Ian McDonald: A dervisház

Az Ad Astra Kiadó jóvoltából egy újabb egzotikus helyszínen játszódó és nagyon érdekes és összetett történet jelent meg a hazai könyvesboltok polcain és webáruházaiban. A kiadó a 83. Ünnepi Könyvhétre időzítette a könyv megjelenését, amelynek természetesen nagyon sokan örültek.  Köztük én is. 

A helyszín ezúttal Törökország, az időpont 2027. Törökország az Európai Unió legfiatalabb tagja, Európa kapuja. A nanotechnológia utat tört magának a mindennapi életben történő alkalmazáshoz, de még hatalmas fejlődési lehetőség rejlik benne. A város egyik átlagosnak tűnő reggelén bomba robban az egyik villamoson. Csodával határos módon senki nem hal meg. A robbantás azonban olyan folyamatokat indít el, amely az Adem Dede téri dervisház minden lakójára hatással lesz.
Az első észrevételem: ez nem strandkönyv, nem könnyed nyári olvasmány. A történet egy nagyon részletes, nagyon összetett és jól átgondolt eseményláncolat leírása. Egzotikus helyszín, idegen kifejezések, idegen kultúra, ismeretlen technológia és rengeteg szereplő. Szükséges valamennyi idő, hogy leülepedjen a történet. Ezért is írom ezt a bejegyzést egy nappal a könyv befejezését követően. A gondolataim még így is csaponganak, de remélem tudok olyat írni, ami értékelhető és érthető lesz. Na, csapjunk bele!
Őszintén bevallom, hogy az első kb. 200-250 oldallal eléggé megszenvedtem. (Elképzelhető, hogy a nagy meleg miatt kevésbé tudtam odafigyelni a könyvre. Meg a napjaim is némiképp zűrösek voltak.) A nehézségeken végül is a jegyzetelés segített át, amelyekkel felszerelve már sokkal könnyebb volt követnem az eseményeket.
Nagyon szerettem a történetben végig jelen lévő kettősséget, amelynek lehetőségeit fergetegesen használta fel az író. melyek ezek? Törökország, az ország, amely átmenetet jelent Ázsia és Európa között. Az Rurópai Unióba való belépésével Európa kapuja lett. Isztambul, a város, amely egyszerre két kontinensen helyezkedik el. Az országra jellemző kultúrával (bazárok, teaházak sora, ősi hit és vallás) szemben ott találjuk a nanotechnológiát, amely nem csak jelen van a történetben, hanem még a rohamos fejlődés lehetősége is nyitva áll előtte. Mindezek eredményekén az író olyan környezetet, hangulatot tudott teremteni, amely nagyon elképzelhető, nagyon is hihető. gyakorlatilag itt állunk ennek a jövőnek a kapujában, lehet, hogy már holnap vagy a következő évben valósággá válik. Nagyon közeli, nagyon hihető.
Ebben a történetben rengeteg minden van: önállóságra törekvő, de beteg és széltől is óvott gyermek; száguldó üzleti élet, feltörekvő technológia, műkincsvadászat, közgazdasági elemzések és vallási, meggyőződési kérdések, barátság, szerelem, mindennapi élet.
Már emlegettem, hogy az író sok szereplőt mozgat. De kik is ezek az emberek? Egy szívbeteg kisfiú, közgazdaságtan egy nyugalmazott (görög nemzetiségű) professzora és szintén görög barátai, a vallási ereklyéket árusító bolt vezetője és férje az üzletkötő tréder, illetve három barátja, a munkát kereső marketinges és népes családja, valamint üzleti partnerei, az utcai bíró szerepét magára vállaló férfi és testvére, aki ott volt a villamos robbantásakor. Összefoglalva: előfordul minden életkor és elég sok foglalkozás, vallási meggyőződés. Minden tiszteletem a szerzőé, mert a széles korfa, a nemzeti és hovatartozásbeli sokszínűség, az eltérő kulturális meggyőződések ellenére minden szereplője hiteles és érdekes, igazán élő karakter.
Kedvenc szereplőm Can, a szívbeteg kisfiú, aki valami fantasztikusat művel a könyv teljes egészén keresztül a nanorobotjaival. A mézzé lett ember történetét és a kincsvadászatot imádtam. Számomra ezek voltak a könyv legjobb részei.
Olvasás közben nem találtam és így visszagondolva se jut eszembe logikai hiba a történetszövésben. Ez egy igazán jól átgondolt és felépített történet. Azt is hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem arról fog szólni a cselekmény, amit az elején elképzel az olvasó. Legalábbis én így jártam.
Plusz pont az írónak, hogy minden történetszálat elvarrt az író. Ez a történet így kerek és egész, ahogy a kezünkbe fogjuk.
A kötet elején találunk egy kivonatot a török ábécé különleges betűiből és a kiejtésükről. Ez nagy segítség olt, mert elég sokszor bukkan fel idegen szó a szövegben. Amit hiányoltam viszont az egy szószedet az említett idegen szavakból. Lehet, hogy a műveltségi szintem nem üti meg a kívánt mércét, de ezeknek a szavaknak a jó részét nem ismertem. Elég sokat ültem a google és a wikipédia előtt és bogarásztam a jelentéseket. Természetesen ebből is készült jegyzet és elképzelhető, hogy blogbejegyzés is lesz majd belőle, segítségként a későbbi olvasóknak.
A kiadás továbbra is gyönyörű, a szöveg gyakorlatilag hibátlan, a könyvet jó kézben tartani. A magyar kötet az eredeti borítóval jelent meg. Tetszik, mert jól visszaadja a könyv hangulatát. találtam egy másik borítót is (UK kiadás), amely szintén tetszik. Egyetlen problémám van csak a hazai kiadással: bármennyire is vigyáztam a könyvre (mert minden könyvre vigyázok), a borítófólia széle felkunkorodott.
Az Ad Astra Kiadó eddig megjelent kiadványai közül számomra legjobban A felhúzhatós lányhoz hasonlított. Összetettsége, sokrétűsége és kidolgozottsága miatt mindenképpen az említett regény áll hozzá a legközelebb.
Sajnálom, hogy olyan időszakban olvastam a könyvet, amikor nem jutott rá annyi időm, amennyit igényelt volna. Szerettem volna ütemesebben haladni vele, így nem aprózódtak volna annyira szét a cselekmény történései. Nem igazán tudok és nem is akarok rosszat mondani a könyvről, mert ahogy már írtam korábban, nagyon jól kidolgozott, összetett és sokszínű történetet olvashat, aki a kezébe veszi a könyvet. Jó tanács, hogy a történet kezdeti kuszasága senkit ne tántorítson el a folytatástól. Érdemes kitartani és folytatni a történetet. Kivételes hangulatú történet lesz a jutalma.
Úgy érzem, hogy a kiadó elkényeztet minket a jobbnál jobb könyveivel. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő kiadvány.

Update: A könyv trailere itt megtekinthető.

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak és Kleinheincz Csillának!

Pontszám: 9

Kiadó: Ad Astra Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 575 oldal
A mű eredeti címe: The Dervish House

Forrás: recenziós példány, kiadótól

Posted in: 2012,Ad Astra,Ian McDonald,könyvértékelés,recenzió 2012,sci-fi