Scott Westerfeld: Góliát (Leviatán-sorozat 3.)

Ahogy az előző részről, a Behemótról készített bejegyzésben is kifejtettem, ezzel a kötettel is várólistát csökkentek, amellyel egyébként határozottan jól haladok ebben az évben, bár az is igaz, hogy igyekszem is vele.

Kicsit hányattatott lett a sorozat sorsa a végére, amely az első két kötetet megjelentető Ad Astra Kiadó átalakulása - és gyakorlatilag teljes stábváltása - miatt következett be. Gondolom nem egyedül voltam, aki azon izgult, hogy befejeződik-e ez a trilógia, amelynek a harmadik részét egyébként nagyon vártam. Legnagyobb örömömre és megkönnyebbülésemre a Ciceró Könyvstúdió úgy döntött, hogy átveszi a sorozatot és megjelenteti a befejezéshez szükséges harmadik részt. Innentől kezdve már csak azon ment az izgulás, hogy vajon miként is fog mutatni majd a trilógia a polcon, hiszen semmi sem kötelezte arra az új kiadót, hogy a korábbi formátumot alkalmazza. Szerencsére ezzel sem volt gond, a színvonal egy szemernyit sem csökkent: a kiadás kiemelkedően színvonalasra sikerült, a sorozat kötetei gyönyörűen mutatnak egymás mellett a polcon - egyedül a kiadó logójának különbözőségén látszik a kiadóváltás. Ha valakit tehát eddig ez tartott vissza a vásárlástól, akkor ez többé ne legyen indok, tegye nyugodtan a kosarába a köteteket - méltó díszei lesznek a könyvespolcnak és fantasztikus kalandokat tartalmaznak.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 588 oldal
Fordította: Kleinheincz Csilla
Borító ár: 3.990,- Ft
A mű eredeti címe: Goliath
Sorozat: Leviatán-trilógia
Előzmény:
1. Leviatán
2. Behemót
Kategória: alternatív történelem, fantasy, ifjúsági

Az Oszmán Birodalomban bekövetkezett események és előidézett változásokat követően hőseink újra a Leviatán fedélzetén tartózkodnak - ennek van, aki örül és van, aki nagyon nem. Sándor titkainak egy része többé már nem az, ezért a léghajó fedélzetén is másként bánnak vele és ennek ő nem igazán örül. A Leviatán kelet felé tart, amikor olyan utasítást kap, hogy tegyen kitérőt Szibéria felé és vegyen fel egy rakományt, illetve egy szokatlan utast, aki nem más, mint Nicola Tesla. A tudós fegyverei már eddig is lényeges szerepet játszottak a háborúban, de a férfi most azt állítja, hogy van egy olyan szerkezete, amely véget vethet a csatáknak, mielőtt az még a bolygó legtöbb országának összetűzéséhez vezetne.

Bár Sándor teljes mértékben megnyílt a barátjának hitt lány előtt, Deryn továbbra is őrzi a legnagyobb titkát, vagyis azt, hogy ő tulajdonképpen egy fiú ruhába öltözött lány. Nincs könnyű helyzetben, hiszen miközben kadétként igyekszik helyt állni a léghajón, az érzései is egyre nyilvánvalóbbak, és mivel Volger gróf már rájött a lánnyal kapcsolatos talányra, ezért meg is zsarolja őt.

Újabb színes egyéniségekkel és hihetetlen kalandokkal bővült a már eddig is nagyon élvezetes és alaposan kidolgozott történet. A Leviatán ugyan továbbszállt, maga mögött hagyta az Oszmán Birodalmat, de Szibéria kietlen és vad pusztasága is legalább ugyanennyi izgalmat kínál, különösen miután a hajó megkapja az orosz uralkodó üzenetét. Tesla kissé őrült személyisége garancia arra, hogy a léghajónak és utasainak útja garantáltan viszontagságokkal terhelt lesz.

A regény egyik csúcspontja, Deryn és Sándor kapcsolatának pedig fordulópontja az a jelenet, amikor Sándor rájön a lány titkára. Bár ha már ennél a résznél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy a titok leleplezésével egyidejű cselekmények - a léghajó kaliforniai, illetve mexikói kitérőjét és az egész filmes dolgot - mintha kissé fölöslegesnek tűntek volna a számomra. Határozottan úgy éreztem, hogy hosszú oldalakon olyanokat olvasok, aminek egyébként nem nagyon van jelentősége és sajnos később mindez igazolást is nyert. Értem én, hogy valamivel ki kellett tölteni az oldalakat, de sajnos a Behemót mozgalmas kötetéhez képest ez a változás, az események lassú vánszorgása túlzottan érezhető volt.

Darwinista és barkács uniformisok (A kép INNEN.)

A New York-i események egy része színtiszta politika, a másik fele pedig elképesztő mennyiségű akció - a magam módján mindkettőt élveztem, de azért az eseménydús, élményekkel teli fejezetek sokkal élvezetesebbek voltak, mint a spekulációval és egyezkedésekkel teli leírások.

Deryn és Sándor kapcsolata hullámvölgyekkel és hegyekkel terhelt, hiszen a Sándor által barátságnak hitt, de Deryn részéről gyengédebb érzésekkel is befolyásolt kapcsolatnak mindenképpen szüksége volt az átalakulásra és ez persze mindig problémával jár. Sándornak időre volt szüksége, hogy feldolgozza a lány vele szemben mutatott bizalmatlanságát, átértékelje az érzelmeit, a kettőjük egymáshoz való viszonyát. Na és persze ott van még az is, hogy ő egy barkács birodalom trónörököse, míg Deryn csak egy közrendű darwinista lány, ami szintén sok gondot okoz kettőjük között, illetve a jövőjükkel kapcsolatos döntéseik meghozatalának szempontjából. Mindez azonban az események között elrejtve, hihetetlenül finoman került tálalásra és annyira helyén volt minden, hogy teljesen természetesnek tetszett a bekövetkezett fordulat.

Továbbra is megemelem a kalapom a szerző előtt, mert hihetetlen az a világ, amit megteremtett és még mindig el tudta azt érni, hogy elvesztem az események hangulatában, illetve a részletekben, amelyek annyira színessé és élővé tették az átélt élményt. Mindezek ellenére is azt kell mondanom, hogy mintha kicsit kifulladt volna a sorozat a végére, még mindig nagyon jó, de már vannak benne fölösleges részek, amelyeket másként, sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani - kissé mesterségesen felduzzasztottnak tűntek egyes események, reakciók.

Együttélési békeszerződés, 1915. (A kép INNEN.)

Vitathatatlan, hogy a sorozat csúcspontja a 2. kötet, amely már csak azért is különlegessé teszi ezt a trilógiát, mert a középső részek általában csak töltelékként, időhúzásként szoktak szolgálni, de nem ebben az esetben. Sajnos ez a rész nem sikerült olyan tökéletesre, mint az előzménye, de attól még nagyon élveztem a kalandokat és igazán méltó befejezése a trilógiának, lezárása az alternatív történelmi időszak eseményeinek.

Továbbra is úgy gondolom, hogy ha a cél az olvasás élményébe még éppen csak belekóstoló csemete könyvszeretetének maradandóvá tétele, akkor ez a sorozat erre kiválóan alkalmas: színes, mozgalmas, részletes, olvasmányos és felejthetetlen. Azt már csak úgy mellékelten jegyzem meg, hogy nem csak az ifjúságnak, de szerintem mindenkinek maradandó élményt fog nyújtani ez a trilógia és a benne szereplő rengeteg kaland - én bizony így jártam.

Posted in: 9 pontos,Ciceró,Csökkentsd a várólistádat 2015,ifjúsági,könyvértékelés,Leviatán-sorozat,Scott Westerfeld