Kathy Reichs: Végzetes utazás (Temperance Brennan 4.)

Nagyon kedvelem Kathy Reichs regényeit, de azt nem, ahogy azok kis hazánkban megjelentek - mai napig nem értem, hogy miért is történt az, ami végül is megesett: először a sorozat ötödik része jelent meg, majd ezt követően a harmadik jött ki a nyomdából és került a boltokba, a negyedik pedig - amely egyébként a jelen kötet - kimaradt. Majd kiadóváltás történt és újra megjelent - csak éppen a megtévesztés érdekében más címen - az első három rész. Ezek után már egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy szó szerint majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy a Fumax Kiadó veszi át a szerző regényeinek hazai gondozását. A boldogságomat pedig csak növelte, amikor arról értesültem, hogy nem a már ismert részek ismételt - immár sokadik - kiadására kell számítanom, hanem végre dr. Brennan új kalandjait olvashatom majd. (A sorozat magyar megjelenéseiről már írtam egy korábbi bejegyzésemben.)

Hogyan is fogtam hozzá az egészhez? Először is újraolvastam a harmadik kötetet, a Halálos döntéseket, mert korábban ezt a Síri titkok után vettem elő, és bár a nyomozás kötetenként különálló eseményeit ez a felcserélődés nem zavarta, de Tempe magánélete a szokásosnál is zavarosabb volt - szóval ezt mindenképpen rendbe kellett tenni a fejemben, ehhez pedig szükség volt az újraolvasásra. Nagyon jó döntést hoztam.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 395 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Borító ár: 3.495,- Ft
A mű eredeti címe: Fatal Voyage
Sorozat: Temperance Brennan
Előzmény:
1.) A holtak beszélnek,
2.) Minden napra egy halott
3.) Halálos döntések
Folytatás:5.) Síri titkok
6.) Csupasz csontok
7.) Hétfő csont nélkül
8.) Szent csontok
9.) Ne törj csontot
10.) Bones to Ashes
11.) Devil Bones
12.) 206 Bones
13.) Mortal Remains
14.) Flash and Bones
15.) Bones Are Forever
16.) Bones of the Lost
17.) Bones Never Lie
18.) Speaking in Bones
Kategória: krimi, thriller

Egyéb: összefoglaló a sorozatról

A szerző további regényei:
Virals sorozat (Fertőzöttek, Kincsvadászok)

Utasszállító repülő zuhan le Észak-Karolina hegyei között, az áldozatok azonosításában Temperance Brennan is részt vesz és mivel a közelben jár, elsőként érkezik a helyszínre. A munkája nélkülözhetetlen, de amikor a baleset helyszínének közelében egy olyan lábfejet talál, amely biztosan nem a repülő utasaihoz tartozik, valamint ehhez az állításához ragaszkodik is, akkor szakmai alkalmatlanságra, illetve az általa elkövetett hibákra hivatkozva eltávolítják a helyszínről. Tempe felfedezi, hogy a környék lakói közül többen is eltűntek, könnyen lehet, hogy a megtalált testrész az egyikükhöz tartozott.

Annak ellenére, hogy a poszt elején az újraolvasás mellett tettem le a voksom - leginkább azért, mert csak le kellett emelnem a polcomról az előzményt -, bátran ajánlom azoknak is a kötetet, akik csak most kapcsolódnak be a sorozatba, mert a nyomozás önállóan is élvezhető, a magánéleti fordulatokat pedig elég részletesen bemutatja a szerző ahhoz, hogy minden egyértelmű és élvezhető legyen. A sorozatba újonnan bekapcsolódó olvasóknak viszont van egy tanácsom: ne a Dr. Csont sorozat Temperance Brennan karakterére számítsanak a regényt olvasva, mert akkor hatalmas csalódás éri majd őket. A regénybeli törvényszéki antropológus sokkal emberibb, érzelmekkel telített nő, akit ugyanúgy hánykolódik az élet viharos tengerén, mint bárki más - én pedig sokkal jobban kedvelem ezt a fajta személyiséget, mint amit a filmsorozatban kreáltak a karakterből.

Hangulatában kicsit másnak éreztem ezt a kötetet, mint az előzményeket: Tempe sokkal többet van most terepen, mint eddig, a nyomozás nagy része pedig nem csak a csontok vizsgálatából áll, hanem egyéb eszközöket, java részt kutatómunkát is be kell vetni az ügy megoldásának érdekében. Tempe tehát megmutatja, hogy nem csak a laborban állja meg a helyét és veszi észre a legkisebb apróságot is, hanem éles logikáját a való életben is alkalmazni tudja. Ráadásul végre kamatoztathatta a kitartását, a makacsságát és a vakmerőségét is, amivel az előző kötetek esetében nem tudtam mit kezdeni, de itt teljesen a helyén volt a dolog - és kedvenc törvényszéki antropológusomnak szüksége is volt ezekre a tulajdonságokra. Tetszett, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére sem hagyta magát, amolyan ha kidobnak az ajtón, akkor bemászom az ablakon stílusban nyomta szinte egészen végig. Szuper volt!

Amiben nem érheti kifogás a történetet, az a hitelesség: nem olvastam még olyan regényt, amely ennyire részletesen - és mindezek mellett még mindig érdekesen - mutatja be egy repülőgép szerencsétlenség helyszínén végzett munkát, a rendszer működését, az áldozatok azonosítása érdekében tett erőfeszítéseket és összehangolt tevékenységet. A feladat hatalmas és embert próbáló, az eredményesség érdekében minden jelenlévő munkája fontos és elengedhetetlen. Mivel Tempe kénytelen a helyszínt elhagyni, ezért a későbbiekben már csak távolról figyelhettem az elején még részletesen bemutatott tevékenységet, de így is érdekes dolgokat olvashattam.

Great Smoky Mountains

Abban is különbözik ez a rész az általam eddig olvasottaktól, hogy egymással párhuzamosan zajlik a két nyomozás: a repülőgép katasztrófa okainak kiderítése, az áldozatok azonosítása, valamint  Tempe magánnyomozása a talált lábfejhez kapcsolódva. Az, hogy az antropológust megfenyegetik, az élete többször is veszélybe kerül, a jelenlétével kapcsolatos ellenállás pedig egyre csak növekszik, mindenképpen színesíti a történetet - ezeknek a fogásoknak az alkalmazásával a szerző biztos kézzel növeli a feszültséget.

Jó pár krimit és thrillert olvastam már, de még mindig meg tudok döbbenni azon, hogy egyes emberek milyen késztetésnek vagy ideológiának engedelmeskedve döntenek úgy, hogy ártanak másoknak, és mindehhez még magyarázatot is gyártanak, azt gondolva, hogy ezzel elfogadhatóbbá teszik a tettüket az emberek előtt. Beteges az egész, úgy, ahogy van. Nem volt ez másként ennek a regénynek az esetében sem: a motiváció típusával kapcsolatban egy idő után már volt bennem némi sejtés, de a részletes magyarázat, a háttérben megbújó rendszer azért eléggé megdöbbentett és ráadásként még el is borzasztott.

Nagyot dobbant a szívem, amikor Andrew Ryan nyomozó is feltűnt a színen - főleg az előzmények ismeretében -, fanyar humora ismét hozzáadott némi egyedi fűszert a regény alaphangulatához. Bár azt, ahogy a két felnőtt ember egymással viselkedett mégis nagyon furcsának találtam. Talán azoknak, akik csak most kapcsolódtak be a sorozatba, nem lesz ennyire feltűnő a dolog, de én, aki végigkövettem a nyomozó és az antropológus magánéletének alakulását, bizony elég gyakran pislogtam nagyokat az értetlenségtől.

A nyomozás kifejezetten érdekes volt, a magánéleti szál már kevésbé nyűgözött le. Viszont Boyd, a csaucsau kutyus már az első feltűnésénél rabul ejtette a szívemet, és minden egyes megmozdulásával csak egyre mélyebb érzéseket tápláltam az irányában. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok éppen kutyabolond.

A magyar kiadást mindenképpen dicséret érdemli, mert sokkal igényesebb ez a kötet, mint a korábbi részek kiadásai: megjelenés, fordítás és szerkesztés tekintetében is - öröm volt olvasni.

Ez egy mozgalmas és okos sztori, amelyet nagy élvezettel olvastam, egy remek regény, amely képes volt magához ragadni a figyelmem, és azt egészen a kötet végéig meg is tartani. Igazán annak a tetszését fogja elnyerni a regény, aki szereti a valós eseményeken alapuló, hiteles, részletes leírásokat, szakmai értekezéseket tartalmazó történeteket - az események érdekesek, mozgalmasak, de csak olyan mértékben durvák, amilyen maga az élet is.

Nekem tetszett, amit olvastam, ajánlom másoknak is - azoknak is, akik kedvelték az eddigi részeket és azoknak is, akik csak most fedezték fel maguknak a szerzőt és a törvényszéki antropológus kalandjait. Van még két olvasatlan kötet a polcomon, amelyek hamarosan sorra is kerülnek - és remélem, hogy mire idáig jutok, addigra megérkezik a folytatás is.

Posted in: 9 pontos,Fumax Kiadó,Kathy Reichs,könyvértékelés,krimi,Temperance Brennan,thriller