Lakatos Levente: Aktus (Dr. Lengyel 3.)

Rögtön egy vallomással kezdeném: határozottan elítélem, ha valaki tele van előítéletekkel, ugyanakkor ha őszinte és egyenes akarok lenni, akkor nem tagadhatom, hogy velem is ez a helyzet - küzdeni ugyan küzdök, hogy ez ne így legyen, de a változás sajnos nem adja könnyen magát. Hogy is jön ide mindez? Bár bőven adódott volna rá lehetőségem, de mégsem olvastam még eddig semmit a szerzőtől. Miért is? Sem a regények címei, sem pedig a hozzájuk tartozó borítók nem keltették fel annyira az érdeklődésem, hogy ezt tegyem - gyakorlatilag még a fülszövegek elolvasásáig sem jutottam el. Bár a Bomlás borítója láttán már elgondolkoztam egy kicsit a saját korlátaimon, de ez végül nem okozott semmilyen változást.

Értékelés: 9/10

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 890 oldal

Borító ár: 3.999,- Ft

Sorozat: Dr. Lengyel

Előzmény: Loveclub, Bomlás

Műfaj: erotika, thriller
Megjegyzés: e-könyvként is kapható

Hogy miért is gondoltam meg végül magam? Azt kell mondanom, hogy lassanként maga a szerző győzött meg - leginkább a hozzáállásával. Bloggerként kerültem vele először kapcsolatba, és bár a kommunikációnk nem volt teljesen zökkenőmentes, de határozottan szimpatikus volt az az alaposság, amellyel az adott könyvekre vonatkozó turné állomásait szervezte, kezelte, illetve az az odafigyelés is, amelyet sorozatszerkesztőként végzett. Ha valaki ismer, akkor az tudja, hogy a következetességgel és az alapossággal lehet a legkönnyebben levenni a lábamról. A szimpátia tehát kialakult - még akkor is, ha számomra azért elég meredek az a fajta zsongás és széptevés, amely Levente körül a közösségi oldalakon zajlik és amelyhez ő maga is jelentősen hozzájárul -, de az érdemeket ettől függetlenül elismerem és értékelem.
Hogy a rokonszenv valamilyen szinten kölcsönös, arról akkor győződhettem meg, amikor felkérést kaptam az Aktus című regény elolvasására, amelyre némi informálódást követően végül rá is bólintottam.

Mindezen bevezető után tisztán látszik, hogy nálam nagyobb szkepticizmussal és nyitottsággal még senki nem vette a kezébe ezt regényt. Hogy ez ellentmondásos? Na és? Tényleg így éreztem, és ezt a véleményem bátran vállalom - én ilyen szélsőségektől hemzsegő karakter vagyok.

Mivel ez volt az első könyvem a szerzőtől, ezért sem a szereplők, sem az előtörténetük, sem pedig a stílus nem volt ismerős a számomra. Mondhatni teljesen vakon ugrottam bele a harmadik kötet eseményeibe, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy hátrányban lennék azokhoz képest, akik olvasták az előző köteteket, mert amennyi információra szükségem volt, azt megkaptam a visszaemlékezésekből, az utalásokból. A stílus pedig? Őszintén bevallom, hogy levett a lábamról.

"Szép szavai ajtót nyitnak..."

Már az első oldalakon feltűnt az a gördülékeny kifejezésmód, azok a gyönyörűen és választékosan megfogalmazott mondatok, amelyek a későbbiekben is megannyi alkalommal elvarázsoltak, megalapozták a hangulatot - egyszerűen jól esett olvasni a szöveget. A párbeszédek? Okosan összerakott, élvezetes szócsaták, tele annyi mögöttes tartalommal, pikáns évődéssel, illetve az emberi lélek rejtelmeire tett utalásokkal, amelyek újabb és újabb csodálkozásra késztettek. Kellemes meglepetésben volt részem, és egyúttal hihetetlen élményt is jelentett ez az első találkozás.

Hogy mindezek mellett milyennek találtam a történetet? Több szálon futó cselekmény, több nézőpont és eltérő sors, amelyek sokáig párhuzamosan futottak egymás mellett, majd lassanként összefonódtak. A történet nyomozó párosa a korábbi kötetekben is jelen lévő Fényes Laura és Dr. Lengyel Dávid, az aktuális események főszereplője pedig a táncművész Anna, az ő párja, a drogdílerből tetováló művésszé és festővé szelídült Anton, valamint az érzelmek állóvizét felkavaró, súlyos titkokat magával cipelő Richárd. Amíg a nyomozást, illetve a közbenső hétköznapokat, magánéletének pillanatait Laura szemszögéből, E/3 elbeszélési módban követhettem végig, addig Anna, Anton és Richárd E/1-ben megírt fejezetei jóval személyesebb betekintést tettek lehetővé - az egyéni érzelmek, a lelki folyamatok, valamint ezek változásai sokkal intenzívebben hatottak rám olvasás közben.

"Rossz döntést hozni emberi. A kérdés, hogy az ember kész-e beismerni, hogy hibázott, és vállalja-e a következményeit."

A történet a Valentin napi bemutató eseményeivel kezdődik. Majd - miután megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor a pokol elszabadul a színpadon -, a szerző egy héttel tekerte vissza az időt és megismerhettem azokat a folyamatokat, amelyek a már olvasott tragédiához vezettek. Hét nap, négy nézőpont, rengeteg titok, érzelmi vihar, lelki vívódás, magánéleti és szakmai döntés - mindez közel kilencszáz oldalon keresztül. A végeredmény? Egy nagyon jól felépített történet, amely sokkal többet rejt magában, mint az első pillantásra látszik.

Igen, ez egy erotikus thriller... Ki mondta, hogy a nyomozók élete csak abból áll, hogy kergetik a titkokat? Hiszen magánéletük is van, és jelen esetben ebbe is betekintést nyerhettem. Hogy kicsit pikáns? Így van. De mivel a pásztorórák szenvedélytől és érzékiségtől izzó történései nem nyomták agyon a többi szálat, hanem inkább teljessé tették az élményt, ezért örömmel vettem, hogy erről az oldaláról is megismerhettem a nyomozásban résztvevőket, illetve a többi szereplőt - leginkább azért, mert az egyik tényező mindig befolyásolja a másikat: a szakmai siker és a boldogság kéz a kézben járnak.

"Mindenkit a különlegességek izgatnak, egy személyiséget pedig az ellentmondásai tesznek vágykeltővé."

Nagyon erős karaktereket vonultat fel a szerző - különösen az erősebb nemhez tartozó szereplők esetében -, csodálattal olvastam az egyedi és jól megformált személyiségek bemutatását, illetve reakcióját - közben végig az járt a fejemben, hogy miként is romolhatnak el úgy a dolgok, ahogy azt a prológusban láthattam. Bevallom, hogy ez egészen megőrjített és arra ösztönzött, hogy még gyorsabban haladjak a történettel. De vissza a karakterekhez: amelyek összetettek, olyanok akik igazán élnek a lapokon, a reakcióik annyira emberiek, annyira természetesek, hogy könnyű volt a helyükbe képzelnem magam - átéltem a dühüket, az elkeseredésüket, illetve a kétségeiket. Imádtam, hogy képes volt bizonytalanságban tartani a szerző a karakterek következő lépésével kapcsolatban - nem volt minden fekete és fehér -, valamint különösen tetszett, hogy a személyiségekre jellemző stílus és egyediség minden mondatban jelen volt - ha nem szerepelt volna a fejezetek elején az aktuális elbeszélő neve, akkor is könnyedén azonosítottam volna, hogy éppen ki vette át a történetmesélés stafétabotját.

"A múlt nézőpont, a jelen lehetőség, a jövő cél. Tehát igen, a múlt arra ad lehetőséget, hogy megfogalmazd a hibáidat, a jelen korrigálásra való, a jövő pedig a fejlődésre koncentrál."

Párkapcsolati örömök és problémák, a gyermekek és szülők közötti kötelékek, különös nevelési és viselkedési formák, beteges eszmék és tettek, kiszolgáltatottság és szabadságvágy teszi színessé és felejthetetlenné a történetet - igazi lélektani és pszichológiai utazás. Nem volt olyan fejezet, amelynek olvasása közben ne fordult volna meg a fejemben: milyen apróságokon múlik a boldogság, mennyi véletlen befolyásolja az ember életét, mennyi minden képes arra, hogy ingataggá tegye a bizalom és a hűség eddig stabilnak érzett talaját.

Okosnak hittem magam, amikor az elszórt információmorzsákat egymás mellé rakva kikövetkeztettem a megoldást... hogy aztán - szó szerint - pofára ejtsen a szerző. Rendesen megvezetett a történet, Levente pedig bebizonyította, hogy sokkal agyafúrtabb, mint én. Pedig minden ott volt az orrom előtt, csak éppen... Mindegy is, a lényeg, hogy tetszett ez a beépített és előre eltervezett csavar, ez az apró orrfricskázás.

Ennyi dicséret után jogos a kérdés, hogy volt-e valami problémám a regénnyel. Nem is én lennék, ha nem azt mondanám, hogy akadt egy egészen picike. A szereplők lelki életének részletes bemutatásával mélységet kapott a történet, de nekem ezek a leírások néhol túlságosan is részletesek voltak. Azt szeretem, ha bizonyos reakciókat, azok okait nekem kell kitalálnom, és nem rágnak mindent az utolsó apró mozzanatig, lelki rezdülésig a számba. Nagyon rossz hatással volt az agyvizem hőfokára az, amikor egyes szereplők egy helyben topogtak, mint a tojógalamb és hiába vártam, nem akart haladni a történet. Talán ezeken lehetett volna még húzni egy kicsit és akkor a feszesebb történetszövés még élvezetesebbé tette volna az élményt. De ez tényleg csak egy apróság.

Köszönöm a szerzőnek, hogy ezzel a mesterien összerakott történettel, ezekkel a remek karakterekkel, a lehengerlő, ugyanakkor szívet melengető stílussal, a választékos kifejezésmóddal semmissé tette, szó szerint elfújta az előítéletem, és maradandó élményben részesített.

Ha valaki hasonló cipőben jár jelenleg, mint én tettem azt az olvasás előtt - és tudom, hogy nem vagyok egyedül -, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy vegyen egy nagy levegőt, és kezdjen bele ebbe a vaskos kötetbe - remélem, hogy legalább olyan élményben lesz része, mint nekem. Ugyan egy sorozat harmadik kötetéről beszélünk, de én vagyok rá az ékes bizonyíték, hogy ez a regény a sorozattól függetlenül, önállóan is olvasható.
Az már más lapra tartozik, hogy Lengyel Dávid karaktere miatt erősen fontolgatom, hogy megismerkedem a Bomlás eseményeivel is, valamint azt is bevallom, hogy a LoveClub darkos hangulata is vonz, mert azt én nagyon szeretem. Noha valószínűleg nem leszek a csápolós, sikítozós rajongótábor része - leginkább azért, mert ez távol áll tőlem -, de Levente, készülj, azt hiszem találkozunk még! ;) Ez elég meggyőzően hangzik, vagy van még kérdés? :)

Posted in: 9 pontos,dedikált,Dr. Lengyel,erotika,könyvértékelés,Lakatos Levente,magyar szerző,recenzió 2015,thriller,Ulpius-ház