Mesterek és műveik, azaz egy kis összehasonlítás (1.)

Szeretem a MesterMűvek sorozatot, mert a kiadványokkal olyan szerzők művei jutnak el az olvasókhoz, akik kortársaikra, illetve a későbbi írógenerációkra is nagy hatással voltak, műveik mérföldkövet vagy éppen fordulópontot jelentettek a sience fiction és fantasy irodalomban. Ritkán olvasok klasszikusokat és szépirodalmat, de ha mégis erre van igényem, akkor bizony a nevéhez teljes mértékben hű sorozat egyik kötetét szoktam kézbe venni. Nekem ez egyszerre jelenti a megbízható minőséget és a klasszikus élvezetet.

Valószínűleg soha nem ismertem volna meg M. R. James írásait vagy éppen Sir Arthur Connan Doyle rémtörténeteit, ha nincs ez a sorozat. Nem olyan rég pedig Clark Asthon Smith is csatlakozott azon szerzők sorához, akinek egyedi, immár klasszikussá vált történetei végre elérhetővé váltak a magyar olvasók számára is.

A MesterMűvek Klasszikus sorozatából csak az említett szerzők műveit olvastam (Howard több kötetet kitöltő írásai eddig kimaradtak) és megérett bennem a gondolat, hogy egy poszt erejéig talán érdemes lenne összehasonlítanom az eltérő kultúrájú és sorsú szerzőket, illetve hasonlóan kimagasló színvonalú írásaikat, az általuk keltett érzéseket.

A bejegyzés azok számára, akik olvasták a sorozat köteteit, nem igazán fog meglepetést jelenteni, de ha valaki eddig még csak érdeklődött a kiadványok iránt, akkor remélem, hogy sikerül kedvet csinálnom ahhoz, hogy a kezébe vegye a köteteket és a benne szereplő történetekkel közelebbről is megismerkedjen.

Az elemzés eléggé terjedelmes lett, de remélhetőleg minden lényeges szempontot sikerült figyelembe vennem az összeállításnál és persze az sem elhanyagolható, hogy három nagy hírű íróról van szó, akik munkásságáról egyenként is lényegesen többet lehetne írni. A terjedelemre való tekintettel két bejegyzésre osztottam a kész szöveget.

Ennyi felvezetés után következzen a "lényeg": 

Azt már az első alkalommal is megállapítottam, hogy ezek a válogatások nem olyanok, amelyeket csak úgy, egy olvasásra le lehet tudni, ízlelgetni kell a novellákat, és a nagyobb hatás érdekében beosztással olvasgatni az írásokat. Továbbra is csak tisztelettel és elismeréssel tudok adózni a kiadványokat összeállító műhelynek és a kiadónak azért a minőségért és igényességért, amely minden kötetre olyan nagy mértékben jellemző.

M. R. James 1900-ban

Nagyon kedvelem, hogy az előszóban minden egyes alkalommal részletesen bemutatásra kerül az író életútja, írásainak keletkezési körülményei, valamint a korszakra és a művekre jellemző hangulat, illetve egyéb fontos részletek. Ahogyan az is emeli a kiadvány fényét, hogy minden egyes novella előtt szerepel egy felvezetés, amely konkrétan az adott művel kapcsolatban tartalmaz lényeges információkat.

Az írói életpálya minden részlete fontos, így az is, ha egy történetnek nem egy, hanem mindjárt két verziója, esetleg befejezése van. Hatalmas plusz pontot érdemel, hogy a szerkesztők nem fukarkodnak az energiával, hanem mindent az olvasóért alapon, teljes és átfogó képet nyújtanak a szerző műveiről, akár több szövegverziót is felkutatnak és lefordítanak, leginkább abból az indíttatásból, hogy döntse el az olvasó maga, melyik is tetszik neki. Ez a hozzáállás minden egyes alkalommal a legmélyebb tisztelettel végrehajtott kalapemelés reakcióját váltja ki belőlem.

A MesterMűvek sorozatot összeállító műhely vezetője és a kötetek szerkesztője Kornya Zsolt, akinek szerteágazó és alapos tudása nagyban hozzájárult az írások megfelelő értelmezéséhez. Teljes meggyőződéssel állítom, hogy senki nem tudná úgy visszaadni a szerzők élete és alkotásaik közötti különbséget, mint az ő szavai, ahol pedig hiányoznak az általam választott szempontok szerinti mondatok, ott más forrásból merítettem kiegészítésként, illetve a saját véleményemmel tömtem be az esetleges lyukakat.
A szerzők megismerésének legjobb módszere, ha azonos szempontok alapján elemezzük végig az életüket, az alkotásaikat; meghatározóak az életkörülményeik, illetve az egyéb befolyásoló tényezők, az iskolázottságuk, műveltségi szintjük és persze a feldolgozott témák is. A részletes kifejtés helyett inkább mutatom, hogy mire gondoltam.

M. R. James (1862-1936)

Kornya Zsolt így vélekedik M. R. Jamesről: "Irodalmi közhely, hogy a rémtörténetírók mind neurotikusak. (...) Montague Rhodes James egész pályafutása cáfolatul szolgál erre az előítéletre. Hiába állítják csatasorba a pszichoanalízis teljes arzenálját, műveiből a leggondosabb aprómunkával sem lehet kielemezni semmiféle depressziót, frusztrációt vagy lelki meghasonlást, a pókok iránti ártalmatlan ellenszenvétől eltekintve (...)."

Clark Aston Smith, aki viszont a kedvenc fantasy szerzője, sokkal mélyebb húrokat penget meg benne: "(...) a legjobb költő. Ismételten hangsúlyoznám: költő. Nem dalszerző, versfaragó, fűzfarímelő vagy hobbipoéta. Prózát csak mintegy mellékesen írt, pályafutásának néhány intenzív, ám jól behatárolható és viszonylag rövid szakaszában. Egyéb periódusaiban ugyanilyen rapszodikus lobogással feledkezett bele a rajzolásba, a festészetbe és a szobrászatba. Sokoldalú kreativitása gyakran váltott búvópatak módjára medret a felszín alatt, hogy hirtelen elapadjon és teljesen más területen törjön fel újra. Az egyetlen alkotó szenvedély, mely egész életében elkísérte, a költészet volt."

Sir Arthur Conan Doyle munkásságáról is elismerően nyilatkozik, de a kötet előszavában az író életművének arra a területére helyezi a hangsúlyt, amely lényegében ismeretlen a magyar olvasók előtt: "(...) a tudományos haladás és az aprólékos forrásfeltáró módszer iránti elkötelezettsége mellett lelkes híve volt a spiritualizmusnak, a túlvilági kapcsolatok tanának. (...) Az okkultizmus iránti érdeklődése az egész pályafutását végigkíséri (...).

Az, hogy ki és milyen körülmények között él és alkot, erősen rányomja a bélyegét a keletkező művekre, befolyásolja az írói stílust, illetve műveinek fogadtatását is. A posztban elemzés alá vett írók életkörülményei nem is különbözhetnének egymástól annál jobban, mint ahogy az a való életben alakult és ebben az esetben még véletlenül sem a földrajzi távolságokra, vagyis arra gondolok, hogy egy angol, egy skót és egy amerikai szerzőről van szó... Minden köztük lévő különbség ellenére is tény, hogy mindegyikük meghatározó személyiség volt és ez nagyon jó példa arra, hogy ha a tehetség valahol ki akar bontakozni, akkor azt nem gátolhatja meg az, ha az adott körülmények nem tekinthetők éppen optimálisnak.

M. R. James személyesíti meg számomra a szerzők azon típusát, akik számára az írás nem az életben maradás, a napi betevő megszerzésének egyik elengedhetetlen feltétele, hanem tényleg hobbi és szórakozás.
"(...) ez a derűs kedélyű angol tudósember teljesen boldog és kiegyensúlyozott életet élt; barátainak visszaemlékezései szerint a legkomolyabb lelkiismereti kérdést az jelentette a számára, hogy fölvegye-e az egyházi rendet. (...) az egyetem alkancellárjaként, az etoni alma mater igazgatójaként, és a British Museum kurátoraként hunyta le a szemét 1936-ban, hetvennégy évesen."

Clark Ashton Smith 1912-ben

Clark Asthon Smith életkörülményei tökéletes ellentétben állnak James nyugodt életvitelével, ő inkább a hányattatott sorsú szerzők közé tartozik.
"Tömegiszonya gyötrő pánikbetegséggel párosul, ráadásul fiatalon kitör rajta a tüdőbaj, lázas rohamai kihűléses időszakokkal váltakoznak. Testi-lelki kínjait a poéták ősi módszerével gyűri le: versbe szedi és kiírja magából őket. Egészségének megrendülése így nem roppantja össze, költészete pedig szárnyakat kap a sötét ihletéstől."
"(...) alkalmi munkákat vállal rakodóként, favágóként, gyümölcsszedőként; kutat ás és maltert kever."

Mindhárom szerző műveit a klasszikusok közé soroljuk, meghatározó stílusuk, illetve az általuk keltett hatások, az irodalom befolyásolásána ténye vitathatatlan. Írásaikat olvasva nem tűnik ki, hogy mennyire eltérő körülmények között alkottak és az sem, hogy nem mindegyiküknek volt lehetősége arra, hogy tudását pallérozott elmék csiszolják fényesre. M. R. James "(...) vidéki lelkészcsaládba született, (...) iskoláit kitüntetéssel végezte Etonben, aztán ösztöndíjjal a cambridge-i egyetemre került, ahol bölcsészeti doktorátust szerzett, majd kutatóként és előadóként dolgozott." 
Ehhez képest "Smith autodidakta volt: rendkívül kitartóan és következetesen képezte magát, de formális iskolázottsága kimerült a nyolc elemiben."

Clark Ashton Smith (1893 - 1961)

Sir Arthur Conan Doyle is a művelt és képzett írók közé tartozott, alapképzettségét egy jezsuita előkészítő iskolában szerezte meg, majd orvostant tanult az Edinburgh-i Egyetemen. Hajóorvosként dolgozott, majd 1885-ben le is doktorált. Nem túl sikeres orvosi praxisa mellett bőven jutott ideje történetek kitalálására és azok kidolgozására.

Még éppen csak belelendültem volna, de máris megszakítom az összehasonlítást. Hamarosan érkezik a folytatás.

Megjegyzés: A MesterMűvek sorozat minden egyes kötete egy előszóval kezdődik. A bejegyzés idézetei M. R. James Szellemjárás Angliában, Sir Arthur Conan Doyle Jobb nem firtatni és Clark Asthon Smith Gonosz mesék című köteteinek előszavaiból valók, amelyeket minden esetben Kornya Zsolt írt, az alapos és nagyon helytálló észrevételeket minden esetben neki köszönhetjük, én csak csemegéztem belőlük.

Posted in: Clark Asthon Smith,Delta Vision,klasszikus,M. R. James,MesterMűvek,Sir Arthur Conan Doyle,sorozat összesítő