Az elérhetetlen közelebb került: egy rész Magánvégtelen

Az úgy történt, hogy egyre többen duruzsolták a fülembe, hogy írnom kellene, amivel kapcsolatban én mindig úgy védekeztem, hogy már pedig én azt teszem: írok - blogot, a blogon pedig könyvkritikákat. A válasz általában fejcsóválás formájában érkezett, és persze mindenki hozzátette, hogy nem pont erre gondolt - én pedig tovább írtam a könyvesblogom posztjait. Egy valamiben azonban nagyon eredményesek voltak ezek a röpke beszélgetések: beletették a bogarat a fülembe, a gondolataim között pedig egyre többször bukkant fel a "mi lenne, ha mégis..." kezdetű mondat.

A moly antológiáról, azaz a molyolók írásait csokorba gyűjtő kiadványról már hallottam - az első a Tetovált mementó címet kapta. Tudtam, hogy tervben van a második antológia készítése, olvastam is a pályázatról, de valamiért nem reagáltam a dologra. Egészen addig, amíg véletlenül meg nem láttam az anyagok benyújtásával kapcsolatos tíz napos határidő hosszabbítást, mert akkor teljesen bezsongtam: elhatároztam, hogy jelentkezek a felhívásra - úgy látszik, hogy engem a szoros határidő inspirál, ehhez vagyok hozzászoktatva. A második akadályt a korlátozott karakterszám jelentette - nekem a négyezer karakteres szöveg borzasztóan rövid, csak ennyit írni igazi kínszenvedésnek számít -, de még ez sem lehetett gátló tényező, ha egyszer az elhatározás már megszületett. Mivel nem voltak a fiókban kész novelláim - igazából amíg bele nem kezdtem, nem is gondoltam, hogy tudok novellát írni -, ezért a korlátozott időtartam alatt kellett összeütnöm a benyújtandó írás(oka)t: tulajdonképpen ezért is került a maximálisan beadható öt pályamű helyett mindössze csak kettő elküldésre.

Az izgatott várakozás május hónap első napjának estéjén ért véget, amikor is megérkezett az értesítő, hogy az egyik novellám beválogatásra került a második moly antológiában megjelenő írások közé. Szerintem senkinek sem mondok nagy újdonságot azzal, hogy bizony volt öröm és sikítozás rendesen - biztos vagyok benne, hogy még a szomszédok is hallották.

Többször elolvastam az értesítő levelet, és még sokadjára is csodálkozva tekintettem azt ott sorakozó mondatokra, amely továbbra is azt tudatta velem: az egyik írásom nyomtatásban fog megjelenni. Az első írásom... Mert ez bizony nekem hatalmas mérföldkő, még ha egyébként nem is tűnik annak.

 A hírt pár nap múlva a moly.hu oldal egyik karca is megerősítette, így már publikussá is vált a dolog, lehetett nyilvánosan is örömködni. A novella mellett ott lesz a nicknevem is, szóval lehet majd tudni, hogy melyik írás lesz az, amit én követtem el, mint emberiség elleni súlyos vétket. Ahogy a kötet végén lévő rövid bemutatkozó szöveget is elolvashatjátok - ilyen az első antológiában is volt egyébként, szóval nem árultam el nagy titkot -, amelynek írása közben nagyon megszenvedtem - az ok: a korlátozott karakterszám.

A kötet munkálatai a gondos szerkesztőknek és segítőiknek köszönhetően szépen haladnak:

• van már címe az antológiának: Magánvégtelen;
• kész van a borító rajza: lásd a bejegyzés főképet;
• és már elő is lehet rendelni a kötetet, amelynek teljes ára 2.000,- Ft, előrendelésben pedig 1.600,- Ft (a postaköltség: 800,- Ft);
• a kötet tervezett megjelenése és a könyvbemutató időpontja: 2015. június 12. (a helyszín egyelőre még nem ismert).

Ugyan nem látjátok, de én most is úgy vigyorgok, mint a vadalma. :D

Posted in: általános,hírmorzsák