szombat, július 25, 2015
Shanara
Hosszan nézegettem az idei év könyvhét - akkor még várható - megjelenéseit, és bár már első ránézésre is éreztem a bizsergést, de a fülszöveg elolvasásával egyre inkább erősödött a vonzás, amit ezzel a regénnyel kapcsolatban éreztem - a könyvből készülő sorozat trailerének megtekintését követően pedig teljesen elvesztem. Ez volt az az állapot, amikor véglegesen úgy döntöttem, hogy ez a könyv nekem kell! Ezután következett a tervezés folyamata: mely kiadványok is jöjjenek majd velem haza a Vörösmarty térről, melyek lesznek azok, amelyek megérik a cipekedés energiaráfordítását - nem volt kétséges a számomra, hogy ennek a kötetnek bizony ott van a helye az azonnal beszerzendők listáján.
Mohóságomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egész napot kitöltő utazástól és nyüzsgéstől elcsigázott estén, amikor fáradtam beestem az ágyba, nem az éppen aktuálisan olvasott regényemet vettem elő, hanem ebbe a történetbe kukkantottam bele - és bizony benne is ragadtam. Érdeklődve olvastam a kissé zárkózott és magának való kamaszfiú problémáit, és az élettel, valamint a beilleszkedéssel vívott - szélmalom - harcának felvezetését.
Az elsők között voltam, akik a megjelenést követően olvasták a regényt, és bizony azóta rengeteg idő eltelt már - én pedig képtelen voltam szavakba foglalni a véleményemet, az érzéseimet. Ennek egy részről a regény által kiváltott ellentétes érzelmek, más részről a nem kis mértékű csalódottság az oka. Mindehhez még hozzá adódott az is, hogy a folyamatosan megjelenő értékeléseket olvasgatva úgy tűnt, hogy senki sem érezte azt a regénnyel kapcsolatban, amit én, hanem mindenki szuperlatívuszokban beszélt az átélt élményeiről - miközben az én lelkem kissé leforrázottnak tűnt.
Még véletlenül sem az volt az akadály, hogy nem mertem kifejteni a véleményem, hanem teljes mértékben elbizonytalanodtam, saját magamban kétkedtem: attól féltem, hogy valami fölött elsiklottam, valamit rosszul értelmeztem. De akárhány alkalommal vizsgáltam is meg az élményeimet mindig ugyanaz jött ki: ellentétes érzéseket keltett bennem a történet, de elvarázsolni csak részben tudott. Mindezzel együtt rájöttem arra is, hogy miért tartják megosztónak ezt a művet. Hogy nem értitek miről is hadoválok itt össze-vissza? Megpróbálom elmagyarázni.
Fantasztikusan jól indít a regény, rögtön erős hangulatot teremt, amely akkor is megragad, ha nem akarod - márpedig én akartam, hiszen ezért került a kezembe a könyv. Az alap probléma könnyedén átélhető, mert ismerős ahogy a gyerek és a felnőtt kor határán álló fiatal nem találja, ugyanakkor megszállottan keresi a helyét - eddig pipa. A szöveg igényesen megfogalmazott, a fordítás is hasonlóan színvonalas, a mondatok elringatnak, miközben érződik a mélyükben rejlő komor, helyenként keserűséggel telített hangulat - ez is pipa. Egyetlen negatívumként a leírások és a főszereplő által átélt agonizálások mennyiségét tudnám felhozni, amelynek mértéke természetesen fordított arányosságot mutat a párbeszédek előfordulási gyakoriságával.
Igazán kedveltem a regény elejét, mert rabul ejtett a Quentin szemszögéből elmesélt történet, ahogy végül is bekerült Varázskapu Egyetemen felvételit tevő tagok közé, ahogy átélte a különös feladatokat és próbákat, amelyeket egyszerre találtam lenyűgözőnek, fantáziadúsnak és érdekesnek - csillogó szemmel meséltem az olvasottakról mindenkinek, aki csak meghallgatott. Majd teltek az oldalak - a regényben pedig a hónapok, aztán az évek - és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy Quentin annyira boldog lenne azzal a helyzettel, amibe belekerült, pedig fantasztikus dolgokat élt állt - még akkor is, ha meg kellett küzdenie érte és ez bizony fájdalommal járt.
Ez a regény fantasy és mégsem az. Első olvasatra mindenképpen fantasy-nak tűnik, hiszen ott van mágia jelenléte, a varázslókat képző egyetem, és persze Fillory. Viszont mindezek ellenére is csak úgy éreztem, hogy ez csupán a háttér, mert az írónak szüksége volt valami olyan összetevőre, amely még jobban kiemeli Quentin egy tulajdonságát: azt, hogy hiába vágyik valamire, amikor eléri azt, akkor nem érzi a boldogságot, a megelégedést. Egy idő után már határozottan látszik, hogy itt nem a mágia, hanem az emberi lélek rejtelmei a fontosak - éppen ezért is nem kerül sor a varázslatok részletes leírására, azok alkalmazására, talán nem véletlenül ismerősek a háttér fantasy elemei. Sokkal több emberi probléma és lelki nyűglődés szerepel a történetben, mint amennyi tényleges hókuszpókusz, illetve ilyen módon vívott küzdelem - ez utóbbival mindössze csak egy fejezetben találkoztam össze. Szóval az a gond, hogy a legtöbb fantasy olvasónak ebben a történetben kevés az annyira várt elem, a fantasy zsánerét nem kedvelőknek pedig biztosan sok.
Valahogy pont így érzem ezt én magam is. Még annak ellenére is, hogy az én szememben ez a regény nem éppen a felnőtté válásról szól - biztos velem van a baj, mert én ezt a folyamatot teljesen másként éltem meg -, hanem egy felnőni képtelen és a kamaszkori problémáit végig dédelgető, a saját hibáiból nem vagy csak alig tanuló fiúról, akinek magába forduló viselkedése a regény elején még érdekes volt, a kötet közepén untam, majd egy idő után elkezdett idegesíteni.
Csak egy dologban voltam biztos: képtelen voltam azonosulni a karakterével és átérezni a problémái egy részét, mert én soha életemben nem voltam ennyire céltalan és ennyire depresszióra hajlamos - az ilyen emberek általában nem a szimpátia érzését szokták belőlem előhozni. Nem éreztem a fejlődést: Quentin ugyanannak a késztetésnek engedelmeskedve ami a normál életben sem hozott eredményt, éli tovább az életét és rombol maga körül. Öt évig tanulta - hatalmas erőfeszítésekkel - a mágiát, de nem éreztem azt, hogy ez valahol hasznosulna - kivéve, hogy alapfokú beavatkozások alkalmazásával létrehozott magának egy álca munkahelyet -, az élete ugyanolyan céltalan, mint volt.
Bár úgy tűnik, hogy nagyon nem tetszett a regény és sokkal több gondom van vele, mint amennyi nem, de azért nem tagadhatom, hogy nagyon is hatással volt rám az, amit olvastam, és a nagy része azért kedvemre való is volt. Jó néhány ötlete nyerte el a tetszésem: a felvételi teszt, a varázslás mesterségének elsajátítása, Dél-Varázskapu és az odajutás módja. Fantasztikusan erős gondolatok vannak a könyvben - rengeteg idézettel lettem gazdagabb.
Végig billegett a mérleg: hol a jobban, hol pedig a kevésbé tetszés felé fordult az a bizonyos mutató, amely a történettel kapcsolatos érzéseim és összbenyomásom volt hivatott valamilyen mérhető formában meghatározni. Talán ebből is levonható az a megállapítás, hogy hullámzónak éreztem a történetet - voltak részek, amelyeket halálosan untam és voltak fejezetek, amelyeket nagyon kedveltem. Ha sok mindennel kapcsolatban bizonytalan is voltam, abban hogy olvasás közben, illetve azt követően elég lehangolt állapotba kerültem, egy cseppnyi kétségem sem volt - talán nem éppen jókor talált meg engem ez a történet, talán az a gond, hogy fantasy-t én mindig kikapcsolódás és szórakozás céljából olvasok és ezért nem nyert meg magának a fantasy háttér előtt játszódó tömör és komor valóság. Mindettől függetlenül értem, hogy miért siker ez a történet és miért szeretik annyian - még akkor is, ha nekem annyira nem jött be.
Az író stílusa és elképzelései korántsem egyeznek meg az én elvárásaimmal, de ettől függetlenül mégis úgy érzem, hogy érdekel a folytatás, és kifejezetten kíváncsi vagyok arra, hogy mi az, amivel a szerző - a fülszövegben leírtak szerint - végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit - legalább megtudom, hogy ez az irányvonal nekem való-e vagy éppen az ellenkezője lesz az igaz.
 |
| Értékelés: 7/10 Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2015. Terjedelem: 441 oldal Borító ár: 3.780,- Ft A mű eredeti címe: The Magicians Fordította: Dr. Sámi László Sorozat: A varázslók Folytatás: 2.) The Magician Kings 3.) The Magician's Land Kategória: fantasy Kedvezményes vásárlás: www.agavekonyvek.hu E-könyvben is kapható: www.dibook.hu |
Az elsők között voltam, akik a megjelenést követően olvasták a regényt, és bizony azóta rengeteg idő eltelt már - én pedig képtelen voltam szavakba foglalni a véleményemet, az érzéseimet. Ennek egy részről a regény által kiváltott ellentétes érzelmek, más részről a nem kis mértékű csalódottság az oka. Mindehhez még hozzá adódott az is, hogy a folyamatosan megjelenő értékeléseket olvasgatva úgy tűnt, hogy senki sem érezte azt a regénnyel kapcsolatban, amit én, hanem mindenki szuperlatívuszokban beszélt az átélt élményeiről - miközben az én lelkem kissé leforrázottnak tűnt.
Még véletlenül sem az volt az akadály, hogy nem mertem kifejteni a véleményem, hanem teljes mértékben elbizonytalanodtam, saját magamban kétkedtem: attól féltem, hogy valami fölött elsiklottam, valamit rosszul értelmeztem. De akárhány alkalommal vizsgáltam is meg az élményeimet mindig ugyanaz jött ki: ellentétes érzéseket keltett bennem a történet, de elvarázsolni csak részben tudott. Mindezzel együtt rájöttem arra is, hogy miért tartják megosztónak ezt a művet. Hogy nem értitek miről is hadoválok itt össze-vissza? Megpróbálom elmagyarázni.
"Mindez csak megerősítette abban a hitében, hogy az igazi élete - az, amit valójában élnie kellene - elkeveredett a kozmikus bürokrácia valamiféle kapitális adminisztrációs baklövése folytán."
 |
| (A kép forrása: The Magicians trailer) |
"Haladjunk szép sorjában. Először is, a mágia valóságos, létező dolog. De erre már valószínűleg te magad is rájöttél."Fantasy olvasóként mindig örülök annak, ha egy új olvasmányomban régi kedvencek tűnnek fel, mert olyan mintha újra átélném azokat a történeteket is - márpedig határozottan úgy tűnik nekem, hogy Lev Grossman maga is nagy fantasy rajongó lehet, a szövegben található számtalan utalás mindenképpen ezt jelenti. Az, hogy Fillory nem más, mint a Narnia Krónikáinak egy alternatív, de olyan túl sok mindenben nem különböző változata, nem volt kérdéses a számomra. Nem maradhatott ki természetesen a Harry Potter sem, a regényekkel kapcsolatos részletek is gyakran feltűnnek a szövegben - továbbra sincs ez ellen semmi kifogásom.
"A varázslás tanulmányozása nem tudomány, nem művészet és nem is vallás. A varázslás mesterség."
 |
| (A kép forrása: The Magicians trailer) |
"... a tökéletesség hajszolása kényes és kimerítő dolog, mivel abban a pillanatban, hogy az ember kiszúrja akár a legapróbb hibát, rögtön oda az egész."A kezdeti varázs, illetve a történettel szembeni lelkesedésem olyan negyven százalék környékén kezdett megkopni, akkor fordult meg a fejemben először, hogy ez a történet nem az lesz, amire én számítottam, akkor éreztem első alkalommal, hogy az elvárásaim és a kapott élmény nem biztos, hogy össze fognak találkozni - vagy legalábbis nem lesz teljes az illeszkedés. Valószínűleg ott követtem el az első hibát, hogy többször is elolvastam a fülszöveget, aminek a tartalma végül véglegesen rögzült a fejemben - a jó memória lehet éppen hátrány is. Szóval vártam a beígért eseményt - Quentin és a barátai felfedeznek majd valami nagyot és lényegeset -, de az valahogy nem akart bekövetkezni, csalódásként könyveltem el, hogy minderre csak a kötet hatvan százalékánál került sor - a hatalmas dologról pedig kiderült, hogy alapvetően nem is olyan nagy durranás, illetve egyáltalán nem hatott rám meglepetésként és újdonságként.
"Tudom, hogy azt hiszed, ez az egész csupa küldetés meg sárkány, meg a gonoszok elleni harc lesz, mint Filloryban. Pontosan tudom, hogy ezt reméled. De nem így lesz. Te még nem látod."
 |
| (A kép forrása: The Magicians trailer) |
"Az a gond a felnőtté válással (...), hogy miután felnőttél, azok az emberek, akik még előtte állnak, többé már nem szórakoztatóak."
 |
| (A kép forrása: The Magicians trailer) |
Csak egy dologban voltam biztos: képtelen voltam azonosulni a karakterével és átérezni a problémái egy részét, mert én soha életemben nem voltam ennyire céltalan és ennyire depresszióra hajlamos - az ilyen emberek általában nem a szimpátia érzését szokták belőlem előhozni. Nem éreztem a fejlődést: Quentin ugyanannak a késztetésnek engedelmeskedve ami a normál életben sem hozott eredményt, éli tovább az életét és rombol maga körül. Öt évig tanulta - hatalmas erőfeszítésekkel - a mágiát, de nem éreztem azt, hogy ez valahol hasznosulna - kivéve, hogy alapfokú beavatkozások alkalmazásával létrehozott magának egy álca munkahelyet -, az élete ugyanolyan céltalan, mint volt.
Bár úgy tűnik, hogy nagyon nem tetszett a regény és sokkal több gondom van vele, mint amennyi nem, de azért nem tagadhatom, hogy nagyon is hatással volt rám az, amit olvastam, és a nagy része azért kedvemre való is volt. Jó néhány ötlete nyerte el a tetszésem: a felvételi teszt, a varázslás mesterségének elsajátítása, Dél-Varázskapu és az odajutás módja. Fantasztikusan erős gondolatok vannak a könyvben - rengeteg idézettel lettem gazdagabb.
"Idekint, a nagyvilágban a nyers, módosítatlan fizika uralkodott, és járványszerűen terjedt a világiasság. Olyan volt, akár egy korallzátony, amelyből kilúgozták az eleven és életadó jelentést, és nem maradt utána egyéb, csak egy üres, színes váz, egy halott kődarab. Egy varázsló szemével nézve Manhattan úgy festett, akár egy sivatag."
 |
| 2016-ban érkezik a regényből készült sorozat a SyFy csatorna műsorán. (A kép forrása: The Magicians trailer) |
Az író stílusa és elképzelései korántsem egyeznek meg az én elvárásaimmal, de ettől függetlenül mégis úgy érzem, hogy érdekel a folytatás, és kifejezetten kíváncsi vagyok arra, hogy mi az, amivel a szerző - a fülszövegben leírtak szerint - végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit - legalább megtudom, hogy ez az irányvonal nekem való-e vagy éppen az ellenkezője lesz az igaz.
Posted in: 7 pontos,A varázslók,Agave Könyvek,fantasy,könyvértékelés,Lev Grossman
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése