szombat, január 28, 2012
Shanara
Tolkien egyszerűen fantasztikus. Mást nem tudok mondani sem róla, sem pedig a műveiről. Az egyik könyvében megmutatja a sikertrilógia saját maga által teremtett mitológiai hátterét, a szerteágazó múltat és történéseket (A szilmarilok). A másik könyvben a száraz történetleírást felrázza némi párbeszéddel, teljesebb karakterábrázolással és máris egy Középföldön játszódó drámában érezzük magunkat (Húrin gyermekei). A harmadik könyvében meseszerű és kalandos, de ugyanakkor szórakoztató elbeszélésben követhetjük végig Zsákos Bilbó kalandját és a Gyűrűk Ura trilógia előzményét (A hobbit). Aztán pedig jön ez a könyv, amely megint egy másik stílust képvisel. Azért gondolom úgy, hogy Tolkien fantasztikus, mert történeteivel minden korosztályt és olvasói stílust megszólít és történeteinek rajongójává teszi. A Gyűrűk Ura még régebbi (kb. 15 évvel ezelőtti) olvasási élménye után csak most, a többi írásának olvasása közben nyílt ki igazán a számomra Tolkien világa és képzeletének sokszínűsége.
Az előbbi kijelentésemet annak ellenére fenntartom, hogy ez a válogatás kötet nem varázsolt el igazán.
A kiadás több olyan történetet is tartalmaz, amelyek önálló könyvekként is megjelentek. Úgy a legjobb, ha egy kicsit írok mindegyikről, majd az összbenyomásomról. Akkor nézzük sorban:
A sonkádi Egyed gazda (Farmer Giles of Ham)
A kötet egyik legjobb meséje. A sonkádi Egyed gazda birtokát előbb egy óriás, majd egy sárkány támadja meg. Mindkét veszélyt sikerül elhárítani. A gazdának ez dicsőséget és további feladatot jelent (ahogy az már csak lenni szokott). Szerintem. Egyed gazda érdekes jelenség, tipikus gazda, aki óvja a földjét és a termését. De csak a sajátját. Csak akkor kerekedik fel és tanúsít ellenállást, ha már a saját birtokát fenyegeti a veszély. Akkor viszont nincs olyan lovag, akinek a bátorsága felérne az ő merészségével és eltökéltségével. A sikerek pedig magukkal hozzák az elbizakodottságot. Megértem azokat a motivációkat, amelyek Egyed gazdát mozgatták, de megszeretni nem tudtam, mint szereplőt. A kedvencem a kutya, a kanca és a sárkány lett inkább. Kellően humoros és izgalmas történetvezetése miatt szerintem a kötet egyik legjobbja. A humor és az akció mellett azonban érdemes odafigyelni a tanulságokra, következtetésekre is. Megéri.
Értékelés: 10/8
- A levél (Leaf by Niggle)
Szintén egy tanmesének is beillő történetet olvashatunk. Mert tulajdonképpen az is. A mese két szomszédról szól, akiknek segíteniük kellene egymást. Az egyikük (Niggle) leginkább a saját álmaival, elképzeléseivel foglalkozna, de azért próbál megfelelni az ismerősei kéréseinek. A másikuk (Parish) leginkább csak saját magával van elfoglalva és a megoldásokat is általában mástól várja. Ismerős? Hát persze. Aztán elkerülnek egy helyre, ahol lefoglalják és kielemzik a viselkedésüket, illetve ők maguk is ráébredhetnek a hibáikra és tanulhatnak belőlük.
Legfontosabb megállapítás: soha ne nézd le a másik által végzett tevékenységet. Attól, hogy valamit nem tudsz értékelni pillanatnyilag, az még lehet értékes és szép.
A mondanivalója ellenére nem igazán tudtam elmerülni a történetben. Kicsit szétszórtnak éreztem és nem igazán kötött le.
Értékelés: 10/5
- A woottoni kovácsmester (Smith of Wootton Major)
Hagyomány, hogy 24 évenként a város mesterszakácsa 24 kiválasztott gyerek részére készít egy különleges tortát. A tortában apró meglepetések vannak elrejtve. Az egyik tortába belekerül egy csillag is, amit egy kisfiúhoz kerül. A csillag több lehetőséget biztosít a számára. Kovácsmesterként csodás tárgyakat készít és többször ellátogat Tündérországba. A kiváltságok azonban nem tartanak örökké.
Ez volt az a történet, amely a legjobban megfogott a kötetben olvasottak közül. Teljesen más hangulatú, mint a többi. Nem igazán humoros, nem is igazán pergő cselekményű, mégis hangulatilag ez állt hozzám a legközelebb.
Értékelés: 10/9
- Tom Bombadil kalandjai (The Adventures of Tom Bombadil
Nem igazán szeretem a verseket és a rímekbe szedett történeteket. Ha egy könyvben vers vagy verses betét van, akkor azt inkább kihagyom, persze csak akkor, ha ez a történet szempontjából nem jelent hátrányt. Nagy bajban voltam ennél a történetrésznél, mert az egész rímekbe szedve, verses formában íródott. Számomra egy kínszenvedés volt végigolvasni. Valószínűleg pont ezért nem is tetszett. Tisztelettel adózom viszont Tolkien nagysága előtt, aki nem csak prózában, de rímekben is tud történetet alkotni. Minden tiszteletem ellenére számomra ez a történet volt a kötet leggyengébb láncszeme.
Értékelés: 10/3
Összességében egész jó kötet ez a válogatás, de mégis valamivel többet vártam, vagy inkább igazából másra számítottam. Elolvastam, de úgy érzem, hogy Tolkien többi műve inkább közelebb áll hozzám, mint ez a válogatás. Én inkább maradok azoknak az olvasásánál.
Pontszám: 6
Kiadó: Szukits
Kiadás éve: 2003.
Terjedelem: 222 oldal
Posted in: 2012,6 pontos,fantasy,J.R.R. Tolkien,könyvértékelés,Szukits
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése