Brandon Sanderson: A törvény ötvözete (Wax & Wayne 1.)

Az ismerőseim és - remélem - az olvasóim is megszállott Ködszerzet rajongóként ismernek, bár talán pontosabb lenne úgy megfogalmazni, hogy megrögzött Sanderson rajongó. Mindenkinek van kedvenc szerzője és nekem a fantasy műfaján belül ő az az író, akinek a történeteit mindennél és mindenki másénál jobban kedvelem. Egyszerűen imádom az összetett mágiarendszert, amely minden történetében más és más, azt, hogy mindig képes meglepetést okozni - mindezek ellenére közben végig szórakoztató és kalandos marad a kezemben tartott kötet.

Értékelés: 10/10

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 424 oldal

Borító ár: 2.990 ,- Ft

Sorozat: Ködszerzet - Wax & Wayne

Folytatás:

2.) A lélek árnyai
3.) The Bands of Mourning

Műfaj: fantasy

Kapcsolódó (előzmény) sorozat: Ködszerzet

Az író magyarul megjelent további művei:

Ködszerzet sorozat (A Végső birodalom,

A Megdicsőülés kútja, A korok hőse);

Elantris (önálló regény);

Az Idő kereke sorozat egyes regényei

(Az Éjfél tornyai I-II., Gyülekező fellegek I-II.,

A Fény emlékezete I-II.)

A Ködszerzet trilógia a végéhez ért, az író a szereplőit elengedte ugyan, de a világot nem: A törvény ötvözete a Ködszerzet világán játszódik, a mágiarendszer ismerős, de mégis más, mint amit a trilógia köteteiben megismerhettem, megszokhattam. Amint megjelent a kötet, rögtön beszereztem, az olvasás azonban mégis váratott magára, mert féltem, hogy a Ködszerzet után - amelyet nagyon imádtam - csalódást fog okozni a történet. Végül már nagyon is ideje volt az olvasásnak, ennek megvalósítása érdekében ez a kötet egyike volt azon regényeknek, amelyekkel a Csökkentsd a várólistádat 2015 kihívásra jelentkeztem.

Ahogy már említettem, ez a történet az ismert, de azért mégis más világban játszódik, ugyanis háromszáz év telt el a Ködszerzet befejező eseményei óta, Scadrial átalakult, szinte rá sem ismerni: vasút- és csatornahálózat szövi át a várost és a vidéket, soha nem látott magasságú tornyok törnek az ég felé, a lőfegyverek használata megszokott. Mindezek mellett a mágia továbbra is létezik, a világgal együtt ez is átalakult, mégis jól megfér a fejlődés mellett, mintegy kiegészíti azt.

Waxillium Ladrian ikerszerzet, egyszerre műveli az allomancia és a ferukímia mágiáját, egyúttal a Végeken a törvény és rendet felügyelő békebíró is, amely feladat ellátásában a képességei is jelentős mértékben segítik. Évtizedeken át tartó tevékenységét követően, egy családi haláleset miatt visszatér a városba és elfoglalja házának vezetői posztját - új feladata merőben eltérő viselkedést követel meg tőle, mint amihez az elmúlt évtizedekben hozzászokott. A Végek és Elendel metropolisza sok mindenben különbözik egymástól, de van amiben semmivel sem különb a technika fellegvára, mint a visszamaradott vidék, ez pedig a bűnözés - mindössze az egyik hely nyíltan és vadabbul, a másik helyen furfangosabban játsszák ugyanazt a játékot.

"A Végek az a hely, ahol a becsületet felakasztják, elevenen megnyúzzák, majd levágják a kötélről, és otthagyják a sivatagban. De ha ezt túléli, erősebb lesz a poklok lakóinál is."

A kép INNEN.

Kár volt azon izgulnom, hogy nem fog tetszeni a történet, kár volt azon aggódnom, hogy csalódást fog okozni a regény, mert nem így történt, nagyon nem - ez egy határozottan jól sikerült, szórakoztató és mozgalmas elbeszélés. Könnyedén belehelyezkedtem ebbe a kicsit ismerős, kicsit új környezetbe, régi barátként üdvözöltem a már ismerős mágiát és kíváncsian tekintettem az új elemekre. A Ködszerzetre jellemző feudális berendezkedésen túllépve, a megváltozott világ új törvényeinek engedelmeskedve a technika szárba szökkent, a társadalom egy teljesen más fejlettségi szakaszba lépett. Az elején egy egészen picit furcsa volt a technika (lőfegyverek, mozdonyok, gépek) és a mágia keveredése, de hamar megszoktam, a későbbiekben pedig már egészen élveztem a keveredést, amelynek végeredménye a fantasy és a western nagyon hatásos egyvelege.

"A Végeken nem egyszerű az élet, de a megoldások azok."

Az allomancia és a ferukímia működése, mint a Ködszerzet trilógia alapos ismerőjének, nem jelentett problémát, azt azonban álmomban sem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen ötletesen lehet keverni ezeket az adottságokat és a velük együtt járó képességeket - pedig így utólag annyira nyilvánvalónak tűnik az egész. Scadrial átalakulásával a ködszerzetek eltűntek a világból, az allomanták csak egy adottsággal rendelkeztek, csak egy fémet tudtak felhasználni. Az ikerszerzetek, azaz az allomantikus képességgel rendelkező, de a ferukímiát is használó személyek rendkívül ritkának és egyben különlegesnek számítottak - a variációk száma szinte végtelen, a gyakorlati alkalmazás lehetősége pedig elképesztő megoldásokat eredményez.

"A békebírók különleges ötvözetből készültek. A saját törvényeik szerint éltek. Soha ne add be a derekad, soha ne engedj a csábításnak!"

A kép INNEN.

Az ikerszerzetek - főleg Wax személyében - pedig igazi művészt teremtett Sanderson, az akcióban bővelkedő jelenetek mutatták meg igazán, hogy az író alaposan átgondolta a mágia működését, mert a fémek taszítása, a testtömeg szabályozása, valamint a lőfegyverek és egyéb fémeszközök együttes alkalmazása látványos, nagyon élvezetes és egyben érdekes helyzeteket teremtett - szinte pezsgett a vérem és magam is szívesen kipróbáltam volna ugyanazokat a mozdulatokat. Ekkor, ezeknek a részeknek az olvasása során jöttem rá arra, hogy mennyire hiányzott ez a világ, a mindenféle furcsaságával és összetettségével együtt. Amikor Wax repkedett, akkor vele együtt repült az én lelkem is, szinte éreztem, ahogy a gomolygó köd engem is körbeölel, a szél fütyül a fülem mellett.

Wax Ladrian (A kép INNEN.)

Mindössze egy apróság zavart az egész, szerintem hihetetlenül jól összerakott kompozícióban - amelyről még az is kiderülhet, hogy fordítási hibáról van szó, de ennek nem tudok utánanézni -, ez pedig nem más, mint az egészség tárolása, amelynek hatása nem az immunrendszer működésének erősödésében, a betegségek legyőzésében mutatkozott meg, hanem helyette súlyos sebek, sérülések gyógyultak meg, végtagok nőttek vissza. Nos, szerintem sokkal inkább helyénvaló lett volna a regenerálódási képesség tárolása kifejezés. Persze, ha az eredeti szövegben is az egészség szó szerepel, akkor a történet precíz gépezetébe került egy apró homokszem, amely ugyan okozott némi homlokráncolást, de az élmény ettől még  maradandó és teljesen élvezhető.

Sajnáltam, hogy nem tudtam olyan mértékben elmerülni a történetben, mint amennyire szerettem volna, de még így is minden egyes alkalommal könnyedén visszazökkentem a regény eseményeibe. Élvezettel raktam össze az apró nyomokat, igyekeztem megfejteni a háttérben megbújó okokat, miközben magukkal ragadtak a fergeteges és hihetetlenül látványosra sikeredett akciójelenetek, a fémek alkalmazása és sokszínűsége, a fanyar és egyedi humor, a kalandok sora. Szórakoztató és olvasmányos, kiválóan alkalmas arra, hogy az olvasó habzsolja az oldalakat. A Ködszerzet trilógia rajongói talán annyi különbséget érezhetnek, hogy a terjedelme miatt ez a kötetre sokkal inkább a feszített történetvezetés, pörgős cselekmény a jellemző, amely azonban inkább előnynek tekinthető, mint hátránynak. A vége, a befejezés nagyon tetszett, főleg az, ahogy visszacsatolt bizonyos eseményekre és szereplőkre. 

Ajánlom minden fantasy kedvelőnek - leginkább a trilógia olvasását követően, de a bátrak annak ismerete nélkül is megpróbálkozhatnak vele, bár úgy lényegesen nehezebb lesz értelmezni a mágikus alapokat.

Posted in: 10 pontos,Brandon Sanderson,Csökkentsd a várólistádat 2015,Delta Vision,fantasy,Ködszerzet,könyvértékelés,Wax & Wayne