Laurell K. Hamilton: Végzetes flört (Anita Blake, vámpírvadász 18.)

A könyvheti megjelenésekhez évek óta hozzátartozik az izgalom, hogy ismét egy újabb Anita Blake kötetet vehetek a kezembe - nem kivétel ez alól az idei év sem. Bár vannak kétségeim a józan eszem épségét illetően, de mégsem tudom abbahagyni a sorozatot, még annak ellenére sem, hogy már korántsem azt adja, amiért annak idején, az elején olyan őrülten beleszerettem a regényfolyamba. Anita, a vagány csaj valahol  - azt is tudom, hogy hol - elveszett útközben, de én még reménykedek és minden egyes kötetnél várom a visszatérését. Többször bukkan már fel egy-egy reménysugár, amely mindig ad egy újabb löketet a reménynek, hogy bekövetkezik majd a várva várt fordulat, de eddig még nem kaptam meg azt, amit az első kötetek adtak. 

Értékelés: 7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 20.
Terjedelem: 176 oldal
Fordította: Török Krisztina
Borító ár: ,- Ft
A mű eredeti címe: Flirt
Sorozat: Anita Blake, vámpírvadász
Előzmény:
1.) Bűnös vágyak
2.) A nevető holttest
3.) A kárhozottak cirkusza
4.) Telihold kávézó
5.) Véres csontok
6.) Gyilkos tánc
7.) Égő áldozatok
8.) Sápadt hold
9.) Obszidián pillangó
10.) Leláncolt Nárcisszusz
11.) Égkék bűnök
12.) Lidérces álmok,
13.) Micah
14.) Haláltánc
15.) A Harlequin
16.) Fekete vér
17.) Fogat fogért
Folytatás:
19.) Ezüstgolyó
20.) Tigrisvadászat
21.) Halálcsók
22.) Ragály
23.) Jason
24.) Dead Ice
Kategória: krimi, paranormális, misztikus, horror,
urban fantasy

Na, akkor nézzük, hogy miként is vélekedem az Anita Blake, a vámpírvadász sorozat legújabb kötetéről, a soron következő kötetről.

Első benyomás: a borító szép, de pasztell színvilágával némiképp kilóg a sorozat többi kötetei közül. A borítón lévő farkas kicsit olyan, mintha a levegőben állna, lebegne, pedig a falka tagjainak ilyen képességéről eddig nem volt értesülésem, és mintha beteges is lenne. A borító grafikája eddig mindig támpontot adott ahhoz, hogy a történetben milyen vérállat kap lényeges szerepet, de kivételek mindig vannak, és ez most pont egy ilyen eset. 

A második döbbenetem a kötet vastagsága volt. Szinte eltűnik a sorozat többi része mellett, mindössze 150 oldal, amelyet kiegészít az írónő zárószava, majd az ajánlók. A kötet teljes terjedelme így teszi ki a nem éppen terjedelmes 176 oldalt. A bevezetőben Hamilton a következőket írja: "A regény után pedig egy kisebb írást talál az olvasó, amelyben dokumentálom is az egészet, sőt leírom azt is, milyen valóságos esemény ihlette a történetet. Ha pedig esszén is átrágta magát az olvasó, a jutalom egy kis képregény lesz - de komolyan." A helyzet az, hogy a regény és az esszé ott van a kötetben, de a képregényt hiába kerestem a magyar kiadásban. Sajnos. Érdekelne a kiadó válasza arra a kérdésre, hogy miért hagyták ki belőle ezt a csemegét?

A sztori úgy indul, ahogy a régi szép időkben: Anita ügyféllel tárgyal. A különbség az, hogy Anita hírneve egyre nagyobb és az ügyfelei is egyre... khmm... furcsábbak. Ezen a napon például két gazdag özvegyet is kifogott, akik nagyon életszerű és minden érzésre képes zombit akarnak a halottkeltés végeredményként látni. Mind a kettőjüket más motiváció hajtja, de a céljuk ettől még azonos. Ahogy abban is egyetértenek, hogy az egyetlen, aki a kívánságukat teljesítheti, nem más mint Anita. A kapott magyarázatok egyike sem felel meg azonban nekromantánknak, ezért visszautasítja az egyébként busás anyagi haszonnal járó munkákat, majd nem is foglalkozik a történtekkel addig, amíg erőszakkal nem kényszerítik a meló elvállalására. Minden a terv szerint halad, csak egy apró probléma csúszott be a számításokba - egy nagyon apró és végzetes hiba...

A történet, mint már említettem, nagyon rövidke. Éppen ezért arra számítottam, hogy a pörögni fog és az írónő mellőzni fogja a fülledt erotikával átitatott leírásokat, szexjeleneteket ebből a pár oldalból - ez volt az a tippem, amely nem jött be. A könyv harmada a kezdeti huzavona leírása: támaszd fel a házastársam, nem támasztom, de én nagyon szeretném, de nem támasztom, de ezért akarom, akkor meg azért se támasztom fel. Amikor végre elvonultak a gyászoló házastársak, akkor pedig jött két olyan domináns hím, amely méltó párja lehetett volna az Anitában lakozó és egyébként még szingli vérállatnak. Az eredmény? Naná, hogy fülledt erotikába és szexbe torkolló oldalak sora. Igazán nem értem az írónőt, mert minden egyes könyvében úgy állítja be Anitát, mint akinek hatalmas lelkiismereti problémát jelent a vele szexelő férfiak névsorának végig hallgatása - bezzeg a szex, az nem -, és nincs ez másként most sem. De mindezek ellenére végül csak addig csavargatja a történetet, hogy még egy pasit, egy újabb jelentkezőt beállít a sor végére. Bevallom, hogy a motiváció is egyre kevésbé tetszik, az indokok pedig egyre hihetetlenebbnek és nevetségesebbnek tűnnek: mert ugye az elején még a szerelem és a vágy dominált, ezért került Jean-Claude és Richard mellé a sorba Natheniel, Micah és Asher, majd jöttek a barátok Jason személyében. Most pedig ott tartunk, hogy a legújabb pasi már nem is barát, hanem inkább szolga - igazán nem tudom, hogy hová fog ez vezetni.

Eddig nem nyafogtam, de most már én is úgy érzem, hogy igazán szükség lenne egy jó nyomozós sztorira, ami felrázza ezt a sorozatot, vagy tényleg be kellene fejezni valami frappáns megoldással. Egyetlen dolog vigasztal csak, mégpedig az a tudat, hogy az Anitában lakó vérállatok közül mindegyiknek van végre párja, nincs több gazdátlan vérállat a vérpánban - és nagyon remélem, hogy az írónő nem alkot és sző a történetbe újabb vérállatot.

Most már hosszú kötetek óta nem szerepel Jean-Claude és Richard a történetben, csak megemlítés szintjén találkozunk Damiennel és Asherrel. Annyi szereplője van a sztorinak, hogy már számon se lehet tartani őket, viszont akik igazán érdekelnének, azokról kötetek óta már semmi, de semmi hír. Nagy vágyam olyan történetet olvasni, amelyben végre nem új szereplők tűnnek fel, hanem visszatérnek a régiek, mert lassan már el is felejtem őket, olyan rég hallottam, olvastam róluk.

Mielőtt úgy tűnne, hogy csak az elégedetlenség szól belőlem, megjegyzem, hogy volt azért olyan része is a történetnek, ami tetszett, viszont ezzel együtt nem bántam volna, ha azokból az eseményekből több kerül bele a könyvbe, esetleg részletesebb leírást olvashattam volna az engem érdeklő történésekről.

A könyv ötletét adó alapsztori, illetve az ötlet kidolgozásának folyamata, amelyről a zárszóban olvashatunk szintén tetszett - mindig érdekes a kulisszák mögé tekinteni és most sincs ez másként. Azért azt a képregényt még mindig hiányolom.

A kiadónak köszönöm, hogy elhozta a sorozat legújabb részét a magyar olvasóknak. Felmerül a kérdés, hogy elolvasom-e majd a következő részt. A válaszom erre az, hogy igen. Nem adom fel, vagy inkább azt mondom, hogy nem tudom feladni, mert minden egyes alkalommal akarom a sorozat következő részét. Nem értek egyet az írónő történetvezetési irányával, de mégis van valami mágia a szavaiban, ami mindig visszaránt az általa teremtett világba és szereplők közé. Tehát egy év múlva újabb Anita Blake sorozat bejegyzés következik. Az is lehet, hogy addig még újraolvasom a sorozat első részeit is.

Posted in: 2012,7 pontos,Agave Könyvek,alakváltó,Anita Blake vámpírvadász,fantasy,könyvértékelés,Laurell K. Hamilton,urban fantasy,zombi