A sci-fi és én eléggé furcsa viszonyban állunk: egy részről kedvelem a zsánert, mert kielégíti a technikai és műszaki információk iránti vonzódásom, másrészt nehezen viselem, ha ebből túl sokat kapok - van egy határ, amíg számomra a sci-fi élvezetes. Nem vagyok tehát az a megrögzött sci-fi olvasó, bármikor könnyedén hanyagolni tudom a kategóriát a fantasy kedvéért, azt ugyanis sokkal közelebb érzem magamhoz - még a legvadabb és legelvontabb verzióját is. Érdekes ez az egész, de akkor is így van.
Éppen ezért nem is kérdés, hogy ha végül a sci-fi kerül sorra az olvasmányaimban, akkor olyan választok, ami mozgalmas, a megértése nem igényli a normál intelligenciaszint kétszeresét, mégis összetett cselekményű és érdekes, nem baj, ha kicsit elgondolkoztató, de ami a legfontosabb: legyen szórakoztató. A lényeg az adott összetevők megfelelő arányában keresendő. Szerintem. Persze a megfelelő mindenkinek mást jelent...
Értékelés: 8/10 Kiadó: Fumax Kiadó Kiadás éve: 2013. Terjedelem: 581 oldal Fordította: Galamb Zoltán Borító ár: 3.995,- Ft A mű eredeti címe: Leviathan Wakes Sorozat: A Térség Folytatás: 2.) Kalibán háborúja 3.) Abbadon kapuja 4.) Cibola meghódítása 5.) Nemezis játékai 6.) Babilon hamvai 7.) Persepolis Rising Kategória: sci-fi, űropera, noir |
A fogalommeghatározás szerint az űroperák közé sorolt művek pont nekem valók. Mármint a jelenleg érvényben lévő fogalommeghatározás szerint, amely így hangzik: "színes, drámai, nagymértékű sci-fi kaland, amit értelmesen és néha gyönyörűen írtak meg, és amely általában egy együttérző, hősies főszereplőre és akció-cselekményre fókuszál. Általában a viszonylag távoli jövőben játszódik az űrben vagy más világokban, és jellemzően optimista a hangneme. Gyakran háborúról, kalózkodásról, háborús virtusokról és nagyszabású akcióról szól." (forrás: Wikipédia, hivatkozás: David G. Hartwell és Kathryn Cramer, "How Shit Became Shinola: Az űropera meghatározása és újradefiniálása") Pont ezért kedvelem én a Vének háborúja sorozatot, és ezért gondoltam azt, hogy A Térség ciklus kötetei is nekem valók lesznek. Ennyi felvezetés után azt hiszem már rá is térhetek az adott regényre...
A nem túl távoli jövőben járunk, az emberiség meghódította a Naprendszert, de még nem lépett ki annak keretei közül. Emberek élnek a Holdon, a Marson, a Kisbolygóöv objektumain, űrállomásokon, a hatalom szempontjából léteznek irányító bolygók és gyarmatok - a kolóniák közötti kapcsolat azonban korántsem mentes a feszültségtől. A kényes egyensúly könnyedén felborítható, és erre abban a pillanatban sor is kerül, amikor a Scopuli segítségére siető Canterbury teherszállítót egy megtámadja, majd elpusztítja egy másik hajó. Az események olyan láncreakciót indítanak el, amelyek az egész Naprendszerre hatással vannak, a háború pedig a küszöbön toporog.
"Járulékos következmények (...). Mindig a járulékos következményekkel van a gond."
A kiváltó eseményeket és a következmények bemutatását is két főszereplő szemszögéből követhettem végig. James Holden, a Canterbury teherszállító űrhajó elsőtisztje, aki később maroknyi csapata kapitányává avanzsál elő, illetve az események középpontjában találja magát, amikor tényszerű, bár talán kissé elhamarkodott kijelentésével egymás ellen fordítja a Marsot és az Övet.
Miller az Öv egyik meghatározó objektumán, a Ceres kisbolygón teljesít biztonsági szolgálatot, amolyan zsaru melót végez. A biztonsági szolgálat főnöke egyik nap külön feladattal bízza meg a tapasztalt, de már eléggé lecsúszott, alkoholproblémákkal küszködő beosztottját: meg kell találnia és haza kell juttatnia egy lányt, akit gazdag szülei keresnek kétségbeesve. Miller nyomozni kezd, de Julie Maó már nincs az Övben, viszont a zsarunak nem tetszik, amit talált. Az események, vagyis a Canterbury elpusztításának következményeként kirobbant lázongás őt is magával sodorja, de egyetlen dologról még sem tud lemondani: a titkok kibogozásáról, amelyek Julie személye körül egyre csak sokasodnak.
"Einsteinnek igaza volt. A következő háborút kövekkel fogjuk vívni. De az Öv olyan kövekkel rendelkezik, amelyek megolvadt lávaóceánná változtathatják a Mars felszínét."
Holden és Miller tehát végigkalauzolt az események egész során, jól láthattam mennyire másként értelmezik a történteket az egyes emberek. Hozzászoktam, hogy a regényekben vannak amerikaiak, németek, angolok és így tovább - ennek szinonimájaként ebben a regényben vannak a földiek, marsiak, övbeliek, és még sok mindenki más. Az egyes kolóniák lakói nem csak kinézetükben térnek el egymástól - az övbeliek a csökkent gravitáció miatt nyúlánkabban, magasak, a földieknek az állandó gravitáció eredményeként tömörek a csontjaik, ezért alacsonyabbak, stb. -, hanem gondolkodásukban is: más és más a fontos az ő szempontjukból, mások az értékítéleteik. Ez persze rengeteg félreértés, vita és összecsapás forrását is jelenti egyben. Igen, az emberiség továbbra is csak egymással marakodó törzsek sokasága, mindössze a léptékek lettek nagyobbak, mint a kőkorban.
A regény eleje egy kicsit nehezen indult be, pedig voltak benne jócskán érdekes események, de valahogy mégis idő kellett hozzá, míg ráhangolódtam a stílusra, a helyzetre és a karakterekre - aztán persze már nem volt gond. Van ebben a történetben minden: emberi kapcsolatok, bolygóközi konfliktusok, háttérben megbújó indokok, világmegváltó elképzelések, összecsapások, űrcsaták, űrhajók, állomások, diplomáciai intézkedések, és még hosszan sorolhatnám. Mindezek ellenére mégis inkább lassan hömpölygőnek, elnyújtottnak éreztem az olvasottakat, amely alól csak a kötet utolsó harmadát tartom kivételnek. Nagyívű történet, amely igényli az előzmények és a főszerepet játszó karakterek ilyen szintű bemutatását, hogy később érthető legyen minden gondolatuk és cselekedetük.
"Rendkívüli időkben, rendkívüli szövetségek kovácsolódnak össze."
Tetszett, amit olvastam, mégis úgy érzem, hogy egy egészen kicsit hosszabb a történet, mint arra szükség lenne. Nem tudom, hogy a szerzők hogyan osztozkodtak a fejezeteken, de ha egyikük Holden nézőpontját, a másikuk pedig Millerét írta, akkor üzenem, hogy a zsaru gondolatai és agonizálása egy csöppet túlírt - számomra legalábbis.
Ahogyan azon is hosszan el lehetne morfondírozni, hogy Holden összetett vagy éppen végtelenül egyszerű személyiségnek tűnik-e a tipikusan fekete-fehér látásmódjától, vagy mennyire archetípusok megszemélyesítői csapatának tagjai, mennyi a sztereotípia a karaktereikben. Megint csak nézőpont kérdése minden, mert ki így látja, ki pedig úgy, én pedig amellett teszem le a voksomat, hogy nekem mindegy, mert a rendszer működött, a szereplők pedig tették amit tenniük kellett - emberi reakciókat produkáltak az ember feletti gondolkodást igénylő helyzetekben -, az eredmény pedig kifejezetten élvezhető lett a számomra.
" (...) ha jobban belegondolunk, az ember ma sem több egy kíváncsi majomnál. Még mindig meg kell böködnie egy bottal mindent, amit talál, hogy kiderítse, mire való."
Viszonylag hamar belibeg a képbe a tény, hogy az emberiség nem az egyedüli értelmes faj a Világegyetemben. Mielőtt még valaki attól ijedne meg, hogy felbukkannak a zöld emberkék - ne felejtsük el hogy ebben a történetben a Marson emberi kolónia él, tehát a hagyományos értelemben vett marslakók szereplése eleve ki van zárva -, mindenkit megnyugtatok, hogy az idegen életforma ettől sokkal egyszerűbb és lényegesen összetettebb.
No, most, hogy sikerült mindenkit eléggé összezavarnom, azt ajánlom, hogy akit csak egy kicsit is érdekel a sci-fi, olvassa el ezt a regényt és onnantól kezdve minden világossá válik majd. Részemről pedig hamarosan folytatom a következő résszel, de előtte még lemeózom a könyvből készített filmsorozatot - még az is lehet, hogy később írni is fogok róla.
Akik pedig eddig nem hallottak a sorozatról, azoknak addig itt egy kis ízelítő a hangulatból és a történetből:
Akik pedig eddig nem hallottak a sorozatról, azoknak addig itt egy kis ízelítő a hangulatból és a történetből:
Jó szórakozást a könyvhöz és a filmhez is - kinek mihez van éppen kedve. Az előbbit kifejezetten ajánlom, az utóbbit még tesztelem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése