Scott Westerfeld: Behemót (Leviatán-sorozat 2.)

Nagyon kedveltem a sorozat első részét és az élmény érdekében áldozatot hoztam: megvártam amíg a trilógia minden része megjelenik, beszereztem a köteteket és ezután vetettem bele magam az alternatív történelem kalandos eseményeibe. De előtte még ez a kötet és a befejező rész felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás listájába, tehát ez is egy olyan könyv, amely egy újabb lépcsőt jelent a teljesítés felé.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Ad Astra
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 588 oldal
Fordította: Kleinheincz Csilla
Borító ár: 3.990,- Ft
A mű eredeti címe: Behemoth
Sorozat: Leviatán-trilógia
Előzmény: Leviatán
Folytatás: Góliát
Kategória: alternatív történelem, fantasy, ifjúsági

A történet ott folytatódik, ahol az előző kötet végén magára hagytuk a szereplőket: Deryn kadétként szolgál a Leviatán léghajón, Sándornak sikerült elmenekülnie az őt üldözők elől, úton vannak a léghajó eredeti célja, Isztambul felé. Az Oszmán Birodalom jelenleg még a semleges államok közé tartozik, ezért a darwinista angolok, a korábbi - nem éppen sportszerű - lépésük ellentételezéseként, a bizalom helyreállításaként ajándékkal akarnak kedveskedni a szultánnak, ezzel is késleltetve, mintegy enyhítve az egyre erősebb barkács befolyás hatását, az Oszmán Birodalom háborúba való belépését.

Annak ellenére, hogy már régebben, közvetlenül a megjelenést követően olvastam az első részt - és ebben az esetben nem kerítettem sort az emlékek felelevenítésére sem az újbóli könyvbújással - mégis sikerült nagyon hamar visszarázódnom történetbe, megint elkapott az alternatív XX. század eleji történelem, illetve az események hangulata. Az a csoda, amelyet az első kötet olvasása közben átéltem, még most is éreztette a hatását és a felidézéséhez nagyon kicsi is elég volt.

A szerző nagyon beleélte magát ebbe az alternatív világba, érezte a lényegét, az összetettségét, illetve azt, ahogy ezt az olvasóknak tálalni kell, hogy ők is hasonlóan élőnek, fantasztikusnak és felejthetetlennek találják azt. Teljes magabiztossággal kijelentem, hogy ez nagyon hatásosra sikerült. Kicsit féltem tőle, hogy nem sikerül megismételni az első kötet által okozott élményt, de tévedtem, mert ez a rész még annál is jobb volt: már nem kellett a világfelépítéssel, az alapszituáció, illetve a karakterek leírásával foglalkozni, itt már csak a történelem aktuális történésein, a cselekményeken és a reakciókon volt a hangsúly.

Az Oszmán Birodalom politikai helyzete miatt a Leviatán és minden rajta lévő ember - legyen az darwinista vagy barkács, egyszerű kadét vagy éppen fontos személyiség - célja, illetve élete is veszélyben van. A feszültség a hajón és a kikötés után, a szultánnál tett látogatás során is érződik és egyre inkább kiéleződik. Kíváncsian olvastam a konfliktus alapjait jelentő szituációt, a helyzet megfordítására tett kísérletet, a befolyás erősödését, illetve a birodalmon belül kialakult ellenállás történetét.

Tisztelem és becsülöm a szerző fantáziáját, ahogy a darwinista lények számtalan faja után, most a barkács szerkezetek jó néhány típusát is felvonultatta, illetve bemutatta: a leírások tökéletesek és könnyen érthetőek, mert a gépek mind kinézetre, mind a működésre könnyen elképzelhetők, az élmény pedig olyan, ami magával ragad. Tesla találmányai határozottan felkeltették az érdeklődésemet, főleg azért, mert olyan szerkezetek, amelyek mind a két fél kezében könnyen fegyverré válhatnak: az állatokban és a gépekben is könnyen kárt tehetnek - ugyanakkor nem csak támadó, de védelmi eszköznek is kiválóak lehetnek.

Deryn és Sándor a regény egy részében külön utakon jár, de ettől az események egy pillanatra sem ülnek le, a kalandok inkább még érdekesebbek lesznek, mert mind a két szereplő izgalmas időszakot él át közben, megmutathatja, hogy mire is képes, ha csak magára számíthat. Az előbb azt állítottam, hogy egyedül, de nem tarthatom magamban, hogy Sándornak azért akad társasága, méghozzá nem is egy - bár tény, hogy a lényeges döntéseket egyedül kell meghoznia és a fiú határozottan felnőni látszik a feladathoz.

A darwinsta lények serege ebben a könyvben csak két fajjal egészül ki, de mind a ketten lényeges szerepet játszanak a történésekben. Az éleslátó lóri hihetetlenül cuki jószág, nagyon hamar megkedveltem, hihetetlenül jól szórakoztam a megnyilvánulásain és el kellett ismernem, hogy a bájos megjelenése mellett még hasznosnak is bizonyult - nem hazudtolta meg a nevét. A behemót az a lény, amit én - múltbeli PC játékbeli ismereteimre hivatkozva - teljesen másként képzeltem el. Sokáig csak homályos utalásokat olvashattam a lényről, de amikor elérkezett az idő, akkor már tudtam, hogy milyen koholt állatot várjak és a korábbi elképzeléseim hamar felülíródtak.

Deryn és Sándor kapcsolatának alakulását egyszerűen imádtam, mert a kalandos, gyakran veszélyes és helyenként vicces helyzetek következtében hőseink lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A köztük lévő titkok száma ugyan csökken és ezzel a bizalom alapja egyre nő, de van egy titok, amely végzetes hatással lehet a kettejük között kialakult barátságra.

Gyönyörű ez a könyv és fantasztikus a történet, imádtam az illusztrációit, amelyeket azért nézegettem kifejezetten sokáig, mert olyan ritkán van részem hasonlóban. Ez a történet továbbra is ifjúsági, de nagyon alaposan felépített, színes, kalandos és hibátlanul összerakott. Kategóriájának azon különleges példányai közé tartozik, amelyet a ifi éveimen jócskán túl is kifejezetten élveztem, olyan elbeszélés ez, ami szerintem mindenkihez szól, legyen az olvasója kilenc vagy éppen kilencven éves - a kalandok olvasása közben újra fiatalnak, szinte örökifjúnak érzi magát az ember.

Posted in: 10 pontos,Ad Astra,Csökkentsd a várólistádat 2015,fantasy,ifjúsági,könyvértékelés,Leviatán-sorozat,Scott Westerfeld