Korábban már bevallottam, hogy rendkívüli módon vonzódom a disztópia stílusú regényekhez, művekhez. Büszkén kijelentem, hogy ez továbbra sem változott, sőt a vonzódásom még jobban elmélyült.
Azok közé az olvasók közé tartozom, akik élvezettel olvasták Az éhezők viadala trilógiát. (Azért azt is el kell árulnom, hogy még akkor olvastam az első részt, amikor nem volt körülötte ekkora felhajtás.) Amikor az Agave Könyvek Kiadó fellibbentette a fátylat a könyvheti megjelenéseiről, akkor a szemem másodszorra A testbérlők című köteten akadt meg (csak azért másodiknak, mert legelsőre az Amerikai istenek új kiadását szúrtam ki a listából). A könyv borítója és a fülszöveg is megfogott. Rögtön bekerült a KELL NEKEM kategóriába.
Miről is szól a könyv? A Földet háború pusztította el. A hadviselés részeként természetesen biológiai fegyver is bevetésre került. A spórák ellen ugyan létezett védőoltás, de abból nem kapott mindenki. Első körben a leginkább veszélyben lévő korosztályokat, az időseket és gyerekeket oltották be. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a háború végeztével a Földön a legtöbb ember a 18 év alattiak, illetve a szépkorúak korosztályába tartozik. Az élet meghosszabbítása már nem álom többé, így nem ritka a 150-200 éves felnőtt sem. Az a fiatal, akinek éleben maradt valamelyik nagyszülője, esetleg még idősebb rokona, biztonságban van. De akinek nincs hozzátartozója, azokra csak menekülés és bujkálás vár. Vagy az intézet, ahol a körülmények és a viszonyok nem túl rózsásak. Callie szülei meghaltak. Egy éve bujkálnak a marsallok elől a testvérével. Tyler beteg, gyógyszerre és otthonra lenne szüksége. Emiatt szánja rá magát Callie arra, hogy elmegy az Elsőrendű Állomások nevű helyre és bérbe adja a testét egy idegennek. A baj akkor történik meg, amikor Callie felébred a testében, sokkal korábban, mint kellene. Nem igazán tudja, hogy mihez is kezdjen, de a helyzet úgy alakul, hogy éli tovább az új életét. Közben pedig lassan feltárulnak körülötte a titkok és egyre veszélyesebb helyzetekbe kerül.
A fiatal, mindössze 16 éves főszereplő nagyon is komolyan és felelősségteljesen gondolkodik. Ez már az első oldalakon kiderült a számomra. Végig az ő szemszögéből, E/1-ben követjük végig a történetet. Úgy érzem, hogy kellett is ez az elbeszélő mód, mert sokkal több lehetőség nyílik meg előttünk, mintha más módban lenne megírva a történet. Nagyon tetszett, hogy Callie nem hisztizik, hanem nagyon is felnőttesen reagál az eseményekre. Vannak érzései, fél ő is, de az utcán töltött egy év, a folyamatos menekülés és a testvéréről való gondoskodás miatt személyisége igazán érett, döntései felelősségteljesek és logikusak.
Természetesen nem lehet elkerülni a szerelmi háromszöget ebben a regényben sem. Bár ez a háromszög itt azért nem olyan erős és nem olyan domináns, mint néhány másik könyv esetében. Az egyik fiúhoz egy gyenge szál köti Calliet, a másik pedig túl tökéletesnek látszik, hogy igaz legyen. Michael és Blake nagyon sok olvasót fog a saját pártjára állítani. Bevallom, hogy még nem döntöttem el, hogy kinek drukkolok. Amikor már úgy éreztem, hogy tudom, akkor történt valami, ami miatt teljesen elbizonytalanodtam.
A világ már önmagában nagyon érdekes: csak fiatalok és nagyon idősek. A történet alapja pedig már adott is. Ugyan mire vágyhat egy gazdag és hosszú ideje élő ember, ha nem arra, hogy újra fiatal legyen. A gyönyörű és fiatal testben megtehet bármit, amit nem tilt a szerződés. A bérlet azonban csak az egyik lehetőség. Felmerül az igény az egyre hosszabb időtartamú testbérlésre, illetve egy új testben való életre.
Ez a transzhumán dolog engem mindig elgondolkoztat. Miről ismerjük fel jelenleg a másik embert? Persze, hogy a külsejéről, a kinézetéről. Ha a test csak egy burok és bárki birtokolhatja, akkor mi garantálja azt, hogy azzal beszélek, akivel gondolom, hogy beszélek. Azért szeretem ezt a témát, mert rengeteg lehetőséget és konfliktushelyzetet rejt magában. A disztópiával keverve pedig igazi kincsesbánya. Ki is használja a lehetőségeket az írónő. A történet nagyon olvasmányos, magával ragad. Az események elég jól pörögnek és amikor már úgy gondoltam, hogy minden rendben van, jó úton halad minden, akkor csavart egyet a történeten. Minden csavar után felkapartam az állam a földről és olvastam tovább. Nekem határozottan tetszett, amit ebben a könyvben kaptam. A történet vége eléggé nyitott ahhoz, hogy benne legyen a lehetőség a folytatásra. Részemről jöhet az is. :)
A borító gyönyörű. Már az első, még csak fényképes rápillantáskor is ez volt a véleményem, de kézbe véve a könyvet még inkább így érzem. Ez az eredeti kiadás borítója is. Volt, aki azt mondta rá, hogy mintha félkész lenne, mert olyan színtelen, de szerintem tökéletes. Ez a színtelenség adja vissza azt a steril környezetet, amelyet egyesek létre akarnak hozni és az a kevés szín a borítón jelképezi azokat a fiatalokat, személyiségeket, akiket el akarnak nyomni, el akarnak törölni. Én ezt látom ebben a borítóban. Szeretem. :)
Ami igazán meglepett a szöveg betűmérete és a sortávolság. Nagyon nem jellemző ez a kiadóra. Sokkal szellősebbre sikerült ennek a regénynek a szövege, mint általában a kiadó könyveié szokott. Összehasonlítottam a kiadó más könyveivel és megszámoltam a sorokat, nem csalt meg a szemem. Tényleg szellősebb.
Nem szoktam sokszor egyet érteni a könyveken szereplő ajánlókkal, de ez esetben igen. Akik Az éhezők viadalát szerették, azoknak szerintem ez a regény is tetszeni fog. Akik nem szerették az említett trilógiát, azok is nyugodtan megpróbálkozhatnak a történettel, mert ez nem Az éhezők viadala (és nem a Battle Royale amerikai feldolgozása). Nagyon vártam, hogy megjelenjen és nem okozott csalódást.
A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak és Lobonak!
Pontszám: 8 pont
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 336 oldal
Eredeti cím: Starters
Eredeti cím: Starters
Forrás: recenziós példány, kiadótól
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése