Cassandra Clare: Bukott angyalok városa (A Végzet Ereklyéi 4.)

Az újraolvasott részek után végre egy olyan kötetbe kezdhettem bele, amelyet korábban még nem vettem a kezembe - persze nem bántam meg az ismétlést, hiszen anélkül semmit sem értettem volna ennek a részek az eseményeiből. Persze örülök a folytatásnak, de igazából éppen csak halvány sejtésem volt róla, hogy miként és hogyan fogja folytatni a történetet a szerző, mert az előző három rész eseményei nekem egészen kereknek és lezártnak érződtek. Simon különleges képessége, a homlokára rajzolt jel, valamint annak a testnek a hiánya - amelyet véleményem szerint biztosan nem a patak vize sodort tova - táplálták a gyanúm és a sejtésem a folytatás irányát illetően.

Értékelés: 6/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 390 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Borító ár: 2.999,- Ft (puha borítós)
A mű eredeti címe:
The Mortal Instruments Book Four -
City of Fallen Angels
Sorozat: A Végzet Ereklyéi
Előzmény trilógia: Pokoli szerkezetek
Előzmény:
1.) Csontváros
2.) Hamuváros
3.) Üvegváros
Folytatás:
5.) Elveszett lelkek városa
6.) Mennyei tűz városa
Kategória: YA fantasy, kaland, misztikum

Kapcsolódó tartalmak:

Pokoli szerkezetek (előzmény trilógia)

Bane Krónikák

Árnyvadász Akadémia

A Végzet Ereklyéi: Csontváros (film)

Az idrisi kalandok után, a háború befejezését követően ismét visszatértünk New York-ba, és bizony itt is zajlanak az események, csak éppen másként, sokkal inkább hétköznapi módon. Simon egyszerre két - gyönyörű és határozottan veszélyes - lánnyal randizik, akik persze nem tudnak egymásról, Clary árnyvadász kiképzést kap, Jace pedig egyszerre az oktatója és a fiúja, mindeközben Magnus és Alec utazgatnak, Jocelyn és Luke pedig az esküvőjükre készülnek. A kép idilli is lehetne, de ez csak a felszín, mert a mélyben már megkezdődött a sötét játszma. Simont, aki mindeddig magányos vámpírként - és továbbra is emberi létéhez hasonlóan - élte az életét, hol az egyik, hol pedig a másik fél környékezi meg, hogy álljon az ő oldalára - a fiú stratégiailag fontos tényezővé vált. Jace pedig először csak furcsán, majd távolságtartóan kezd viselkedni, amit Clary nehezen visel és még nehezebben kezeli a helyzetet, mivel nem érti a változás okát. Az Árnyvadászok sincsenek biztonságban, mert valaki tizedelni kezdte a soraikat, amely az Árnyvadászok és az Alvilágiak közötti törékeny béke felborulásával fenyeget.

Mit is mondhatnék erről a részről úgy, hogy ne áruljak el vele sok mindent? Nem éppen egyszerű a dolgom. Az viszont biztos, hogy a sorozat elég cselekmény és érzelmek szempontjából is elég hullámzó színvonalat mutat. Pont ezért az egyes részek ellentétes érzéseket keltenek bennem, még akkor is, ha a végeredmény pozitív benyomással zárult. Az első rész mozgalmasságát követően a második kötetben inkább az érzelmeken és - bocsássatok meg nekem, hogy ezt írom - a nyavalygáson volt a hangsúly. A harmadik rész ismét elképesztő pörgést, az összefüggések sokaságát nyújtotta, valamint hatalmas pofonokat osztogatott a gyanútlan és a tapasztaltabb olvasónak egyaránt. 

Végül itt van ez a negyedik rész, amely a cselekményeket és nyavalygás mennyiségét figyelembe véve - az előbbiből elég kevés, az utóbbiból túlontúl is sok jutott a kötetbe - számomra nem érte el a második kötet szintjét. A regény eleje nagyon nehezen haladt, mert egyáltalán nem tudott lekötni sem Simon randizós problémája, sem pedig zenész karrierjének indulása. Jace és Clary kapcsolatának alakulása és a mögöttes indokok sokkal jobban érdekeltek volna, de ezen a vonalon pedig a szokásos tini titkolózás és bizalmatlanság, valamint a közelgő esküvő előkészületei vették át az irányító szerepet - pedig ott voltak azok az álmok, amelyek megannyi titkot hordoztak. Aztán az eddigi nyűglődésre rátett még egy lapáttal Alec hisztije, amely aztán tényleg eltúlzott és teljességgel alaptalan volt.

Kellő mértékű és még annál is több türelmet igényel tehát a kötet eleje, az előbbiek miatt pedig minden eddiginél erősebben érkeztem, hogy ez egy ifjúsági regény, amelynek vannak korlátai, a történetbe pedig bele kell szőni a megszokott kliséket. A közepétől kezdett érdekesebbé válni a cselekmény, amely aztán egészen fantasztikus végjátékban teljesedett ki. Ez győzött meg végül is arról, hogy csak érdemes volt elolvasni ezt a részt, türelmesen kivárni az események alakulását. Bebizonyosodott, hogy van még potenciál ebben a történetben, ebben a világban - persze az sem volt mellékes, hogy részben beigazolódott a sejtésem az eseményszálak további bonyolítását és az érintett személyeket illetően.

Az új - 2016-os - kiadás fantasztikus
borítója.

Eddig nem tartottam fontosnak megemlíteni az előzmény trilógia, a Pokoli szerkezetek eseményeit és szereplőit, de most már nem halogathatom ezt tovább, ugyanis végre összekapcsolódtak az eddigi kötetekben olvasottak. Magnus és Alec kapcsolatában akaratlanul is feszültséget kelt Will Herondale említése, valamint felbukkan Zakariás testvér is, hogy tudásával és képességeivel segítse az Árnyvadászokat. Nem hagyhatom azonban említés nélkül, hogy talán szerencsésebb lett volna lezártnak tekinteni az előző trilógiát és külön trilógiaként kezelni a maradék három részt, nem pedig közvetlen folytatásként.

Azt viszont mindenképpen el kell ismernem, hogy a befejezés igazán parádésra sikerült, kellő mennyiségű izgalmat rejtett magában és élvezettel olvastam. Mindössze azt sajnáltam, hogy a rész aktuális főgonoszát alakító teremtménytől a vártnál valamivel gyorsabban sikerült megszabadulni - persze "áldásos" munkájának következményei azért további gondokat generáltak.

A folytatás? Az bizony megannyi lehetőséget és kalandot rejt magában, az alapok ismét jók az élvezetes folytatáshoz. Ha a karakterek végre változni kezdenek és kevesebbet foglalkoznak majd magukkal, a lelki problémáikkal, akkor biztos vagyok benne, hogy fantasztikusan izgalmas eseményekről olvashatok majd a hátralévő két kötet oldalain. Persze ott van az a bizonyos "ha"...

Posted in: 6 pontos,A Végzet Ereklyéi,alakváltó,Cassandra Clare,könyvértékelés,Könyvmolyképző,vámpír,Vörös pöttyös,YA fantasy