Élménybeszámoló: Író-olvasó találkozó Rozsnyai Jánossal

Van úgy, hogy hosszú ideig csak a napi rutin tölti ki az életem: reggel munkába, letudni a napi kötelezőt (néha többet is), majd haza, és jöhet a második műszak, némi olvasás, illetve ha belefér, akkor valamennyi blogolás is. Aztán felmerül egy program, amelyre jó lenne elmenni, nagyon vágyom rá, hogy ott legyek és persze végre sikerül elfoglalt barátnőimmel is összeegyeztetni egy időpontot, amikor végre összejöhetünk, és beülhetünk a mozifilmre, amelynek közös megszemlélését már tervezzük egy ideje... úgy az első trailer megtekintése óta.

Milyen is az élet? Naná, hogy minden egy napra jön össze és az élményszegény időszakot követően hirtelen olyan intenzív hatások érnek, hogy igazából csak napok múlva tudok feldolgozni minden benyomást.

Ennyi felvezetést követően következzen a tényleges élménybeszámoló, amely azzal kezdődött, hogy a Trux Béla felhívta a figyelmemet egy író-olvasó találkozóra, amelyen ő is jelen lesz, mint beszélgető partner, de a találkozó középpontjában Rozsnyai János író és természetesen az olvasók állnak. Miért is tűnt különlegesnek ez a rendezvény? Mert Rozsnyai János makói író és csak Trux Bélával kötött barátságának, illetve a könyvtár kedves invitálásának köszönhető, hogy a miskolci olvasók találkozhattak egyébként határozottan kedélyes és nagyon közvetlen személyével. 

A Táltos keresztje című regényt olvastam, írtam is róla és büszke vagyok rá, hogy dedikált példánnyal rendelkezem a regényből.

A program 2014. április 2-án délután 3-kor kezdődött, ezért a munkaidőt ezen a napon kicsit rövidebbre szabtuk @ Zsorzsival, sikerült is időben odaérni a rendezvényre. Olyannyira időben, hogy a szerző és beszélgetőpartnere is pont akkor érkezett meg és nagyon boldoggá tett, hogy mindketten kitörő örömmel üdvözöltek. Ezek szerint őket meg az én jelenlétem vidította fel. :) Van olyan szituáció, amely mindkét félnek jó és úgy néz ki, hogy ez pont egy ilyen volt.

Szinte elröppent az a másfél-két óra, amit a szerző és a jelenlévők társaságában töltöttünk el a könyvtárban. Rozsnyai János nagyon közvetlen és kifejezetten jó humorú ember, remek mesélő. Nem mellesleg pedig történelem tanár, tehát ha úgy nézzük, akkor a történelem tudora és persze lelkes kutatója is, a levéltárak és múzeumok féltve őrzött kincsei jól ismerik ujjai érintését, sokszor érezték már magukon kíváncsi tekintetét, fedték fel előtte titkaikat.

Kicsit csapong a témák között, mert ahogy ő maga is elismeri, annyi mindent el akar mondani, amit képtelenség megtenni a rendelkezésére álló idő alatt, de ha beindul, akkor bizony csak dől belőle a szó. Ez utóbbi állítással kapcsolatban semmi negatív felhang sincs a szavaimban, mert egyszerűen élvezet hallgatni a történeteit, az anekdotáit. Ha pedig mégis elakadt a szava, akkor beszélgetőpartnere, Trux Béla segítette át a holtponton jól irányított kérdéseivel, amelyeket a tőle megszokott alapossággal állított össze.

A hallgatósággal együtt én is megtudhattam azt, hogy Rozsnyai Jánosnak nem ez az első könyve, de ez az első olyan kiadványa, amely azzal a céllal készült, hogy szórakoztatva tanít. Korábbi írásai leginkább a szakirodalom kategóriába sorolhatók, illetve korlátozott példányszámban megjelent egy elbeszéléskötete is, Maros-parti mesék címmel. Ez utóbbi határozottan felkeltette az érdeklődésem, főleg, hogy az újra kiadását tervezik és a hallgatóság erősen próbálta meggyőzni az írót arról, hogy ezúttal tárja nagyobb nyilvánosság elé ezt a helytörténeti elemeket tartalmazó gyűjteményt, hiszen attól, hogy valaki nem csongrádi, még érdekelhetik az ország másik felének hangulatát és hagyományait magukban hordozó írások.

Megtudtuk azt is, hogy a szerző továbbra is szeretne szórakoztatva tanítani, vannak még tervei, már érlelődnek a fejében a gondolatok: van rá esély, hogy folytatódhat Ketel kalandja, de először a matriarchális társadalom korába kalauzol majd minket. Az új regénynek egyelőre csak munkacíme van: az Istenasszony ujja, de az is nagyon beszédes, a téma és a korszak, amelyben a történet játszódik, pedig kifejezetten izgalmasan hangzik.

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a beszélgetésből az is kiderült a szerző ősei hagymatermesztők voltak és létezik egy fajta a szemizgató hatású, sírásra késztető illóolajú növényből, amelyet Rozsnyai-féle néven emlegetnek. 

A szerző beszélgetőpartnere, Trux Béla sem úszta meg a kérdések - és természetesen válaszok - nélkül, ő is beszélt az Akkon írás alatt lévő folytatásáról, valamint egyéb terveiről.

Mit is mondhatnék még? Nagyon jól éreztem magam a találkozón, amelynek megszervezéséért igazán hálás vagyok a Tompa Mihály Könyvtár lelkes dolgozóinak. Mindig különleges élmény, amikor találkozom egy szerzővel, mert közelebb kerül hozzám a történet azáltal, hogy többet megtudok az alkotójáról.

Az eredeti tervem az volt, hogy a nap eseményei egy posztban foglalom össze, de mivel már megint kitört belőlem az egyébként oly jellemző bőbeszédűség, ezért a filmes élményeimet majd egy másik bejegyzésben teszem közzé.

Megjegyzés: A fényképeket a könyvtár dolgozói, illetve Trux Béla kedves neje készítette és a Tompa Mihály Könyvtár facebook oldalán található albumból származnak, ahol egyébként a találkozón készített többi kép is megtekinthető.

Posted in: élménybeszámoló,író-olvasó találkozó,Rozsnyai János