Katherine Addison: A koboldcsászár

A Koboldcsászár azon könyvek egyike, amelyet már megjelenésének első beharangozása óta figyelemmel kísértem, vagyis közel egy évet vártam arra, hogy a kezembe vehessem. Mindenki, szinte kivétel nélkül mindenki szuperlatívuszokban beszélt erről a regényről, bár az is ott szerepelt az értékelésekben, hogy jelen esetben nem a cselekmény a meghatározó, a történet különlegességét a főszereplő személyisége adja. Ráadásként pedig a magyar fordítása is hangulatos.

Értékelés: 7/10
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadói sorozat: GABO SFF
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 444 oldal
Eredeti cím: The Goblin Emperor
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Borító ár: 3.490,- Ft
Műfaj: fantasy, fejlődésregény

A regény főhőse Maia, a császár negyedik fia, aki félig tünde, félig pedig kobold. A két faj jellegzetes jegyei keverednek a megjelenésében: magasságát, testalkatát és a fülét tekintve inkább tünde, a bőrszínét tekintve viszont kobold. Szülését követően a császár vidéki kastélyába küldte a feleségét a gyermekével együtt, Maia tehát a császári udvartól, annak minden intrikájától távol nőtt fel, semmi ismeretet nem szerzett annak működéséről. Nyolc évesen elveszítette az anyját, onnantól gyámság alatt, szeretet nélkül töltötte éveit. Egy éjszaka futár érkezik a császári udvarból: az uralkodó és mindhárom fia léghajó balesetben életét vesztette, az uralkodás joga pedig születése jogán Maia személyére szállt. A félvér fiú felkerekedik, elfoglalja helyét az ország élén és megpróbálkozik annak a birodalomnak az irányításával, amely eddig tudomást sem vett a létezéséről.

A regény Maia trónra kerülését, illetve uralkodásának kezdetét, annak néhány hónapját - az első tétova lépéstől az első nagyobb véghez vitt tettéig terjedő időszakot - mutatja be. A történet cselekménye tényleg csak arra korlátozódik, hogy Maia az udvarba kerül, lassan meg-, illetve kiismeri az embereket, az udvar és az irányítás működésének gépezetét, megérti döntéseinek következményét és elfogadja az ezzel járó felelősséget. Ami a legfontosabb: személyisége folyamatosan változik és alkalmazkodik az újonnan felmerült körülményekhez, mégis mindig önmaga marad. Ez az utóbbi, a más viselkedés, a máshogyan gondolkodás az, ami személyiségének fő vonzerejét jelenti és amivel képes meglepni mindenkit a környezetében. Egy igazi fejlődésregény, amelyet jelen esetben fantasy környezetbe helyezett a szerzője. 

Folyamatosan emlegetem az udvar és a a birodalom kifejezéseket, de ezen kívül túl sok szót még nem pazaroltam a háttér bemutatására. Talán azért mert sokkal többet nem is nagyon tudok mondani róla. Fantasy világban játszódik a történet, amiről annyit tudtam meg, hogy tündék és koboldok uralják a területeit, harcolnak egymással, időnként pedig diplomáciai kapcsolatba lépnek, házasságokat is kötnek. Egy ilyen diplomáciai érdekeket szolgáló házasságból született Maia is, a negyedik császárnő egyetlen gyermekeként.

A történet a szereplő helyzetmegoldó képességére, az uralkodás nehézségeire, illetve annak folyamatára és az udvar intrikáinak kezelésére fókuszál. A szerző nagyon olvasmányosan ír - minden egyéb tényező ellenére is ezt éreztem, de erről majd a későbbiekben - és annak ellenére, hogy az ifjú uralkodó szinte minden ébren töltött perce megjelenik a lapokon és ennek egyenes következménye a lassú cselekmény, nem mondanám unalmasnak a történetet. A regény hangulata könnyedén megérinti az olvasó lelkét, Maia képes meghódítani bárki szívét és onnantól kezdve már minden érdekes lehet, ami vele történik - főleg az, ahogy eltérő viselkedésével megdöbbent mindenkit maga körül, ahogy lassanként kivívja a tisztelet maga iránt.

És mindezek ellenére sem tudok szuperlatívuszokban beszélni erről a regényről, mert bizony megszenvedtem az olvasásával. Azt még megértem, hogy fantasy környezetbe kellett helyezni a regényt, de indokolatlannak érzem, hogy azt, ahogy ezt a hatást elérte a szerző. Nem a világ felépítése és bemutatása adja meg ugyanis a környezet fantasztikus alapját, hanem az, hogy tudjuk tündék és koboldok szerepelnek a történetben, a léghajók lévén pedig kap némi steampunk árnyalatot a háttér, illetve iszonyú bonyolult nevektől és kifejezésektől hemzseg az egész történet.

Zavaró, nagyon zavaró volt számomra az, hogy minden helység és helyiség, minden személy és pozíció - márpedig a császári udvarban bőven akad ezekből - megnevezését kiolvashatatlan, kimondhatatlan és megjegyezhetetlen szavakkal helyettesítette a szerző. Ugyanilyen nehezen rázódtam bele a megszólítások bonyolult rendszerébe is. Mindegy, hogy hányszor került a szemem elé az adott kifejezés, egyszerűen nem bírtam megjegyezni a hangalakját és hozzákapcsolni a jelentését, ennek eredményekét viszont nem tudtam, hogy hol járunk, ki szólt vagy tett valamit, kevertem a helyszíneket, a személyeket és a cselekményeket. Pedig általában nem szokott hasonló problémám lenni, de most minden egyes alkalommal kizökkentett az olvasás ritmusából a tünde nyelv ilyen mértékű - és szerintem indokolatlan - használata. A történet enélkül is csodálatos lehetett volna, így viszont megszenvedtem az olvasásával és ez meghatározta a végső élményt is.

Nem is olyan régen valaki azt fejtegette, hogy egy regény akkor SF vagy F - vagyis sci-fi, illetve fantasy -, ha az eseményekhez, a cselekményhez szükséges a fantasztikus környezet, mert enélkül az egész nem működőképes - vagyis ha kihúzzuk a történet lába alól a talajt - elvesszük a hátteret -, akkor összeomlik az egész. Most visszájára fordítom ezt a megállapítást és levonom azt a következtetést, hogy szerintem ez a történet nem is annyira fantasy, mert ha a fantasy környezetet kicserélnénk a normál emberi világra, akkor is működne annak minden mozzanata. Szóval maradjuk annyiban, hogy ez egy fantasy környezetbe helyezett fejlődésregény.

Pedig az említettek mellett sok minden másról is szól még a történet, amelyek egyenként is komoly témának tekinthetők: rasszizmus, a nők helyzetének megítélése és hasonló nyalánkságok. Ezekről nyíltan, de mégis nagyon finoman értekezik a szerző, irányítja az olvasó gondolatait és alakítja a véleményét, hatással van a szimpátiájára, a hangulatára.

Sajnos minden pozitívuma ellenére sem lettem a regény rajongója és ez nem a történet cselekményének - akarom mondani cselekménytelenségének -, illetve lassúságának tudható be, hanem a kivitelezésnek, a fantasy környezet ilyen mértékű erőltetésének. Nem bántam meg, hogy elolvastam, ugyanakkor az sem valószínű, hogy még egyszer nekiugrok majd a szövegnek. Ez utóbbit pedig rajtam kívül senki sem sajnálja jobban, mert nagyon akartam szeretni ezt a regényt.

Posted in: 7 pontos,fantasy,GABO Kiadó,GABO SFF,Katherine Addison,könyvértékelés