kedd, május 26, 2015
Shanara
Jessica Sorensennek azzal sikerült az olvasói között megtartania, hogy a Callie, Kayden és a véletlen című regényében annyira átérezhetően, hihetően és mégis olvasmányosan adta át azt, amit a két főszereplő fiatal átélt. A történet egyszerre volt szívszorító és megbotránkoztató, de nagyon realisztikus - és természetesen olyan függővéggel zárult a mű, hogy abba belesajdult a szívem, és azonnal olvasni akartam a folytatást. Talán éppen ezért nem is csoda, hogy a sorozat második részét rögtön a megjelenést követően beszereztem, és bár próbáltam magam időlegesen - legalább addig, amíg az éppen olvasott regényt befejezem - távol tartani a könyvtől, de elbuktam - egy este beleolvastam a nyomdából frissen kikerült kötetbe, benne ragadtam, és mire az éjszaka lassanként hajnalra váltott, ki is olvastam. Mit tagadjam: egyszerűen lecsúszott az a pár száz oldal. :)
 |
| Értékelés: 10/10 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadói sorozat: Rubin pöttyös Kiadás éve: 2015. Terjedelem: 368 oldal Fordította: Komáromy Zsófia Borító ár: 2.999,- Ft / 3.999,- Ft A mű eredeti címe: The Redemption of Callie & Kayden Sorozat: Véletlen Előzmény: 1. Callie, Kayden és a véletlen Folytatás: 3. The Destiny of Violet & Luke, 4. The Probability of Violet & Luke, 5. The Certainty of Violet & Luke, 6. The Resolution of Callie & Kayden 7. Seth & Greyson Műfaj: romantikus, new adult |
A történet ott folytatódik, ahol az első kötet befejeződött, mindössze pár nap a különbség: Kayden a kórházban éppen csak magához tér, Callie-t viszont nem engedik be hozzá, mert a fiút csak a családtagok látogathatják. Callie az egyetemen a barátai segítségével igyekszik feldolgozni a történteket, a tudomására jutott információkat, miközben Kayden a saját lelkének és világának sötétségével küzd. Mindkét fiatal meghozza a maga döntését. Kayden elhatározza, hogy távol tartja magát a lánytól, akinek szintén megvannak a maga gondjai, és akinek egyáltalán nincs szüksége egy problémákkal terhes párkapcsolatra - pláne egy, az érzelmeit kezelni képtelen társra. Callie viszont úgy dönt, hogy a fiú mellé áll és minden erejét, meggyőző képességét bevetve igyekszik elűzni az egyre sötétebb fellegeket a választottja feje fölül.
Hihetetlen volt ez a könyv - nem véletlenül csúszott le alig pár óra alatt, gyakorlatilag egy húzásra. Nem a történet összetettsége az, ami miatt nem tudtam letenni a kezemből a kiadványt, hanem ahogy az egész tálalásra került. Olyan sok ponton el lehetett volna rontani, könnyen meg lehetett volna csúszni, de az írónőnek a legelső oldaltól a legutolsóig sikerült fenntartania az egyensúlyt és ezzel emlékezetessé tenni azt, aminek alapból nem sok esélye volt arra, hogy az legyen.
Callie és Kayden is rettenetes dolgokat élt át, mindkettőjük múltjában ott a sötét folt és a jelenük sem mondható éppen rózsásnak, de ettől függetlenül ez nem egy nyavalygós könyv. Persze, van itt szívfájdalom, meg a másik hiányának taglalása, illetve belső monológok hosszú sora, érzések és hezitálások leírása, de mégis valahogy természetesnek, elfogadhatónak, pont megfelelő mennyiségűnek tűnik az egész, amelynek következményeként nem alakul szirupos, csöpögős tündérmesévé a sztori, hanem inkább realisztikus lesz a cselekmény.
Callie óriásit nőtt a szememben, mert az előző kötetben látott elesett lány, aki éppen csak elindult a változás és az elfogadás útján, most végre megtalálja azt a célt, ami értelmet adhat az életének, amely miatt érdemes szembenéznie a saját démonaival - és ez a cél nem más, mint Kayden. A fiú lelkének szörnyeivel szemben folytatott küzdelem közben a lány megerősödik, amolyan harcos amazonná válik, és ez a sokkal határozottabb személy innentől fogva új szemszögből látja a saját problémáit is, azok megoldásához is másképp áll hozzá. Tetszett Callie felelősségvállalása és áldozata, amely nem csak neki jelentett előrelépést, de Kayden számára is útjelző táblaként funkcionált, mutatta a gyógyulás felé vezető utat, amelyet az alap probléma nagysága miatt csak a hosszú és rögös jelzővel lehet illetni.
Míg az előző részben Kayden volt az, aki a saját problémái ellenére a követendő fényt jelentette a magába zárkózott, gátlásos lány számára, ebben a kötetben a két fiatal közül ő tűnt elveszettebbnek, inkább ő szorult segítségre. Nagyon nem irigyeltem a fiút azért, ahogy az elkövetett tettével kapcsolatban megítélték, és bizony ezúttal is megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy egyesek vajon miért vállalnak gyereket, ha egyébként úgy vélekednek bizonyos dolgokról, ahogyan arról olvashattam. A társadalmi elvárásoknak való megfelelés, a látszat fenntartása nem szabad, hogy fontosabb legyen, mint az elfogadás és a szeretet - még akkor is, ha ez a megállapítás elég közhelyesen hangzik.
Továbbra is két nézőpontú az elbeszélés, váltott fejezetekben halad előre a történet, az érzelmek mindkét oldal esetében átélhetők, a cselekedetek mögötti gondolatok, motivációk jól követhetők. A mellékszereplőknek - főleg Luke és Seth esetében - is fontos szerep jut. Seth stílusát még mindig kicsit furcsának találom, továbbra is idegenként tekintek rá, de Luke-nak sikerült az eddiginél is jobban a szívembe lopnia magát - csak azt a folytonos dohányzást hagynák abba mind a ketten.
Nekem nagyon tetszett ez a regény, a történet az első oldalakon a hátára vett, a hullám pedig szépen végigfutott az egész szövegen - pont megfelelő magasságokba emelt és mélységekbe taszított le, pont a megfelelő reakciókat váltotta ki belőlem -, és csak a végén engedett el. Jól esett, nagyon jól esett olvasni és mivel a kapott élményt nem zavarták meg az eltúlzott reakciók, így - a döccenők ellenére is - élvezetes és gördülékeny volt a történet. A legfontosabb információt majdnem kihagytam: nincs függővég - ezzel a kötettel válik kerek egésszé Callie és Kayden históriája.
Nem mondom, hogy ez a sztori felveszi a versenyt a részletesen kidolgozott mágiarendszerekkel vagy a borzongató hatású, jól kidolgozott krimikkel, nem okoznak túl nagy meglepetést a történések, de még a végkifejlet sem, ugyanakkor - az eddigi olvasmányaim alapján - kategóriájában mindenképpen az egyik legjobban sikerült darabok között tartom számon. Ha tetszett az előző rész, akkor ezt a kötetet szinte kötelező elolvasni - szerintem kedvelni fogod.
Egy valami azonban tuti biztos: Jessica Sorensen azon írónők közé tartozik, akiknek olvasni fogom a műveit a továbbiakban is.
Hihetetlen volt ez a könyv - nem véletlenül csúszott le alig pár óra alatt, gyakorlatilag egy húzásra. Nem a történet összetettsége az, ami miatt nem tudtam letenni a kezemből a kiadványt, hanem ahogy az egész tálalásra került. Olyan sok ponton el lehetett volna rontani, könnyen meg lehetett volna csúszni, de az írónőnek a legelső oldaltól a legutolsóig sikerült fenntartania az egyensúlyt és ezzel emlékezetessé tenni azt, aminek alapból nem sok esélye volt arra, hogy az legyen.
Callie és Kayden is rettenetes dolgokat élt át, mindkettőjük múltjában ott a sötét folt és a jelenük sem mondható éppen rózsásnak, de ettől függetlenül ez nem egy nyavalygós könyv. Persze, van itt szívfájdalom, meg a másik hiányának taglalása, illetve belső monológok hosszú sora, érzések és hezitálások leírása, de mégis valahogy természetesnek, elfogadhatónak, pont megfelelő mennyiségűnek tűnik az egész, amelynek következményeként nem alakul szirupos, csöpögős tündérmesévé a sztori, hanem inkább realisztikus lesz a cselekmény.
Callie óriásit nőtt a szememben, mert az előző kötetben látott elesett lány, aki éppen csak elindult a változás és az elfogadás útján, most végre megtalálja azt a célt, ami értelmet adhat az életének, amely miatt érdemes szembenéznie a saját démonaival - és ez a cél nem más, mint Kayden. A fiú lelkének szörnyeivel szemben folytatott küzdelem közben a lány megerősödik, amolyan harcos amazonná válik, és ez a sokkal határozottabb személy innentől fogva új szemszögből látja a saját problémáit is, azok megoldásához is másképp áll hozzá. Tetszett Callie felelősségvállalása és áldozata, amely nem csak neki jelentett előrelépést, de Kayden számára is útjelző táblaként funkcionált, mutatta a gyógyulás felé vezető utat, amelyet az alap probléma nagysága miatt csak a hosszú és rögös jelzővel lehet illetni.
Nekem nagyon tetszett ez a regény, a történet az első oldalakon a hátára vett, a hullám pedig szépen végigfutott az egész szövegen - pont megfelelő magasságokba emelt és mélységekbe taszított le, pont a megfelelő reakciókat váltotta ki belőlem -, és csak a végén engedett el. Jól esett, nagyon jól esett olvasni és mivel a kapott élményt nem zavarták meg az eltúlzott reakciók, így - a döccenők ellenére is - élvezetes és gördülékeny volt a történet. A legfontosabb információt majdnem kihagytam: nincs függővég - ezzel a kötettel válik kerek egésszé Callie és Kayden históriája.
Nem mondom, hogy ez a sztori felveszi a versenyt a részletesen kidolgozott mágiarendszerekkel vagy a borzongató hatású, jól kidolgozott krimikkel, nem okoznak túl nagy meglepetést a történések, de még a végkifejlet sem, ugyanakkor - az eddigi olvasmányaim alapján - kategóriájában mindenképpen az egyik legjobban sikerült darabok között tartom számon. Ha tetszett az előző rész, akkor ezt a kötetet szinte kötelező elolvasni - szerintem kedvelni fogod.
Egy valami azonban tuti biztos: Jessica Sorensen azon írónők közé tartozik, akiknek olvasni fogom a műveit a továbbiakban is.
Posted in: 10 pontos,Jessica Sorensen,könyvértékelés,Könyvmolyképző,lelki sérült fiatalok,new adult,romantikus,Rubin pöttyös,Véletlen
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése