Várólista - 2017. március

Megérkezett a tavasz, ébredezik a természet - és a kiadók is. Bár ez még nem az igazi, mert a nagy durranásokat mindenki az áprilisi könyvünnepre, a Nemzetközi Könyvfesztiválra tartogatja. Persze így is elég bőséges a kínálat és mindenki kedvére válogathat a neki tetsző kiadványok közül. Ezt tettem én magam is. Ha már tavasz, akkor kezdjük a romantikus érzelmeket középpontba helyező kötetekkel, amelyek között szintén sokféle akad. Igyekeztem nem a legrózsaszínesebb, leginkább cukormázas regényeket kiválasztani, hanem azokat, amelyek izgalmat és talán még újdonságot is jelenthetnek - már csak azért is, mert ezeket sokkal jobban kedvelem. Brittainy...

Folytatás »

J. Goldenlane: Holdnak árnyéka (Napnak fénye ciklus 2.)

Volt egyszer, nem is olyan rég, hogy végre rászántam magam a közel egy éve a polcomon heverő Napnak fénye című regény elolvasására, amely aztán azzal a kellemes meglepetéssel szolgált, hogy a cselekménye és a humora is magával ragadott. Mintha kifejezetten nekem írták volna. Nyúltam volna a következő kötet után - amely ugyanúgy a polcomon várakozott -, de inkább visszafogtam magam, mert a folytatás beszerzése még váratott magára, így inkább igyekeztem beosztással élni. Mindez persze csak addig tartott, amíg a Csillagok szikrái vaskos köteteit ki nem szállította a futár.  Értékelés: 10/10 Kiadó: Delta Vision Kiadás éve: 2015. Terjedelem:...

Folytatás »

Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Ha van valaki, aki kedveli - sőt inkább imádja - Dennis Lehane regényeit, akkor az bizony én vagyok. Nem is volt kérdés, hogy a több évnyi kihagyást követően megjelenő legújabb kötetre azonnal le kellett adni az előrendelést, amint erre csak lehetőség adódott és az olvasás sem váratott sokat magára a kézhez vételt követően. Bár tény, hogy a korszak és a téma nem a kedvencem, de Lehane korábbi regényeinek témája sem éppen a zsánerem, a szerzőnek mégis sikerült maradéktalanul elvarázsolnia. Szóval minden fenntartásom és előzetes félelmem ellenére is ment az előrendelés és végtelenül hosszúnak tűnt a várakozás a megjelenésig és a csomag átvételéig. Értékelés:...

Folytatás »

J. A. Redmerski: Megölni Sarait (Gyilkosok társaságában 1.)

Ha valaki olvasta a szerző magyarul megjelent regényeit, akkor már az első oldalakon rá fog ismerni a stílusára: különleges hangulatot teremtő képességére, lassúnak tűnő, de mégis élvezetes, a figyelmet végig lekötő elbeszélésére. Ha nem tudtam volna, hogy J. A. Redmerski írta ezt a könyvet, akkor is ő lett volna az első tippem, akit megneveztem volna. Ezzel azonban minden hasonlóságot felsoroltam, mert ez a regény nem A soha határa és nem is annak folytatása, hanem valami egészen más. Már a fülszöveg is azt sugallja, hogy ez a kötet sötétebb és kegyetlenebb, mint a már megismert írások, azonban meglengeti némi romantikus hangulat lehetőségét...

Folytatás »

Jack Campbell: Rendíthetetlen (Az elveszett flotta 1.)

Mindig is kedveltem a sci-fit, mert érdekeltek a jövő technikai megoldásai, illetve az, amelyekről a mai ember úgy gondolja, hogy azok lehetnek majd. Mindenképpen érdekes, hogy egyáltalán mit is kezd magával az emberiség a jövőben - ha máshogy nem, akkor elképzelés szintjén. De ennek ellenére is kevés sci-fi írást olvastam, mert nem egyszer kevésnek bizonyult a türelmem, valamint - szégyen vagy nem szégyen - a felfogó képességem a bonyolult technikai, összetettebb kvantumfizikai és űrkutatáshoz kapcsolódó leírásokhoz. Persze miután egy-két ilyen magasröptű műbe beletört a bicskám, óvatosabban nyúltam a kategória többi kötete után és inkább fantasy...

Folytatás »

Gail Carriger: Heartless - Szívtelen (Napernyő protektorátus 4.)

Gail Carriger stílusa és karakterei továbbra is egyediek és utánozhatatlanok, ez tény. Ahogy az is, hogy minden egyes alkalommal könnyed olvasmányként veszem kezembe a sorozat újabb, még olvasásra váró kötetét, aztán persze eszembe jut, hogy ez nem pont az a limonádé, aminek elsőre kinéz. Az eseményeket nézve tényleg szórakoztató történetnek tekinthető, de nyelvezet szempontjából már korántsem tűnik annak: a Viktoriánus-kor nyakatekert, udvariaskodási formákkal teletűzdelt mondatai nem éppen könnyedén olvashatóak. Bárhogyan is legyen, értékelni kell Carriger stílusát, mert a regényei nyelvezete korhű, az alapötlet egyszerűen fantasztikus, a...

Folytatás »

Várólista - 2017. február

Kicsit - vagy inkább nagyon - izgulok a magyar könyvkiadás és a kiadók helyzete miatt, mert a mostanában felbukkant és főcímet is maguknak követelő hírek nem túl biztatóak. Ugye mindenki tudja, hogy mire gondolok? Igen, az Alexandra birodalom körülötti cirkuszra és mindarra, amit ez eredményezett eddig és amilyen károkat okozhat még a továbbiakban. Az év eleji terveket még nem befolyásolták a most zajló események, a februári megjelenésekre nem lehet panasz. Ugyanakkor az már látszik, hogy a későbbi tervekre, megjelenésekre biztosan kihatással lesz az, ami most még bizonytalanságban tart mindenkit. De az még a jövő, most nézzük inkább azt, hogy...

Folytatás »