Csökkentsd a várólistádat 2013 - Az eredmény

Az előző évi sikeres teljesítést követően 2013-ban is nagy lelkesedéssel vágtam bele a várólista csökkentésbe. Nagy elhatározásomat és az olvasásra tervezett könyveimet közzé is tettem, majd ezt követően nagy lelkesen bele is vágtam a kihívás megvalósításába.

A lendületes kezdés hatása vitathatatlan, hiszen ennek köszönhetően sikerült a teljesítés, illetve a túlteljesítés, mert az alaplista minden könyvét abszolváltam és az alternatív listáról is sikerült elolvasnom pár kötetet. :) Nézzük a részleteket és a tapasztalataim tömör összefoglalóját.

Anne Rice A múmia című könyve számomra az év meglepetése volt abból a szempontból, hogy mintha nem is Rice kötetet olvastam volna és mégis. :) 

Brandon Hackett Isten gépei című könyve egyszerre volt érdekes, különleges, ötletes és nagyon sci-fi.

Zombikról eddig nem sokat olvastam, de erre az évre két kötetet is tervbe vettem és sikerrel is jártam az olvasásukkal. Carrie Ryan Kezek és fogak erdeje című könyve inkább a romantikával átszőtt posztapokaliptikus műfajba sorolható és a folytatásának megjelenésére sem kell számítani,  Max Brooks Zombiháború című könyve viszont határozottan realista elbeszélés, amelynek olvasása közben nem árt némi szünetet tartani, ugyanis hajlamos rá, hogy megfeküdje az ember gyomrát. 

Dennis Lehane az egyik kedvenc krimiszerzőm. A Hideg nyomon történetét már ismertem az azonos című filmből, de a könyv ennek ellenére fantasztikus élményt nyújtott. Sajnálom, hogy 2013-ban sem jelent meg a szerzőtől újabb regény magyarul. 

Az alaplista könyvei
egy kupacban.
magassága: 32,5 cm;
súlya: 4,8 kg;
összes oldalszám: 4818 oldal.

A tűz és jég dala ciklus könyveit beosztva és mértékkel fogyasztom, egyrészt mert G.R.R. Martin nem kapkodja el az írásukat, másrészt, mert ez a sorozat is hajlamos megfeküdni a gyomromat. A Varjak lakomáját ugyan elolvastam, de a folytatáshoz azóta is gyűjtöm az erőmet. Elkeserített a remény hiánya, ami ebből a sorozatból árad, depis lettem tőle, de nagyon. Ennek ellenére szeretem és olvasni is fogom, csak még adok egy kis időt magamnak.

Gregory Maguire A boszorkány című könyve tetszett is meg nem is. Nem lett a szívem csücske, de érdekességnek jó volt. 

Harlan Coben Senkinek egy szót se című regénye különös helyet töltött be ebben az évben az olvasásaim között, mert ennek a kötetnek az értékelése volt az egyik próbacikkem az ekultura.hu oldalon. Szerencsét hozott, nem vitás. :) A könyv jó és azóta az évben már még két újabb regényt is olvastam a szerzőtől. 

Kleinheincz Csilla Város két fül között című írása annak ellenére is élvezetes és érdekes, hogy első regényről van szó. Továbbra is várom azonban az Ólomerdő folytatását. :)

László Zoltán könyvei közül 2013-ban a Nagate világában játszódó, Nulla pont című regény került sorra. Amennyire fantasy műfajú volt a Nagate, annyira sci-fi volt a folytatása. Érdekes volt, még ha az elején egy kicsit nehezen is álltak össze az információk és még akkor is, ha a vége már nem tetszett annyira, mint az eleje.

Nalini Singh sorozatait kedvelem, az évet az Angyali szárnyalás című novellaválogatással kezdtem, majd újraolvastam az Angyali vadász sorozatot és nem olyan rég a másik sorozatából is gyors egymásutánban lenyomtam három kötetet. Nem tudom, hogy a novelláskötethez miért kellett noszogatás, de nagyon megérte, hogy felkerült a listára.

Tim Powers egy másik könyve egyszer már kifogott rajtam, de az Ismeretlen vizeken egész jól csúszott és kifejezetten tetszett, bár az azonos című filmnek tényleg csak az alapötletét adta, mert egyébként java részben nem sok közük van egymáshoz.


Az alternatív lista könyveit nem elemzem ki ilyen részletességgel, de azért csak teszek róluk pár mondatban említést.

Amit sikerült túlteljesítésként elolvasnom:
- Alan Glynn: Csúcshatás
- Singh - Andrews - Shinn - Brook: A sötétség angyalai
- Kresley Cole: A démonkirály csókja
- Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Amit féltávnál feladtam:
- Neil Gaiman - Al Sarrantonio: 27 képtelen történet (Túl sok jó könyv vár rám olvasásra, ezért nem kínoztam tovább magam az inkább csapnivaló, mint jó fajta történetekkel.)

A többi kötet az idén kimaradt, de igyekszem majd, hogy ne porosodjanak sokáig olvasatlanul a polcon, mert attól, hogy az idén nem kerültek sorra, a könyvek még nagyon jók. Vagy legalábbis remélem. :)

Folytatás »

Egy új kezdeményezés: Magyar Könyvek Viadala

Mi is a Magyar Könyvek Viadala? 

Az elnevezés nem véletlen, a cél pedig kifejezetten nemes. Az MKV egy olyan kezdeményezés, amelynek fő célja a magyar könyvek, a magyar szerzők regényeinek népszerűsítése, a magyar írók munkásságának díjazása.

A kezdeményezés keretén belül szavazni lehet majd több kategóriában a magyar LEG-ekre. 

A kategóriák a következők:

• Az év könyve
• Az év legszebb szépirodalmi regénye
• Az év legjobb szórakoztató regénye
• Az év legjobb ifjúsági regénye
• Az év mesekönyve
• Az év írója
• Az év írónője
• Az év felfedezettje
• Az év fordítója
• Az év legszebb könyvborítója

Mi ebben a különleges? Az, hogy a jelöltek nominálását a bloggerek végzik, majd az ő javaslataik alapján összeállított listára szavazhatnak az olvasók.

Az a megtiszteltetés ért, hogy a kezdeményezés kitalálója, Media-Addict.Hu szerkesztője, felkért, hogy vegyek részt a nominálási fázisban, így azon 27 blogger közé tartozhattam, akinek jelöltjei az összesítésben mindenképp ott lesznek és akár indulhatnak is majd a szavazáson. Örömmel vetettem bele magam a válogatásba és adtam meg azoknak az íróknak a nevét és azokat a könyveket, amelyek 2013-ban hatással voltak rám.

A Magyar Könyvek Viadala a háttérben folyó egyeztetéseket követően viszonylag hamar kilépett a nyilvánosság elé, mert már van blog, illetve Facebook oldala is, ahol további részleteket és friss híreket olvashattok a kezdeményezésről, illetve hamarosan (2014. január 2-án) megkezdődik a voksolás is. Lehet készíteni a klikkelőizmokat. :)

Folytatás »

Nalini Singh: Feloldozás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 4.)

Az előző kötet olvasása közben elkapott a gépszíj és nem akartam búcsút venni a mentáloktól és alakváltóktól hemzsegő világtól. Szerencsémnek, az előrelátásomnak és a könyvhörcsög üzemmódomnak köszönhetően  a nyár folyamán egy (illetve igazából több) akció keretében beszereztem a sorozat eddig hiányzó köteteit, ezért egy egyszerű mozdulatot követően már folytathattam is az olvasást. 

Clay Bennett jelenleg a DarkRiver falka tagja, de ez nem volt mindig így. Ő ugyanis az a leopárd, aki magányosan, falka nélkül nőtt fel, ezért személyisége jelentős károkat szenvedett. Gyerekkorában csak Talin állt mellette, aki még tőle is fiatalabb volt, de megértette és elfogadta a fiúban rejtőző leopárdot és megadta neki az életben maradásához szükséges érintés lehetőségét. Egy darabig. Ugyanis a fiú egyik alkalommal elkövetett valamit, amitől a kislány teljesen kétségbeesett, a fiút pedig nevelőintézetbe zárták. Évek múltán Clay-t kiengedik az intézetből és egyből Talin keresésére indul, de azt a választ kapja, hogy a lány autóbalesetben életét vesztette. A hír következményeként bekövetkező ámokfutása vezeti a DarkRiver falka területére, ismerkedik meg a falka fogalmával, majd válik később értékes ragjává. Clay jelenleg a DarkRiver falka egyik őrszeme, egy domináns hím, aki azóta is küzd a benne tomboló leopárddal és a múlt enyhülő, de soha el nem múló hatásaival. Clay emlékeit és érzékeit teljesen felborzolja, amikor megérzi azt az illatot a levegőben, amelyet 20 éve nem érzett és amelyet nem is lenne szabad érzékelnie, hiszen a lány, akihez tartozott már nincs az élők sorában.

Talin a gyerekkori traumát követően nevelőszülőkhöz kerül, ahol otthonra lel ugyan, de a lelkében továbbra is vihar dúl. Szándékosan akar távol maradni Clay-től, aki gyermekkori barátja és aki komoly áldozatot hozott azért, hogy segítsen rajta. 20 éve tartja magát távol a férfitól, aki olyan sokat jelentett a számára. Most azonban szorult helyzetben van, mert a pártfogoltjainak számító gyerekek sorra tűnnek el és nincs más, akihez fordulhatna, akit elég erősnek tart ahhoz, hogy a segítségére legyen. Fel kell tehát vennie a kapcsolatot a férfival és vállalni korábbi döntéseinek minden következményét.

Számomra ez volt a sorozatnak az a része, ahol az eddig is furcsán hangzó magyar sorozatcím elvesztette az egyébként sem túl erős bizalmam és végleg megbukott. Már az előzményekből is kiderült, hogy ebben a világban nem két, hanem igazából három faj létezik és él egymás mellett viszonylagos békességben, de elfogadtam a nem éppen egyszerű címet, mert úgy gondoltam a sorozat csak a mentálokról és az alakváltókról fog szólni. A könyvbeli történések alapján azonban el kell vetnem ezt a kényszer szülte ideológiát, mert végre felbukkantak és az eseményekben jelentős szerepet játszanak az emberek, sőt a helyzet még ennél is összetettebb, kuszább és követhetetlenebb.

Clay karaktere a sorozat 2. kötete óta érdekelt, múltja sok és még annál is több lehetőséget rejtett magában. Magától adódik a kérdés, hogy mennyire sikerült az írónőnek mindezt ki is használnia? Nos... Clay teljesen rendben volt, tökéletes vad cicus, akit kínoz a múlt, de keresi a megoldást és mindent megtesz azért, hogy segítse azt a lányt, akit olyan régen elveszített és most újra megtalált.

"Vannak sebek, amiket be kell gyógyítani, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el azóta, hogyan keletkeztek, vagy mennyi van még hátra."

Akitől viszont a falra másztam, az Talin volt. Az elején még elfogadtam a problémát, amiért retteg a múlttól és a férfival való találkozástól, de úgy a könyv negyede, majdnem fele környékére ezt már átbeszélték, megemésztették, visszaköpték és mindezt megtették még legalább háromszor, megbocsátottak egymásnak, elfogadták a különcségeket és ezt is többször átrágták. Na, innentől kezdve viszont hihetetlen volt, hogy Talin még mindig retteg, még mindig gondja van és még mindig tart a férfitól. Hiába olvastam el többször is a kifogásait, próbáltam megérteni a gondolatmenetét és az érzéseit, nagyon nem ment és nem tudtam azonosulni vele. Nem értettem, hogy miért problémázik még mindig, mi a fene van vele? Ő volt számomra a regény gyenge pontja és miatta lett ez a kötet a sorozat leggyengébb tagja a számomra.

Mi volt az, ami miatt mégis értékeltem a történetet és még tetszett is? Mindenképpen Clay karaktere, mert ő kifejezetten jól sikerült, illetve a fő történetszál és a kapcsolódó cselekmények. Tetszett, hogy nem feledjük a Mentál Tanács motivációját és cselekedeteit, ahogy egyre inkább feltárulnak a mentálok problémái, tovább folytatódnak a Szellem támadásai és még tovább bonyolódnak az I-protokoll kutatáshoz kapcsolódó események. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert közvetlenül kapcsolódik a jelen kötet eseményeihez, egy újabb pszichopata mentálhoz és előrevetít bizonyos várható történéseket. Úgy is mondhatnám, hogy a szerző fokozatosan és igazán mesterien készíti elő a terepet a folytatáshoz.

Dorian, aki szintén őrszem és minden esetben Clay segítségére van, előtérbe kerül, sokat szerepel a történetben. Ami jót is tett a kötetnek (valamilyen szinten meg is mentette), mert imádtam a csipkelődő stílusát, ahogy Talin csini zsenifiúnak nevezi és ahogy a latens leopárd mindezekre reagál. Nem tagadom, hogy Dorian személye tényleg felizgatta a fantáziám, várom is, hogy kézbe vegyem az ő könyvét és megismerjem a titkait, az érzéseit.

Értékelés: 7/10 pont
Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 400 oldal
Borító ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Mine to possess

Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Előzmény:
- Vonzódás (Sascha Duncan és Lucas Hunter)
- Látomás (Faith NightStar és Vaungh D'Angelo)
- Borzongás (Brena Kincaid és Judd Lauren)
Folytatás:
- Szabadulás (Ashaya Aleine és Dorian Christensen)
- Branded by Fire (Mercy és Riley Kincaid)
- Blaze of Memory (Katya Haas és Dev Santos)
- Bonds of Justice (Sophia Russo és Max Shannon)
- Play of Passion (Indigo Riviere és Drew Kincaid)
- Kiss of Snow (Shiena Lauren és Hawke Snow), stb.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Várólista - 2013. december

A lista összeállításával ismét kivártam a hónap végét, mert az utolsó pillanatban megjelent kötetekre továbbra is számítani lehetett, illetve mert engem is elsodortak a karácsony előtti események és csak az ünnepekben tudtam összesíteni a megjelenéseket és válogatni belőlük. Szerintem megérte várni.

Az előző hónapokban sokat morogtam azért, amit a Könyvmolyképző Kiadó tett az olvasókkal. A beharangozások, a mézesmadzagok, majd a folyamatos csúszások nem csak az én idegeimet cibálták meg, hanem még rengeteg könyvszerető emberét. Üzleti szempontból biztos, hogy eredményes volt az, amit tettek, de nem kifejezetten olvasóbarát.

Mindenesetre rengeteg mennyiségű könyvet jelentettek meg két hét alatt és az adventi naptárjuk is tartalmazott kedvezményeket, meglepetéseket (még akkor is, ha a lelkem mélyén valamivel nagyobb durranásra számítottam, mint amit kaptam) és sok könyvmolynak (köztük nekem is) került a kiadó könyveiből jó pár darab a fa alá.

De nézzük a megjelenéseket a részletekben való elmerülés nélkül, mert úgy gondolom, hogy a képek magukért beszélnek. Folytatódtak a korábbiakban megkezdett sorozatok (Hollófiúk, Luxen, Calderon, A Vasdruida krónikái) és jelentek meg sorozatkezdő kötetek is (Nevermore - Soha már, Angelfall - Angyalok bukása, Scar, Touch - Érintés, White Cat - A fehér macska). Sokat szidtam a kiadót, de annak, hogy rövidebb, a sorozatba illeszkedő könyveket, szinte csak novella hosszúságú írásokat is megjelentet, csak örülni tudok. A decemberi megjelenésekben ezekből a kötetekből is találunk párat.

Az Ulpius-ház Kiadó már nem ígérget, hanem a megjelenéseket tekintve, mint a villám, úgy csap le a derült égből az olvasóira. Ugyan már az év elején megígérték, de azóta is nagy volt a hallgatás körülötte, így teljesen meglepetésként ért az új Cat&Bones kötet megjelenése, valamint a Cole-Showalter kiadvány boltokba kerülése. A harmadik könyv, Katona André írása ugyan nem új darab, de most új külsőt kapott és a legújabb olvasói trendeket figyelembe véve talán időszerűbb is a történet, mint pár évvel ezelőtt. Bevallom, hogy utánaolvasva az értékeléseknek, eléggé pozitív véleményekkel találkoztam össze ahhoz, hogy felkeltse a kíváncsiságom a könyv, ennek köszönhető, hogy felkerült erre a listára.

Karácsonyra minden kiadó kihozott valami újdonságot, aminek esélye van a fa alá kerülni. Számomra ezek közé tartozik a Vaják sorozat legújabb kötete, A megvetés ideje, a Vegyészkert-trilógia régóta ígérgetett első része, a Hervadás, valamint két további sorozatkezdő regény: az Alexandra kiadótól a Végtelen ég alatt és a Maxim Kiadótól az Angyali gonosz.

A választék tehát kifejezetten bőséges. Bőven van miből válogatni és célszerű nagyra nyitni a pénztárcákat. Ami kimaradt, azt pedig be lehet pótolni a januári pangás időszakában. :) 

Mi az, ami ezek közül az én fám alá került? Ígérem, hogy hamarosan beszámolok róla. ;)

Folytatás »

Harlan Coben: Hat év

A szerző könyvei és én nem vagyunk túl régóta ismeretségben. Kellett egy kis noszogatás, hogy a polcomon sorakozó regényeket a kezembe vegyem, de most már nincs szükségem noszogatásra, mert tudom, hogy ha megteszem, akkor mire számíthatok: fordulatos történetre, izgalomra és kellemes kikapcsolódásra.

Vannak szerzők, akik akcióval vagy éppen gyilkosságokkal, esetleg mesteri csavarokkal sűrűn megtűzdelt regényt kínálnak és vannak olyanok is, akik érzelmekkel teli krimit írnak. Harlan Coben ez utóbbi szerzők közé tartozik. Nem ismerek minden általa írt történetet, de amiket eddig olvastam, azokra igaz ez a megállapítás. Talán pont ez az, ami tetszik a stílusában, illetve az, ahogy megbonyolítja a cselekményeket, ahogy semmiségnek látszó titkok mögött lényeges dolgok rejlenek. Nem volt ez másként ennek a regénynek az esetében sem.

Jake Fisher a záródolgozatát írta egy tanyán, amelyet a professzora és mentora ajánlott neki, Natalie pedig a szomszédos farm művészeti táborában töltötte a nyári hónapokat. A fiatalok között igazi nyári szerelem szökkent szárba, amely az évszak végéhez közeledve egyre komolyabbnak látszott. Pontosan ezért érte hideg zuhanyként a fiút, amikor Natalie közölte vele, hogy férjhez megy egy másik férfihoz, a korábbi szerelméhez. Érzelmeinek lezárása érdekében Jake megjelenik az esküvőn - ahová egyébként meg is hívják -, utoljára beszél az élete szerelmének tartott nővel, majd összetörve elhagyja a kápolnát. A menyasszony megígérteti vele, hogy soha többé nem fogja keresni, Jake pedig olyan ember, aki betartja az ígéretét. Eltelt hat év és Jake azon az egyetemen tanít, ahol korábban maga is tanult és még mindig reménytelenül szereti a nőt, aki elhagyta és férjhez ment egy másik férfihoz. Egy véletlen folytán értesül róla, hogy Natalie férje meghalt és hat év után végre felcsillan a remény, hogy megszegheti az ígéretét. Jake elmegy a temetésre, ahol kiderül, hogy az elhunyt már húsz éve élt házasságban ugyanazzal a nővel és az özvegy – értelemszerűen - nem Natalie. A történtek elég hihetetlennek tűntek, ezért a férfi egymás után keresi fel az ismerősöket és érdeklődik náluk a lány után, de mindenhonnan csak elutasító választ kap. Tudakozódása azonban olyan eseményeket indít el, amelyek hatására nem csak a saját élete kerül veszélybe, hanem mindenki másé is, akivel a kérdezősködése során kapcsolatba kerül, de az elhatározásától, - hogy a szeretett nő nyomára bukkanjon - senki és semmi nem tudja sem lebeszélni, sem pedig eltántorítani.

"A fájdalmas emlékek nem tapintatosan térnek vissza – berúgják az ajtót, elárasztják az elmét."

Az első gondolatom az volt, hogy én ezt a könyvet már olvastam, pedig tudtam, hogy ez nem történhetett meg. Ezek után már nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy miért találtam ismerősnek a történet alapját adó szituációt: az író egy másik könyvére (Senkinek egy szót se) emlékeztetett, ami alig egy fél évvel korábban került a kezembe. A deja vu érzést az okozta, hogy mindkét könyvben olyan férfi a főszereplő, aki valamilyen ok folytán elveszíti az élete szerelmének tartott nőt és mindkét esetben felcsillan a remény, hogy megtalálhatja és visszaszerezheti a társát, ezért nyomozásba kezd, ami persze nem mindenkinek nyeri el a tetszését. A hasonlóságnak azonban ezzel vége is szakad, mert az események és a karakterek teljesen más irányba viszik el a cselekményt. Kellett hozzá valamennyi idő, amíg ez utóbbi tény tudatosult bennem és csak ezt követően tudtam elnézni a szerzőnek azt, hogy az egyik regényénél már alkalmazott és kitűnően bevált "receptjét" gondolta újra és tálalta más formában. Végül is miért ne tehette volna ezt meg? Inkább ő másolja le a saját regényei alapötletét, mint más éljen ezzel a lehetőséggel.

A szerző most sem okoz csalódást a rajongóinak, igaz, hogy túl nagy meglepetést sem, egyszerűen csak hozza azt a színvonalat, cselekménybeli mozgalmasságot és érzelmi mélységet, amelyet megszokhattunk a regényeiben. Izgalmas, gördülékeny és gyorsan olvasható történet elevenedik meg a lapokon, és akinek a Senkinek egy szót se című regény cselekménye és hangulata tetszett, annak ez is fog.

"- Tud valamit a reményről, Jake?

- Azt hiszem, igen feleltem.

- A legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel."

A regény alapvetően szórakoztat, de rávilágít arra is, hogy nem lehet mindent előítéletekkel szemlélni, nem minden fekete vagy fehér, a szürkének pedig rengeteg árnyalata van (több mint egyesek gondolják) és a körülményeken, a nézőponton nagyon sok múlik. A főhős karaktere kedvelni való, igaz, hogy önfejű és makacs, de a kitartása és a logikája, - amivel összekapcsolja az egymástól teljesen különálló eseményeket és helyszíneket - figyelemre méltó. Döntéseit könnyű elfogadni és még könnyebb átérezni azok mozgató erejét.

Mi a meglepő ebben a történetben? Ahogy egy férfi író mozgat egy olyan férfi főszereplőt, akit teljes mértékben a romantikus érzelmei, elképzelései irányítanak és befolyásolnak. Az élmény teljesen más, mint egy női szerző által megformált főhős esetében, de ez persze csak előnyére szolgált a regénynek, az eseményeknek, amely az érzelmek mellett akcióban és rejtélyekben is bővelkedik. Mesteri hármas hatás, mesteri kidolgozás, az eredmény pedig egy olvasmányos krimi és kellemes kikapcsolódás - csak úgy, Coben módra.

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

ÉRDEKESSÉG:

A regényből film készül, melyben a főszereplőt Hugh Jackman fogja megszemélyesíteni. 

Értékelés: 8/10
Eredeti cím: Six Years
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 320 oldal
Teljes ár: 2.940,- Ft
Fordította: Illés Róbert
Forrás: magánkönyvtár
A szerző egyéb művei:
- amelyeket olvastam: Az erdő, Senkinek egy szót se, Maradj mellettem
- és amelyeket még nem: Az ördög játszótere, Dermesztő csend, Vér a véremből

Folytatás »

Békés, boldog karácsonyt!

A második karácsony a blog életében. Szívet melengető érzés. :)

KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK 

BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT

ÉS

SOK-SOK KÖNYVET A FA ALÁ!

Folytatás »

Nalini Singh: Borzongás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 3.)

Nalini Singh az a szerző, akinek azért szeretem a történeteit olvasni, mert pont annyi romantika és akció keveredik a regényeiben, amely az én számomra ideálisnak mondható. Mindkét sorozata tetszik, de ismeretségünk kezdetén jobban elvarázsoltak az angyalok szárnyai, mint a metálok és alakváltók egymás között vívott csatái. Nem értettem, hogy a Psy Changeling, azaz magyarul az Egy világ - két faj - állandó küzdelem sorozatát miért szeretik jobban a külföldi rajongók, mint Raphael és Elena, valamint az angyalaik kalandjait. Most, hogy jobban megismertem mindkét történetfüzért, már én magam is tudom és értem az indokokat.

A SnowDancer farkasfalka komoly döntést hoz, amikor elrejti a mentál hálóról kiugrott és önálló, saját hálózatot létrehozó mentál családot. A Lauren famíliának azért kellett leválnia a hálózatról és menekülnie, mert a Mentál Tanács megfigyelései szerint nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy megtörjék a kondicionálást. A rendelkezés értelmében az egész családot rehabilitációra küldték volna. Együttműködése bizonyítékaként Judd Lauren részt vett Brena, a farkaslány - akit a pszichopata, gyilkos mentál, Enrique rabolt el és kínzott meg - kiszabadításában, majd gyógyításában, illetve a pszichopata elfogásában és elpusztításában. Judd egy különleges mentál osztag katonája volt, most pedig arra használja a képességeit, hogy a megakadályozza a Mentál Tanács terveit, amelynek célja az egész mentál társadalom irányítása, a személyiségek eltörlése. Bár a férfi már nem csatlakozik a hálózathoz, de az Elcsendesedést így sem törheti meg, mert gyilkos hajlamai és a képességei miatt maga is lelketlen és irányíthatatlan gyilkossá válna.

Brena, akinek nem csak a testét kínozta meg, de a lelkét is megtörte Enrique, lassanként felépül a sérüléseiből. Legalábbis a látszat ezt mutatja. Egy, a falka odújában elkövetett gyilkosság, amely kísérteties hasonlóságokat mutat Enrique tetteivel, újra hanyatlásba taszítja a lányt. Úgy érzi, hogy kérdéseivel és problémáival csak egyetlen emberhez fordulhat, egyedül Judd az, akitől a féltés helyett logikus válaszokra és megoldásra számít. A gyógyuláshoz azonban több kell, mint amit a mentál meg tud adni a farkaslány számára, az Elcsendesedés komoly akadályt jelent, a megtörése pedig még nagyobb problémát.

Régen volt az, amikor utoljára a mentálok és az alakváltók világában töltöttem az időt és az emlékeim is megfakultak kissé, ezért el kellett telnie valamennyi időnek, amíg visszarázódtam ebbe a nem egészen szokványos környezetbe. De amint ez megtörtént, már nagyon élveztem a lapokon feltáruló eseményeket és érzelmeket. Sőt... jobban tetszett, mint az előző két rész. Bár az is lehet, hogy ebben az esetben is csak az emlékeim tréfáltak meg.

Értékeltem, hogy a szokásos pártaláláson kívül folytatódott a köteteken átívelő fő szál a történetben, amelynek hatására a világ összetettsége még jobban megmutatkozik és a problémák sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz. Ez jó! Ez nagyon jó! Így legalább tényleg érzem, hogy van világ, van probléma és nem csak a mindent elsöprő szerelem, meg az azt megelőző nyűglődés létezik.

Kifejezetten tetszett, hogy Judd képességei ennyire eltértek az eddig kiugrott mentálok (Sascha és Faith) speciális tulajdonságaitól, amelyek értékesek ugyan, de a férfiéhoz hasonlítva ártalmatlanok. Judd problémája azonban ennél sokkal összetettebb, hiszen tisztában van a saját hajlamaival, amelyhez még a kiképzés során megszerzett tudás is csatlakozik. Az ő húzódozása és hezitálása tehát egyáltalán nem túlzás, hanem maga a rideg valóság és a várható következmény együttes eredménye. A férfi hidegsége és érzelemmentessége már a korábbi részben is feltűnt, de úgy érzem, hogy ebben a kötetben a szerző kifejezetten jól és mélyrehatóan meg tudta jeleníteni azokat az okokat és reakciókat, amelyek ezzel az állapottal járnak, illetve azokat az akadályokat, amelyeket a helyzet megváltoztatásához le kell dönteni. Annak ellenére, hogy a korábbi kötetekben nem igazán sikerült megkedvelnem a mentálokat, Judd most egészen közel férkőzött hozzám és ő volt az, aki miatt ezt a részt a sorozat eddig olvasott kötetei közül az egyik legjobbnak tartom.

Brena, a farkaslány lelke komoly sérüléseket szenvedett a fogságának időszaka alatt, ugyanakkor ő maga a farkasfalka erejének szimbólumává is vált. A karaktere nekem kicsit hisztisre sikerült, főleg a történet elején, de ezt betudtam annak, hogy próbálja feldolgozni a lelki megrázkódtatásokat. Később is voltak azonban olyan húzásai, amelyek miatt majdnem kapartam a falat és akkor már az előbbi indokot sem tudtam felhozni mentségül. A kitartása azonban mindenképpen figyelemre méltó.

"Ne feledd: a jeget a tűz olvasztja fel!"

Brena kétségbeesett küzdelme és segítségkérése egyre nagyobb repedéseket okoz Judd páncélján, ami természetesen egyre nagyobb fájdalommal is jár, mert a kondicionálás figyelmeztetése az érzelmek ellen nem más, mint a fájdalom. Nem árulok el vele nagy titkot, mert teljesen nyilvánvaló, hogy Judd lassanként az erősebb fájdalmakról, figyelmeztetésekről sem vesz tudomást és mindez csak egy dolgot jelenthet, Brena egyre közelebb kerül a mentál jégszívéhez. Voltak jelenetek, amelyek egészen izgalmasra, feszültséggel telire sikerültek, amikor kifejezetten tetszett a Tk mentál reakciója és persze akadtak bőven vicces részek is.

Ami az érzelmek és a karakterek mellett a legjobban elvarázsolt az a kötetre jellemző rengeteg akció és a mentálok világának, működésének és titkainak mélyebb megismerése. A Szellem felbukkanása egészen érdekes momentumot hozott az események sorába, az ellenállás szerveződése sok lehetőséget rejt még magában és az I-protokoll, valamint Ashaya Alaine kutatáshoz és személyéhez kapcsolódó szál is kifejezetten mozgalmasnak ígérkezik.

Jó kis sorozat ez és most kifejezetten jól esett olvasni. Folytatom is, de nagyon gyorsan. :)

Értékelés: 8/10
Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 414 oldal
Borító ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Caressed by Ice

Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Előzmény:
- Vonzódás (Sascha Duncan és Lucas Hunter)
- Látomás (Faith NightStar és Vaungh D'Angelo)
Folytatás:
- Feloldozás (Talin McKade és Clay Bennett)
- Szabadulás (Ashaya Aleine és Dorian Christensen)
- Branded by Fire (Mercy és Riley Kincaid)
- Blaze of Memory (Katya Haas és Dev Santos)
- Bonds of Justice (Sophia Russo és Max Shannon)
- Play of Passion (Indigo Riviere és Drew Kincaid)
- Kiss of Snow (Shiena Lauren és Hawke Snow), stb.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Ann Aguirre: Menedék - Enclave (Razorland trilógia 1.)

Nagyon „divatosak” manapság a posztapokaliptikus és disztópia műfajában íródott regények, egyre csak újabb és újabb kötetek bukkannak fel a könyvesboltok kínálatában. Korhatár nincs, mert a felnőtt regényektől az ifjúsági kategóriáig – bár leginkább ez utóbbi esetében tapasztalható a dömping – bőséges a kínálat és eléggé élénk a műfaj iránti érdeklődés is.
Nem mindegy tehát, hogy melyik könyv éppen kinek kerül a kezébe, mert az ifjúsági kategória regényei kiábrándítóan tudnak hatni a témában komoly könyveket keresők számára. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a fiatalabb korosztálynak szóló kiadványok esetében nem a magvas gondolatok és világmegváltó események a lényegesek, hanem a szórakoztatás és a műfaj megkedveltetése, amelynek következménye, hogy idővel majd a komolyabb és összetettebb olvasmányok felé is nyitni fog az olvasók egy része. A lényeg tehát, hogy minden regényt az adott közegében és a maga helyén kell kezelni, és ha ezt figyelembe vesszük, akkor ez a történet bizony egészen jól sikerült.

A jövőben járunk, az emberiség túlélt egy katasztrófát, amelynek következményeként a népesség jelentősen lecsökkent, a túlélők egy része ember maradt, egy részük pedig egy fertőzés hatására mutálódott, belőlük lettek a korcsok. A társadalom fejlettségi szintje visszasüllyedt egy korábbi technológiai színvonalra, a népesség egy része a felszínen maradt, másik részük behúzódott a föld alá. A felszín alatt, az alagút és csatornarendszerekben élő népcsoportok zárt közösséget alkotnak, a túlélés érdekében szigorú szabályokat alakítottak ki, a korai halálozások, a rövid élettartam miatt a fiatalok a névadójuk után - amely neves eseményre 15 éves korukban kerül sor - teljes jogú tagjai lesznek a társadalomnak, a közösség életében tevékenyen részt vesznek. Mindenkinek megvan a maga feladata. Főhősünk, Pikk legnagyobb álma teljesül, amikor egyszerre kap nevet és lesz belőle vadásznő. Egyedül a társa, Fakó furcsa kicsit, mert ő a felszínről érkezett még évekkel korábban, a közösség életébe sem tudott teljes mértékben beilleszkedni, viszont vadásznak kiváló.
A sötétben és az alagutak labirintusában egymástól távol élő közösségeket komolyan veszélyeztetik a korcsok, akadályozzák a mozgásukat, támadásokat indítanak ellenük. A menedékek helyzete eddig is kritikus volt, előnyüket mindössze az jelentette, hogy a korcsok eddigi támadásai ösztönszerűek voltak, az egyre inkább előforduló szervezett rajtaütések mögött azonban már értelmet és logikát lehet feltételezni. A külső támadások mellett a közösség belső rendje is lassanként felborul és ez megpecsételi mind a település, mind pedig a főszereplők sorsát és cselekedeteit.

A posztapokaliptikus regényekben mindig az a rész a kedvencem, amikor feltárul előttem az, amivé a világ lett és megismerem, ahogyan a túlélők elviselik a viszontagságokat, kialakítják azt az életformát, amivel megfelelhetnek az új életkörülményeknek. Ez az állapot jelen esetben a föld alatti élet, a fény hiánya és persze az egyoldalú táplálkozás hatása. Nem egyedüli jelenség a Föld élőlényeinek esetében, hogy egyes fajok alkalmazkodtak a fénymentes állapothoz, de vajon ez az alkalmazkodás sikerrel jár az ember esetében is? Talán. Hiszen a bekövetkezett katasztrófa óta már több nemzedék váltotta egymást a föld alatti közösségben, ugyanakkor az is igaz, hogy a választott életmód áldozatot is követel, hiszen a várható élettartam jelentősen lecsökkent. Ezzel a logikus lépésével tette számomra hihetővé a történet alapjait a szerző.

A korcsok, mint lények megdolgoztattak egy kicsit, mert a könyv elején még azt gondoltam, hogy valamiféle zombi történetet olvasok és ez a gondolat annak ellenére sem akart a fejemből eltűnni, hogy a jelek nem egészen ezekre a lényekre utaltak. Sokszor eszembe jutott a Kezek és fogak erdeje című könyv, akaratlanul is összehasonlítottam a két történetet, de amíg annak a romantikus érzelmek adták meg az alapját, addig a Menedék esetében a világra, az akcióra és a megfelelni vágyásra helyeződött a hangsúly és bár ha az érzelmeket tekintjük, akkor abban itt sem szenvedünk hiányt, de ezek legnagyobb részben összetettebbek, szerteágazóbbak és nem csak romantikus indíttatásúak.

A föld alatti közösség élete, a munka felosztása, a mindennapi élet megszervezése, a jövő és a túlélés szem előtt tartása határozottan tetszett. A katasztrófa előtti világ tárgyai, amelyeket nagy többségében már használni sem tudtak, illetve a rendeltetésüket sem ismerték, nagy jelentőséggel bírtak a közösség lakóinak életében. A névválasztási ceremónia is erre a "tárgykultuszra" épült és bár furcsának találtam a regényben szereplő neveket, de így könnyebb volt elfogadni őket és persze azt is, amelyet a viselőjük számára jelentenek. A szabályok szigorúak volt, de a körülmények és a túlélés szempontjából elfogadhatók, amíg valaki be nem kukucskál  a "törvényalkotás" módszereit elrejtő titkok mögé és nem veszi észre az apró jeleket.
Pikk a józan gondolkodásáról, a fejlett veszélyérzetéről és a barátai iránti elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot, amikor több esetben is megszegi az íratlan szabályokat és ellenszegül a vezetők elvárásainak. Pontosan ez a hozzáállása teszi kedvelhető szereplővé a kissé makacs, de talpraesett és hűséges lányt. Fakó méltó társa és bizonyos szinten kiegészítése a fiatal vadásznőnek, a nevével ellentétben pedig inkább színes és sokoldalú egyéniség, mint szürke egérke. Kettőjük kapcsolatának alakulását élvezettel olvastam, még akkor is, ha a felszíni világ egészen eredményesen összekuszálta, kitágította, igénybe vette és átalakította az érzelmeiket, bimbózó érzéseiket.

Jót tett az eseményeknek, hogy egy idő után magunk mögött hagytuk a föld alatti világot, a sötétséget és megismerhettük az eddig leginkább rémtörténetek alapját képező földfelszínt és lakóit. Mivel minden történést Pikk szemén keresztül követünk végig, ezért a könyvnek ez a része szó szerint a világra való rácsodálkozásról és az újdonságok felfedezéséről, megismeréséről szól, annak minden varázsával és negatívumával együtt. A helyszín változásával a szereplők köre is kibővül és ez megosztja mind a száműzött vadászok, mind pedig az olvasók érzéseit. Amiben viszont nincs hiány, azok a kalandok, harcok, a túlélésért vívott csaták, amelyek folyamatosan jelen vannak a történetben. Mivel a fiatalokon kívül nem igazán jelentek meg más szereplők a történetben, nem volt kihez mérni őket, mindezek mellett pedig - az érzelmi életüket leszámítva - olyan életképesen és talpraesetten viselkedtek, könnyen elfeledtem, hogy ifjúsági regényt olvasok és csak sodortak magukkal az események.

Persze a regény korántsem tökéletes és sok apró momentumába bele lehetne kötni - engem is zavartak a konzervek kérdései, a 50-60 év után is áruval teli áruházak, a hordható, nem szétmálló ruhák és egyéb apróságok -, de összességében mégis értékelhető és szórakoztató ez az eléggé komor, ugyanakkor reménnyel teli regény. Lehetne kritizálni a szereplők kidolgozatlanságát, karakterük mélységét, de ilyen ingerszegény és egysíkú környezetben felnőve nem is lehet sokkal összetettebb személyiség kifejlődését elvárni.
Mindezeken a hibákon túlléptem, de ami igazán zavart, az a történet mélységének hiánya, amelynek következményeként élveztem ugyan a regényt, de nem merültem bele és nem éltem vele, hanem - az elbeszélés módja ellenére - inkább külső megfigyelőként követtem az eseményeket. Talán pont Pikk karakteréből, egyoldalúan fejlett személyiségéből és az általa elmesélt történetből adódik ez az érzés. A személyiség fejlődésre a továbbiakban minden lehetőség adott, a környezet ingergazdagsága is garantáltnak látszik, ezért határozottan kíváncsi vagyok, hogy miként is alakul a folytatásban a történet és természetesen a szereplők sorsa, egymással való kapcsolata.

Mindenképpen meg kell említenem, hogy maga a kiadvány, főleg a borító, egészen egyszerűen gyönyörű, figyelemfelkeltő, különleges, egyedi és szemet gyönyörködtető.

Értékelés: 7/10
Kiadó: FUMAX Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 274 oldal

Borító ár: 2.995,-
Fordította: Benes Attila
A mű eredeti címe: Enclave
Sorozat: Razorland
Folytatás: Helyőrség, Horda
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »

Alan Glynn: Csúcshatás

Elég régen volt már az, amikor felfigyeltem erre a könyvre, aztán nem sikerült rövid időn belül megvennem, majd elsodortak az események és el is felejtkeztem róla, találtam más vásárolni és olvasni valókat. Egészen addig így is volt ez, amíg egy jó kis (nagy :D) akcióban szembe nem jött velem és akkor már tényleg nem tudtam otthagyni a boltban. Megsúgom azt is, hogy a könyvből készült filmet sem láttam, így az sem befolyásolt se kedvező, se negatív irányban a könyvhöz való hozzáállásomban.
A regény felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás alternatív listájának könyvei közé és ha nem is elsőként, de azért csak sorra került az olvasásban. Már csak ráadásként, mert az alaplista olvasásaival teljesítettem a kihívást, viszont úgy gondoltam, hogy a túlteljesítés nem árt. Végül is az a cél, hogy csökkenjen a várólista, akkor meg miért ne olvassam, ami a polcon szerepel?

Eddie Spinola nem tud nagy eredményeket felmutatni és nem is él túl jó körülmények között. Egyik délután összefut a volt sógorával, aki korábban drogokat árult és úgy néz ki, hogy most is elég jól megy neki, bár Vernon Grant azt állítja, hogy már nem árul drogot, hanem egy gyógyszergyártó cégnek dolgozik. Elő is kerül egy mintadarab, amelyet lenyelve Eddie különleges hatásokat tapasztal magán. Felpörgött, gondolkodása rendszerezetté vált, ami eddig káosz volt a számára, az most átlátható és logikus lett. A szer hatása azonban elmúlt és jó lett volna némi utánpótlás. Hősünk újra felkeresi a volt sógorát és kér még tőle újabb "bogyókat". A rokon élete azonban hirtelen és nem éppen természetes úton ér véget, Eddie magához veszi a lakásban fellelhető gyógyszerkészletet és elkezdi a kúraszerű alkalmazást, amelynek köszönhetően az élete teljes egészében megváltozik.

Úgy néz ki, hogy mostanában - az egyébként elég ritka -, úgymond fordított cselekményű (vagy időrendű) könyvek kerülnek a kezembe. Ez a regény is olyan, amelynek már az elején szembesültem a végkifejletével, de mégis érdeklődéssel olvastam végig a történéseket és reménykedtem, hogy mégiscsak másként alakul minden. Főhősünk, Eddie az események kezdetekor egy motel szobájában ül és mivel tisztában van vele, hogy mi vár rá - és nem tehet ellene semmit, hogy megakadályozza a következmények bekövetkeztét - összefoglalja a vele megesett eseményeket. Ezt az összefoglalást, a történtek időrendben történő leírását tartalmazza tulajdonképpen java részben a kötet, majd az utolsó fejezetben eljutnak oda az események, amivel az első lapokon már sikerült megismerkedni.

Olvasás közben folyamatosan ott motoszkált a fejemben, hogy néha bizony nekem is jól jönne egy olyan tabletta, amely ennyire felpörget, kibontakoztatja a tehetséget, összerendezi a gondolatokat és előrelendít mindent, amivel éppen foglalkozom. Eddie karaktere pont ezért hihető, mert bizony ki az, aki nem használná ki az ölébe hullott lehetőséget és minden előnyt, amit a különleges tabletta biztosít a számára? Ha én lettem volna a főszereplő helyében, akkor bizony magam is kísértésbe estem volna. Még csak nem is a pénz miatt, hanem az egyéb járulékos előnyök érdekében.

A regény igazán alapos munka, jó ötlet és igazán jól átgondolt kivitelezés, a sorokat olvasva folyamatosan vibrált bennem a feszültség, teljesen átjártak a könyv történései és még akkor is éreztem a bizsergést, a felkavart, lelkileg felizgatott állapotot, amikor a főszereplő teljesen hétköznapi dolgokkal foglalkozott, igaz, hogy azt a tabletta hatása alatt tette, tehát a tempó nem éppen a megszokott volt. Amikor pedig ehhez az alap feszültséghez még akció is társult, akkor pedig egyáltalán nem tudtam félretenni a regényt és csak habzsoltam az oldalakat.

"A létnek az a ritka mozzanata volt ez, amit eseménytelen hónapok-évek hosszú sora előz meg (általában totális tunyaságba ringatva az embert), hogy aztán néhány órájával, vagy akár percével, minden előjel nélkül kilométeres lyukat robbantson az időben."

A könyv igazán olvasmányos és érdekes. Eddie nem más, mint egy átlagember, átlagos vagy még azt sem elérő képességekkel és kábítószeres múlttal. Számára tehát a szokásosnál is nagyobb a tabletta által okozott csábítás. A változás azonban nagyon szembetűnő és nagyon könnyű elfogadni a különleges "bogyó" által előidézett pozitív hatásokat, az ezzel járó előnyöket, a siker ízét, illetve pont ilyen nehéz lemondani róla, amikor szűnik a hatás. Hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel van tele ez a könyv, amelyben egyszerre jelenik meg a középszerűség, a siker felé vezető úton a tehetség kibontakozása, az önbizalom fejlődése, majd az elbizakodottság, a szárnyalás, a rossz és néha még rosszabb döntések, illetve a következményeik, a reménytelenség, majd mindennek a végén a belenyugvás.

Rengeteg érzelem és történés egy könyvben, amely ráadásul egy olyan témát feszeget, amely nem is áll olyan távol, sőt alkalmazása inkább napi gyakoriságú az egyre gyorsuló világunknak megfelelni és a sikert mindenáron hajszolni akaró embertársaink világában. Az igazság az, hogy a tömegből kiemelkedni csak úgy lehet, ha nagyon különleges vagy valamiben, de ehhez kevés embernek vannak meg a vele született képességei. A többség kénytelen tehát valamilyen segédeszközhöz folyamodni és ez a könyv nagyon jól bemutatja, hogy milyen út járható be egy ilyen lehetőség kiaknázásával. Minél magasabban szárnyal valaki, annál mélyebbre tud zuhanni. Közhely, de attól még igaz.

Örülök neki, hogy elolvastam a könyvet, mert egyszerre élveztem azt az újfajta élményt és tudást, amit megismertem általa, illetve gondolkodtatott el bizonyos dolgokról. Ha pedig már ennyit el tudott érni, akkor már megérte. Nem mondom, hogy újraolvasós kategóriába került volna nálam a történet, de amikor olvastam, akkor együtt éltem az eseményekkel és határozottan élveztem a kibontakozó cselekményt.

A könyv olvasása után pedig határozottan kíváncsi lettem a filmre is. Rákerestem, megtaláltam és - mintegy kedvcsinálónak -, el is hoztam a könyvből készült film trailerét. :)

Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 344 oldal

Borító ár: nincs feltüntetve
Fordította: Nitkovszki Stanislaw
A mű eredeti címe: Limitless
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »

Újabb karácsonyi nyereményjáték - eredményhirdetés

A Maxim Kiadó jóvoltából került sor egy héttel ezelőtt annak a nyereményjátéknak a kiírására, amelynek nyereménye Jamie McGuire Az őrző című regénye, illetve amelynek ma érkeztünk el a sorsolásához.

A kiírásban egy kérdést tettem fel, amelyre az ugyanott megadott e-mail címre vártam a helyes megfejtéseket. Nagy örömömre 19-en jelentkeztek a játékra a megadott határidőig, a beküldött válaszok közül 18 bizonyult helyesnek, 1 válasz sajnos helytelen volt. A sorsolásnál tehát 18 résztvevőt vettem figyelembe.

A sorsoláshoz a random.org oldalt hívtam segítségül. A megfejtések beérkezésének sorrendjében vezetett listát egy véletlenszerű generálással megkevertem, majd a véletlen szám generátorral, 1 és 18 között kiválasztott számot összevetettem a korábban előállított listával. A végeredmény megadta a nyertes nevét.

Nem fokozom tovább a feszültséget, hanem megosztom veletek a sorsolás végeredményét.

Jamie McGuire Az őrző című könyvét nyerte:

Veres Gabriella

A nyertessel email-en keresztül felvettem a kapcsolatot. 

A listák és a sorsolás folyamata megtekinthető ITT.

A nyertesnek gratulálok!

Mindenkinek köszönöm, aki velem játszott! 

Most egy kis szünetet tartok a nyereményjátékokban, de jövőre újabb meglepetésekkel várlak Titeket.

A blog január elején ünnepli majd 2 éves születésnapját és Nektek köszönhetően a jövő évben remélhetőleg majd újabb mérföldkövet is sikerül elérni és annak is együtt örülhetünk.

Köszönöm, hogy eddig velem tartottatok. Bejegyzések, könyvajánlók, értékelések természetesen még várhatók az idén. Beszámolok majd az idei várólista csökkentésem eredményéről, illetve megtudhatjátok, hogy mely könyvekkel nevezek a jövő évi várólista csökkentő kihívásra. Dióhéjban ennyi, de még bármi egyéb is jöhet, amihez kedvet kapok, arról majd pötyögni fogok. :)

Folytatás »

Karácsonyi nyereményjáték - eredményhirdetés

A karácsonyra készülve és egyben egy korábbi ígéretemet teljesítve hirdettem meg egy héttel ezelőtt azt a játékot, amelynek nyereménye Darena Salyaz Sötét vihar című trilógiájának első része, az Árnyék.

A játék aktualitását az adta, hogy Mennydörgés címmel megjelent a trilógia befejező része is. A trilógia tehát teljes, a történet teljes megismerését már semmi sem akadályozza meg.

A teljes trilógia.

A kiírásban egy kérdést tettem fel, amire a megadott e-mail címre vártam a helyes megfejtéseket. Nagy örömömre 17 helyes válasz érkezett be a megadott határidőig, sorsolni mégis 16 megfejtő közül fogok, mert egy személy két címről is beküldte a választ, de figyelembe venni csak az egyszer fogom.

A sorsoláshoz a random.org oldalt hívtam segítségül. A megfejtések beérkezésének sorrendjében vezetett listát egy véletlenszerű generálással megkevertem, majd a véletlen szám generátorral, 1 és 16 között kiválasztott számot összevetettem a korábban előállított listával. A végeredmény megadta a nyertes nevét.

Nem fokozom tovább a feszültséget, hanem megosztom veletek a sorsolás végeredményét.

Darena Salyaz Sötét vihar - Árnyék című könyvét nyerte:

Tünde

A nyertessel email-en keresztül felvettem a kapcsolatot. 

A listák és a sorsolás folyamata megtekinthető ITT.

A nyertesnek gratulálok!

Mindenkinek köszönöm a játékot, aki vette elküldte a helyes megfejtést. 

Ne felejtsétek el, hogy a másik nyereményjátékom, - amelyben a Maxim Kiadó jóvoltából Jamie McGuire Az őrző című könyvének gazdáját keresem - ma éjfélkor zárul, a sorsolásra holnap fog sor kerülni.

Folytatás »

Samantha Shannon: Csontszüret (Csontszüret 1.)

Ha nem tudnám, hogy ennek a regénynek a szerzője egy fiatal, mindössze 21 éves írónő, akkor bizony magam sem hinném el, így is nehezen megy a dolog, de a könyv hátsó borítólapjának belsején található képről tényleg egy hamvas leányzó mosolyog félénken. Samantha Shannon az Oxfordi Egyetemen diplomázott (a város ihletet is jelentett a számára) és máris az év legizgalmasabb tehetségének tartják, ennek ékes bizonyítéka, hogy első könyvét, a Csontszüretet, a Harry Potter könyvek brit kiadója az első ötven oldal elolvasása után megvette. A regény sikere nem állt meg a szigetország partjainál, hanem tovább száguldott, 24 országban jelent meg eddig a hét részesre tervezett regényfolyam első kötete, a megfilmesítés jogai is elkeltek, a gépezet működésbe lendült, a kamera már forog. 

A történet az alternatív London jövőjében, azaz, ahogy a regényben említésre kerül, a Scion Londonban játszódik, az időpont pedig 2059. A változás, amely a mostani eseményeket eredményezte 1859-ben következett be, amikor is az anyagi világban túlságosan elszaporodott, céltalanul sodródó lelkek tömegének hatására átszakadt a Föld éteri küszöbe és a világ megnyílt egy magasabb dimenzió előtt. Ez a Túlvilág. A résen keresztül megérkeztek a Földre a rephaiták, illetve őket és az emberi lelkek fényét követve, az emiták. Amíg az előbbiek átvették az uralmat a bolygó fölött, testük pedig a megtestesült éter, addig az utóbbiak semmi mást nem akarnak csak emberhúst, a nép nyelvén ők a Zabálók, akiket csak a rephaiták és az általuk kiképzett látók képesek megállítani. Ezzel létre is jött az egyezség az emberek és az idegen faj között: a kormányok  - a rephaiták felügyeletével - továbbra is működhettek, a feltételek közé tartozik, hogy a társadalom üldözi, megveti és kiszűri a tagjai közül a spirituális képességgel, úgymond hatodik érzékkel rendelkező egyéneket és tíz évenként egyszer átadja - a normál társadalomban bűnözőnek számító foglyokat - az uralkodó fajnak. Ez a Csontszüret.

Történetünk kezdetén a XX. Csontszüret előtti időszakban járunk, a látók üldözése és elfogása szervezetten történik, az ellenőrzések elkerülése már így is nehéz, de a technika csak még lehetetlenebbé teszi a szabad mozgást. A társadalom reakciójára reagálva a látók szervezetbe tömörültek, létrehozták a Szindikátust, amelynek tagjai, a mímeslordok és a mímeskirálynők felosztották egymás között a várost és magukhoz vonták, úgymond alkalmazták a látókat, kialakult egy működő, de mindenképpen illegális szervezet, a bűnözőnek titulált látók tényleg bűnözőkként keresték meg a napi betevőt.

"Mi vagyunk a kisebbség, akiket a világ nem hajlandó elfogadni. Nincs helyünk a mesék birodalmán túl, és már a meséket is betiltották. Külsőre semmiben sem különbözünk a többiektől. Pontosan úgy viselkedünk, mint bárki más, sőt sok szempontból pontosan olyanok vagyunk, mint bárki más. Ugyanúgy járjuk az utcákat, a várost. Első pillantásra semmi különleges nincs az életünkben - a gond akkor kezdődik, ha valaki alaposabban figyelni kezd."

A Tower, ahol a könyv szerint a látókat az átadásig
fogva tartják.

Page a Hét Pecsét nevű csoport egyik tagja, képességei, illetve annak nélkülözhetetlensége és különlegessége révén - ő maga álomjáró, azaz a látók hét rendje közül a manipulátorokéba, az egyik legerősebbe tartozik - a banda vezérének jobbkeze. Egyik nap hazafelé tartva a metrón egy ellenőrzésbe botlik, ahonnan csak úgy menekülhet, ha használja a képességét, ennek következményeként viszont egy ember meghal, egy másik pedig megőrül. A metróról még sikerül elszöknie és biztonságban hazaér, de az éjszaka folyamán a Felvigyázó és emberei ráakadnak, ismét menekülnie kell, ezúttal azonban nem jut messzire. A Towerben tér magához, ezzel pedig kezdetét veszi hihetetlen kalandja, amelynek során megismerkedik az eddig rejtett - a technikai fejlődésben megrekedt - világ, a Sheol I. szabályaival, a rephaitákkal és az általuk felállított értékrenddel, a kasztokba rendeződött társadalommal, ahol a látók használhatják ugyan a képességeiket, de az életük nem sokat vagy még annál is kevesebbet ér a gazdáik szemében.

"Lehet, hogy nincsenek szörnyek, de a mitológia homálya talán valódi tényeket takar."

Oxford, Magdalen-rezidencia:
a könyv szerint Arcturus Mesarthim otthona.

Már az eddigiekből is látszik, hogy egy eléggé összetett szabályok szerint működő világ elevenedik meg a lapokon, amelynek megértése még úgy sem egyszerű, hogy vannak ismerős elemei. A regény első kb. 100 oldalán rengeteg, a világ leírására és működésének, törvényeinek bemutatására vonatkozó információ zúdult rám, amelyet nem volt egyszerű rendszerezni és amelynek átláthatóságát csak a sűrűn teleírt oldalakon szereplő jegyzeteim tették lehetővé. (A fentebb olvasható bemutatás csak egy tömör összefoglalása a leglényesebb tudnivalóknak.) A világ leírása ezzel természetesen még nem válik teljessé, de innentől kezdve kezelhetőbb tempóban és könnyebben feldolgozható formában érkeznek az információk. Mindenesetre elmondható, hogy a részletességgel, a kidolgozottsággal és az átgondoltsággal nincs probléma. Ahogy az egyediséggel sem, mert az egyébként ismerős kifejezések és képességek rendszerbe foglalása kifejezetten ötletes és nem hagyható figyelmen kívül az sem, amivel mindez kiegészül. Már az alapötlet, a szellemek, kóbor lelkek egész bolygót érintő hatása, illetve a látók által történő - főként védekezésre való - alkalmazásuk is említésre méltó, de rengeteg más különlegességre is ráakadtam a regényben.

Oxford, Suzerain-rezidencia:
a regényben a rephaiták vezetőjének szállása.

Külön elbűvölt a látók rendjeinek ötletes és jól átgondolt rendszer szerinti csoportosítása, rangsorolása, a képességeik elemzése és sokfélesége, az éterrel való kapcsolatuk, az alkalmazott segédeszközeik, illetve az egyes hatásokra való reagálásuk (olvashatatlanok, szellemsokk).

"- A tudás hatalom - mondta Julian. - És a tudás az övék. Nem a miénk.- Tévedsz, öcsém. A tudás veszedelem. (...) Ha egyszer már tudsz valamit, soha többé nem tudsz megszabadulni tőle. Viselned kell a terhet. Mindig."

A szerző E/1 elbeszélő módot választott a története átadására és nagy örömömre egy olyan főszereplő karaktert dolgozott ki, akinek történetét, cselekedeteit és érzéseit élvezetes volt figyelemmel követni, mert talpraesettsége, együttérzése és logikus gondolkodása üdítően hatott rám is és a cselekményre is. A Hét Pecsét többi tagja nem szerepel túl sokat a történetben, de Page emlékein keresztül szinte minden lényeges információt sikerült megtudnom róluk és mire ténylegesen a színre léptek, már ugyanúgy izgultam értük is, mint a főszereplőért.

Oxford, Broad Street

A regény meghatározó szereplői, akik minden történés mögött ott állnak, maguk a rephaiták. Különleges lények ők, akik számára az ember rabszolga, táplálék, feláldozható játékszer és adottságok forrása. Testük maga az éter, az érintésük hatással van a látókra, képességeik messze túlhaladják még a legtehetségesebb látóét is. A Sheol-ba került látók mindegyike egy-egy rephaita kiképzőhöz kerül, akinek feladata, hogy a felszínre hozza és tökéletesítse az adott egyén tálentumát. Page az egyetlen, aki a vérhitves, vagyis Arcturus, a Mesarthim nagymestere figyelmét felkelti, aki eddig még soha nem vett magához tanítványt. A kiképzés során próbáknak kell megfelelni, az előrehaladást pedig a ruházat színe jelenti: fehér, ha ártatlan vagy, rózsaszín, ha túl vagy az első próbán, piros, ha megfeleltél az elvárásoknak és sikeresen elárultad a barátaidat, sárga, ha megfutamodtál. Ha pedig semmire nem vagy jó, akkor mehetsz harlekinnek a nyomornegyedbe, lehetsz a rephaiták tápláléka, de addig is gondoskodhatsz a szórakoztatásukról.

"Nem vagyok olyan, mint az érzékelők és médiumok, én nem csak társaságként vagy a védekezés kedvéért használom a szellemeket. Én közéjük tartozom. Érted? Meghalhatok, amikor csak akarok, szellemmé válok, amikor csak akarok. Ezért félnek tőlem úgy az emberek. És ezért félek én úgy az emberektől."

Port Meadow:  a mező, ahol Page kiképzése folyik.

Page és a mestere kapcsolata az elejétől fogva különleges, a lány sokkal nagyobb szabadságot élvez, mint a társai és lassanként összeszedegeti azokat az információkat, amelyek a segítségére lehetnek a tervezett szökésben, megismeri a rephaiták gyenge pontjait és tudomást szerez a XVIII. Csontszüretet követő eseményekről. Kettőjük kapcsolata fokozatosan alakul ki, Page előbb a rabszolgája, majd tanítványa, végül pedig szövetségese lesz a Nagymesternek, akinek múltja és jelene is titkokkal terhes. A sötét és komor világot, a kegyetlenkedéseket, a reménytelenséget, a folyamatos küzdelmet nem lehet sokáig épp ésszel elviselni, de kiút mindig van és Page meg is ragadja az adódó lehetőséget. A történetet lassan áthatja a remény és megédesíti az az enyhe, szinte észrevétlen romantikus szál, amely mintha nem is létezett volna, de mégis megmelengette a lelkemet.

"- A világtalanok elméje olyan, akár a víz. Szürke, csendes, áttetsző. Elég ahhoz, hogy életben maradjanak, de ennél többre nem. A tisztánlátók tudata viszont annál inkább az olajhoz hasonlítható, sokkal sűrűbb. És ahogy az olaj meg a víz sem keveredik, ez a két elme sem fog soha. (...)
- Ha a látók elméje olaj... - Most nagyon gondosan mérlegeltem a szavaimat. - Akkor a tiétek mihez hasonlít?
Egy pillanatig azt hittem, hogy nem fog válaszolni. Végül bársonyosan rekedt hangon egyetlen szóval felelt:
- Tűz."

Samantha Shannon

Nem tudom jobban és rövidebben kifejezni az érzéseimet, mint ahogy azt már megtettem, túlságosan összetett és cselekményes ez a regény ahhoz, hogy ez lehetséges legyen. Tartottam attól, hogy a fiatal írónő belefullad a saját gondolataiba, ötleteibe, nem fogja tudni kibontani őket vagy éppen el fog veszni a részletekben, de sikerült megtalálnia az arany középutat. Az elején még bonyolultnak tűnő világ működésének törvényei a helyükre kerülnek, érthetővé válnak és innentől már csak a cselekmény és a szereplők számítottak. Mindegyikből akadt bőségesen, volt tehát kiért és mikor izgulni, minden olvasó megtalálja a kedvére való eseményt és karaktert. Ez a regény nem egy YA történet, ha be kellene sorolnom valahová, akkor inkább egy olyan sötét ifjúsági fantasynak mondanám, ami bármikor képes kitörni és kinőni ebből a kategóriából, minden adottsága meg van hozzá. A történet önmagában is kereknek tekinthető, önállóan is élvezhető, de ha érkezne a folytatás, akkor biztosan azonnal nyúlnék utána. Merre haladna tovább a történet? Ötleteim talán vannak, de Scion London és Sheol kitalálójának fantáziájával az én tippjeim biztosan nem vehetik fel a versenyt.

A bejegyzés valamivel rövidebb verziója az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Értékelés: 10/10

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 524 oldal

Borító ár: 3.990,-
Fordította: Juhász Viktor
A mű eredeti címe: The Bone Season
Sorozat: Csontszüret
Folytatás: még nincs címe
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »