Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. szeptember 20., vasárnap

Rebecca Donovan: Csak lélegezz! trilógia

Nem szokásom olyan tenni, amit most teszek, de még az így befektetett energia is sokkal több, mint amit ez a sorozat egészében megérdemel, ezért igyekszem egyben letudni. Már csak azért is, mert valahogy ki kell magamból adnom az érzéseimet és ugye erre nekem a legjobb megoldás a blogfelület - a visszajelzések szerint Ti pedig szeretitek, ha ezt teszem. Szóval, akkor hajrá!

Kicsit soknak érzem mostanában a viszontagságos múlttal, problémás szülőkkel és emiatt sérült lélekkel, viselkedési problémákkal rendelkező fiatalokról szóló regényeket - sosem gondoltam volna, hogy egyszer még visszasírom a vámpíros könyvek tündöklését -, de időnként azért jól esik egy-egy ilyen történetet tartalmazó kötetet is a kezembe venni. Nézzük csak, hogy tényleg minden esetben annyira jó érzés-e, ha ezt teszem... Bevallom, hogy nem csak a főszereplő, de időnként magam is kapkodtam a levegőt rendesen - bár az is igaz, hogy az okok nem mindig voltak azonosak.

Értékelés: 6/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 494 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Reason the Breathe
Fordította: Sóvágó Katalin
Amikor a trilógia első részét, az Elakadó lélegzetet olvastam, még éppen a dömping elején voltunk, és nem utolsó sorban, lelkesen ajánlották számomra a megismerését. 
Megvettem a könyvet, idővel bele is kezdtem és nagyon gyorsan el is olvastam - mégsem voltam maradéktalanul elégedett.

Miről is szól ez a rész? Emma Thomas Weslynben lakik, a nagybátyja családjánál, akik azóta gondoskodnak róla, mióta az apja halálát követően az anyja lepakolta őt a legközelebbi rokonok ajtaja elé. A helyzet azonban korántsem boldog és rózsás: Carol, Emma nagynénje a saját gyerekeivel végtelenül kedves, de a fogadott lányt utálja és mindent megtesz annak érdekében, hogy megkeserítse az életét - a tettlegességtől sem riad vissza. Emma retteg, de csak tűr és nem szól senkinek - az ok: nem szeretné elvenni még gyerekkorban járó unokatestvéreitől a szüleit.

A regény komoly témát mutat be: a családon belüli erőszakot. Az ilyen történésekkel szemben mindenki más reakciót ad: van, aki lázad, és van, aki tűr - Emma ez utóbbi kategóriába tartozik. A lány megpróbál túlélni, kibírni a nagykorúságáig hátralévő időt - ami már csak egy év. Emma meghúzza magát, soha nem megy sehová, számára az iskolai kötelezettségei a legfontosabbak, mert ezek jelentik számára a menekülési útvonalat és a jövőhöz vezető ösvényt - azonban közbeszól a kamaszkor egyik jellemző érzelme a szerelem. Amikor Evan felbukkan, Emma élete némiképp felborul: egyre több időt tölt együtt a fiúval, ami természetesen Carol-nak is feltűnik, az indulatok elszabadulnak és az erőszak is egyre gyakrabbá válik.

A történet lélektanilag nagyon erős, képes beszippantani, könnyű átérezni Emma helyzetét, és azért drukkolni, hogy a lány végre megtalálja a megoldást a problémájára. A szerző sajnos előszeretettel kínozza az olvasóit és olyan befejezést kreál, ami egyszerre pezseg az eseményektől és a feszültségtől, valamint ezek mellett iszonyatos függővéget produkál. Alapvetően tetszett, amit olvastam, de...

Bőven akad hibája a regénynek, amelyek ha egyenként nem is, de összeadódva már érdemben csökkentik a történet élvezhetőségét. A könyv eleje megdöbbentő, majd abba a hibába esik a szerző, hogy kezdi túlmagyarázni a dolgokat: túl sok buli, túl sok ide megyek és oda megyek, túl sok ruhapróba, túl sok hezitálás, túl sok titkolózás, túl sok nyavalygás és indokolatlan hiszti, valamint mindezek következményeként rétestésztaként nyúló események, megdöbbentő, ugyanakkor némi határozottsággal könnyen elkerülhető következmények. A szereplők közül Emmát idegesítőnek, Evant pedig annyira könnyűnek, semmilyennek, sablonos szépfiúnak éreztem, de nem dobbant meg tőle a szívem.

A befejezés megdöbbentett. Úgy éreztem ez a történet kerek, itt kellene, hogy véget érjen. Jó volt ez, de túl hosszú, olyan kétszáz oldal mínusszal még jobb lett volna - akár az igazán fantasztikus és igazán emlékezetes kategóriát is sikerülhetett volna elérnie. Így, ebben a formában viszont számomra nem volt az igazi. A pozitívumokat és a negatívumokat is figyelembe véve a végső értékelés: kicsit jobb, mint a közepes, de nem sokkal.

Értékelés: 2/10
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 522 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Barely Breathing
Fordította: Bozai Ágota
Halogattam a folytatás, a Visszafojtott lélegzet olvasását, nagyon sokáig halogattam - talán azért, mert nem éreztem az igényt arra, hogy ez a történet tovább tekeredjen. Most, hogy a végére értem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy jobb lett volna, ha a szerző is hozzám hasonlóan gondolkodik. Igazából ennek a történetnek egyetlen hatalmas előnye van: biztosan jó pár hónapra fedezte Ms. Donovan rezsiköltségét és biztosította a megélhetését. De ezen kívül nem sok pozitív élményt tudok megemlíteni az olvasottakkal kapcsolatban.

Ez az idézet pedig hűen jellemzi a regényt és Emma gondolkodását:
"Behunyom a szememet az igazság előtt. Nem vagyok hajlandó meglátni, mi történik; meg vagyok győződve arról, hogy kezelni tudom a helyzetet... azt hiszem, hogy elég erős vagyok és felismerem... pedig nem."
Miről is szól ez a rész? Hat hónap telt el az előző kötet befejező eseményei óta, Emma a barátnője, Sara gyámsága alatt éli mindennapjait és regenerálódik. Egy ideig. Úgy néz ki, hogy a béke és a nyugalom nem neki való - biztosan idegenkedik tőle -, mert mindenképpen menni akar: felveti, hogy az anyjához költözne, az előzetes egyeztetéseket követően pedig meg is teszi azt. A múlt lenyomata azonban sokkal erőteljesebb, mint az elsőre látszott, és Emmának újra embert próbáló nehézségekkel kell megküzdenie.

Hmm...hmm... Mondanám, hogy lélegzet visszafojtva olvastam ezt a részt, de akkor bizony valótlant állítanék. Sok mindent nem értettem. Sorolom is őket.
- Emma, aki annyi mindent elszenvedett, mint amiről az előző regényben olvashattam, miért nem élvezi a biztonságot és a nyugalmat, ami most megadatott neki?
- Miért nem kötelezték pszichológiai kezelésre az átélt traumát követően? Biztos vagyok benne, hogy jót tett volna neki.
- Nem emlékeztem kristálytisztán, hogy miért is került Emma a nagybácsi házába megtűrt személyként, de aztán a szerző felidézi az eseményeket. Ezek után még kevésbé értem, hogy miért is akar Emma újra összeköltözni ezzel a nővel? Főleg, hogy az addig egyszer sem érdeklődött utána.

Miután felvázolásra kerültek az alapok - és közben csak értetlenül csóváltam a fejemet -, már nem vártam túl sokat a regény további részétől. Bár attól még idegesített az, amit olvastam: Emma titkolózása, a hallgatása, a hiszékenysége, szinte az összes döntése. Röviden és tömören? Nem egyszer éreztem úgy, hogy Emma megérdemli azt, ami történik vele.

Ha mindezek mellett a szerzőnek sikerült volna kedvelhető mellékszereplőket létrehozni, akkor sokkal több mindent megbocsátottam volna, de sajnos erre nem kerülhetett sor. Evan továbbra is olyan semmilyen: szürke egérke, aki sokkal több mindent tehetne a barátnőjéért, de mégsem foglalkozik igazán vele - helyette inkább a haverokkal utazgat, aztán meg megsértődik, ha a csaja mással osztja meg a félelmeit. Persze Emma attól még nem lesz számomra jobban kedvelhető személyiség, hogy minden problémájával Jonathan-hoz fordul - természetesen Evan háta mögött, titkolózva és csak zűrt kavarva. Apropó, Jonathan... Ő az a mellékszereplő, akibe legalább szorult valamennyi élet és kicsit feldobta a regény színvonalát - de csak egy egészen csekély mértékben. 

Hosszadalmas, semmire nem való és sehová nem vezető szenvedés, felesleges titkolózások, érthetetlen döntéseket hozó és indokolatlanul viselkedő szereplők, valamint egy olyan befejezés, amelyet elolvasva csak a fejemet fogtam és folyamatosan egy kérdés kavargott a fejemben: ez most miért kellett? Számomra érthetetlen. A feszültség növelést még megértem, de azt nem, hogy miért volt szükség ennek a történetnek az elmeséléséhez félezer oldalra, amikor elég lett volna a fele - vagy még jobb lett volna, ha a szerző le sem ül a gép elé.

Értékelés: nem olvastam
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 480 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Out of Breath
Fordította: Bozai Ágota
Hogy ezek után érdekel-e a harmadik, egyben befejező rész? Őszintén bevallom, hogy nem igazán. Hiába ígéri a cím, hogy ez immár a Boldogító lélegzet kategória, az előzmények ismeretében én ezt nem hiszem el: Emmát ismerve ismét csak problémákra és hosszan bemutatásra kerülő szenvedésre számítok, hiszen ez a regény is közel ötszáz oldal és ki kell tölteni valamivel. Áh, öreg vagyok én már ehhez...

Nem szokásom olyan történetről írni, amelyet nem olvastam el, ezért most sem így fogok eljárni. De annyit azért megtettem, hogy utánanéztem a történettel kapcsolatos véleményeknek - főleg azokat az értékeléseket vettem elő, amelyek szerzői az első és a második részről hozzám hasonlóan vélekedtek. Ezen ismeretek birtokában azt a megállapítást teszem, hogy az elhatározásom - miszerint a befejező kötet megismerésére nincs szükségem - megerősítést nyert. Emma Thomas további, leginkább maga által generált szenvedései  - és az én szenvedéseim növelései, az idegeim tépései helyett - inkább olvasok valamit, ami sokkal inkább a kedvemre való.

Az előzmények ismeretében most már kijelenthetem, hogy egy újabb szerző került fel azon - egyre hosszabb és mostanában vészes gyorsasággal gyarapodó - listámra, akiktől a továbbiakban nem kívánok semmit sem elolvasni, mert az írásuk által nyújtott élmény egy életre elegendőnek bizonyult a számomra.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons