vasárnap, január 03, 2016
Shanara
Kathy Reichs regényeiben továbbra is azt szeretem, hogy a sorozat történetei önállóan is megállják a helyüket, a nyomozás mindig izgalmas és új információval teli, a köteteken átívelő magánéleti szál pedig csak még érdekesebbé teszi az egészet. Női olvasóként a lelkem romantikus oldalát simogatja az, ahogyan a negyvenes, elvált tudósasszonyság érzelmi élete alakul. Ahogy azt is kedvelem, hogy mindezek ellenére nem ez áll a középpontban, és nem veszíti el realista, tudomány középpontú beállítottságát a történet. Igaz ugyan, hogy az előző rész esetében úgy éreztem, a szerző nem teljes mértékben volt a helyzet magaslatán, amikor a szereplői magánéletét kormányozta egyik vagy a másik irányba - a kissé túlzásba vitt nyűglődés rányomta a hangulatát a cselekményre. Ugyan személyes problémából ebben a részben is akad bőven - az önsajnálattól kezdve a kétségbeesésig -, de mégis valahogy jobban a helyén volt, és jobban egyben volt minden.
 |
| Értékelés: 9/10 Kiadó: Fumax Kiadó Kiadás éve: 2015. Terjedelem: 360 oldal Fordította: Béresi Csilla Borító ár: 3.095,- Ft A mű eredeti címe: Monday Mourning Sorozat: Temperance Brennan Előzmény: 1.) A holtak beszélnek 2.) Minden napra egy halott 3.) Halálos döntések 4.) Végzetes utazás 5.) Síri titkok 6.) Csupasz csontok Folytatás: 8.) Szent csontok 9.) Ne törj csontot 10.) Bones to Ashes 11.) Devil Bones 12.) 206 Bones 13.) Mortal Remains 14.) Flash and Bones 15.) Bones Are Forever 16.) Bones of the Lost 17.) Bones Never Lie 18.) Speaking in Bones Kategória: krimi Egyéb: összefoglaló a sorozatról A szerző további regényei: Virals sorozat (Fertőzöttek, Kincsvadászok) |
Érdekesen indítunk, hiszen a pizzéria alagsorában talált három csontváz, valamint az, ahogyan Claudel felügyelő hozzááll az esethez, eléggé próbára teszi Tempe türelmét, ahogy igénybe veszi szaktudásának minden morzsányi korábban megszerzett tudását - felhasználva a legújabb kutatási eredményeket is. Az, ahogyan Tempe a szívére veszi a három, megállapítottan fiatal női csontváz körüli titok felderítésének minden nyűgjét, tipikusan olyan helyzet, amely csak rá jellemző. Ahogyan az is tipikus, ahogyan Claudel áll az esethez - neki más, fontosabbnak gondolt problémái vannak.
A nézetbeli különbségek, a Claudel nyomozó és Tempe között feszülő korábbi ellentét, az ebből fakadó feszültség és sértettség végigvonul az egész történeten, és különleges színezetet ad az egésznek. A női olvasó - ahogyan én magam is - könnyedén Tempe pártjára áll az ügyben, és éppen ezért megérti azt a makacsságot, amivel az antropológus ragaszkodik a titkok felderítéséhez.
Az ügy jócskán szövevényesebb, mint ahogy az első pillantásra tűnik, a három lány elhalálozásának nem csak az oka, hanem az időpontja is kérdéses. Tempe mindent bevet annak, annak érdekében, hogy megállapítsa a csontok korát, és ha erre az jelenti a megoldást, hogy az olvasónak meg kell ismernie a C14 izotópos kormeghatározás alapjait, illetve annak menetét, akkor bizony erre is sor kerül. Végső konklúzió: ez a regény már megint adott valami pluszt, azaz érthetően elmagyarázott egy tudományos vizsgálatot, amelynek eddig nem néztem utána, pedig kíváncsi voltam a működési mechanizmusára.
Ennyi Kathy Reichs regény elolvasása után már jól látszik az a fajta minta, ami alapján a szerző felépíti a regényei történeteinek menetét, mégis minden egyes alkalommal sikerül elérnie azt, hogy az érdeklődésem egy pillanatra se lankadjon el. Személy szerint én ugyanúgy élvezem a személyes konfliktusok, a szakmai összecsapások, a tudományos magyarázatok leírását, ahogy a rendőrségi nyomozás aprólékosságát és veszélyeit. Ebben a történetben az is bőven hozzátesz az izgalmakhoz, hogy teljességgel kiszámíthatatlanok a történések. Annak ellenére is, hogy a regény nagy részében csak úgy záporoznak a tények és információk a szereplőkre és az olvasókra egyaránt, eléggé sokáig homályban maradnak az okok és az összefüggések. Mondjuk ettől csak még inkább megdöbbentővé válik a végeredmény, amikor is kiderül, hogy miért is történt minden, illetve ki is áll a szörnyű titkok hátterében. A cselekményről többet nem is merek mondani, mert félek, hogy elárulok vele valamit, ezért legyen elég annyi, hogy ez nagyon izgalmas volt!
Tetszett, ahogy Tempe végül is bebizonyítja az igazát, ahogy igyekszik kezelni a magánéleti problémáit, ahogy a kétségei meghatározzák a gondolatait, ahogy az érzelmei és a sok mindent átélt nő józan esze egymással viaskodik. Az idegesítő szereplő személyét ez esetben a látogatóba érkező barátnő, Anne vállalta magára, akinek sem a viselkedésével, sem pedig az élethez való hozzáállásával sehogyan sem tudtam megbékélni.
Az előző részben hiányoltam a Tempe és Ryan között pattogó szikrákat, de ebben az esetben nincs okom panaszra: a kevés közös jelenet ellenére is élvezetes volt arról olvasni, ami közöttük zajlik - és bizony a szerző eléggé megkavarta a dolgokat, ügyesen játszott az érzelmekkel. Kathy Reichs humora továbbra is a kedvemre való: szókimondó, sokszor kétértelmű, és bizony kell némi élettapasztalat, valamint intelligenciaszint különlegesen fanyar, szókimondó és éles mondatai megfelelő módon történő értelmezéséhez, illetve a maga helyén történő kezeléséhez. De nekem nagyon bejön, és számomra csak ez a lényeg.
Ez egy szokás szerint alapos, átgondolt, összetett és minden tekintetben jól felépített sztori volt, amelyet nagyon élveztem olvasni. Most már csak egy gondom van: elfogytak a polcomon sorakozó kötetek, tehát meg kell várnom a sorozat következő részének megjelenését. Nincs más választásom, mint addig is elfoglalni magam más történetekkel, de ha megjelenik a folytatás...
A nézetbeli különbségek, a Claudel nyomozó és Tempe között feszülő korábbi ellentét, az ebből fakadó feszültség és sértettség végigvonul az egész történeten, és különleges színezetet ad az egésznek. A női olvasó - ahogyan én magam is - könnyedén Tempe pártjára áll az ügyben, és éppen ezért megérti azt a makacsságot, amivel az antropológus ragaszkodik a titkok felderítéséhez.
Az ügy jócskán szövevényesebb, mint ahogy az első pillantásra tűnik, a három lány elhalálozásának nem csak az oka, hanem az időpontja is kérdéses. Tempe mindent bevet annak, annak érdekében, hogy megállapítsa a csontok korát, és ha erre az jelenti a megoldást, hogy az olvasónak meg kell ismernie a C14 izotópos kormeghatározás alapjait, illetve annak menetét, akkor bizony erre is sor kerül. Végső konklúzió: ez a regény már megint adott valami pluszt, azaz érthetően elmagyarázott egy tudományos vizsgálatot, amelynek eddig nem néztem utána, pedig kíváncsi voltam a működési mechanizmusára.
Ennyi Kathy Reichs regény elolvasása után már jól látszik az a fajta minta, ami alapján a szerző felépíti a regényei történeteinek menetét, mégis minden egyes alkalommal sikerül elérnie azt, hogy az érdeklődésem egy pillanatra se lankadjon el. Személy szerint én ugyanúgy élvezem a személyes konfliktusok, a szakmai összecsapások, a tudományos magyarázatok leírását, ahogy a rendőrségi nyomozás aprólékosságát és veszélyeit. Ebben a történetben az is bőven hozzátesz az izgalmakhoz, hogy teljességgel kiszámíthatatlanok a történések. Annak ellenére is, hogy a regény nagy részében csak úgy záporoznak a tények és információk a szereplőkre és az olvasókra egyaránt, eléggé sokáig homályban maradnak az okok és az összefüggések. Mondjuk ettől csak még inkább megdöbbentővé válik a végeredmény, amikor is kiderül, hogy miért is történt minden, illetve ki is áll a szörnyű titkok hátterében. A cselekményről többet nem is merek mondani, mert félek, hogy elárulok vele valamit, ezért legyen elég annyi, hogy ez nagyon izgalmas volt!
Tetszett, ahogy Tempe végül is bebizonyítja az igazát, ahogy igyekszik kezelni a magánéleti problémáit, ahogy a kétségei meghatározzák a gondolatait, ahogy az érzelmei és a sok mindent átélt nő józan esze egymással viaskodik. Az idegesítő szereplő személyét ez esetben a látogatóba érkező barátnő, Anne vállalta magára, akinek sem a viselkedésével, sem pedig az élethez való hozzáállásával sehogyan sem tudtam megbékélni.
Az előző részben hiányoltam a Tempe és Ryan között pattogó szikrákat, de ebben az esetben nincs okom panaszra: a kevés közös jelenet ellenére is élvezetes volt arról olvasni, ami közöttük zajlik - és bizony a szerző eléggé megkavarta a dolgokat, ügyesen játszott az érzelmekkel. Kathy Reichs humora továbbra is a kedvemre való: szókimondó, sokszor kétértelmű, és bizony kell némi élettapasztalat, valamint intelligenciaszint különlegesen fanyar, szókimondó és éles mondatai megfelelő módon történő értelmezéséhez, illetve a maga helyén történő kezeléséhez. De nekem nagyon bejön, és számomra csak ez a lényeg.
Ez egy szokás szerint alapos, átgondolt, összetett és minden tekintetben jól felépített sztori volt, amelyet nagyon élveztem olvasni. Most már csak egy gondom van: elfogytak a polcomon sorakozó kötetek, tehát meg kell várnom a sorozat következő részének megjelenését. Nincs más választásom, mint addig is elfoglalni magam más történetekkel, de ha megjelenik a folytatás...
Posted in: Fumax Kiadó,Kathy Reichs,könyvértékelés,krimi,Temperance Brennan
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése