Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr (Feszülő húr 1.)

Nehéz, szinte lehetetlen megmondani, hogy mi az, ami éppen megtetszik vagy esetleg jobban tetszik egy regényben, mint a műfajának kategóriájában írt sok másikban. Az egyik kötet jobban megszólít, mint a másik, életszerűbbnek, magadhoz közelebbinek érzed a szereplőket, jobban bejön az írói stílus, az elbeszélés módja, fogékonyabb a hangulatod az olvasottakra, és még sok minden más. Ezért is igazán szubjektív mindig a könyvértékelés, a véleménynyilvánítás. Különösen bonyolult akkor a helyzet, ha az aktuális trendnek megfelelve bizonyos típusú írásokból dömpingszerűen jelennek meg az újabb és újabb regények: most éppen a lelki problémákkal küzdő fiatalok történeteire jellemző ez a jelenség. Van egy olyan érzésem, hogy előbb vagy utóbb ez is ugyanúgy lecseng majd, mint a vámpíros könyvek megjelenési hulláma.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 438 oldal
Fordította: Károlyi Eszter, Neset Adrienn
Borító ár: 2.999,- Ft (kartonált)
A mű eredeti címe: Pushing the Limits
Sorozat: Feszülő húr
Folytatások:
1,1.) Crossing the Line
1,5.) Breaking the Rules - Szabályszegők
       (Echo és Noah)
2.) Dare You To - Aki mer, az nyer
    (Beth és Ryan)
3.) Crash in to You - Szívkarambol
    (Rachel és Isaiah)
4.) Take Me On - Kísérj el!
    (Haley és West)
5.) Chasing Impossible
    (Abby és Logan)
Kategória: romantikus, new adult, lelki sérült fiatalok

A Pushing the Limits, azaz magyarul a Feszülő húr, kategóriáján belül talán az egyik legjobban várt magyar megjelenés volt 2014. évben. A várakozás izgalma alól én sem tudtam kivonni magam, és bár nyilvánvaló, hogy vannak hibái, gyengeségei, de számomra mégis hatalmas élményt jelentett, hogy olvashattam, teljesen beszippantott a történet. A továbbiakban egy minden ízében szubjektív vélemény következik.

Adva van két fiatal, akik az ifjúságvédelmi felelős foglalkozásait követően, az ő áldásos tevékenységének köszönhetően kerülnek egymással beszélő viszonyba. Echo amnéziában szenved, nem emlékszik arra a napra, amikor maradandó sérüléseit megszerezte. A korábban felkapott lány iskolai népszerűsége jelenleg a nullával egyenlő, a barátai nagyobb része eltávolodott tőle, az öltözködése megváltozott, az anyja ellen távolságtartási végzés van érvényben, az apja pedig új feleséget talált magának és hamarosan érkezik a család új tagja is.

Noah helyzete teljesen más: a szülei meghaltak abban a lakástűzben, amiből ő mentette ki a két kisöccsét. Élő rokonok hiányában a fiúk a gyermekvédelmi rendszer részei lettek, nevelőszülőkhöz kerültek: a két fiatal gyerek együtt, Noah pedig, aki sokkal idősebb az öccseinél, külön. Egy helyzetnek köszönhetően Noah-t labilisnak ítélték és eltiltották őt a testvérei láthatásától. A fiú  egyik nevelőszülőtől a másikig költözik, közben egy hamburgersütőben dolgozik, a fejében pedig csak egy dolog jár: ha betölti a nagykorúságot, akkor magához veszi a testvéreit és együtt fognak lakni, úgy ahogy két és fél évvel ezelőtt megígérte nekik.

" Sose múlik el. (...) A fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mélyedne beléd. De amikor a legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz."

Ami megragadott ebben a történetben az nem más, mint az, hogy a két főszereplő problémája nem elhanyagolható, nem csak egy mondvacsinált dolog. Echo, a családi problémája, a testvére halála okozta trauma feldolgozása, illetve az emlékeinek hiánya miatt elveszettnek érzi magát - igazán sajnáltam szegény lányt. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett az iskolai népszerűség körüli hercehurca volt - kis ügynek tűnt a többihez képest. Noah problémája egészen különleges, nem túl sok YA kötetben olvasni arról, hogy valaki képes lenne a testvérei felneveléséért feláldozni az életét - nagyon megfogott ezzel a hozzáállásával a fiú.

A katalizátor a történetben az ifjúságvédelmi felelős, aki nagyon jó érzékkel végzi a dolgát, még ha ez első ránézésre nem is látszik. Iskolai eredményeinek javulása érdekében Noah-nak korrepetálásra van szüksége, a foglalkozásokat tartó Echo-nak pedig arra a pénzre, amit ezért kap. Az egyik fiatalnál a testvérek láthatása képezi a motivációt, a másiknál a elhunyt testvér autójának felújítási lehetősége. A foglalkozások egyre közelebb hozzák egymáshoz a két fiatalt, szinte észrevétlenül közelednek a másik felé és veszik észre azt az oldalát a másik személyiségének, amit az titkolni akar mindenki más elől. Végül egy terv kovácsolja egybe a két külön világban, problémával és motivációval élő kamaszt, meg kell szerezni az aktákat, amelyben minden le van írva, amire szükségük lehet: annak a napnak az eseményei, amelyre Echo nem emlékszik, illetve a nevelőszülők neve és címe, ahol a két kisebb testvér lakik.

"Nem az volt a legborzasztóbb fajta sírás, amit mindenki láthatott - a jajveszékelés az utcasarkon, a ruhák szaggatása. Nem, a legszörnyűbb az volt, amikor a lelked zokogott, és bármit is tettél, nem lehetett megvigasztalni. A lélek egy része elsorvadt, azon a részen pedig, amelyik túlélte, sebhely keletkezett. Az olyanok lelkében, mint én meg Echo, több hegszövet volt, mint élet."

Nagyon olvasmányos és jól összerakott sztori, olyan szereplőkkel, akik teljesen hitelesek, élethűek, a problémáik pedig - nem tudom elégszer hangsúlyozni - nem tűnnek csekélységnek. Egy gördülékeny történet, amely amelyben van indok, motiváció, cselekmény, nem forog minden és mindenáron a szerelem kérdésköre körül, a szereplők nem csak magukkal, nem csak egymással és nem csak a romantikus érzelmeikkel foglalkoznak. Az eseményeket váltott fejezetekben, a két főszereplő elbeszélésében ismerhettem meg, és ezt én nagyon imádtam - különösen Noah szókimondó stílusú gondolatait. Külön piros pont jár azért, hogy a két szereplő nézőpontja jól elkülöníthető egymástól: nem csak a fejezet elején található név könnyítette meg a váltások követhetőségét, hanem az eltérő betűtípus is, amellyel az adott mesélő fejezete megjelenítésre került. 

"Ősszel irodalomórán olvastunk a szirénekről: valami görög mitológiai zagyvaság gyönyörű nőkről, akiknek olyan csábos a hangjuk, hogy a férfiak eldobják az agyukat miattuk. Most kiderült, hogy a mitológiai duma valóság, mert ahányszor találkoztam ezzel a lánnyal, nálam elmentek otthonról."

A vonzalom és a szerelem most sem maradt ki a történetből - elvégre egy romantikus regényről van szó -, mégsem éreztem, hogy szirupossá vált volna az egész. Valahogy helyén valónak tűnt az érzelmek alakulása, nem éreztem, hogy szinte belekényszerült a két főszereplő a romantikus helyzetbe - egyszerűen minden csak ment a maga útján - a törékeny bizalom lassan épült fel közöttük, lassan közeledtek egymás felé. Még a kötelező jellegű bál sem idegesített, mert ennek az eseménynek is volt értelme és jelentősége a történetben, a szereplők kapcsolatának, a problémák megoldásának alakulásában, és nem csak egy klisés és kihagyhatatlan elem volt. Ha pedig nem maradt volna meg szigorúan a YA keretei között a regény, akkor még jobb lett volna, de így is nagyon élvezetes és kedvelni való.

"- Echo, apád tud erről a kapcsolatról?
- Elhiszi nekem, ha azt mondom, hogy én se tudtam róla?"

Mindkét szereplő nagyon sokat változik a történet folyamán: Echo, az eddig népszerű lány most egy teljesen más nézőpontból kénytelen megtapasztalni a dolgokat és ez bár fájdalmas, de jót tesz a személyiségének; Noah pedig megérti, hogy a szeretetnek is vannak különböző fázisai és az ész nélküli önfeláldozás nem mindig jelenti az egyetlen megoldást. Alapvetően mind a két fiatal nagyon jó karakter, Echo elesettségében is szeretni való, Noah pedig olyan, aki kissé rosszfiús, de egyébként egyenes és megbízható kiállásával, jelentéktelennek tűnő, de annál fontosabb megnyilvánulásaival, kitartásával képes könnyedén elrabolni az olvasók szívét. Mellette Luke egy igazi bunkó - egyébként is, de így különösen jól látszik a különbség.

A humor nagyon helyén van a regényben: Echo szarkasztikus megnyilvánulásai, Noah pikáns megjegyzései színessé, élvezetessé teszik a történetet. Az esetenként kialakult helyzetek, főleg Noah és a testvéreinek kapcsolata jó néhány esetben könnyeket csaltak a szemembe és bőgtem, mint a záporeső, annyira meghatott, amit olvastam. Annyira belemerültem az olvasásba, képes volt annyira magával ragadni a két fiatal életének alakulása, hogy csak hajnalban tettem le a kezemből a könyvet, amikor már egyáltalán nem bírtam nyitva tartani a szemem a kimerültségtől. Nagyon jól esett olvasni, és biztosan újra fogom még olvasni, mert ezt az élményt meg kell majd még ismételni - és természetesen jöhet az írónő minden megjelent regénye is.

Posted in: 9 pontos,Feszülő húr,Katie McGarry,könyvértékelés,Könyvmolyképző,lelki sérült fiatalok,new adult,romantikus,Vörös pöttyös