Kathy Reichs: Ne törj csontot (Temperance Brennan 9.)

Temperance Brennan ismét akcióba lendült és megint beletenyerelt valamibe - akarom mondani kiásott valamit -, újabb csontokat talált, és nem hagyja nyugodni az, amit felfedezett velük kapcsolatban. Egy tipikus Kathy Reichs regény alapjai. Ez akár unalmas - vagy sablonos is - lehetne, de mégsem az, mert a törvényszéki antropológus mindezt magyar nyelven évente csupán egy alkalommal teszi meg, és ettől válik különlegessé az egész. Szóval nagyon vártam már Dr. Brennan legújabb kalandját, amely most ráadásként több szempontból is rendhagyónak ígérkezett.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 390 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Borító ár: 3.495,- Ft
A mű eredeti címe: Break No Bones
Sorozat: Temperance Brennan
Előzmény:
1.) A holtak beszélnek
2.) Minden napra egy halott
3.) Halálos döntések
4.) Végzetes utazás
5.) Síri titkok
6.) Csupasz csontok
7.) Hétfő csont nélkül
8.) Szent csontok
Folytatás:
10.) Bones to Ashes
11.) Devil Bones
12.) 206 Bones
13.) Mortal Remains
14.) Flash and Bones
15.) Bones Are Forever
16.) Bones of the Lost
17.) Bones Never Lie
18.) Speaking in Bones
Kategória: krimi, thriller

Egyéb: összefoglaló tájékoztatás a sorozatról

A szerző további regényei:
Virals sorozat (Fertőzöttek, Kincsvadászok)

Ahol csontok vannak, ott Temperance Brennan elemében érzi magát és bizony megállja a helyét. Mivel nem találtak más szakembert a feladatra Dr. Brennan Dél-Karolina partjai mellett, Charlotte-tól északra, az egyik szigeten vezet egy régészeti terepgyakorlatot a hallgatók számára. Indián temetkezési helyet tárnak fel, mielőtt a szigeten megkezdődik a szállodák és golfpályák építése. Sikerrel is járnak, a lelőhely bőséges, kultúrális szempontból hiánypótló. Ám senki sem számított arra a csontvázra, amely alig másfél méter mélyen helyezkedik el a talajban és látszik rajta, hogy alig néhány éve kerülhetett oda. Mindez természetesen a terepgyakorlat utolsó napján történik. Nincs mit tenni, értesíteni kell a helyi halottkémet, a csontvázat ki kell emelni és meg kell vizsgálni. Emma, a helyi halottkém Tempe barátnője, ezért az antropológust kérni sem kell, besegít a csontok vizsgálatába, amely során fura jelenségre lesz figyelmes: az egyik nyakcsigolya csont elrepedt, de olyan módon, hogy az még a sokat tapasztalt antropológust is gondolkodásra készteti. Holttestből mindig több akad és nincs ez másként most sem: a régészeti ásatáson feltárt tetemet követi egy akasztott ember, majd egy hordót vett partra a víz, benne egy holttesttel és még sorolhatnám. Emmára nagy teher nehezedik, ráadásként egészségügyi gondjai is vannak, így Tempe egyre jobban belebonyolódik az egymástól különálló esetek elemzésébe. A szakmai kihívások mellett persze ott vanna a magánéletiek is: Pete is Charlotte-ba érkezik és ugyanott szállásolja el magát ahol Tempe, majd a semmiből felbukkan Andrew Ryan is. És ahol két dudás van egy csárdában...

Nem véletlen a regény témaválasztása és cselekményének egy része sem, mert bizony azok a szerző saját élményeiből táplálkoznak - ennél hitelesebb forrásra pedig nincs is szükség. A régészet és a törvényszéki antropológia közelebb áll egymáshoz, mint elsőre gondolnánk - végül is mind a kettő csontokat vizsgál. Kathy Reichs első körben régésznek tanult, majd csontváz-biológiára szakosodott, a törvényszéki antroplógia területére egy gyermekgyilkosság miatt rándult csak át, az eset azonban komoly hatással volt életének további alakulására - erről a regény utószavában beszél a szerző. Ahogy ott írja: "Otthagytam hát a régi idők csontjait a nemrég elhunytakért. Törvényszéki antropológus lettem, és többé nem néztem vissza." Hátra ugyan nem nézett, előre viszont annál többet és mindennél jobban örülök neki, hogy a személyes élményei idővel írott formát öltöttek, a magyar olvasók számára is elérhetőek lettek. 

A megszokottnál valamivel több volt a holttest ebben a regényben, valamint az is egyedi volt, hogy gyakorlatilag különálló esetekként regisztrálták mindegyiket - csak Tempe éles szemének, illetve szakértelmének köszönhető, hogy sikerült összekapcsolni azokat. Ismét rácsodálkoztam, hogy mennyi  figyelem, kitartás és mekkora hivatástudat szükséges ahhoz, hogy egy ügyet megfelelően kezeljenek. Nem hiszem, hogy Kathy Reichs eltúlozza ezt a regényeiben, úgy gondolom, hogy hitelesen adja vissza mindazt a munkát és figyelmet, amit egy-egy ilyen rejtélyes eset a magáénak követel annak érdekében, hogy megoldással záruljon. A napi munka mellett pedig rengeteg egyéb ismeret is szükséges az apró mozaikok összerakásához - no és remek memória.

Tempe ebben a történetben idegen területen kénytelen intézkedni, nem a megszokott rendőrökkel dolgozik együtt, ezért sokkal többet kell bizonyítania, sokkal inkább számot kell adnia hozzáértéséről és talpraesettségéről, mint ha ismerős közegben mozogna - mindazon által most is megállja a helyét. Bár jobban kedvelem a Montrealban játszódó részeket, azért Dél-Karolina és Charlotte fülledt bája, koroktól átitatott, a múltat felidéző szépsége is kellően megalapozta a történet és az események hangulatát. 

Mondhatnám, hogy azért kedvelem jobban az északi történéseket, mert ott nem kell nélkülöznöm Ryan nyomozót, de ez a kijelentés nem állja meg a helyét. Egyrészt olvastam már olyan montreali részt, amelyben Andrew Ryan nem szerepelt, másrészt pedig most házhoz jött a nyomozó és kivette a részét a kutakodásból - szóval egy szavam sem lehet. És ezzel fel is vázoltam a személyes problémák legnagyobbikát, amikor is egy fedél alá kerül az antropológus, az exférj és a jelenlegi barát/szerető. Bár az erősebbik nem mindkét tagja intelligens és művelt ember hírében áll, de amikor egy hölgy kegyeiért kell versengeni, akkor bizony csak a kakaskodás jöhet szóba - persze ezt is lehet elmésen és pallérozottan végezni. Száz szónak is egy vége, határozottan élveztem Pete és Andrew szópárbajait, amelyek olyan árnyaltak és helyi utalásokkal teliek voltak, hogy egy részüket csak a hozzáfűzött magyarázat segített megérteni, de a lényeg így is átjött.

Tempe szakmailag - most is - nagyon toppon van, de azért a magánéletében rendesen meg van áldva problémával. Még két ennyire hisztis pasit, mint a volt férje és a jelenlegi párja... Andrew Ryant is inkább gondoltam a regény jó részében nyafogó és érzékeny tininek, mint macsó csávónak. No és Pete, azért van bőr bőven a képén, hogy még most is teszi a szépet - mintha semmi sem történt volna a múltban. Hála a jó égnek Tempe szerintem ragyogóan kezelte a helyzetet.

Kellett is, mert az események többi része eléggé feszített tempójú volt. A hullák számának gyarapodása csak egy dolog, de többi szituáció, a fenyegetések jelenléte és megvalósulása, az összefüggések feltárása bőven elegendő a feszültség fenntartásához. Van néhány nagyon csúnya húzása a szerzőnek: néhány elejtett mondat, amiből mindenre következtettem és izgulhattam még pluszban a szereplőkért - úgy kell nekem, miért is agyalok annyit.

Arról, hogy mi áll a háttérben, nem szívesen lebbenteném fel a fátylat, mert a helyzet korántsem egyszerű, a nyomok eléggé szétszórtak és persze eléggé súlyos a téma. Viszont nagyon élvezetes és jól összerakott az, ahogy a különálló esetek lassan mégis összekapcsolódnak, majd kirajzolják azt, ami miatt az egész történt. Szerintem ez a rész nagyon jó volt!

Minden ott volt benne, ami csak az önfeledt szórakozáshoz szükséges: holttestek, egyediség, alaphangulat, új szereplők, régi ismerősök, feszültség, érzelmek, veszteség és persze mozgalmasság. Továbbra is az okos krimik (thrillerek) közé sorolom ezt a sorozatot, mert ez a rész is számtalan olyan információval szolgál, amelytől tájékozottabb lettem. Nagyon bejön nekem, amikor szórakozva bővíthetem az ismereteimet, éppen ezért - is - kedvelem annyira Kathy Reichs regényeit.

Posted in: 9 pontos,Fumax Kiadó,Kathy Reichs,könyvértékelés,krimi,Temperance Brennan,thriller