2013-ban könyvheti zsákmányként cipeltem magammal haza - többek között - ezt, a két kötetben megjelent regényt, majd az otthon biztonságos közegébe érkezve simogattam, szeretgettem, megcsodáltam a kiadványokat, ezt követően polcra kerültek, ahol szép csendben vártak a sorukra, illetve arra, hogy a trilógia befejező része is megjelenjen. Legnagyobb örömömre ez meg is történt idén év elején, majd jött a beszerzés a Delta Vision Könyvroham keretén belül és innentől már semmi sem tarthatott vissza attól, hogy nekivessem magam a teljes történet megismerésének. Elsőként a bevezető rész, a Bűvös hajó újraolvasásával kezdtem, mert bizony az összetett és szereplőkkel teli események miatt ennek szükségét éreztem. Nem bántam meg, jó volt feleleveníteni a kezdeteket, felidézni a részleteket, teljes egészében látni az egész történetfolyamot az elejétől, a végéig. De ne szaladjunk ilyen messzire, hiszen most a második rész, azaz a III. és a IV. kötet képezi a bejegyzés tárgyát.
Az előző rész végén hatalmas számos kétségbeesett helyzetben hagytuk magára szereplőinket, akik a könyvbeli világ teljes területén szétszóródva végezték a mindennapi tevékenységeiket vagy éppen teljesen kiszakadva megszokott környezetükből, próbáltak életben maradni.
Robin Hobb nem mindennapi író és vele kapcsolatban legalább abban biztosak lehetünk, hogy a részletesen kidolgozott világkép mellett kedvelhető szereplőket és összetett eseményeket, előre nem kiszámítható történéseket kapunk. Ez a könyv pedig pont az a fajta, amellyel kapcsolatban nem lehet a cselekményről beszélni, mert annyira összetett, hogy nincs értelme belemélyedni és mert elkerülhetetlen, hogy lényeges információk kerüljenek említésre. Véleményem szerint ebben a történetben inkább a szereplők a lényeg, az ő tetteik, gondolataik, reakcióik, ezért ahogy a szerző, úgy én is rajtuk keresztül ragadom meg a lényeget.
Mindenkinek vannak kedvenc szereplői, ebben a történetben Althea, Brashen és Borostyán került igazán közel a szívemhez és az, hogy az ő karaktereik szoros kapcsolatban vannak az őrület és a józan gondolkodás határán egyensúlyozó élőhajóval, csak még inkább élvezhetővé, érdekessé és feszültséggel telivé tette számomra a regény ezen részeit. Borostyánt a bölcsességei és éleslátása miatt kedveltem és kifejezetten örültem annak, hogy ebben a kötetben még több Althea és Brashen jelenettel akadtam össze - mert azért valljuk be, hogy az ő párbeszédeik mindig különleges adalékot jelentenek az események leírásában.
Továbbra is lenyűgözött Ronika helytállása és erős tartása, mellette a lánya csak halovány árnyék, ellenben az unokája, Málta és a cselekedetei, egy fiatal lány önző tettei olyan mély ellenérzést váltottak ki belőlem, hogy bizony jó párszor ökölbe szorult a kezem és nagyon szívesen behúztam volna neki párat, hátha akkor észhez tér, no és persze bennem is oldódik a feszültség. Ugyanakkor az ő mesterkedéseinek köszönhetően jobban megnyílik előttünk a Trell család élete és az Esővadon titkai is közelebb kerülnek, hiszen általa kap Reyn fontosabb szerepet a történetben, miatta fonódik még jobban össze a Khuprus és a Vestrit család sorsa.
Ha valaki úgy gondolta, hogy már így is elég személy és eseményszál van a történetben, akkor megnyugtatom, hogy ebben a részben még újabbakkal örvendezteti meg az olvasóit a szerző és ezzel még összetettebbé, bonyolultabbá teszi az egyébként sem egyszerűen követhető történetet.
Ha már korábban szóba került Reyn, akkor meg kell említenem, hogy ő is egy igazán érdekes karakter, akinek a viselkedése még az esővadoni kalmárok között is különlegesnek számít és akinek nem sok jót ígér a jövője - mégis ő az, aki képes bizakodva nézni a jövőbe és minden nehézséget leküzdeni azért, hogy elérje azt, amit eltervezett. Általa jobban betekinthetünk Esővadon mindennapjaiba: az életükbe, a mindennapjaikba és jobban megismerjük a gondolkodásukat is, a tetteik motivációját, a gazdagságuk eredetét, a küzdelmeiket.
Jamaillia uralkodója eddig csak említés szintjén bukkant fel, távolról figyeltük a ténykedéseit, de most közelebb kerül ő is és az a rendszer, ami az egész birodalmat mozgatja: Magnadon szatrapa és Serilla szívbéli társ nem mindennapi kalandba kezd bele és amelynek következményei sokak életét befolyásolni fogják.
Az emberi szereplők mellett egyre nagyobb jelentőséget kapnak a kígyók is, és hol csodálkozva, hol pedig erősen gondolkozva, összefüggéseket keresve olvastam a róluk szóló fejezeteket, mazsoláztam össze a szövegben fellehető minden apró információt, amely rájuk, a sárkányokra vagy éppen az élőhajókra vonatkozott és próbáltam felállítani egy elméletet, amely természetesen csak vázlatosan hasonlított ahhoz, amelyről a későbbiekben olvastam, de még így is büszke voltam magamra, hogy legalább a kapcsolódási pontok egy részét sikerült felderítenem és megfelelő következtetéseket levonnom.
Amit nagyon szeretek ebben a könyvben, hogy a rengeteg cselekményszál közük mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt, mert van ebben a történetben az ármánytól, összeesküvéstől, politikától, stratégiától kezdve, a tengeri csatákon, kalandokon keresztül, a misztikummal, titkokkal és érzelmekkel bezárólag minden. Hiába kötöttek le az intrikákkal, rejtélyekkel és a napi gondokkal teli fejezetek, a legjobban mégis az Althea és a Brashen közötti kapcsolat alakulásának fejezeteinek olvasását vártam - és a frászt kaptam attól, amikor még egy szereplő, Grag Tenira is belépett a képbe. Igen, Hobb képes arra, hogy egyszerre adja meg a férfi és a női olvasóinak is azt, amire azoknak szüksége van és képes olyan történetet letenni az asztalra, amelyre mindkét nem csak azt tudja mondani, hogy zseniális.
A sorozat első látásra ijesztő méretű terjedelme és a helyenként idegesítő szóbősége ellenére is nagyon ajánlom minden fantasy-t kedvelő olvasónak, mert egyszerűen zseniális!
Értékelés: 10/10
(a két kötet által kapott élmény alapján)
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 766 oldal
Borító ár (kötetenként): 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Mad Ship
|
Robin Hobb nem mindennapi író és vele kapcsolatban legalább abban biztosak lehetünk, hogy a részletesen kidolgozott világkép mellett kedvelhető szereplőket és összetett eseményeket, előre nem kiszámítható történéseket kapunk. Ez a könyv pedig pont az a fajta, amellyel kapcsolatban nem lehet a cselekményről beszélni, mert annyira összetett, hogy nincs értelme belemélyedni és mert elkerülhetetlen, hogy lényeges információk kerüljenek említésre. Véleményem szerint ebben a történetben inkább a szereplők a lényeg, az ő tetteik, gondolataik, reakcióik, ezért ahogy a szerző, úgy én is rajtuk keresztül ragadom meg a lényeget.
"- Veletek kapcsolatban, kedvesem, az a legkülönösebb dolog, hogy igazából halvány fogalmatok sincsen arról, milyen csodálatosak vagytok."Nem volt minden alap nélküli a korábbi - az előző rész olvasása közben felmerült - sejtésem, miszerint Paragon a későbbiekben jelentős szerepet kap majd a történetben és íme... Bár mondjuk nem kell Sherlock-i logika ahhoz, hogy erre akár a kötet címéből is következtetni lehessen, de akkor is. Egyébként is vonzott Paragon őrülete és mindazok a titkok, múltbeli események, amelyeknek ez lett a következménye és bevallom, hogy sokkal jobban le is kötött az olvasás során, mint a másik élőhajó, Viviána érzelmei és kalandjai.
Értékelés: 10/10
(a két kötet által kapott élmény alapján)
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 766 oldal
Borító ár (kötetenként): 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Mad Ship
|
"A dolgok soha nem tűnnek olyan hosszúnak vagy annyira nehéznek, amíg másra hárul a feladat legnehezebb része."Annyi szereplő és különböző szálakon futó cselekmény van a történetben, hogy biztosan mindenki megtalálja a regényben azt, akit vagy amit igazán kedvelni tud. Bár élvezettel olvastam Wintrow, Kennit kapitány és Viviána kalandjait, életük alakulását, de ezek a fejezetek mégsem érintettek meg annyira, mint a korábban említett történetrészek - pedig azért ez a vonal is egészen különleges és összefüggésekben sem mellékes. Igazán csodálatos Wintrow személyiségének fokozatos fejlődése, jellemének alakulása, még akkor is, ha a fiú filozofikus elmélkedései, világtól elrugaszkodott gondolatai néha az agyamra mentek. Kennit kapitányt nagyon sokáig nem tudtam hová elhelyezni magamban a kedvelem-nem kedvelem skálán, végül inkább semleges figuraként gondoltam rá, akinek tetteire oda kell figyelni, akinek titkain, a kiszivárgó apró információkon sokat gondolkoztam és akinek mágusfa talizmánjának minden egyes beszólása képes volt megnevettetni.
A kép INNEN. |
"- Miért hiszi azt mindenki, hogy az a bátor, aki farkasszemet néz a halállal? Erre szinte bárki képes. Alig akad ember, aki ne tudná összeszorítani a fogát és legyűrni a kiáltást, amíg meg nem hal. Szerintem éppen az az igazán bátor, aki képes az élettel farkasszemet nézni."
Ha már korábban szóba került Reyn, akkor meg kell említenem, hogy ő is egy igazán érdekes karakter, akinek a viselkedése még az esővadoni kalmárok között is különlegesnek számít és akinek nem sok jót ígér a jövője - mégis ő az, aki képes bizakodva nézni a jövőbe és minden nehézséget leküzdeni azért, hogy elérje azt, amit eltervezett. Általa jobban betekinthetünk Esővadon mindennapjaiba: az életükbe, a mindennapjaikba és jobban megismerjük a gondolkodásukat is, a tetteik motivációját, a gazdagságuk eredetét, a küzdelmeiket.
A kép INNEN. |
Az emberi szereplők mellett egyre nagyobb jelentőséget kapnak a kígyók is, és hol csodálkozva, hol pedig erősen gondolkozva, összefüggéseket keresve olvastam a róluk szóló fejezeteket, mazsoláztam össze a szövegben fellehető minden apró információt, amely rájuk, a sárkányokra vagy éppen az élőhajókra vonatkozott és próbáltam felállítani egy elméletet, amely természetesen csak vázlatosan hasonlított ahhoz, amelyről a későbbiekben olvastam, de még így is büszke voltam magamra, hogy legalább a kapcsolódási pontok egy részét sikerült felderítenem és megfelelő következtetéseket levonnom.
"Olyan pár kell neked, aki segít megvalósítani az álmaidat. Eszed ágában sincsen lemondani a célkitűzéseidről csak azért, hogy boldoggá tegyél valaki mást."
A kép INNEN. |
"Unalmas hétköznapjaink során látva az idő lassulását abba a tévképzetbe ringathatjuk magunkat, hogy sosem következik be az a rettenetes sorscsapás, amitől annyira félünk. Aztán váratlanul már ránk is virrad a legelső megjósolt, sötét nap hajnala."Az előző kötetben azt éreztem, hogy a szereplők békés, nyugodt élete darabjaira hullik és minden amit eddig biztosnak gondoltak eltűnt, teljes a káosz és egyre több a megoldásra váró probléma. Gondból és bajból ebben a kötetben is rengeteg és még annál is több van, itt éljük csak igazán meg a történet mélypontját, a nyomor és a kétségbeesés minden elképzelhető mélységét, de mégis vannak fejezetek, amelyek már magukban hordozzák a jövő ígéretét.
A sorozat első látásra ijesztő méretű terjedelme és a helyenként idegesítő szóbősége ellenére is nagyon ajánlom minden fantasy-t kedvelő olvasónak, mert egyszerűen zseniális!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése