Ben Aaronovitch: London folyói (Peter Grant-sorozat 1.)

Ez a könyv is azon kiadványok sorába tartozott, amelyről már az első - elcsepegtetett, éppen csak töredéknyi - információk alapján is tudtam, hogy olvasnom kell és addig nem nyugszom, amíg a polcomon nem tudnom a kötetet. Nem is tétlenkedtem sokáig és amint lehetőségem nyílt rá, már nyúltam is a regény után és rohantam vele a könyvesbolt kasszájához, majd pedig a zsákmányomat boldogan magamhoz szorítva száguldottam haza.

Értékelés: 8/10
Kiadó: GABO Kiadó
Kiadói sorozat: GABO SFF

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 376 oldal
Borító ár: 2.990,- Ft

A mű eredeti címe: Rivers of London
Fordította: Pék Zoltán
Sorozat: Peter Grant
Folytatás: Soho felett a Hold, Whispers Under
Ground, Broken Homes, Foxglove Summer

Műfaj: urban fantasy, krimi

A regény témája rögtön megfogott, hiszen imádom a Londonban játszódó történeteket, a város hangulata egyszerűen utánozhatatlan, rajongok a krimikért és a mágiahasználatért. Ha pedig mindez együtt szerepel egy történetben... akkor végleg elvesztem. :)

A történet rögtön az elején szimpatikus volt és sikerült is az eseményeknek magukkal rántaniuk. Peter Grant a színes bőrű konstábler már két éve dolgozik a londoni rendőrség kötelékében, amikor is elérkezik az az idő, hogy az eddig végzett munkája alapján megítéljék és a képességeinek megfelelő munkát ajánljanak fel neki. Ifjú rendőrünk nem repes az örömtől, amikor is kiderül, hogy jó eséllyel pályázhat a papírmunkáért felelős Ügyfeldolgozó egység egyik álláshelyére. A végtelen mennyiségű adminisztrációtól csupán az menti meg, hogy egy nyomozás alkalmával találkozik egy szemtanúval, aki történetesen halott. A kísértetvadászat azonban mentőövként szolgál a számára ahhoz, hogy a papírtologatás helyett Anglia utolsó varázslójának, Nightingale felügyelőnek varázslótanonca legyen és vele együtt próbálja felderíteni azokat a mágikus eseteket, amelyekről az átlag londoninak még csak sejtése sem lehet - aki pedig tisztában van a helyzettel, nem szívesen beszél róla.

Peter tehát az egyszerű közrendőr munkakörből hirtelen a mágustanonc képzésbe csöppen, ámulva tekint a világra és mindazokra a hihetetlen dolgokra, amelyek csak most jelentek meg a szem előtt. Kifejezetten élveztem a csetléseit és a botlásait, valamint azt, hogy a mágia tudományával kapcsolatban frissen szerzett információi ellenére még mindig zsaruként gondolkozik, a varázslás csodái ellenére is inkább a gyakorlatias megközelítés híve.

London elveszett folyói (A kép INNEN.)

A fő cselekmény két szálon fut, amelyek kellően kiegészítik és akadályozzák is egymást, de mindenképpen hozzájárulnak a regény hangulatához és a másik London titkainak, működésének megismeréséhez. A rejtélyes nyomozáshoz természetesen természetfeletti zsaru kell, Nightingale felügyelő és tanonca pedig megkezdik a nyomok felgöngyölítését, egyaránt alkalmazva a modern technikát és a mágikus fogásokat. A másik szál a regény címét is adó londoni folyók története, amelyből a köztudattal ellentétben nem csak egy van (ami látható), hanem bizony legalább tucatnyi, de ha ez még nem lenne elég, akkor magának a Temzének is két, egymástól jelentős mértékben eltérő és persze egymással hadilábon álló uralkodója (?) van. Temze anya és Temze apa sajnos nem jönnek ki egymással és ez vonatkozik a leszármazottaikra is. Peternek a nyomozás mellett fő feladata még a két istenség kibékítése egymással, ehhez pedig eléggé fel kell kötnie azt a bizonyos fehérneműt.

Punch és Judy bábjáték (A kép INNEN.)

A regény elejével meglepően jól haladtam, csak úgy peregtek a szemem előtt az oldalak, az események teljességgel magukkal ragadtak, és kifejezetten tetszett Peter tanácstalan hozzáállása, próbálkozásai sora, amelyek végül is idővel meghozták az eredményüket. A gyilkosságok "ötletes", nem hétköznapi megvalósítása, a megmagyarázhatatlan tettek és indokok teljes mértékben lekötötték a figyelmem és szinte úgy éreztem, hogy magam is ott száguldozom London utcáin és követem az egyre kuszábbnak tűnő nyomokat, teljességgel beleéltem magam a történetbe. Egészen addig jól is ment minden, amíg végül a nyomozás egyik oszlopos tagja nem tudott részt venni a vizsgálat további részében, amíg meg nem kezdődött az a bizonyos, mindent eldöntő előadás, mert akkor bizony elvesztettem a fonalat és bármennyire is akcióban bővelkedő volt a leírás, nem igazán tudtam követni az eseményeket, folyton kidobott magából a történet. Rájöttem, hogy a gyilkosságok és a bábjáték alapját adó sztori ismerete, Punch és Judy története - amely a londoniak vagy az angolok számára olyan természetes és egyértelmű - nálam bizony eléggé hiányos és ezért egyes összefüggések nem egészen jöttek át, illetve elsiklottam fölöttük, nem sikerült minden kapcsolatot megtalálnom a nyomozás és a végeredmény között, ez pedig rányomta a bélyegét a regény által nyújtott élmények összességére.

Tetszett, hogy a történetben a mágia nem valami egyszerű és mindenki számára elérhető dologként jelenik meg, hanem az jön le, hogy bizony a legegyszerűbb varázslatért is keményen meg kell küzdeni, hónapokat kell gyakorolni. Ez a hozzáállás egy részről nagyon jó, más részről pedig szívesen olvastam volna még többet erről a részről és azt se bántam volna, ha Nightingale felügyelő néha több magyarázattal szolgál a bekövetkezett vagy éppen várható eseményekkel kapcsolatban. 

London titkos folyói (A kép INNEN.)

A gyilkosságok és a nyomozás mellett a londoni folyók kibékítésére vonatkozó kísérlet akár unalmas is lehetne, de én kifejezetten élveztem, hogy ezáltal a város egy teljesen más oldalát ismerhettem meg. Mindig is izgatták a fantáziámat a természeti helyek szellemei, istenei vagy éppen istennői, ezért kedveltem a regénynek ezt a részét is, bár itt is az csak összeszedegetett információkra tudtam támaszkodni és biztos vagyok benne hogy a helyismeret sokat segített volna ennek a szálnak az értelmezésében is.

A London mögött megbújó London nem fedte még fel az összes titkát, Nightingale éppen csak a mágikus világ felszínét mutatta meg inasának, éppen csak a legfontosabb lényekkel és szereplőkkel ismerkedhettünk meg, de az vitathatatlan, hogy a regénynek hangulata van, a történet jó stílusban íródott, a humora pedig hamar megnyert magának, és ha a cselekmények egyes részei nekem nem is jöttek be nekem, illetve bizonyos helyzetek kidolgozásával kapcsolatban voltak hiányérzeteim, de a világ és az elképzelés tetszik, a folytatásra pedig mindenképpen nyitott vagyok.

Posted in: 8 pontos,Ben Aaronovitch,GABO Kiadó,GABO SFF,könyvértékelés,krimi,mágus/varázsló,Peter Grant-sorozat,urban fantasy