Élménybeszámoló: XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

A tavalyi könyvheti élmények után nem volt kérdés, hogy a könyvfesztiválon ott a helyem. Mindenképp. Persze az élet kiszámíthatatlan és ahogy ilyenkor az lenni szokott, általában közbe jön valami váratlan esemény. Ha nem is olyan váratlanul, de be is következett amitől tartottam és februártól ügyeletben múlattam az időmet, amellyel kapcsolatban mindössze annyi volt a szerencsém, hogy április közepére a helyzet normalizálódni látszott és a kollégám volt olyan rendes, hogy a könyvfesztivál napjára esett ügyeleti napomat elcserélte, így részt vehettem ezen az eseményen.

Ami a legfontosabb, hogy nem egyedül kellett a könyves pultok között bóklásznom, hanem jó előre megkezdtük a szervezést, bízva abban, hogy magam is el tudok majd jutni a fesztiválra. Sok-sok üzenetváltás, egyeztetés, örömteli várakozás, készülődés és a vonatjegyek beszerzése után szombaton korán reggel, útitársakkal kiegészülve, akik személy szerint borga, SzAngelika és zsorzsi, nekiindultunk a napi kalandnak. Hosszú utat akartam először írni, de hát olyan hamar elrepült az odaút, hogy még a fél órás késés sem tűnt fel. 

A késés miatt azonban kapkodni kellett a lábainkat, mert 10:30-kor kezdődött a Hannu Rajaniemi beszélgetés a Millenáris egyik termében, amelyre a négyes fogatból hárman eléggé kíváncsiak voltunk. SzAngelika útmutatásának és helyi ismereteinek hála a Millenárist hamar megtaláltuk és a formaságok lebonyolítását követően már robogtunk is a finn író szavait hallgatni. Azaz csak hallgattuk volna, mert egy nagyon pici és zsúfolt terem fogadott minket, ahol az ajtóból bekukucskáltunk és megállapítottuk, hogy a helyzet reménytelen, erről az eseményről le kell mondanunk. :( Helyette begyűjtöttük újra Angit, megismerkedtünk Tigivel és nekiálltunk bóklászni. Hol máshol kezdtünk volna, mint az Ad Astra standjánál, részemről vettem két bögrét, gazdagabb lettem a még szinte nyomda-meleg Fraktálherceggel és sok-sok könyvjelzővel. Az Ad Astrával közös standot bérlő Molynál természetesen kitűzők vásárlására került sor és begyűjtöttem az új molyos könyvjelzőt is. A Delta Vision standjánál nem vásároltam, de érdekes infókat tudtam meg és nagyon jó volt látni a sok színes könyvet. A Cor Leonis pultjánál megismerkedtem Grettyvel és miután már korábban is ajánlotta, hogy olvassak Papíron prímát, ezért ennek és a nagyon kedvező árnak nem tudtam ellenállni és lecsaptam a könyvre. A további standokon vettem/szereztem még apróságokat: poháralátétet, amelyen az szerepel, hogy "Szeretem a fantasztikus könyveket", sárkányos kitűzőt és jegyzetfüzetet és még több könyvjelzőt.

A bóklászásnak az vetett véget, hogy fél 12-re programot beszéltem meg, személyes találkozót az ekultura.hu oldalhoz beprotezsáló Dominikkal és a szerkesztőmmel Mónival. Az ismerkedés után rögtön a kezembe is nyomtak egy nagy kupac könyvet, amit olvasnom és értékelnem kell majd. Nem panaszkodom, mert én kértem a könyveket és szerintem jók is lesznek. :) Nagyon örülök neki, hogy mindkettőjüket megismerhettem. Dominik fiatalabb, mint számítottam rá, Móni viszont teljesen olyan, mint amilyennek elképzeltem és ami a legfontosabb: tényleg nem eszik embert. :) A sűrű program miatt a figyelmem sajnos meg kellett osztanom, így Móniék és az érkező molyocskák (Szirmocska, Gabye, Jeffi) is csak egy-egy részletet tudhattak a magukénak belőlem és egy-egy nyakba borulást üdvözlésnek. Remélem, hogy azért hiányérzete senkinek nem maradt. :) Móni kérdéseire lelkesen válaszolgattam, véleményt nyilvánítottam és a fellegekben lebegtem, mert olyan dicséretet kaptam, amire még sokáig büszke leszek. A kölcsönbe kapott könyveket mindenkinek visszaszolgáltattam, a kölcsönbe ígért könyveket is leadtam az ideiglenes gazdájának, leginkább önös érdekből, mert piszkosul nehezek voltak és örültem, hogy nem nekem kellett őket cipelnem a nap további részében. :) Az örömöm nem tartott sokáig, mert Tamás, az ekultura.hu oldal főszerkesztője a bemutatkozás után a kezembe nyomott még egy vékonyka, mindössze 900 oldalas könyvecskét. Nem volt mit tenni, ezt is én kértem. :) (A beszerzésekről bővebben majd a Polcra került rovat következő bejegyzésében olvashattok.)

Amíg el nem felejtem: Gabye nagyon köszönöm a sütit, nagyon finom volt és a másik adagot is leszállítottam a címzettnek. :) Szirmocska, nagyon örülök, hogy tetszett a sárkányos kitűző, de az ideológia továbbra is marad, abból nem engedek. :)

Beszélgetés után kötelező program következett, azaz a Hannu Rajaniemi dedikálás. A sor hosszú volt, de

sok molyocskával találkoztam közben. Angol tudásom hiányában Izolda segített, hogy a kommunikáció köztem és az író között gördülékeny legyen. Utólag is köszönet érte, Izolda. A dedikálást követően boldogan szorítottam magamhoz a Kvantumtolvaj és a Fraktálherceg aláírt példányait.

Újabb keringés és nézelődés következett. A Könyvmolyképző Kiadó standjánál a plusz kedvezményt jelentő aranyhalat nem sikerült kifognom, de így is megvettem a Vérmacskák sorozat frissen megjelent harmadik részét, a Falkát. Még egy fontos feladatom volt, a Ciceró Könyvstúdió pultjánál volt egy találkozóm és várt rám egy könyv. A regényt sikerült megkaparintanom, de a találkozó nem jött össze. Sebaj, mert olyan vagyok, mint a terminátor, mindig visszatérek. :)

A bevásárlások, a barangolások, böngészések és a tolongás után engedélyeztünk magunknak egy kis pihenőt és a Mammut bevásárlóközpont egyik gyorséttermében töltöttük meg pocakjainkat és ücsörögtünk egy kicsit  a következő roham előtt.

Visszatérve a Millenáris épületébe egyből a Ciceró Könyvstúdió standjához furakodtam és sikerült is beszélgetnem Buglyó Gergellyel, egy első könyves fantasy íróval és dedikáltattam is a fesztiválra megjelent művét, első írását. Gergely eléggé meg volt szeppenve a beszélgetésünk elején, úgy veszem észre, hogy szoknia kell még a rivaldafényt. A másik, Roboz Gáborral tervezett találkozóm is sikeres volt, sikerült összefutnunk és pár szót váltanunk.

Újabb furakodás, tolongás után visszaértem az Ad Astra standjához, ahol sikerült dedikálást szereznem Kleinheincz Csillától a Nyulak - Sellők - Viszonyok című novellás kötetbe. De még milyen dedikálást! Nagyon büszke vagyok rá, köszönöm! :)

Ezek után már nem olyan sok minden fért bele a délutánba, majd a molyocskáktól való fájó búcsút követően megcéloztuk a hazafelé induló vonatot. Kissé fáradtan, de frissítőkkel felszerelkezve rogytunk le az üléseinkre és hol élénk, hol kissé lankadó beszélgetéssel, de végig jókedvűen telt az utunk hazáig.

Szerintem a nap történéseinek fele nem jutott eszembe ennél az összefoglalónál. Képek sem sokat készítettem, mert teljes egészében mással voltam elfoglalva. Annyi élmény ért, hogy még most sem igazán tudom felfogni és feldolgozni, pedig nem is jutottam el minden kiadó pultjához, illetve már jó pár nap eltelt a könyvfesztivál óta.

Nagy öröm volt részt venni ezen az eseményen, jó volt találkozni a "régi" ismerősökkel és megismerni új embereket. Testileg ugyan elfáradtam az egész napi menetelésben és utazásban, de lelkiekben feltöltődtem és egy felejthetetlen nap, illetve a rekord résztvevői létszám részese lehettem. Találkozunk legközelebb a könyvhéten. Én ott leszek! Remélem, hogy Ti is! :)

Posted in: élménybeszámoló,könyvfesztivál