Kathy Reichs: Szent csontok (Temperance Brennan 8.)

Úgy gondolom, nem csak a magam nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy rendkívül boldoggá tett a Temperance Brennan sorozat folytatásának a híre, a bejelentés óta megjelent négy kötet pedig még inkább. Ha valami olyan olvasmányra vágyom, amelynél az ügy megoldása komoly szakmai hátteret kíván és ráadásul ez még valós tapasztalatokon is alapszik, akkor én bizony ennek a sorozatnak a köteteit veszem a kezembe. Mert ugye senki sem tud hitelesebben felvilágosítást adni az antropológia törvényszéki alkalmazásáról, mint maga a törvényszéki antropológus. Kathy Reichs pedig nem csak a szakmájában, de az érdekesebb esetek történetbe foglalásában is jó, ahogy jellegzetes humora is igencsak a kedvemre való. A szerzőnek nem ez az első olyan kötete, amely saját élményen alapszik, ahogy abban sem az első, amely kedvenc laborjától távol játszódik - mégis, ez a rész számomra teljesen másnak tűnt, mint a korábbiakban olvasottak.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 400 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Borító ár: 3.495,- Ft
A mű eredeti címe: Cross Bones
Sorozat: Temperance Brennan
Előzmény:
1.) A holtak beszélnek
2.) Minden napra egy halott
3.) Halálos döntések
4.) Végzetes utazás
5.) Síri titkok
6.) Csupasz csontok
7.) Hétfő csont nélkül
Folytatás:
9.) Ne törj csontot
10.) Bones to Ashes
11.) Devil Bones
12.) 206 Bones
13.) Mortal Remains
14.) Flash and Bones
15.) Bones Are Forever
16.) Bones of the Lost
17.) Bones Never Lie
18.) Speaking in Bones
Kategória: krimi

Egyéb: összefoglaló tájékoztatás a sorozatról

A szerző további regényei:
Virals sorozat (Fertőzöttek, Kincsvadászok)

Soha nem lehet tudni, hogy a soron következő eset rutinmunka lesz-e vagy esetleg valami nagy horderejű ügylet bújik meg az egyszerű külső mögött. Pont emiatt kell minden ügyet ugyanazzal az alapossággal kezelni - bár minden eset egyedi a maga nemében. Azt, hogy a saját cége telephelyén megtalált cégvezető oszladozó és macskák által megrongált teteme milyen eseményeket indít el, senki sem számított igazán. Tempe a holttest vizsgálata során megállapítja, hogy a kezdetben öngyilkosságnak tűnő haláleset voltaképpen inkább kivégzés. Mindenre van magyarázat, de még Tempe is meglepődik, amikor a boncoláson egy férfi átad neki egy fényképet és azt állítja, a képen szereplő csontváz jelenti a bűntény indokát. Az antropológus, aki régészként kezdte a pályafutását rájön, hogy a fénykép egy harminc évvel korábbi izraeli ásatás egyik leletét ábrázolja. De hogyan függ össze egy régi csontváz és egy friss gyilkosság? Tempe nyomozásba kezd, amiben megfelelő partnerre talál Ryan személyében, ketten pedig pont elegendőek ahhoz, hogy a jelenkori rejtélyekre és a kétezer éves titkokra egyaránt fény derüljön.

Mindenkinek van valami kedvenc témája és van gyenge pontja. A vallás, illetve a vallással kapcsolatos dogmák, hitbeli kérdések, tévhitek, valamint mindezek megcáfolása az én egyik kedvenc témám és egyben gyenge pontom is. Nem kedvelem a vallást a regényekben, mert számomra túlontúl elvakultak azok képviselői - a csak és kifejezetten erről szóló történeteket messzire elkerülöm -, valamint gyakran érzem úgy, hogy a legtöbb szerző csak kerülgeti a témát, mint macska a forró kását, de úgy igazából senki sem mer odamondani egy jó nagyot, egy ütőset - vagy csak én nem olvastam még azt a könyvet. Vajon miért van ez így? Túl régen történtek azok a bizonyos események? Túl sok a bizonytalanság? Talán túlságosan is mélyen gyökereznek a lelkünkben a kétezer éves tanok? Félnek a szerzők az illetékesek rájuk irányuló figyelméről és annak következményeitől? Volt egy ilyen témájú regény, ami nagy vihart kavart. Ahogy talán az sem véletlen, hogy ennek a műnek az eredetije is majdnem akkor jelent meg, amikor az a másik - persze ezzel nem azt akarom állítani, hogy koppintás lenne, mert egyáltalán nem az.

Arról szeretek igazából olvasni, amikor a vallás és a tudomány összecsapása élvezetes és látványos, amikor a megszokást és a stabilitást, a régi dogmákat a földbe tiporják legújabb kutatási eredményekkel alátámasztott, megcáfolhatatlannak tűnő tények. A vallás régi, de egyre inkább inogó lábakon álló intézmény, fő ellensége a tudomány, amely folyamatosan támadja az évszázadokkal korábban elfogadott nézeteket. Gondolom már senkinek sem okoz meglepetést, ha kijelentem, hogy a tudomány emberének tartom magam - és így talán az is érthető, hogy miért élveztem annyira ezt a regényt, ahol az antropológia megállapításai és a vallási fanatizmus feszül egymásnak.

"A három nagy világvallás - amelyek történelme egybeszövődik Palesztináéval - mindegyike inkább titkokra és vakhitre alapoz, mintsem tudományra és észérvekre. Azokat a történelmi tényeket fogadják el, amelyek egybevágnak a dogmáikkal. Ami nem illik a képbe, azt elvetik."

Tempe makacssága és Ryan humora továbbra is a régi, az ügy érdekes ugyan, de ha nem lenne meg benne az az adalék, amiről az előbb olyan szenvedélyesen értekeztem, akkor bizony azt mondanám, hogy ez csak egy egyszerű terepmunka élvezetes leírása - az említett összetevő miatt azonban sokkal jobban tetszett ez a történet, mint számítottam rá.

Ez a regény abban is különbözik az sorozat eddigi tagjaitól, hogy nem a történet első fejezetével kezdődik, hanem a témához tartozó tények - régészeti felfedezések, elhallgatott információk és publikációk - felsorolásával. Ez a lista előrevetíti azt, hogy amiről a későbbiekben szó esik majd, az nem kitaláció és a valósággal való bárminemű kapcsolat egyáltalán nem véletlen. Ugyanezt erősíti meg a könyv végén található pár oldal is, amely a szerző törvényszéki feljegyzéseit tartalmazza. Itt jegyezném meg azt is, hogy elképesztő mennyiségű kutatómunka áll emögött a regény mögött, amely miatt Kathy Reichs csak még nagyobbat nőtt a szememben.

A tények ismertetését - mintegy felkészítést - követően elindul a történet, és ahogy azt már megszokhattam kedvenc antropológus szerzőmtől, a szakmai és a magánéleti szál egymással párhuzamosan fut. Az előző kötet Tempe számára egy hatalmas lehetőséggel zárult, ebből a részből pedig az is kiderül, hogy milyen döntést hozott ez ügyben - csak annyit mondanék ezzel kapcsolatban, hogy nem semmi a csaj.

A regény majdnem fele Montrealban és a környékén, a maradék rész pedig a Szentföld vallási szempontból egyik leginkább jelentős városában játszódik. Amíg Ryan a gyilkos nyomába szegődött, addig Tempe a csontváz körüli titkok megfejtésében jeleskedik, hogy aztán mind a ketten eleget tegyenek egy szakmai feladatnak és mind a ketten elutazzanak ugyanabba a városba, sok ezer kilométer távolságra és tovább kotorásszanak a titkok között. Igazán örültem neki, hogy a páros idegenben is együtt dolgozott, Ryan ismét hozta a szokásos formáját, hol zsaru, hol pedig szerető üzemmódba - csak úgy finoman és sejtelmesen Kathy Reichs módra - kapcsolt, és ezzel bizony nem egyszer tette gördülékennyé az eseményeket és magát az elbeszélést is.

A történet egyik lényeges szereplője Jake Drum, Tempe kollégája a charlotte-i egyetemről, aki nem mellesleg a bibliai idők régészetével foglalkozik és a Közel-Keleten végez ásatásokat. Ő az, aki a csontvázzal, a történelmi korral és annak meghatározó eseményeivel kapcsolatban információval szolgál Tempe számára, ahogy az sem véletlen, hogy ő helyezi el azt a bizonyos bogarat a törvényszéki antropológus fülében és mutatja meg neki a legújabb felfedezéseket. Régészeti gyakorlata miatt a helyi viszony ismeretében és az ebből adódó problémák kezelésében is nagy segítséget jelent.

Tempe kutat és nyomoz, sírokban kúszik és mászik, vallási fanatikusok elől menekül - akik szemében ő maga az ördög földi képviselője -, levéltárakban és szerkesztőségi archívumokban kutat, közben pedig benne is ugyanúgy viaskodik a régi tanítás az újonnan tett felfedezésekkel, ahogy az olvasóban. Vajon mi lehet az igazság? Kinek, melyik félnek van igaza? Mindegyik fél esetében más jelentőséggel bír a szóban forgó titok alanya, a csontváz kiléte, de egy valamiben mindenki egyet ért: ha kiderül, hogy ki volt ő, akkor az mindhárom vallásra nézve veszélyt jelent.

Egy valamiben okozott csak csalódást ez a regény: Reichs sem foglal igazán állást a felvetett kérdésben, hanem hagyja, hogy a végső következtetést eltakarja a jótékony homály - menjen utána a titkoknak maga az olvasó, ha már annyira kíváncsi, bár az is igaz, hogy ehhez az utószóban meg is adja a szükséges irányt. Mert titkon azért nagy horderejű befejezésre számítottam, katartikus érzésre, de helyette az engem leginkább érdeklő felvetésekre részben megválaszolatlan kérdéseket kaptam és persze az ügy megoldását, ami sokkal egyszerűbb, mint amekkora port kavart, ugyanakkor mind az elkövető, mind pedig annak indoka mesterien elrejtett.

Szóval jó volt ez a regény, szerintem az egyik legjobb a sorozat részei között, pedig azért van néhány történet, amelyre megelégedéssel gondolok vissza. Nem mondom, hogy mindenkinek ennyire be fog majd jönni a téma, ahogy ez nem is várható el, de én tényleg élveztem ezt a nyomozást. Ahogy azt is megelégedéssel vettem tudomásul, hogy lesz még folytatás magyarul - amit részemről tutira olvasni is fogok. Hátha akkor végre megtudhatom azt is, hogy mi történt végül az oly sokat emlegetett vörös szaténnal. ;)

Posted in: 9 pontos,Fumax Kiadó,Kathy Reichs,könyvértékelés,krimi,Temperance Brennan,vallás