Alfred Bester: Tigris! Tigris!

Van egy őrült nagy problémám: több műfajban olvasok regényeket, váltogatom a stílusokat és ha meglátok valamit, ami csak egy kicsit is felkelti az érdeklődésem az adott kategórián belül, akkor az nekem kell. Oké, ez már nem csak egy dolog, hanem egy egész halom. :) Viszont ez generálja azt a helyzetet, hogy mindig van mit tennem a várólista csökkentésem polcára, sokkal többet is, mint amit a kihívás szabályai engedélyeznek. A Tigris! Tigris! egy kultikus mű, amelyet úgy gondoltam, hogy mindenképpen olvasnom kell, szóval beszereztem, majd hogy biztosan sorra kerüljön, besoroltam a regényt a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívás könyvei közé. 

Értékelés: 8/10

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 298 oldal

Borító ár: 2.990 ,- Ft

Sorozat: Mesterművek
Alsorozat: Mesterművek Sience Fiction
Műfaj: sci-fi

Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható (999,- Ft)
Az író egyéb magyarul megjelent művei:
Az arcnélküli ember

Gulliver Foyle egy átlagos ember, egy apró fogaskerék az űrhajót mozgató gépezetben, egy harmadosztályú segédgépész, egy egyszerű olajozó, aki lehetetlen helyzetbe keveredik: százhetven napot tölt egyedül egy roncs űrhajó fedélzetén. Az egyik nap azonban feltűnik egy másik jármű, amely nem reagál a leadott vészjelzésekre, sorsára hagyja, halálra ítéli a túlélőt. Gully Foyle bekattan, eltűnt a harmadosztályú segédgépész, most már csak a bosszú élteti, meg akarja találni a hajót, amely sorsára hagyta.

Mint minden Mesterművek kötet elején, most is olvasható egy előszó a regény előtt, amelyet jelen esetben a fordító, Nemes István írt, akinek egyébként is különös kapcsolata van ezzel a művel. Sokat segített nekem a regényre való ráhangolódásban, hogy megtudtam, ez a írás volt az, amely Nemes István angolul kezdett tanulni és első magyarra fordított szövege is ez a regény lett. Sokat segített az is, hogy megtudtam az írót egy valós esemény ihlette a történet megírására: egy kínai tengerész esete, aki a II. világháború idején, egy apró tutajon százharminchárom napot hánykolódott magányosan Csendes-óceánon.

"A saját életemet élem. Mint mindnyájan. Ti is."

Bester világa ismerős, csak egy apró ponton tér el attól, amit ma is élünk: ez pedig a dzsauntolás - viszont ez az apróság magával hozta a teljes társadalmi berendezkedés, a szokások és a technikai fejlődés megváltozását. Hogy mi is az a dzsauntolás? A helyváltoztatás egy olyan módja, amelyhez nincs szükség semmilyen technikai segítségre, semmilyen eszközre, a módszer magában az emberben rejlik. Fantasztikusnak találtam az ötletet, illetve azt is, ahogy a szerző az egész jövőbeli világot ehhez az elképzeléshez igazította: az épületek átépítése, dzsauntolást megakadályozó labirintusok, a nők szobáinak védelme, az emberek kategóriákba sorolása a helyváltoztatási képességeiknek megfelelően, a rabok elhelyezése. Egyetlen dolog maradt csupán ugyanaz: a közlekedéshez használt eszközök száma meghatározta a vagyonosság és a társadalmi elhelyezkedés fokát - bár a normál értelmezéshez képest ez is olyan kicsavart módon történt.

"... hiába védjük magunkat a külvilág ellen, mindig valami belső dolog győz le bennünket. Árulás ellen nincs védelem, és mindig eláruljuk magunkat."

Nem egy olyan dolgot, utalás találtam a történetben, amely gondolatokat ébresztett bennem. Mert tulajdonképpen mi is ez a mű? Számomra az emberi képességek határainak feszegetését jelenti, hiszen maga a dzsauntolás is egy olyan helyzet következménye, amely a halál közelében álló ember utolsó kétségbeesett kísérlete arra, hogy elkerülje az elkerülhetetlennek tűnő következményeket. Ha pedig egyszer megtettünk egy apró lépést, akkor mi akadályozza meg a fejlődést abban, hogy megtegyünk egy nagyobbat is? Általában csak a továbblépéshez szükséges kiváltó helyzetet kell kivárni, az okot kell megteremteni.

"Összeszedtem egy különös betegséget, amit lelkiismeretnek hívnak."

Ez a regény nem más, mint egy rendkívüli fejlődéstörténet. A közönyös, tudatlan, minden előrelépésnek, fejlődésnek ellenálló ember belekerül egy olyan szituációba, amely teljes mértékben megváltoztatja őt, gyakorlatilag kicserélődik a személyisége. Igaz, hogy az elvakult düh, a bosszú irányítja, de végre megkapja azt a motivációt, amely miatt felhagy az eddig rá jellemző érdektelenséggel, és kiderül, hogy ez az ember egyébként egy zseni - megrögzött mániás, irányíthatatlan, de kétségtelenül értelmes és óriási fejlődésre képes ember.

"Az az ember, aki felborítja a társadalom morfológiáját, olyan, akár a rák. Az az ember, aki a saját döntéseit a társadalom fölébe helyezi, bűnöző. De ezzel beindul egy láncreakció."

Az alapszituációról és az alapvető bonyodalomról már beszéltem, ezek tényleg tetszettek, de azért voltak problémáim a történettel. Nem kell megijedni, nem logikai bakikat vettem észre, hanem inkább hiányérzetem volt az események leírásával kapcsolatban. Foyle Vorga elleni támadása, illetve a Négy Mérföld Cirkusz felbukkanása közötti időszak például teljesen kimaradt a történetből, pedig engem kifejezetten érdekeltek volna a közbülső események. Nem derült fény arra, hogy miként vergődött ki abból a szorult helyzetből, hogyan tett szert arra a vagyonra, tudásra és befolyásra, amely a terve megvalósításához szükséges. Voltak még egyéb apróságok is, amelyek most nem részleteznék.

"... a világegyetem szörnyetege vagyok... egy gondolkodó fenevad... és megpróbálok biztonságos utat keresni az ingoványban."

Nagyon érdekes volt Gully, mint főszereplő, mert ő aztán az a karakter, akit még véletlenül sem lehet megkedvelni, de akinek minden motivációja érthető, és bizony minden egyes lépése elgondolkoztatásra késztetett. Leginkább az forgott a fejemben, hogy vajon én hogyan reagáltam volna hasonló helyzetben? Belefektettem volna ennyi energiát a bosszúhadjáratba? Érdekes volt, hogy miközben zseniális és bonyolult terveket eszelt ki, néha az alapvető emberi és társadalmilag elfogadott dolgokkal nem boldogult az emberünk. Tényleg olyan volt, mint egy értelemmel rendelkező vadállat, amely időnként elveszíti az irányítást a saját teste, elméje felett és veszett tombolásba kezd. Egy érzelmek nélküli, kegyetlen lény, akit csak a saját céljai érdekelnek. Sajnálat? Ez volt az az érzés, amit még véletlenül sem sikerült belőlem kiváltania, a végén  pedig igencsak dörzsöltem a kezem, mert úgy éreztem, hogy azt kapta, amit megérdemelt.

"... a hang látványként jelent meg, a mozgás hangként, a színek fájdalomérzetté alakultak, a tapintás ízleléssé, a szaglás pedig tapintássá. Nem csupán a St. Patrick összegubancolódott labirintusának lett a foglya, hanem a saját, megkeveredett érzékeinek csapdájában is vergődött."

Mivel a teljes történetet, minden eseményt Gully cselekedeteit követve ismertem meg, ezért mindig csak annyit tudtam, amennyit ő, és hiába rakosgattam egymás mellé az infókat, nem tudtam kitalálni a várható folytatásokat, a következő jelenetet. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy maga a világ, a dzsauntolás és annak minden következménye okozott olyan helyzeteket, amelyeket egyébként elképzelni sem tudtam. Nagyon jól használta ki a szerző ennek a különleges helyváltoztatásnak minden lehetőségét és előnyét. Amikor pedig a dzsauntolás kitört az addig megismert keretek közül, akkor aztán végképp zavarosak lettek az események, de egyben érdekesebbek is - határozottan kíváncsivá tett, hogy hová is fogunk kilyukadni a végén.

Bevallom, hogy az alapvető ok, ami az egész szituációt, az egész hajcihőt és bosszúhadjáratot kiváltotta nem okozott meglepetést: a vagyon és a hatalom mindig is meghatározó tényezők lesznek az emberek életében és ezért bármire képesek lesznek - járjunk az emberiség bármelyik korszakában. Pont ezért az író által boncolgatott kérdések nagyon is aktuálisak és szerintem azok is maradnak, emiatt pedig a regény is sokáig olvasható marad, mondanivaló tekintetében nem válik hiteltelenné, nem éri utol az elavulás - néhány tudományos, illetve technikai információ kivételével.

Hosszúra nyúlt a fejtegetésem - pedig az elején úgy indultam neki, hogy ez egy rövid bejegyzés lesz, mert nem tudok miről írni -, de ha van miről elmélkedni, akkor azt szívesen teszem, még akkor is, ha ez csak az én véleményem, a regény által belőlem kiváltott kérdések és érzések összesítése a poszt tartalma. Most már csak az a kérdés, hogy tetszett-e a regény? Bevallom, hogy nehezebb szövegre számítottam és elvontabb cselekményre, ehhez képest egészen olvasmányos és cselekményes a történet, tehát ebből a szempontból kellemes meglepetést könyvelhettem el végeredményként. Gully egy érdekes ember és tetszett a jellemfejlődés bemutatása  is. Az alapszituációról és a világfelépítésről már ejtettem szót. De... mert mindig van egy de...

Minden előnye és gondolatébresztése mellett sem éreztem igazán a magaménak ezt a történetet - jó volt, örülök neki, hogy elolvastam, de mégsem lett a kedvencem és bár megértem, hogy miért tartják kultikus regénynek, számomra mégsem vált etalonná. Viszont ez egy olyan regény, amelyet minden, a sci-fi műfaját kedvelő olvasónak meg kell ismernie, szóval ha valaki késztetést érez az olvasással kapcsolatban, akkor vágjon nyugodtan bele, valószínűleg nem fogja megbánni.

Posted in: 8 pontos,Alfred Bester,Csökkentsd a várólistádat 2014,Delta Vision,könyvértékelés,MesterMűvek,Mesterművek Sience fiction,sci-fi