J. L. Armentrout: Ellenállás (Luxen 5.)

Egy külföldön, illetve kis hazánkban is népszerű sorozat érkezett el a befejezéséhez. Mit is lehet még ilyenkor mondani, illetve írni, amivel meg lehet hozni a kedvet az arrogáns luxen pasi és a visszahúzódó könyvesbloggerből vadóc hibriddé változott lány kalandjainak megismeréséhez? Szerintem elég keveset, hiszen aki eddig nyomon követte a sorozat részeit, végigizgulta vagy bosszankodta az eseményeket, nagy valószínűséggel már nem fog visszafordulni, nem fogja magukra hagyni a hőseinket – főleg nem a legnagyobb kalamajka közepén.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 382 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Borító ár: 2.999,- Ft /3.999 ,- Ft
A mű eredeti címe: Origin
Sorozat: Luxen
Előzmény:
0,5.) Shadows
   1.) Obszidián
   2.) Ónix
   3.) Opál
   4.) Origin
Kiegészítő kötet: Obsession
Műfaj: YA fantasy

Mert hol is tartunk jelenleg? Daemon és Kat ismét külön utakon járnak, ezúttal azonban a Földre nagy tömegben érkezett idegen luxenek a hibásak, akik akaratuk és irányításuk alá vonták asszimilálódott fajtársaikat, köztük a három Black testvért is – ezzel pedig valóra vált Katy legnagyobb félelme, illetve a Daedalus egyik sokat emlegetett jóslata. A kívülállók az egész világon szörnyű pusztítást végeztek, de a képernyőn keresztül követni az eseményeket teljesen más, mint testközelből látni a tetteiket és átélni azok következményeit. Katy pedig közvetlen közelről is megtapasztalja, hogy mire is képesek a frissen érkezettek, akik képességeiket és hozzáállásukat tekintve egy kicsit sem hasonlítanak fajuk korábban megismert egyedeihez: ezek a lények kegyetlenek, inváziójuk első lépéseként alakot öltenek és kiveszik az irányítást az emberek kezéből.

A negyedik kötet, az Origin eseményeit követően egy pörgős és cselekményes befejezésre számítottam, amelyet többé-kevésbé meg is kaptam. A kötet elejének cselekménye kifejezetten érdekesen indult, majd a kezdeti sötétség részben feloszlott, végül pedig minden véres jelenet ellenére sem sikerült olyan durvára ez a rész, mint amilyennek indult. Helyette egy mozgalmas, de még elviselhető fájdalommal és veszteséggel járó történetet olvashattam, amelynek borítékolható volt a kimenete – a közbenső küzdelmek és az átélt katasztrófák ellenére is. Remek volt ez így is, ugyanakkor lehetett volna sokkal jobb – sötétebb és kegyetlenebb –, de mégsem lett. Így viszont a záró kötet alkalmazkodott a sorozat többi részének arculatához, emiatt a stílust tekintve pedig sokkal nagyobb az összhang az egyes részek között.

Mivel továbbra is Kat és Daemon szemén keresztül követjük az eseményeket – legnagyobb örömömre váltott szemszögben –, ezért az események sűrűjéből, a legvéresebb csatákból kimaradtam, de azért így is kaptam leírást a következményekről, amelyek alapján megítélhettem, hogy mennyire volt kemény és kegyetlen az invázió. Onnantól kezdve, hogy a főszereplőink ismét egymás közelébe kerültek – és erre nem kell túlzottan sokat várni – újra felizzottak az érzelmek, Kat és Daemon közös jelenetei pedig meghatározóvá váltak.

Ha ez a kötet nem is lett végül olyan sötét, mint az előző rész, de még így is bőven akad benne ármány és érzelem, valamint kárpótlásként sokkal mozgalmasabb lett a cselekménye, az akciójelenetek leírása pedig kifejezetten látványosra sikerült. Amíg a kegyetlenséget a luxenekkel párosíthattam össze, addig a mozgalmasságot és a poénokat minden esetben az arumok szolgáltatták – na, meg persze Daemon, aki ismét odatette magát, jó néhányszor szórakozhattam imádnivaló megnyilvánulásain és beszólásain.

Az idegen luxenek felbukkanásával kifejezetten fontossá vált az arumok jelenléte és szerepe, a másik faj részletesebb bemutatása pedig újabb érdekes réteget jelentett a regény eseményeinek alakulásában. Úgy gondolom, hogy ez a rész méltó befejezése a sokak által kedvelt sorozatnak, Jennifer L. Armentrout pedig le is zár minden szálat, választ ad minden fontosabb kérdésre – a legérdekesebb szereplők jövője sem marad homályban. Hiába azonban az akciók és a mindenre kiterjedő lezárás, továbbra is az a véleményem, hogy a megpróbáltatások és a komorsága miatt az Origin a sorozat legjobbja. Közvetlenül utána nálam rögtön az első kötet, az Obszidián következik, amelynek szócsatái felejthetetlennek, illetve továbbra is utánozhatatlannak bizonyultak – a sorozat viszont mindenképpen így, az Ellenállással vált teljessé.

Az olvasottak miatt csak még jobban érdekel Serena és Hunter, az ember lány és az arum harcos kettőse, vagyis az Obsession című kiegészítő kötet, amelynek magyar nyelvű megjelenésére a kiadó előzetes ígérete alapján mindenképpen számíthatunk.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Posted in: 7 pontos,ekultura.hu,J. L. Armentrout,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Luxen,recenzió 2015,Vörös pöttyös