalon a számomra. :)
- A közzétett bejegyzéseim száma: 581 db, amelyből az utóbbi egy évben 134 db került ki az oldalra.

- Az oldalon olvasható könyvértékelések száma 331 db, amelyből 96 db került ki az elmúlt esztendőben.

- A rendszeres olvasóim száma az egy évvel ezelőtti 68 főről 80 főre növekedett és ebben nincsenek benne a bloglovinon, valamint a facebook-on keresztül követők (az utóbbiak egyébként jelenleg 141 fős tömeget képviselnek) - persze vannak átfedések.

Azt hiszem mindent elmondtam... talán többet is fecsegtem, mint kellett volna. Most már csak az következik, hogy:

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASSÁTOK A BLOGOT, 
HOGY TOVÁBBRA IS TÖRETLEN AZ ÉRDEKLŐDÉSETEK, 
HOGY FONTOSNAK TARTJÁTOK, AZT AMIT GONDOLOK!

MEGPRÓBÁLOK 2015-BEN IS ÉRDEKES ÉS TARTALMAS VÉLEMÉNYEKKEL SZOLGÁLNI A SZÁMOTOKRA.

Folytatás »

Csökkentsd a várólistádat 2015 - A tervezet

Amióta csak értesültem róla, minden évben részt veszek a Csökkentsd a várólistádat elnevezésű kihíváson. Az utóbbi három évben - 2012-ben, 2013-ban és nagy örömömre 2014-ben is - sikeresen teljesítettem a kihívás feltételeit, így ebben az évben is nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a könyvek összeválogatásába.

Miről is szól ez az egész? Ezt a kihívást évről-évre - most már mintegy hagyományként, külföldi példát követve - Lobo hirdeti meg. A részletekről, a jelentkezés feltételeiről ITT és ITT is olvashattok.

Dióhéjban a lényeg: 12 db, olyan könyv elolvasása a feltétel, amely a kihívás kezdetekor legalább fél éve szerepel a jelentkező várólistáján (ami egyben azt is jelenti, hogy legalább fél évvel ezelőtt megjelent). A jelentkezésnek egy 12 db könyvből álló alaplistát és egy max. 12 db könyvből álló alternatív listát kell tartalmaznia.

A bevezetést követően nézzük, hogy mely könyveket választottam ki a 2015-ös évre. Bőven volt miből válogatnom, egyik könyvért sem kell messzire mennem, csak a polcról kell leemelnem őket.
Ez az év a sorozatoké lesz, van amelyikből csal egy, de van, amelyikből rögtön két kötete is a listára tettem - remélem, hogy nem fog beletörni a bicskám. 

Íme az alaplistám könyvei:

A vállalásom legfontosabb adatai:

Az alaplista:

      - magassága: 39,5 cm;

      - terjedelme: 5216 oldal;

      - tömege: 5,67 kg.

Az alternatív lista:

      - magassága: 32,4 cm

      - terjedelme: 5344 oldal

      - tömege: 5,51 kg

Mark Lawrence Széthullott birodalom sorozatának csak az első részét olvastam eddig, épp itt az ideje, hogy megismerkedjek a Tövisek királya és a Tövisek császára eseményeivel, és elkísérjem Jorgot hosszú és küzdelmes útján.

Maggie Stiefvater regényeit imádom, a Hollófiúk trilógia eddig megjelent köteteinek olvasását direkt halogattam eddig, de már nem tudok tovább várni a befejező kötet megjelenésére, ezért A hollófiúk és Az álomrablók felkerült a listára.

Anthony Sheenard Parázs-varázs című könyve nem mai darab, de állítólag nagyon jó, pont ideje, hogy én is olvassam.

Karen Chance Cassandra Palmer sorozatának kicsit hányattatott a sorsa. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb csak kiadásra kerül a hatodik kötet is, de addig is el kellene olvasnom a Hajnal átka és a Holdvadász című részeket. Még az is lehet, hogy a megelőző hármat is újra kell olvasnom - rég volt már az, amikor Cassie-vel kalandoztam.

Erre az évre is jutott egy a Delta Vision kiadó Mesterművek sorozatából: most éppen Orson Scott Card Bűvölet című regénye van soron. 

On Sai megfogott magának egyedi humorával és stílusával. Calderon történetével már végeztem, de mivel már megjelent a folytatás, ezért semmi akadálya a Szivárgó sötétség sorozat első részének, a Scar olvasásának.

Brandon Hackett is állandó résztvevője a kihívásaimnak, tavaly nem sikerült beütemeznem a könyve olvasását, idén egy másikkal, Az időutazás napjával próbálkozom - remélem, hogy sikerrel járok.

A sárkányok a kedvenc fantasy lényem és Rachel Hartman Seraphina című regénye már kacsingat felém egy ideje, talán az idén már sorra is fog kerülni.

Indrek Hargla középkori regényét, a Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-Templom rejtélye című könyvét hirtelen felindulásból, egy értékelés hatására vettem meg - ugyanilyen hirtelen került fel az alaplista polcára is.

Az alternatív lista könyveinek is megvan a maga története:

Annyian mondták már, hogy olvassam Anthony Ryan A vér éneke című fantasy művét - hátha most sor kerül majd rá.

Tavaly már olvastam egy China Miéville regényt, a Konzulváros pont megfelelő lesz az idei évre. 

Christopher Paolini Örökség cilkusának negyedik kötetét, az Örökség című részt még a megjelenéskor megvettem - nem éppen most volt, talán most már el is olvasom.

Benyák Zoltán regényei közül tavaly is olvastam kettőt, már csak A háború gyermeke van hátra és elolvastam a szerző minden megjelent könyvét.

Egyik kedvenc fantasy szerzőm Brandon Sanderson, regényei közül pedig a Ködszerzet sorozat a favorit nálam. A törvény ötvözete a Ködszerzet világán játszódik, de jóval később - mindenképpen meg akarok ismerkedni vele.

Dan Brown regényét, az Inferno című kötetet tavaly karácsonyra kaptam és nagyon érdekel Robert Langdon professzor legújabb kalandja.

David Gemmell Rigante ciklusának eddig csak az első kötetét olvastam, most a másodikat, az Éjféli sólyom című részt vettem célba.

Scott Westerfeld Leviatán sorozatának első részét a Leviatánt imádtam, de az élmény miatt megvártam, hogy a Behemót és a Góliát is a polcra kerüljön. 2015-ben rájuk is sort szeretnék keríteni.

Mason Murray Lélekcsapda című regényét ajándékba kaptam a húgomtól és a sógoromtól, ráadásul a kötet még dedikált is - pont ideje, hogy elolvassam.

Szakurazaka Hirosi A holnap határa című regényéra rögtön felfigyeltem, a filmet is meg akarom nézni, de előtte mindenképpen elolvasom a könyvet.

Szeretem a krimit, néha pedig a vérfagyasztó történetekre is szükségem van. Pont ezért szereztem be annak idején Tess Gerritsen regényeit, de eddig még egyet sem olvastam közülük, A sebész tökéletes lesz kezdésnek - aztán majd jöhet a többi.

No, akkor ezek után nincs más hátra, mint olvasni, olvasni és olvasni. :)

Folytatás »

Jeff VanderMeer: Fantomfény (Déli Végek-trilógia 3.)

Kevés regény van, amely annyira ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, mint azt tette Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiájának első két része. Érzékenyen reagáltam a regények hangulatára, tetszett az alapötlet, ugyanakkor dühített, hogy szinte semmire nem kaptam választ, és még a második kötet befejezését követően is csak értetlenül néztem a könyvekre, az olvasottakra. Viszont ennek az érthetetlen dühnek köszönheti a sorozat azt, hogy mindenképpen be akartam fejezni, így természetesen ezt is tettem.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a bejegyzés az Expedíció és a Kontroll kötetek eseményeire vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz!

"... amikor beléptél az X Térségbe, feladtad a jogot, hogy bármit is normálisnak nevezz."

Értékelés: 8/10

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 322 oldal

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Borító ár: 3.180,- Ft

A mű eredeti címe: Acceptance
Sorozat: Déli Végek-trilógia
Előzmény: Expedíció, Kontroll
Műfaj: sci-fi, thriller

Egyszerre folytatás és előzménytörténet is ez a kötet. Kíváncsi voltam, hogy miként fognak összekapcsolódni az első és a második rész cselekményei, valamint azok következményei - minden eddiginél jobban érdekelt. Kíváncsian vártam a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek az előző kötetek olvasása során ébredtek bennem és örömmel nyugtáztam - már a könyv legelején -, hogy végre ebben a regényben talán meg is kapom azokat.

"... minden mindennel összefügg, semmi sem áll igazán önmagában..."

A különleges szerkezetű történetvezetésnek köszönhetően váltott fejezetekben szólal meg, meséli el a saját történetét a tizenkettedik expedíció pszichológusa, azaz a Déli Végek igazgatónője, a világítótorony őre, de megszólal Szellemmadár és Kontroll is. A biológusról sem felejtkezett el a szerző, mert közvetett módon ugyan, de az ő szavai is szerepelnek a regényben, kiveszi a részét a történetből, sőt még külön részt is kap az egyedi szerkezetű kötetben.

Az előbbi felsorolásból egyenesen következik az is, hogy a cselekmények, okok és történések bemutatása időben nem lineárisan történik, hanem egyszerre több idősíkon, egymással mintegy párhuzamosan zajlik. A világítótorony őrén keresztül természetesen az Elfeledett part lakóinak életét ismerhetjük meg, még az X Térség kialakulása előtti időkből. A korábban tapasztaltakhoz képest határozottan olvasmányosak és érthetőek voltak ezek a történetrészek, szívesen olvastam őket, mert végre úgy éreztem, hogy értem mi történik, értem, hogy miért viselkednek úgy az emberek, ahogy. A többi nézőpont szövege, amelyek eseményei már az X Térség létrejöttét követően játszódnak, hangulat és történések szempontjából ugyanolyan szürreálisak, mint amit eddig már megtapasztaltam. Jól érezhető, ahogy a szöveg megfogalmazásának stílusában is elkülönült egymástól az X-térség kialakulása előtti és utáni időszak.

"A szavak gyászos kiábrándulást okoznak, annyira alkalmatlanul fejezik ki a végest és a végtelent."

A teljes trilógia olyan, mint maga az X Térség: nem tudom, hogy miért is jött létre, igyekeztem megfejteni a titkait, értelmezni a felépítését, a működését, de ezt nem sikerült maradéktalanul véghezvinnem. Az előző kötetek olvasását követően megfordult a fejemben - és nem is tartottam magamban azt a véleményem -, hogy a szerző nem egészen gondolta át azt, amiről írni akart, de most megkövetem magam, mert világosan látszik a koncepció, jól érezhetőek és érthetőek a kapcsolódási pontok, az okok és az okozatok közötti összefüggések - legalábbis úgy nagyjából. Ami titok és érthetetlen marad továbbra is, az mindenképpen az X Térségnek köszönhető, amely minden erőfeszítés ellenére is féltve őrzi keletkezésének és működésének rejtélyeit. 

"Egy szellemek számára készült ajtón léptünk be a kísértetek közé. És ezzel együtt kell élnünk. Életünk végéig."

Bár szép számmal érkeztek a válaszok, mégis maradtak lyukak a történetben, amelyek miatt újra és újra felbukkantak a gondolataim között a regény eseményei. Azt vettem észre, hogy egyfolytában túráztatom az agyamat és próbálom tovább gondolni a történetet, betömködni a hézagokat a saját fantáziám szüleményeivel, újraértékelni nem egyértelmű magyarázatokat. Mert továbbra is ott vannak azok a kérdések, amelyekre nincs válasz: Mi is volt tulajdonképpen ez az egész? Miért alakultak át az emberek? Hogyan és miért jöttek létre a másolatok?

Sokkal, tényleg sokkal könnyebben olvasható, cselekményében is lényegesen gördülékenyebb ez a kötet, mint az Expedíció vagy a Kontroll - tapsikoltam örömömben, hogy valamennyi humorral is találkoztam a szövegben. Bár a részek gyors egymásutánban, mintegy fél éven belül jelentek meg, még ez sem teljesen optimális eset, az igazán ajánlott az lenne, ha közvetlenül egymás után olvashattam volna a köteteket. A Fantomfény méltó befejezése a sorozatnak, enélkül a könyv nélkül az előző két rész nem is értékelhető igazán, nem áll meg a saját lábán.

Elképzelhetően bennem van a hiba, mert bár érzem a történet különlegességét, látom a zsenialitást a cselekmények és a kapcsolódási pontok mögött, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez bizony nem egy egyszerű olvasmány, nem egy könnyen emészthető történet - ez pedig rányomja a bélyegét a trilógia által nyújtott élményre. Ugyanakkor azt sem tagadhatom, hogy érdekelt ami a lapokon szerepelt, és még jóval az olvasást követően is az X Térség által okozott furcsa és hihetetlen eseményeken gondolkoztam/gondolkozom, ez pedig azért jelent valamit.

Elhiszem, hogy egyedit alkotott a szerző, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy így van, csak azt nem tudom, hogy szeretnék-e még több hasonló regényt olvasni vagy inkább megmaradnék annál, amelynek története nem ennyire elvont, nem ilyen mértékben szürreális, hanem könnyebben követhető és értelmezhető. Szeretem a csavarokat, a meglepetéseket, ez azonban valami más volt, a homálynak és a talányoknak ez a bemutatása nem egészen az én világom. De mint írtam, elképzelhető, hogy a hiba bennem van... vagy egyszerűen csak fáradt vagyok és ezért részesítem mostanában előnyben a világosabb és könnyedebb olvasmányokat.

Folytatás »

Mert újra véget ért egy év és indul egy újabb...

KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK 

BOLDOG, SIKEREKBEN ÉS KÖNYVEKBEN GAZDAG, 

ILLETVE AZ OLVASÁSHOZ SZÜKSÉGES

SZABADIDŐBEN BŐVELKEDŐ 

 BOLDOG ÚJ ÉVET!

Folytatás »

Várólista - 2014. december

A józan paraszti ész azt súgná, hogy a karácsonyi megjelenések nagy rohama lezajlik legkésőbb novemberben, hiszen a könyveknek el kell jutni az üzletekbe és vásárlóknak is kell időt hagyni a választásokra. De mindez nem így van... sem kiadói, sem pedig vásárlói szempontból. Ennek eredménye az, hogy még decemberre is rengeteg megjelenés jut, az online áruházak és a könyvesboltok tele vannak a nyomdából frissen kikerült kötetekkel... és kétségbeesett, a választéktól vagy éppen a rendelésük körüli káosztól megvadult vásárlókkal. Persze vannak kiadók, akik tervezetten, jó előre jelzik a megjelenéseik időpontját, de vannak előre nem ütemezett vagy éppen nem hangoztatott megjelenések is. Nézzük, hogy milyen újdonságokat is tartogatott az olvasók számára december első fele. Zsúfolt volt ez a fél hónap.

A Fumax Kiadó december közepére ígérte Brian McClellan Vérrel írt ígéretek című regényét, amely a Lőpormágus trilógia kezdő kötete. Igényes, kemény borítós kiadványként jelent meg a kötet, a szemfülesebbek - köztük én is - még időben előrendelték. Thriller és krimi fonton is tartogatott néhány meglepetést ez a hónap: az Alexandra Kiadó jelentette meg Caroline Kepnes Te című regényét, amelynek alapját az adja, hogy mennyire figyelmetlenül is bánunk a jelszavainkkal és a különböző fórumokon elhelyezett nyilvános információkkal - ezáltal pedig mennyire kiszolgáltatjuk magunkat. Az Ulpius-ház Kiadó Chris Carter A keresztes gyilkos című regényét, a Robert Hunter sorozat első kötetét hozta el nekünk. Bevallom, hogy felkeltette a kíváncsiságom a regény, szerintem egyszer majd olvasni is fogom.

Az Ulpius-ház Kiadó a romantikus beállítottságú olvasóit sem hanyagolta el. Egy ideje már ígérték, most végre megjelent Monica Murphy Heti csaj sorozatának harmadik része, a Három megszegett ígéret. 

Aki kedvelte a Soha határát, illetve az Örökké határát, annak nagy öröm, hogy J. A. Redmerski új regénye jelent meg magyarul, minden előzetes beharangozás nélkül, csak úgy nagy hirtelen. Sebaj, az Ének a szentjánosbogarakról című regény boltokba kerülésének akkor is örülök.

A Delta Vision hírhedten híres arról, hogy a könyveiket csendben, minden hírverés nélkül jelentetik meg.

Így volt ez ebben a hónapban is, amikor öt könyvvel tették gazdagabbá a kínálatot. Gaura Ágnes ezúttal nem a legújabb Borbíró Bori regénnyel örvendeztetett meg minket, hanem egy novelláskötettel, amelynek címe: Embertelen jó. Az újabb Bori kötetig ezzel is beérjük... Orson Scott Card Teremtő Alvin sorozatának rögtön két része is megjelent : A rézbőrű próféta és A kovácsinas.

A Mesterművek sorozat eléggé halódott az idén, de az év végére csak a boltokba került Jo Walton tavaly megkezdett sorozatának második része, amelynek címe: A király neve. Teljesen aktuális, a hónap ünnepeihez illeszkedik Varga Csaba Béla új trilógiájának első része, amelynek címe: Santa és az Éj asszonya.

Az olvasók decemberben sem maradhatnak sci-fi nélkül. A Fumax Kiadó elhozta nekünk a Térség sorozat harmadik kötetét, az Adaddon kapuját. A Delta Vision megjelentette Peter F. Hamilton régóta várt, Pandóra csillaga című regényét - két kötetben.

Az Ad Astra nem sokat hallat mostanában magáról, de karácsonyra jelentkezett Ramez Naam Nexus című írásának magyar kiadásával. Ha még nem lenne elég Orson Scott Card műveiből, akkor itt a Fajirtás, a Végjáték sorozat harmadik kötete, átdolgozott kiadásban, az Uno Mystica kiadónak köszönhetően.

A Könyvmolyképző Kiadó decemberi megjelenéseinek most is sikerült rendesen igénybe venniük a türelmem. Nagy nehezen csak sikerült összeszednem a megjelenéseket, amelyekből azért jó pár akadt. Ezek egy része már kapható a boltokban, néhány kötet nem... de azt ne várjátok el tőlem, hogy ezt minden könyvnél részletezzem. Akkor a részletek:

Álmomban sem hittem volna, hogy Holly Black Átokvetők sorozatának harmadik része, a Fekete szív megjelenik, de így történt. Marie Lu Legenda sorozata is befejezéséhez érkezett, a Bajnok című részt sokan vártuk.

Végéhez érkezett a Bane Krónikák kis füzeteinek megjelentetése is, ezúttal a 9. és a 10. rész került a boltokba, A New York-i Intézet csatája, valamint az Igaz szerelem (és egy első randi) címekkel.

Új sorozatot is indított a kiadó: Kresley Cole neve ismerős a magyar olvasóknak, a Méreghercegnő azonban YA regény és állítólag nagyon jó, egyben az Arkánum Krónikák első része. Jus Accardo Érintés nélkül című írása a Denazen sorozat első és második része közötti novella, amely megjelenésének sokan örülünk.

A Könyvmolyképző Kiadó kinevelte a könyvmolyokat és mivel az olvasói felnőttek, így már nekik való könyveket is kínál - nem is keveset, mert decemberben ebben a műfajban a legnagyobb a kínálat.

J. Lynn neve nem ismeretlen, hiszen ő tulajdonképpen J. L. Armentrout, ezért a Várok rád nem tűnik zsákbamacskának. Katie McGarry neve is ismerős, az Aki mer, az nyer tulajdonképpen a Feszülő húr sorozat második darabja. Samantha Young-tól is olvashattunk már, a Dublin Street után most itt a London Road. Sarah MacLean előző regényét olvastam és nagyon jól szórakoztam rajta, remélem, hogy a folytatás, A hódítás tíz szabálya is hasonló élményt fog nyújtani.

Tammara Webber az Easy - Egyszeregy című regényével elrabolta a szívemet. A Törékeny nem más, mint a már ismert történet Lucas szemszögéből és persze az előzmények elbeszélése. Az írónőnek megjelent egy másik regénye is, A sorok között, amely egy sorozat kezdő kötete.

Új szerzők is bemutatkoztak ebben a hónapban, kíváncsian várom, hogy milyen vélemények születnek majd M. Leighton Rajtad áll, Nicole Williams Zuhanás, illetve Tara Sivec Csábítások és csemegék című regényeivel kapcsolatban.

És ezzel még mindig nincs vége. Nagy port kavart fel Kody Keplinger A pótkerék című regénye, amelynek filmváltozatát 2015-ben mutatják be a mozik. Matthew Quick mindig érdekes regénytémákat talál, a Bocsáss meg, Leonard Peacock! sem ígérkezik valami könnyű olvasmánynak.

Folytatódik On Sai Szivárgó sötétség sorozatának megjelenése, ebben a hónapban a Lucy című kötetet vehettük a kezünkbe.

Újabb magyar szerzők is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. Az ő regényeik közül Meiszner Krisztina MásValaki problémája, amely vámpíros és krimi besorolást kapott, illetve Marco Caldera Szin markában című műve keltette fel az érdeklődésem.

A karácsonyi bevásárlásnál ugyan már nem segít ennek a posztnak a tartalma, de a karácsony utáni beszerzések esetében még jól jöhet - a január úgy is szinte megjelenés mentes szokott lenni.

Kedves olvasóim, lehet válogatni! Van miből!

Folytatás »

Kathy Reichs: Kincsvadászok (Virals 2.)

Kathy Reichs már az Virals sorozat előző kötetével, a Fertőzöttekkel is bebizonyította, hogy nemcsak a felnőttek, de bizony a fiatalok számára is élvezetes és – ami a legfontosabb – informatív történetet tud írni. Még az sem jelent a számára problémát, hogy ötvöznie kell a tényeket a misztikummal, bár igaz, hogy ezt is tudományos alapokra helyezve teszi meg – a lényeg, hogy a módszer működik.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 416 oldal
Borító ár: 3.095,- Ft

A mű eredeti címe: Seizure
Fordította: Markwarth Zsófia
Sorozat: Virals
Előzmény: Fertőzöttek
Folytatás: Code, Explozure
Műfaj: ifjúsági, krimi, kaland

Tory és barátai előző kalandja pontot tett egy múltbeli rejtély végére, felfedett egy jelenkori problémát, ugyanakkor a tetteiknek egészen komoly következményei lettek: megfertőződtek egy kísérleti vírussal, amely változásokat indított el a testükben, illetve a LIRI, a szüleik munkahelye igazgató nélkül maradt. A gazdasági nehézségek és a tiltott kísérletek miatt a létesítményt működtető Charlestoni Egyetem úgy dönt, hogy eladja az intézetnek otthont adó, valamint a dolgozók lakhelyeként szolgáló szigeteket. A fertőzöttekkel egymás után közlik a szüleik a szomorú hírt: el kell költözniük a szigetről, jelenleg állást keresnek. A fiatalokat még a felnőtteknél is jobban megrázza ez a kijelentés, hiszen még csak most fedezik fel a testükben bekövetkezett változásokat, még kontrollálni sem képesek a Kitörést – ahogy ők maguk között nevezik az érzékeik kiélesedését. A tapasztalatok megszerzéséhez viszont szükségük van egymás társaságára, a „falka” közelségére.

Tory teljesen véletlenül értesül a helyi kalóznő, Anne Bonny történetéről, illetve az általa évszázadokkal korábban elrejtett legendás kincsről. A falka kockázatos és első hallásra képtelennek tűnő tervet sző: felkutatja a hírhedt kalóz kincsét, biztosítja a szigetek függetlenségét, megakadályozza a kutatók szétszéledését, és ezzel azt is elérik, hogy kis csapatuk együtt maradjon. Tervük megvalósításának első lépése, hogy minden információt összeszednek a törvényen kívüli tevékenységet folytatott hölgyről, és még képességeik használatától sem riadnak vissza – ez azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, ráadásul Torynak közben a charlestoni elit közösségének tagjaival és a hagyományokból adódó elvárásokkal is meg kell küzdenie.

A különleges falka irányítója egyértelműen Tory, aki bármiről képes – észérvekkel – meggyőzni a fiúkat –, így a kis csapat egyre inkább az események sűrűjébe kerül. Hihetetlen kalandokat élnek át együtt, miközben a kincshez vezető nyomokat követik, amelyet természetesen nemcsak ők akarnak megszerezni, hanem sok mindenki más is – köztük olyanok, akik évtizedek óta a kutatásnak szentelik az életüket, most pedig nehezményezik, hogy egy csapat kölyök nagyobb sikerrel veszi az akadályokat, mint ők maguk.

Talán közhelyként hangzik, de nem tudom máshoz hasonlítani az élményt: igazi Indiana Jones-féle kincsvadászatban volt részem a könyv olvasása közben, és minden percét élveztem, lehetőségem sem volt rá, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is unatkozzam, olyan szédületes sebességgel követték egymást az események, a rejtélyek, illetve azok megfejtései. Piros pontot érdemel a szerző azért, hogy a kalandok leírásában hihetetlen mennyiségű információt rejtett el, ezáltal úgy tanít és bővíti a tudást, hogy az olvasó észre sem veszi, mert közben jól szórakozik.

A főszereplő fiatalok még mindig a kedvenceim, logikus gondolkodásukat imádom, a tudásuk továbbra is meghaladja a korosztályukét – igazi tudós palánták, a szokásosnál is nagyobb kalandvággyal felszerelkezve. Tory és a három fiú – Ben, Shelton és Hiram – előtt nincs leküzdhetetlen akadály, legyen szó fizikai gátról vagy logikai problémáról, ők előbb vagy utóbb megoldják. Példaértékű az összetartásuk, az egymással szembeni lojalitásuk, bár a vakmerőségüktől néha én magam is kétségbe estem.

Bár a négy fiatal egy falkát alkot, de a regényben betöltött szerepük nem egyformán hangsúlyos: a szerző jól érezhetően Tory-t állítja a középpontba, szinte mindig ő jön rá a titkokra és ő az, aki megrögzötten ragaszkodik az elképzeléseihez – persze minden falkába kell egy irányító, egy alfa, de szerintem kaphatnának nagyobb önállóságot a többiek is. A szerző mindössze egyszer esett csak bele a saját csapdájába, amikor Tory száján egy komplett anatómiai értekezés szalad ki egy fejlődési rendellenességről – természetesen latin szavakkal tűzdelve, amelyet azért már én is túlzásnak tartottam. Elnézem azonban ezt a botlást, mert továbbra is nagyon kedvelem, hogy a romantikus érzelmek ezúttal sem dominálnak, ami éppen szóba kerül, az teljesen természetes, kellemesen árnyalja, hitelessé teszi a szereplők karakterét – a regény megmaradt annak, ami: egy érdekes, kalandos, jól összerakott ifjúsági kriminek.

Nagyszerű ötlet volt, hogy a szerző a történetének helyszínéül szolgáló Charleston helyi érdekességeit és történelmét is beleszőtte a regénybe, gyakorlatilag a jelenlegi kaland teljes egészében egy helyi legendára épül. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon tényleg létezett-e ez a híres kalóznő? Végeztem egy kis kutatást, és már ez is azt támasztotta alá, hogy Anne Bonny tényleg élő személy volt, életének ezen szakaszáról olvasottak pedig megegyeznek azokkal az utalásokkal, amelyek a regényben is szerepet kapnak. A kincs? Biztos az is létezett... elvégre egy kalóznak mindig van rejtegetnivalója.

A korai Charleston térképe, a Half Moon várbörtönnel,
amelyben annak idején Anne Bonny is raboskodott.
A várbörtön helyén épült fel később az Exchage Building épülete.
A kép INNEN.

Bár egy sorozat második kötetéről beszélünk, de bátran ki merem jelenteni, hogy ez a történet önállóan, az előzmények ismerete nélkül is élvezhető. Minden információra, amely szükséges a korábbi események értelmezéséhez, kitér a szerző, mintegy összefoglalásként újra feleleveníti az előtörténettel kapcsolatos fontosabb történéseket és következményeket – ebben a kötetben pedig tényleg a kincsvadászaton van a hangsúly. Aki tehát csak a kalózok és a kincskeresés miatt venné a kezébe a regényt, nyugodtan megteheti, mert nem érzi majd úgy, hogy csonka történetet olvasott. Ha pedig valakinek tetszett a fiatalok kalózos kalandja, akkor a folytatást is a kezébe fogja venni. Egyet már most kijelenthetek: én biztosan ezt fogom tenni.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Békés, boldog és könyvekben gazdag karácsonyt!

Ez már a harmadik karácsonyi ünnep a blog életében - még jobb érzés, mint tavaly a második alkalom. :)

KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK 

BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT
ÉS
SOK-SOK KÖNYVET A FA ALÁ!

Folytatás »

Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a véletlen (Véletlen 1.)

A Rubin pöttyös sorozat kötetei iránt különös vonzalommal viseltetek - úgy néz ki, hogy most az érdeklődésem ilyen irányultságú korszakát élem. Magyarázattal nem szolgálhatok az érzéseimre, de az említett jelzéssel kiadott egyes könyvek eseteiben majd megveszek a példányok minél előbbi birtoklásáért. Biztató jelnek tekintem, hogy legalább nem minden regény esetében érzem ezt - ezek szerint még van számomra remény. :)

Értékelés: 9/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Rubin pöttyös

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 344 oldal

Fordította: Komáromy Zsófia
Borító ár: 2.999,- Ft / 3.999,- Ft

A mű eredeti címe:
The Coincidence of Callie & Kayden

Sorozat: Véletlen

Folytatás:
2. Callie, Kayden és a megváltás
3. The Destiny of Violet & Luke,
4. The Probability of Violet & Luke,
5. The Certainty of Violet & Luke,
6. The Resolution of Callie & Kayden
7. Seth & Greyson

Műfaj: romantikus, new adult

Azt már a fülszöveg első elolvasása után is sejtettem, hogy Callie és Kayden története nem lesz éppen szokványosnak mondható, sejtettem, hogy nem mindennapi élményt fog nyújtani. De azért csalódtam már pár fülszövegben, akadtak már a kezem közé hatásvadász verziók, amelyek eltúlozták a történet különlegességét, esetleg semmitmondóak voltak vagy éppenséggel lelőtték a poénokat - szóval  vannak tapasztalataim és ebből következően fenntartásaim szép számmal. Ez esetben a regény fülszövege pont olyan, amilyennek a történet szempontjából lennie kell. Jöjjenek a részletek...

Kayden családja a külső szemlélő számára tökéletesnek tűnik, de az ajtók mögött már korántsem ez a helyzet: erőszakos apa, gyenge, csak a külsőségekre adó anya, a családból elmenekült, távol élő gyerekek és ő, a legkisebb fiú, aki még kénytelen elviselni a családfő lelki terrorját és testi bántalmazását. Az ember ilyen körülmények között előbb vagy utóbb megtörik: egy ideig próbál kitartani, próbálja feldolgozni a vele történteket - a módszerek ilyenkor már nem számítanak -, majd végül felad mindent. Kayden már eljutott ebbe az állapotba, amikor az apja egyik este, elveszíti az önuralmát és neki esik a fiúnak, ő nem védekezik, és már várja, hogy bekövetkezzen, aminek elérkezett az ideje.

A sors azonban más utat szán neki, mert éppen ekkor érkezik a házhoz Callie aki - bár maga is súlyos sebeket hordoz a lelkében -, megakadályozza az események tragikus végkimenetelét. Kayden megmenekül, a sebeit ellátják, Callie pedig megy a dolgára. A lány is menekül a múltja elől, a városból, ahová annyi kellemetlen élmény köti: nyári egyetemre megy. A szünidő alatt Callie igyekszik levetkőzni a problémák miatt kialakult rossz szokásait, de elsősorban a félelmeinek legyőzésére törekszik: színesebb és kevésbé bő ruhákba öltözik, igyekszik elviselni mások érintését és ami a legfontosabb, megbízni másokban. Az elhatározásához akkor is tartja magát, amikor a szemeszter elején Kayden is feltűnik az iskolában.

Mielőtt belemélyednék a történetbe, illetve a regény által belőlem kiváltott érzések ecsetelésébe, meg kell említenem, hogy a borító valami fantasztikus - bár ez a képen nem látszik, de annál inkább élőben. Kéretik a mosolyokat letörölni az arcokról, mert nem őrültem meg és nem beszélek félre, ez a borító tényleg nagyon jól sikerült. Nem, nem a smacizó párocskáról beszélek - bár a srácról szívesen megnéznék egy teljes alakos képet -, de ami engem elvarázsolt az nem más, mint az eső. Igen, jól olvastátok. Ami itt szimpla esőnek látszik az a kezedben tartott könyvön különleges nyomdatechnikával készült, fényes felület. Az összhatás? Lehengerlő - legalábbis a számomra.

A kis kitérő után, akkor következzenek a benyomásaim. Jogos a történettel szembeni félelem abban a tekintetben, hogy most nem is csak egy, hanem rögtön két sérült lelkű fiatal a főszereplő. Súlyosbított helyzet, de mégsem süllyed az átlagos regények közé ez az elbeszélés. A kulcsszó: a stílus. A szerző nagyon jó előadásmódban tálalta a történteket, a váltott nézőpontok pedig elősegítették a számomra, hogy mind a két fiatal érzéseit, motivációit és lelki állapotát megértsem és átérezzem.

"Életünk során elég egyetlen véletlen hogy összehozzon minket, és a szívünk egy pillanatra egyszerre dobbanjon."

Talán először furcsa volt Callie stílusa, majd pedig hirtelen változása, de ha jobban belegondolok, akkor ez a lány nagyon küzd, végre maga mögött akarja hagyni a múlt által kavart és immár szokássá váló érzéseket, újra élni és érezni akar. Kayden pedig nem idegen az életében, hiszen tini kora óta táplál iránta érzelmeket és a távolból szereti a fiút, a bizalmatlansága miatt mégis nehezen enged a srác közeledésének.
Kayden a mentőangyalt látja a lányban, azt az embert, aki abban a pillanatban, amikor ő már feladott mindent, mégis törődött vele, közelsége, érintései pedig olyan érzéseket ébresztenek benne, amelyeket eddigi élete jelentős részében elnyomott magában és mással helyettesítette őket. Bár gyakorlatilag egymás mellett nőttek fel, ő mégsem emlékszik a lányra, aki mesteri szintre fejlesztette a láthatatlanná válás tudományát, most azonban nem tud elbújni a fiú figyelme elől. A véletlen, az sodorta őket egymás mellé és Kayden bele is kapaszkodik ebbe a lehetőségbe, nem engedi, hogy a lány begubózzon. Most már csak az a kérdés, hogy a saját érzéseivel és a saját problémájával meg tud-e birkózni?

Alapjaiban véve ez a történet is csak két sérült fiatal találkozása, illetve egymásra találása, de mégis szívesen olvastam ezt a regényt, mert stílusában tudott olyat adni, amely miatt egyáltalán nem tűnt unalmasnak és elcsépeltnek a történet. Az események helyszíne jelentős részben a campus területe. Most biztosan sokan húzzák az orrukat: iskolai élet, már megint. Igen és nem. Mert ebben a történetben nem az iskolapadban ülünk a szereplőkkel együtt, hanem az életük azon oldalán van a hangsúly, amely a tanítást követően történik - én pedig visszarepültem az időben és az olvasottak hatására ismét a főiskolásnak éreztem magam. Nosztalgiáztam, és ez most nagyon jól esett nekem. :) Kellett is ez a kis pozitívum a történetbe, mert egyébként nem ilyen felemelő a hangulat, Kayden és Callie is keményen küzd a saját démonaival és kapaszkodik a másik által nyújtott mentőkötélbe - ameddig ez csak lehetséges.

Bár Callie gondjai sem elhanyagolhatóak, de számomra Kayden problémái voltak a nehezebben elfogadhatóak: az ő megoldása, a reakciói... nem tudom, hogy az, amit csinált, hogyan jelenthetett megoldást bármire is. Számomra felfoghatatlan az egész... pedig biztosan vannak olyanok, akik így oldják meg a problémáikat.

És a szülők... Nem is tudom, hogy az ilyeneknek minek egyáltalán gyerek. Hogy lehetnek ennyire vakok és érzéketlenek? Miért nem lehet velük megbeszélni semmit? Miért nem beszéltek a gyerekek senkinek sem arról, amit át kellett élniük? Sok kérdést és problémát felvet a könyv, amelyek előfordulása eléggé gyakori a mindennapi életben, de a megoldást ne várja senki ettől a történettől.

A befejezés... Egyszerűen kiakasztó. A torkom elszorult, a szívem majd kiugrott a mellkasomból, az ujjaim elfehéredtek, úgy szorítottam a könyvet - a szöveg véget ért az oldal felénél, perifériás látásommal érzékeltem, hogy a másik oldalon is sorakoznak még mondatok, majd döbbenten vettem észre, hogy az a köszönetnyilvánítás. Teljesen összetörtem... Akarom a folytatást! *toporzékol*

Bár az alapok hasonlítanak, nekem ez a kötet mégis jobban tetszett, mint a Reménytelen, valahogy jobban megfogott a stílusa. A megérzésem - vagyis az, hogy nagyon akarom ezt a könyvet - nem hagyott cserben. Örülök neki, hogy hallgattam az ösztöneimre, megvettem ezt  regényt és annak is, hogy olvashattam, mert számomra különleges és nagyon megkedveltem a szereplőket és a történetüket is. Másoknak is csak ajánlani tudom.

Folytatás »

Csökkentsd a várólistádat 2014 - Az eredmény

Az előző évek sikeres teljesítését követően - bizony 2012-ben és 2013-ban is jól vettem az akadályokat és erre nagyon büszke is vagyok - az idei évben is belevágtam egyre terjedelmesebbé váló várólistám csökkentésébe. Az olvasásra tervezett könyveimet polcokra helyeztem, de itt a blogon is írtam a kihívásba beválogatott könyvekről egy összesítő posztot, valamint az év közben is folyamatosan jeleztem az értékeléseknél, ha az adott regény a kihíváshoz tartozott.

A tavalyi évben is bevált a lendületes kezdés, ezért most is ezt a technikát választottam, és idén is jól jött az év eleji tempósabb indulás, mert utána már - főleg a könyvhét környékén - jelentősen csökkent a lelkesedésem. Persze nem panaszkodom, mert még így sikerült szeptember végére teljesítenem a kihívást, az év végéig pedig túlteljesítésként még néhány kötetet hozzá tudtam tenni a "kötelező" tucathoz.

Nézzük a részleteket, illetve a tapasztalataim, az élményeim tömör összefoglalóját.

Amelyekkel teljesítettem a kihívást:

- Cassandra Clare Az angyal és A herceg című regényeivel, a Pokoli szerkezetek trilógia első két kötetével indítottam az évet, mintegy könnyed bemelegítésként. Ha már így belelendültem, akkor már nem hagyhattam befejezetlenül a trilógiát.

Az alaplista könyvei egy kupacban.
Végül három olvasatlan maradt köztük.

- Matt Forbeck és Jeff Grubb által írt Ascalon kísérteteitől valamivel többet vártam, mint amit végül is kaptam. Félreértés ne essék, a könyv jó, de nem egészen az én stílusom. Inkább azoknak való, akik otthonosabban mozognak a videójátékok világában és persze kedvelik az ezekre alapuló történeteket. Bejegyzés eddig nem készült a könyvről, szerintem már nem is fog.

- Pittacus Lore Lorieni krónikák sorozatának bevezető része tetszett is meg nem is, a második kötettel, A hatok hatalmával még tettem egy próbát, de sok újdonságot nem kaptam tőle, nem igazán győzött meg a regény stílusa és történetvezetése. A sorozat kapott tőlem egy kaszát - sajnos túl sok jó könyv vár még olvasásra -, azóta pedig már a könyvet is eladtam.

- Thomas Chagnaud Másvalaki című regényének olvasása hatalmas kínszenvedés volt a számomra. A történet zseniálisan jó lehetne, de a kidolgozás valami borzalom: logikai bakik tömkelege, párbeszédek hiánya, monoton elbeszélés. A tanácsom az, hogy mindenki tartsa magát távol ettől a borzalomtól.

- Tim Powers Anubisz kapui című regénye viszont az év meglepetése volt a számomra, főleg azért, mert magam sem értem, korábban miért hagytam ezt a történetet félbe. Zseniálisan összetett, időutazással megkevert, irodalmi utalásokkal és rengeteg kalanddal teli történet. Mindenkinek ajánlom, aki csak egy kicsit is kedveli a fantasy regényeket - igazi mestermű.

- Tóth Csilla Körbe ég című regénye a másik nagy meglepetést jelentette az idén. Az ember és az őt befolyásoló (irányító?) hatalmak kapcsolatának egy másfajta megközelítése. Érdekes, rengeteg kérdést felvető regény, amely válaszokat ugyan nem ad, de elgondolkoztat.

- Alex Flynn Beastly - A szörnyszívű című regénye érdekelt, mint mesefeldolgozás. Egyfelől érdekes volt az ismert történet modern feldolgozása, más részről viszont kevésnek találtam, többet vártam tőle. Talán, ha húsz évvel fiatalabb lennék, akkor... Mindegy, egynek jó volt, de nem írtam róla a blogra.

- Andrew Davidson A vízköpő című művéről mindenki csak felmagasztalva beszélt, dicsérték a csodálatos szerelmi történetet mélységét és különlegességét... amelyeket nekem valahogy nem sikerült felfedeznem. Hosszú is volt, unalmas is volt. Bejegyzést sem írtam róla, mert elég volt végigszenvedni a több mint félezer oldalt, több időt már nem akartam rászánni, erre a ... valamire.

- A Pokoli szimfóniák egy novelláskötet, amelynek olvasása felemást élményt jelentett a számomra. Ötletnek nagyon jó volt, a kötet szerkezete is egészen különleges volt, de a történetek nem tudtak igazán magukkal ragadni. A részletes véleménynyilvánítás ebben az esetben is elmaradt.

- Nevada Barr Ördögkatlan című műve egy sorozat nulladik kötete, nálunk ez jelent meg elsőként, a folytatásra pedig nem igazán számíthatunk. Pedig a történet a hibái ellenére is jó, szívesen olvasnám tovább a sorozatot.

- Sebastian Fitzek Ámokjáték című regénye szintén nagy meglepetést okozott a számomra. Vajon hány ilyen jó könyv sorakozik még a polcomon? Krimi és thriller kedvelőknek nagyon ajánlom.

Amelyeket túlteljesítésként olvastam:

- Vlagyimir Vasziljev Káosz-Őrség című regénye a Lukjanyenko által teremtett, Másfélékkel teli világban játszódik, de "csak" kiegészítő kötete a sorozatnak, viszont legalább három előzményregény ismerete szükséges az olvasásához. Kedvelem a Másféléket, az Őrség könyvek hangulatát, és jó volt olvasni ezt a regényt is.

- Glen Duncan Az utolsó vérfarkas című írása egy különleges hangulatú, ám a hazai olvasók között nem igazán kedvelt regény. Nekem kifejezetten tetszett a hangulata.

- Pataki Tamara Ember a sötétben egy fiatal írónő regénye, amely felemás érzéseket keltett bennem: nagyon alapos alaptörténet és egy számomra érthetetlen szerelem leirata. A regényről bejegyzés nem készült.

- Alfred Bester Tigris! Tigris! című regénye valós események hatására született. Sci-fi-t kedvelő olvasóknak mindenképpen ajánlott olvasmány.

- Jean-Christophe Grangé történeteit nagyon kedvelem, a Költöző gólyák ugyan nem a szerző legjobb regénye, kicsit lassan indul, de a történet második fele határozottan jó, annak a stílusa már ismerős volt a számomra, olyan igazi Grangé-s.

Az alap- és az alternatív listában felsorolt huszonnégy kötetből tizenhetet sikerült elolvasni, és erre a teljesítményre büszke vagyok. Amelyek kimaradtak, azok is jó könyvek, de most valamiért nem kerültek sorra - talán majd legközelebb.

Az már biztos, hogy 2015-ben is jelentkezek a kihívásra és igyekszem azt teljesíteni is. A könyveket a korábbiaknál is nagyobb odafigyeléssel válogattam össze, és hamarosan érkezik majd a tervezetet tartalmazó poszt is.

Folytatás »

Alfred Bester: Tigris! Tigris!

Van egy őrült nagy problémám: több műfajban olvasok regényeket, váltogatom a stílusokat és ha meglátok valamit, ami csak egy kicsit is felkelti az érdeklődésem az adott kategórián belül, akkor az nekem kell. Oké, ez már nem csak egy dolog, hanem egy egész halom. :) Viszont ez generálja azt a helyzetet, hogy mindig van mit tennem a várólista csökkentésem polcára, sokkal többet is, mint amit a kihívás szabályai engedélyeznek. A Tigris! Tigris! egy kultikus mű, amelyet úgy gondoltam, hogy mindenképpen olvasnom kell, szóval beszereztem, majd hogy biztosan sorra kerüljön, besoroltam a regényt a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívás könyvei közé. 

Értékelés: 8/10

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 298 oldal

Borító ár: 2.990 ,- Ft

Sorozat: Mesterművek
Alsorozat: Mesterművek Sience Fiction
Műfaj: sci-fi

Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható (999,- Ft)
Az író egyéb magyarul megjelent művei:
Az arcnélküli ember

Gulliver Foyle egy átlagos ember, egy apró fogaskerék az űrhajót mozgató gépezetben, egy harmadosztályú segédgépész, egy egyszerű olajozó, aki lehetetlen helyzetbe keveredik: százhetven napot tölt egyedül egy roncs űrhajó fedélzetén. Az egyik nap azonban feltűnik egy másik jármű, amely nem reagál a leadott vészjelzésekre, sorsára hagyja, halálra ítéli a túlélőt. Gully Foyle bekattan, eltűnt a harmadosztályú segédgépész, most már csak a bosszú élteti, meg akarja találni a hajót, amely sorsára hagyta.

Mint minden Mesterművek kötet elején, most is olvasható egy előszó a regény előtt, amelyet jelen esetben a fordító, Nemes István írt, akinek egyébként is különös kapcsolata van ezzel a művel. Sokat segített nekem a regényre való ráhangolódásban, hogy megtudtam, ez a írás volt az, amely Nemes István angolul kezdett tanulni és első magyarra fordított szövege is ez a regény lett. Sokat segített az is, hogy megtudtam az írót egy valós esemény ihlette a történet megírására: egy kínai tengerész esete, aki a II. világháború idején, egy apró tutajon százharminchárom napot hánykolódott magányosan Csendes-óceánon.

"A saját életemet élem. Mint mindnyájan. Ti is."

Bester világa ismerős, csak egy apró ponton tér el attól, amit ma is élünk: ez pedig a dzsauntolás - viszont ez az apróság magával hozta a teljes társadalmi berendezkedés, a szokások és a technikai fejlődés megváltozását. Hogy mi is az a dzsauntolás? A helyváltoztatás egy olyan módja, amelyhez nincs szükség semmilyen technikai segítségre, semmilyen eszközre, a módszer magában az emberben rejlik. Fantasztikusnak találtam az ötletet, illetve azt is, ahogy a szerző az egész jövőbeli világot ehhez az elképzeléshez igazította: az épületek átépítése, dzsauntolást megakadályozó labirintusok, a nők szobáinak védelme, az emberek kategóriákba sorolása a helyváltoztatási képességeiknek megfelelően, a rabok elhelyezése. Egyetlen dolog maradt csupán ugyanaz: a közlekedéshez használt eszközök száma meghatározta a vagyonosság és a társadalmi elhelyezkedés fokát - bár a normál értelmezéshez képest ez is olyan kicsavart módon történt.

"... hiába védjük magunkat a külvilág ellen, mindig valami belső dolog győz le bennünket. Árulás ellen nincs védelem, és mindig eláruljuk magunkat."

Nem egy olyan dolgot, utalás találtam a történetben, amely gondolatokat ébresztett bennem. Mert tulajdonképpen mi is ez a mű? Számomra az emberi képességek határainak feszegetését jelenti, hiszen maga a dzsauntolás is egy olyan helyzet következménye, amely a halál közelében álló ember utolsó kétségbeesett kísérlete arra, hogy elkerülje az elkerülhetetlennek tűnő következményeket. Ha pedig egyszer megtettünk egy apró lépést, akkor mi akadályozza meg a fejlődést abban, hogy megtegyünk egy nagyobbat is? Általában csak a továbblépéshez szükséges kiváltó helyzetet kell kivárni, az okot kell megteremteni.

"Összeszedtem egy különös betegséget, amit lelkiismeretnek hívnak."

Ez a regény nem más, mint egy rendkívüli fejlődéstörténet. A közönyös, tudatlan, minden előrelépésnek, fejlődésnek ellenálló ember belekerül egy olyan szituációba, amely teljes mértékben megváltoztatja őt, gyakorlatilag kicserélődik a személyisége. Igaz, hogy az elvakult düh, a bosszú irányítja, de végre megkapja azt a motivációt, amely miatt felhagy az eddig rá jellemző érdektelenséggel, és kiderül, hogy ez az ember egyébként egy zseni - megrögzött mániás, irányíthatatlan, de kétségtelenül értelmes és óriási fejlődésre képes ember.

"Az az ember, aki felborítja a társadalom morfológiáját, olyan, akár a rák. Az az ember, aki a saját döntéseit a társadalom fölébe helyezi, bűnöző. De ezzel beindul egy láncreakció."

Az alapszituációról és az alapvető bonyodalomról már beszéltem, ezek tényleg tetszettek, de azért voltak problémáim a történettel. Nem kell megijedni, nem logikai bakikat vettem észre, hanem inkább hiányérzetem volt az események leírásával kapcsolatban. Foyle Vorga elleni támadása, illetve a Négy Mérföld Cirkusz felbukkanása közötti időszak például teljesen kimaradt a történetből, pedig engem kifejezetten érdekeltek volna a közbülső események. Nem derült fény arra, hogy miként vergődött ki abból a szorult helyzetből, hogyan tett szert arra a vagyonra, tudásra és befolyásra, amely a terve megvalósításához szükséges. Voltak még egyéb apróságok is, amelyek most nem részleteznék.

"... a világegyetem szörnyetege vagyok... egy gondolkodó fenevad... és megpróbálok biztonságos utat keresni az ingoványban."

Nagyon érdekes volt Gully, mint főszereplő, mert ő aztán az a karakter, akit még véletlenül sem lehet megkedvelni, de akinek minden motivációja érthető, és bizony minden egyes lépése elgondolkoztatásra késztetett. Leginkább az forgott a fejemben, hogy vajon én hogyan reagáltam volna hasonló helyzetben? Belefektettem volna ennyi energiát a bosszúhadjáratba? Érdekes volt, hogy miközben zseniális és bonyolult terveket eszelt ki, néha az alapvető emberi és társadalmilag elfogadott dolgokkal nem boldogult az emberünk. Tényleg olyan volt, mint egy értelemmel rendelkező vadállat, amely időnként elveszíti az irányítást a saját teste, elméje felett és veszett tombolásba kezd. Egy érzelmek nélküli, kegyetlen lény, akit csak a saját céljai érdekelnek. Sajnálat? Ez volt az az érzés, amit még véletlenül sem sikerült belőlem kiváltania, a végén  pedig igencsak dörzsöltem a kezem, mert úgy éreztem, hogy azt kapta, amit megérdemelt.

"... a hang látványként jelent meg, a mozgás hangként, a színek fájdalomérzetté alakultak, a tapintás ízleléssé, a szaglás pedig tapintássá. Nem csupán a St. Patrick összegubancolódott labirintusának lett a foglya, hanem a saját, megkeveredett érzékeinek csapdájában is vergődött."

Mivel a teljes történetet, minden eseményt Gully cselekedeteit követve ismertem meg, ezért mindig csak annyit tudtam, amennyit ő, és hiába rakosgattam egymás mellé az infókat, nem tudtam kitalálni a várható folytatásokat, a következő jelenetet. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy maga a világ, a dzsauntolás és annak minden következménye okozott olyan helyzeteket, amelyeket egyébként elképzelni sem tudtam. Nagyon jól használta ki a szerző ennek a különleges helyváltoztatásnak minden lehetőségét és előnyét. Amikor pedig a dzsauntolás kitört az addig megismert keretek közül, akkor aztán végképp zavarosak lettek az események, de egyben érdekesebbek is - határozottan kíváncsivá tett, hogy hová is fogunk kilyukadni a végén.

Bevallom, hogy az alapvető ok, ami az egész szituációt, az egész hajcihőt és bosszúhadjáratot kiváltotta nem okozott meglepetést: a vagyon és a hatalom mindig is meghatározó tényezők lesznek az emberek életében és ezért bármire képesek lesznek - járjunk az emberiség bármelyik korszakában. Pont ezért az író által boncolgatott kérdések nagyon is aktuálisak és szerintem azok is maradnak, emiatt pedig a regény is sokáig olvasható marad, mondanivaló tekintetében nem válik hiteltelenné, nem éri utol az elavulás - néhány tudományos, illetve technikai információ kivételével.

Hosszúra nyúlt a fejtegetésem - pedig az elején úgy indultam neki, hogy ez egy rövid bejegyzés lesz, mert nem tudok miről írni -, de ha van miről elmélkedni, akkor azt szívesen teszem, még akkor is, ha ez csak az én véleményem, a regény által belőlem kiváltott kérdések és érzések összesítése a poszt tartalma. Most már csak az a kérdés, hogy tetszett-e a regény? Bevallom, hogy nehezebb szövegre számítottam és elvontabb cselekményre, ehhez képest egészen olvasmányos és cselekményes a történet, tehát ebből a szempontból kellemes meglepetést könyvelhettem el végeredményként. Gully egy érdekes ember és tetszett a jellemfejlődés bemutatása  is. Az alapszituációról és a világfelépítésről már ejtettem szót. De... mert mindig van egy de...

Minden előnye és gondolatébresztése mellett sem éreztem igazán a magaménak ezt a történetet - jó volt, örülök neki, hogy elolvastam, de mégsem lett a kedvencem és bár megértem, hogy miért tartják kultikus regénynek, számomra mégsem vált etalonná. Viszont ez egy olyan regény, amelyet minden, a sci-fi műfaját kedvelő olvasónak meg kell ismernie, szóval ha valaki késztetést érez az olvasással kapcsolatban, akkor vágjon nyugodtan bele, valószínűleg nem fogja megbánni.

Folytatás »