Mesterek és műveik, azaz egy kis összehasonlítás (2.)

Ígéretemhez híven folytatom tehát a MesterMűvek sorozat szerzőinek összehasonlító bejegyzését. Az elemzés első részét pár nappal ezelőtt tettem közzé. 

Mindhárom szerző novellái nagy hatással voltak rám, bár az összehasonlításuk igencsak nehéz, mert szinte semmi közös nincs bennük: teljesen eltérő témákat dolgoztak fel és eltérő stílusban, formában tálalták azokat.

M. R. James új irányzatot teremtett: "A régiségbúvár rémtörténet mindazonáltal jellegzetes jamesi találmány. Gazdag kultúrtörténeti közegbe ágyazott cselekmény által egy titokzatos régi relikvia - könyv, műtárgy vagy régészeti lelet - körül bonyolódik; a hősök nem rettenthetetlen kalandorok, hanem tudósok és talányok megfejtői. Statisztikailag ezeket a műveket könnyed derű jellemzi, olykor szatírába hajlóan, amit a szerző remek érzékkel tud ötvözni a torokszorító borzadállyal; a feszültség lassan, fokról fokra növekszik, az egymást követő baljós epizódokból táplálkozva. A tetőpont óhatatlanul megrázó erejű: James démonai és szellemei felfoghatatlanul gonoszak és idegenek, a velük való szembesülés kitörölhetetlen nyomot hagy a hősökben."

Clark Asthon Smith misztikummal átszőtt történeteiben jól felismerhető a legendák lenyomata: "Smith szivárványos stílusa hajlamos elfedni, hogy az ő eredetisége inkább a régi jól bevált koncepciók újraértelmezésében nyilvánul meg, semmint az újak megfogalmazásában."

"(...) novellái, a pulp-szerzők gyakorlatát követve, lazán összefüggő ciklusokat alkotnak, amelyeket nála (...) nem a központi szereplők, hanem a helyszín azonossága köt egybe." 

Sir Arthur Conan Doyle rövidebb történeteire jelentős hatással volt az életszemléletét meghatározó spiritualizmus, általánosan megállapítható, hogy az ilyen témájú írásai "nélkülözik a központi vezérfonalat, nincs bennük sem közös főhős, sem közös helyszín, s a tematikájuk is meglehetősen szerteágazó: a régiségbúvár rémtörténetektől a kísérteties tengerészkalandokon át (...) a kegyetlen mesékig terjed. (...) Műfajukat tekintve többségükben novellák, egy-két kisregénnyel megtűzdelve (...)."

Miként is kerültek az ilyen eltérő körülmények között keletkezett írások az olvasók kezébe? Milyen mennyiségben alkottak ezek a szerzők? A különbségek ebben az esetben is nyilvánvalóak. 

"Smith irodalmi folyóiratokban és antológiákban publikál, önálló verseskötetei jelennek meg, négy egymás után. A kritikusok elismerően nyilatkoznak róla, Keatshez és De Quinceyhez hasonlítják, az új amerikai líra nagy ígéreteként emlegetik."

A "Lenyűgöző gazdagságú pulp-szerzői karrier (...) alig egy évtizedig, a húszas évek végétől a harmincas évekéig (tart); ám e rövid időszakban Smith csaknem másfél száz fantasztikus novellát publikál, melyek összegyűjtve öt vaskos kötetet töltenek meg."

Sir Arthur Conan Doyle

Amíg Smithnek a megélhetése múlt rajta, addig "(...) James merő szórakozásból írt, meglehetősen sajátos apropóból. Agglegény révén, életében igen fontos szerepet játszottak a barátok, akik ugyanabból az akadémikus körökből kerültek ki, mint ő (...). 1893-tól James minden évben írt egy - és csakis egy - közepes terjedelmű horrornovellát, amit aztán karácsony estéjén színpadias külsőségek mellett, gyertyafénynél felolvasott a barátainak."

"James sokáig nem is gondolt rá, hogy ezeket az írásokat ki is lehetne adni, az ötlet egyik barátjától, James McBryde-tól származott (...).

"Ha a halála után publikált töredékeket és piszkozatokat is beleszámoljuk, James tolla alól összesen mintegy negyven rémtörténet került ki. Nem túl bőséges termés, az egész elfér egy vaskosabb kötetben; mégis sikerült vele hagyományt teremtenie."

Sir Arthur Conan Doyle nevét meghallva rögtön a Sherlock Holmes történetek jutnak az eszünkbe, valamivel később esetleg beugrik még esetleg Challenger professzor és elveszett világbeli kalandjainak leírása. Számtalan kötet és esemény, amelyet mind ismerünk. A magyar olvasóknak a MesterMűvek sorozat részeként megjelent kötetben volt először lehetőségük elmélyedni a szerző "érzékfölötti tapasztalatait" leíró történetekkel. A furcsaság az egészben az, hogy bár a művei között kevesebb az ilyen témájú írás, a mindennapjainak mégis meghatározó részét tette ki a természetfölötti iránti rajongás. Összességében elmondható, hogy Doyle termékeny és kitűnő író, mindegy, hogy milyen területen mutatja meg a fantáziáját.

Ki lenne a kedvencem, ha választanom kellene? Nem tudnék dönteni, mert nekem mindhárom szerző novellái különlegesek és meghatározóak voltak. Talán inkább a hangulat fogja meghatározni azt, hogy melyik kötetek veszem majd legközelebb a kezembe.

Az biztos, hogy M. R. James régiségtörténetei mindig szolgálnak valami információval, bővítik az olvasó tudását, ugyanakkor a novelláiban szereplő utalások miatt  - amelyek értelmezése abban a korban és körben, amikor, illetve akiknek James alkotott nem jelentett nehézséget - valamivel nehezebb olvasni és feldolgozni, szükséges a lábjegyzetek hosszú sora ahhoz, hogy minden érthető és értelmezhető legyen.

Sir Arthur Conan Doyle

Sir Arthur Conan Doyle részben James nyomdokain halad, de az ő novellái mégis érthetőbbek és könnyebben befogadhatóak, ugyanakkor változatosabbak is, hiszen nem csak régiségbúvár rémtörténetei léteznek hanem más témákat is szívesen felhasznált az olvasók szórakoztatására, adott esetben ijesztgetésére.

Ezzel szemben Clark Asthon Smith gyönyörűen megfogalmazott, pazar szókincsű, ismerős alakokkal, utalásokkal és következtetésekkel teli, ugyanakkor mégis egyedi hangvitelű írásai bárki számára könnyen értelmezhetőek.

Ha meg kellene fogalmaznom még egy lényeges különbséget, akkor az mindenképpen a gonosz, a szörny, a természetfeletti megjelenítése, illetve olvasóra gyakorolt hatása lenne. Miért is? M. R. James és Sir Arthur Conan Doyle alapelve az, hogy az olvasó fantáziája mindig sokkal sötétebb és ijesztőbb képet képes generálni, mint amit egy szerző valaha is papírra tud vetni, ennek megfelelően ők csak homályosan utalnak írásaikban a rémre, de nem festik le azt részletesen, az olvasót mégis kirázza a hideg és az éjszakái nyugtalanok lesznek. Clark Asthon Smith ezzel szemben bemutatja történetei negatív szereplőinek kinézetét, mégsem lesz nevetség tárgya emiatt, nincs is vesztenivalója, hiszen ezeket a lényeket, a mitológiákban és legendákban oly gyakran felbukkanó szörnyetegeket mindenki ismeri,  nincs szükség a titokzatoskodásra.

Mindezek után mindenki döntse el maga, hogy érez-e kedvet az említett szerzők írásainak megismeréséhez és élvezetéhez. A novelláskötetekről korábban már írtam itt a blogon, ha valakit részletesebben érdekel akkor a bővebben is olvashat arról, hogy M. R. James (Szellemjárás Angliában, Sötét örökség), Sir Arthur Conan Doyle, valamint Clark Asthon Smith magyarul megjelent novellái milyen hatással voltak rám.

Megjegyzés: A MesterMűvek sorozat minden egyes kötete egy előszóval kezdődik. A bejegyzés idézetei M. R. James Szellemjárás Angliában, Sir Arthur Conan Doyle Jobb nem firtatni és Clark Asthon Smith Gonosz mesék című köteteinek előszavaiból valók, amelyeket minden esetben Kornya Zsolt írt, ezért ezeket az alapos és nagyon helytálló észrevételeket minden esetben neki köszönhetjük, én csak csemegéztem belőlük. A könyvcímekre kattintva pedig kedvezményes áron rendelhetők meg a kötetek.

Posted in: Clark Asthon Smith,klasszikus,M. R. James,MesterMűvek,Sir Arthur Conan Doyle