Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Tavaly év végén úgy határoztam, hogy én ezt a regényt mindenképpen olvasni akarom hamarosan, annak érdekében, hogy ezt semmi se akadályozza meg, feltettem a könyvet a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás polcára. Az sem volt mellékes, hogy érdekelt a regény alapján készített film is, de azt a tanácsot kaptam, hogy először mindenképpen a könyv kerüljön sorra.

Értékelés: 8/10
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 224 oldal
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címének angol megfelelője:
All You Need is Kill
Kiadói sorozat: GABO SFF
Műfaj: sci-fi

Nem olvasok túl sokat távol keleti szerzőktől, valahogy az általuk képviselt stílus és én nem igazán vagyunk kompatibilisek egymással. Persze kivételek mindig vannak és legnagyobb örömömre Szakurazaka Hirosi ebbe a kategóriába sorolható.

"Remegő kézzel, dermedt ujjal húzom meg az elsütőbillentyűt, és felhevült golyókkal szórom tele a környéket, hogy elzavarjam magam mellől a Halált."

A meghatározhatatlan időpontú jövőben játszódó történet alapja az, hogy egy távoli bolygón élő idegen faj terjeszkedésbe kezd, és a számára megfelelő élettér kialakításához, a terraformáláshoz előreküldi felkészítő csapatát, akik a helyi ökoszisztéma egyik fajával, egy békával egyesülve egy különleges lényt hoznak létre: "az emberiség gitaioknak nevezi őket". A lények által meghódított területen minden földi élet elpusztul, az idegenek visszaszorítása, de még megállítása is komoly kihívás az emberiség számára. A hatékonyság érdekében jön létre az Egyesült Antiinváziós Hadsereg, amely némi légi támogatás mellett alapvetően páncélos gyalogosokból áll. A Japán partjainál bevetésre kerülő egyik egység tagja a zöldfülű, éppen csak az alapkiképzésen átesett Kirija Keidzsi, aki rögtön az első bevetése alkalmával fűbe harap... majd meglepődve tapasztalja, hogy mégis életben van, és minden egyes halála után újra felébred a bevetés előtti nap reggelén, újraéli a közel másfél nap eseményeit.

"Kirija Keidzsi nem rendkívüli tehetség, hanem egy átlagember. Vannak dolgok, amikre képes, és vannak, amikre nem."

Alapvetően nem túl hosszú történetről beszélünk, de az események és a történet szempontjából ez nem jelent semmiféle hátrányt, mert ennél részletesebben kifejtve, jobban belemerülve a regény elveszítette volna az egyébként oly jellemző feszített tempójú történetvezetést. Véleményem szerint ez a terjedelem pont megfelelőnek tekinthető. Talán egyetlen dolog róható fel hiányosságként, ez pedig az idegen faj részletesebb bemutatása, amiről csak annyit tudtunk meg, amennyi az elpusztítása érdekében fontos - bár a történet szempontjából nincs is szükség egyéb információk birtoklására. 

"Ez a szemét világ fáradhatatlanul pörgette le előttem a szokásos bevetés előtti napot, mint egy színpadi előadáson, ahol tilos improvizálni."

Maguk az események elég behatároltak - mind helyszín, mind pedig az idő szempontjából -, de talán pont ez adja a mű különlegességét is. Biztosan mindenki elgondolkozott már el azon, hogyha visszaléphetne az időben és újraélhetne egyes napokat, akkor mi lenne az, amit másként reagálna le. Nos, Kirija Keidzsi számára megadódott ez a lehetőség, de mégsem irigyeltem a helyzetét - újra és újra átélni ugyanannak a csatának a borzalmát és a katonatársak, valamint a saját halálát, eléggé megterhelő lehet. Tiszteltem a főszereplőt azért, hogy megpróbált valami kiutat találni, ahogy azzal is kivívta az elismerésem, hogy ezt a törekvését a saját fejlődésében teljesítette ki.

"Reménytelen helyzetekben a lelkesedés növeléséhez nélkülözhetetlen a hőst játszó bohóc."

A nem túl terjedelmes kötet négy, jól elkülöníthető részre oszlik, amelyek közül három Kirija nézőpontját képviseli, egy - közbeékelődött - fejezet pedig Rita Vrataskié, a Harctéri Szuka néven elhíresült, többszörösen kitüntetett katonáé. Kettőjük sztorija már a kötet elején összekapcsolódik, de Rita története kerekebbé teszi az egészet, illetve valamivel nagyobb rálátást biztosít az idegen faj ellen folytatott háború egészére, azok állomásaira.

"A gitaiokkal folytatott háború pont olyan, mint játszani egy gyerekkel, aki addig nem hagyja abba, amíg nem nyer. A játszma már eleve eldőlt. Így csökkent lépésről lépésre az emberiség földterülete."

Határozottan tetszett az alapötlet és a kivitelezéssel sem volt semmi problémám. A sokadik ismétlést követően mindennél jobban kíváncsi lettem arra, hogy miként is fogja a szerző a majd kétszáz oldalon felvezetett problémát megoldani, hogyan fognak a szereplők kikerülni az időhurokból, amelyről addig olvashattam. Talán kicsit elnagyoltnak és gyorsnak tűnhetne a megoldás, de a regény terjedelméhez pontosan illik ez a frappáns és alapvetően csavarosnak, megdöbbentőnek is tekinthető befejezés - nekem kifejezetten tetszett.

Jellemző a történetre, hogy nem magyaráz túl dolgokat és nem misztifikál el eseményeket: egyszerűen kijelenti, hogy ez van, így történt, ezek a lehetőségek és rajtad múlik, hogy miként döntesz. Árnyaltabb, jobban kifejtett leírásokhoz vagyok hozzászokva, de talán az idegenként hatott volna ebben a regényben - bár némi hiányérzet azért maradt bennem.

Kellemes meglepetést okozott számomra a regény, amely ugyan nem túl összetett, de a végén mégis jó érzéssel zártam be. Alapvetően érdekes volt - főleg a napok újraélésének nagy része, a már megtörtént események megváltoztatására tett kísérletek, illetve az időhurok probléma megoldása. Még olyanoknak is nyugodt szívvel tudom ajánlani, akik egyébként nem sok sci-fit olvasnak, mert ebben a regényben alapból nem a technikai leírásokon van a lényeg, hanem az akción és az emberi reakciókon.

Részemről most már jöhet a regényből készült film, hamarosan sort is kerítek rá.

Posted in: 8 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2015,GABO Kiadó,GABO SFF,könyvértékelés,önálló kötet,sci-fi,Szakurazaka Hirosi