Seth MacFarlane: Hogyan rohanj a vesztedbe

Olyan egy-másfél évtizeddel ezelőtt kifejezetten sokat néztem western filmeket, ha a tévében ismét feltűnik egy-egy régi klasszikus, akkor mai napig is a készülék előtt ragadok és ritkán egy-egy ebbe a műfajba tartozó könyvet is elolvasok. Bár a rajongásom megkopott már, de arra még emlékszem, hogy az ilyen típusú történetek főhőse az esetek nagyon-nagy százalékában egy olyan férfi, aki fantasztikus mesterlövész és persze végül ő lesz az a hős, aki elnyeri a poros vadnyugati város legszebb lányának kezét vagy éppen új kalandokat keresve ellovagol a naplementében.

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 179 oldal
Borító ár: 2.480,- Ft

A mű eredeti címe:
One Million Ways to Die in the West

Műfaj: western komédia
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu

Szóval bennem ilyen képek maradtak meg a westernről, mint műfajról, majd megláttam a regénnyel azonos címet viselő film bemutatóját, amely felülírta minden eddigi berögződött elvárásomat és amelynek láttán potyogtak a könnyeim a röhögéstől. Ez az a történet, amelyben a főhős nem bátor, nem mesterlövész, hanem ő gyáva, aki meghúzza magát, igyekszik elkerülni minden olyan kalandot és szituációt, amelyet a többi főszereplő keres és még véletlenül sem hagyna ki soha.

Albert Stark juhtenyésztő, ő az, aki torkig van a vadnyugati élettel és az erőszakkal. Miután az egyik bátorsági próba - azaz párbaj - alól kibújik, a barátnője elhagyja, hősünk pedig teljesen magába roskad. Amikor azonban meglátja, hogy volt kedvese összeállt a város legkiállhatatlanabb férfijával, megmutatja, hogy igenis ő is képes a kezébe venni a fegyvert és párbajozni hívja a nála sokkal gazdagabb és fegyverhasználatban is ügyesebb utódját, még úgy is, hogy ő maga sem lőni, sem lovagolni nem tud. Őrült vállalkozásához a városba újonnan érkezett fiatal nő személyében társat is talál, aki segít neki felkészülni, de akinek köszönhetően még nagyobb kalamajkába kerül a "juhászbojtár".

"Albert Stark gyáva volt. Nem az a rángatózó, ideges, reszkető térdű gyáva, hanem az a fajta, aki önnön gyávaságát az érzékenység megnyilvánulásának tekinti, azaz a pragmatikus gyáva."

A regény az azonos címmel mozikba kerülő film forgatókönyve alapján készült, az írója pedig nem más, mint a film forgatókönyvét is készítő, a főszerepet és a rendezést is magára vállaló Seth MacFarlane. Ismerősen cseng ez a név? Mi sem természetesebb, hiszen ő két világhírű alkotás, a Ted és a Family Guy készítője is. Mindezek után azt hiszem nem okoz nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a regény bizony majd szétcsattan humortól, amely helyenként kicsit erőltetettnek tűnik, de ettől eltekintve hol szarkasztikus, hol morbid, hol teljesen szabad szájú, az utalások az altesti tájékokra specializálódnak, de azért képes nagyot ütni vagy éppen kellemesen lefárasztani, esetleg elzsibbasztani - kinek-kinek ízlése és hangulata szerint.

"A vadnyugaton a bátrakat megölték. A gyávák maradtak életben."

A történet nem több, de nem is kevesebb, mint amit a mozibemutatóból megismertem és így utólag sajnálom, hogy azt megnéztem - bár vitathatatlan, hogy jól szórakoztam rajta -, mert ezzel a húzásommal jó pár ízes poént sikerült előzetesen lelőnöm - persze a regény így is élvezhető, kellően szórakoztató és kikapcsolódásra, hangulatjavításra tökéletes. Nekem pedig most pont erre volt szükségem.

"Az amerikai vadnyugat egy mocskos, nyomasztó, borzasztó, szaros hely. Itt minden, ami nem te vagy, az meg akar ölni. Banditák, Bepipult piások. Kigúnyolt kurvák. Éhes állatok. Kórság. Súlyos sérülések. Enyhe sérülések. Indiánok. Az időjárás."

Hatalmasakat kuncogtam Albert világnézetén, a vadnyugati mindennapokhoz való hozzáállásán és persze az összes csetlésén-botlásán, kétségbeesett kísérletein, igyekezetén, hogy felkeltse annak a nőnek az ismételt figyelmét, akit egyszer már elvesztett. Viszont el kell ismernem, hogy fejlődőképes a fiú és ha mesterlövész soha nem is lesz belőle, ha bizonyos helyzetekben el is száll majd a bátorsága, de azért tanul és önmagához képest jól teljesít és egyébként kifejezetten szerethető figura, a legutolsó jelenetben pedig egyenesen brillírozik - már ami a probléma megoldó képességét jelenti.

Bár Albert sem hétköznapi jelenség, de számomra a regény legbetegebb, legfurcsább és a végletekig keresztényi elveket valló - értsd házasság előtt nincs közös nemi élet - párosa a hat éve egy együtt járó cipészfiú, Edward és barátnője, Ruth, aki a legősibb mesterséget űzők egyetlen képviselője a városban és mint ilyen eléggé elfoglalt leányzó. Az ő jeleneteik a valós élet igazi kifigurázása, illetve a lúzerség legmagasabb fokozatának bemutatása. Kedveltem őket, mindig mosolygásra, kacagásra késztettek. :)
Szinte sajnáltam, hogy nem olvashattam többet Clinch Leatherwood-ról és bandájáról, illetve a városka mindennapi életéről és még több lakójáról, mert az már ennyiből is látszik, hogy Vén Tönkben bizony senki sem mondható teljesen normálisnak viselkedés vagy éppen felfogás szempontjából. Anna karaktere számomra inkább közömbös maradt, ugyanakkor igazi kedvenceim lettek folyamatosan szanaszét kóborló juhok - közülük is Bridget a legtutibb. :)

A Hogyan rohanj a vesztedbe nyomtatott verziója elég rövid, a cselekménye viszont elképesztő módon pörög, repkednek a poénok, amelyek folyamatosan edzésben tartják az olvasó hasizmát, ugyanakkor a szöveg kurtasága - illetve az, hogy a regényhez a forgatókönyv szolgált alapul és nem fordítva -, jelenti egyben a hátrányát is. A gyors jelenetváltások a moziban működnek, de nekem, mint olvasónak bizony hiányoztak a hangulatot megalapozó, illetve megteremtő leírások, a mesélés igazi mélysége.

A humoros westernt kedvelőknek, a kikapcsolódni vágyóknak ajánlani tudom a könyvet, Seth MacFarlane rajongóknak pedig egyenesen kötelező olvasni ezt a kiadványt. Kedveltem és nagyon jól esett kikapcsolódni Vén Tönk városának kissé zakkant lakóival és nekem ennyi most pont elég volt. Tudom, hogy a könyv után a film története már nem fog nagy meglepetést okozni, de a hangulata és a humora kedvéért be fogok ülni a moziba. 

A könyvet köszönök az Agave Könyvek kiadónak

és egyben közlöm azt is, hogy a napi edzést kihagytam, mert a hasizmaim anélkül is dolgoztak eleget.

Posted in: Agave Könyvek,humor,könyvértékelés,recenzió 2014,Seth MacFarlane,western