Legutóbbi könyvtári kóborlásom során valami könnyed, de mégis érdekes írást kerestem, ami nem vesz el túl sok időt az otthon olvasásra váró könyveimtől, de mégsem jövök el üres kézzel a könyvtárból. Kompromisszumos megoldásként ez a kötet lett a végeredmény.
A fülszöveg megragadta a képzeletemet és a kíváncsiságomat. A görög mitológiai alapokra építkező történetek mindig is a kedvenceim voltak. Az író ismeretlen volt számomra, de reméltem, hogy olyan nagyon csak nem tudja elrontani a cselekményt. Elvégre az alapok már őskövületnek számítanak, a lehetőségek határtalanok.
Íme a fülszöveg: Jack Duran, a Sötét arany hőse ismét megszállott bátyja nyomába ered, aki az ókori görög misztériumokról írja disszertációját. Ahhoz, hogy kideríthesse az eleusziszi szertartások titkát, Dan a barátnője, Phoebe és az öccse kíséretében régi helyszíneken nyomoz. A delphoi jóshelyen egy ősi bódítószer hatására papnővé lényegülő Phoebe transzba esik és szörnyű szavakat közvetít. Jóslatát követve a két testvér szebbnél szebb görög lányok társaságában tölt egy éjszakát, ám másnap reggel Jack rémülten döbben rá, hogy ami izgalmas kalandnak ígérkezett, véres, életveszélyes hajszává válik. A rég halott mítoszok új, gyilkos formában elevenednek meg Ogügia szigetén, Jack pedig – miközben börtönbe került bátyját próbálja kiszabadítani – életét kockára téve igyekszik kideríteni, hogy a „fúriák éjszakájá”-nak hova nyúlhatnak a gyökerei.
Már a fülszöveg olvasásakor is szembetűnik, hogy ez egy "sorozat", aminek ez a kötet nem az első, hanem a második része. Az első rész a Sötét arany címet viseli, amit a könyvtárban nem találtam meg, de bíztam benne, hogy önállóan is élvezhető történetet kapok majd. Ez így is lett. A cselekmény követése szempontjából egyáltalán nem jelentett problémát, hogy nem olvastam a testvérpár előző kalandját. Ahol szükséges ott a könyv visszautal az előző kalandra, de meg is magyarázza a múltbeli történéseket, így nem jelentkezett hiányérzetem ebből a szempontból.
A szereplőkkel és a motivációkkal annyira nem tudtam azonosulni. Remélhetőleg az első kötetben jobban sikerült a karakterábrázolás és ide ezért már kevesebb jutott.
A fúriák a régi görögök hitében a bosszú istennői, jobban mondva a lelkiismeret furdalás megszemélyesítői |
A mitológiai alapok és magyarázatok véleményem szerint elegendőek és érthetőek. A görög mitológiában jártas olvasónak csak ismétlést jelent majd, a járatlanabbakkal pedig elegendő információt közöl a könyv, hogy a történetben ne érezzenek fennakadást. Számomra inkább az volt a probléma, hogy nagyobb rejtélyre és misztikumra számítottam, mint amit kézhez kaptam. A mitológiai alapokat bonyolultabbnak és összetettebbnek találtam, mint a mítosz mögé rejtőző jelenkori eseményeket és karaktereket. Többször kitaláltam előre a következő lépést, az álarc mögött rejtőzködő személyt vagy az éppen aktuális motivációt. Úgy érzem, hogy inkább átlátszó és kapkodó volt a cselekmény, mint titokzatos.
Az orgiák, illetve a véres, életveszélyes hajszák nem hiányoznak a könyvből. Végül is így utólag belegondolva a fülszöveg sem ígért semmi többet. Most úgy érzem, hogy a misztikumot csak én képzeltem hozzá és ezzel támasztottam nagyobb elvárásokat a művel kapcsolatban. Nem javaslom, hogy más is beleessen ebbe a hibába.
Ez a könyv nem ad többet, mint amit a fülszövege ígér: a mitológia álarca mögé bújó, jelenkori emberi gonoszságot, az elérhető őrület egy újabb fokát és kifejezési lehetőségét, vad orgiákat, véres gyilkosságokat, eszeveszett menekülést.
A végén viszont volt egy döntés, ami nagyon tetszett. Phoebe nem egy átlagos csaj!
Pontszám: 6
Kiadó: I.P.C. KönyvekKiadás éve: 2010.
Terjedelem: 364 oldal
Eredeti cím: Night of the Furies
Előzmény: Sötét arany (a történet szempontjából az olvasása nem létszükséglet)
Folytatás: nem találtam információt a folytatásról
Forrás: könyvtár
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése