Chevy Stevens: Nincs menekvés

Miután elteltem a sience fiction és a fantasy regényekkel, valamint feltöltöttem magam romantikus érzelmekkel - az ennek eléréséhez szükséges nyűglődéssel -, úgy gondoltam, hogy szükségem van egy kis borzongásra. Többek között ezért is esett a választásom erre a regényre, no meg azért, mert elég nehéz időszakban olvastam, amikor kellett valami, ami felráz és tovább tart ébren, mint öt-tíz oldal elolvasásának időtartama. Ha valami kellően brutális, akkor az könnyebben képes ezt a célt elérni, mint bármi más. Ez a regény a fülszövege alapján elég kegyetlennek tűnt ahhoz, hogy teljesítse az elvárásokat.

Értékelés: 7 pont a 10-ből
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 358 oldal
Fordította: Bakonyi Berta
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: Still Missing
Kategória: thriller, krimi

Annie egy fiatal és vidám nő, aki ingatlanügynökként próbál helytállni. Az egyik nyílt napon, éppen a nap végén betoppan hozzá egy barátságos mosolyú és megnyerő külsejű vevő, aki kiemelt érdeklődést mutat a ház iránt. Annie körbevezeti a potenciális vevőt, aki nem sokkal később betuszkolja az elkábított nőt a furgon rakterébe. Annie egy kunyhóban ébred fel, ahonnan nem talál kiutat. A fogvatartója fura figura: megmondja a nőnek, hogy mit, hogyan és mikor csináljon, szigorú szabályok szerint irányítva és fokozatosan megtörve ezzel a túszát. Bántalmazza, megerőszakolja és teherbe ejti a nőt - fő célja az, hogy a világtól elvonultan élve, minden - káros - társadalmi hatástól távol és elzárva neveljék fel a közös gyerekeiket. Annie egyre inkább kilátástalannak érzi a helyzetét és nem tudja elképzelni, miként törhetné meg a rémálmot, amikor egyszer csak váratlan lehetőség hullik a kezébe.

Igazság szerint a fülszöveg sokkal izgalmasabbnak hangzik, mint amilyennek magát a könyvet találtam. Leginkább azért, mert a nagy kérdés, hogy Annie kiszabadul-e Pszichó fogságából már a kötet elején sem kérdés, hiszen a nő éppen egy pszichiáternél ül és a feltételek rögzítését követően mesélni kezdi a történetét. Véleményem szerint ezzel egy hatalmas ziccert, feszültségekkel és kérdésekkel teli helyzeteket hagyott ki a szerző. Persze ettől még érdekes lehetne az egész sztori, hiszen Annie mesél, tehát az esemény minden részlete az ő személyén keresztül kel életre, az érzései és a gondolatai kellő mennyiségű kétségbeesés és kilátástalanság megjelenítésére alkalmasak. Semmi sem alkalmasabb az ilyen irányú érzelmek átadására, mint a választott nézőpont.

A fentiekben leírtak meg is jelennek a regény legelején és minden működik is annak rendje és módja szerint: tanácstalanság, kétségbeesés, elhagyatottság és remény. Jól átjönnek az érzések, Pszichó egy elvetemült állat, akinek minden tettéből és mondatából süt, hogy valami nagyon nincs rendben nála. Végig együtt éreztem Annie-vel és ugyanazok az érzések marcangoltak belülről, amelyek őt is emésztették.

Persze közben futnak a jelen kor eseményei is és a múltbeli történések mellett időnként belepillanthattam Annie jelenlegi életébe, már ha annak lehet nevezni azt, ahogy tengeti a napjait. Igazán életszerűen festette le a szerző azokat a reakciókat, ahogy a társadalom kezeli az ilyen szitációkat, az elrabolt, majd egyszer csak előkerült nőket, az egész médiafelhajtást és azt, hogy a szenzáció hajhászok mennyire nem tisztelik a magánéletet. Hihetően került bemutatásra az is, hogy az elrabolt saját családja mennyire nem tudja kezelni az egész helyzetet, illetve maga az eseményeket elszenvedő személy mennyire változott meg az átéltek hatására.

Márpedig Annie megváltozott: azokat a szokásokat, amelyeket Pszichó a fogsága alatt rákényszerített, nem tudja levetkőzni a későbbiekben sem. Hosszú az a folyamat, amely a berögződések megtöréséhez szükséges és hihetetlen mértékű lelkierőre, élni akarásra is szükség van az eredmények eléréséhez.

Mondanám, hogy ez a regény tökéletes, de sajnos korántsem az. A kezdeti hatásos indítás egy idő után sajnos átcsap megszokottba, a mesébe egyre többször csúszik be valami apróság, amitől nem éreztem igazinak az egészet. Az alapok rendben vannak, a sztori érdekes, de a kezdeti lendület mégsem tudta elvinni a hátán az egész könyvet, vagy elképzelhetően éppen az a probléma, hogy túl sokat vártam el az erős indítást, a kezdeti brutalitást követően.

A közepe felé haladva már éreztem, hogy eléggé kilóg a lóláb, határozottan leült a történet és már csak azért olvastam végig, mert úgy gondoltam, hogy az eleje megszolgálta ezt az esélyt. A kezdeti átélhető és a borzongató leírások átmentek egyszerű tényközlésbe, Annie ugyanazokat a köröket futotta és ez a kétségbeesés, a feszültség növelése helyett az ellentétes hatást váltotta ki belőlem: unalomba fullasztotta a történetet. Valahol útközben elveszlett az érzelmi hatás és áthatás. Aztán jött az a dolog a csecsemővel, amely sajnos még távolabb taszította tőlem az addig olvasottakat, mert hogy nem sikerült átéreznem az itt bemutatott érzéseket - holott tudom, hogy egy más helyzetben valószínűleg a szívem hasadt volna meg a szöveg olvasásakor.

Nagyon ráncoltam a homlokom a vidéki rendőrség reakcióján és az egész eljáráson, ahogy kezelték a helyzetet - egyszerűen nevetséges volt. Ilyen az, amikor az élvezetes átmegy nevetségesbe. Ahogy egy idő után kifejezetten idegesített a hallgatag, soha véleményt nem nyilvánító pszichológus is - ezt már csak az a csattanó tudta volna helyre tenni, ha kiderül, hogy Annie képzelte az egészet, de erről még csak szó sem volt.

Csattanó persze van és az utolsó harmadban a pszichológiai thriller átmegy krimibe, ahol is annak a kiderítése a cél, hogy miért is került Annie ebbe a helyzetbe. Ez alapból még tetszett is: gyanakvás, apró információmorzsák, aztán lassan a helyére kerül minden. Nem mondom, hogy nem volt elég beteg ez az egész szituáció és nem lepett meg, de mégsem ütött akkorát, amekkorát odasózhatott volna.

És ha már krimi, akkor persze nem maradhatott ki a jóképű és hallgatag nyomozó sem, ahogy az áldozat és az ügyében eljáró rendőr közötti érzelmi fellobbanás ábrázolása, illetve az érzelmek kiteljesedése sem. Hogy ezzel kinek akart kedvezni a szerző, azzal kapcsolatban csak tippjeim vannak, de szerintem kevesebbeknek tetszett ez a kiegészítés, mint akiknek igen.

Összeségében ez egy baromi jó sztori, amely brutális a maga nemében, a kezdetekkor egészen klausztrofób, kétségbeejtő és dühítő, aztán leül a történet, végül megint felpörög, de már nem tudja helyrehozni a korábban elkövetett hibákat. A befejezés megint csak olyan, hogy az ember lányának bizsereg a tenyere és lekeverne valakinek egy hatalmas pofont, ha azzal elérné, hogy oldódna benne a felgyülemlett feszültség. De valahogy az egészét tekintve mégsem működött jól ez a történet, mert túl sok mindent szeretett volna bemutatni a szerző, túlságosan sok elemet vegyített, azok azonban nem voltak összhangban egymással. Az átéltek - és elmeséltek - ellenére is szürke maradt a történet, nehezen engedett be és ha sikerült is beljebb merészkednem, folyamatosan kidobott. Azt kell mondanom, hogy vannak ettől sokkal, de sokkal jobb sztorik ebben a kategóriában és ez nekem most nem jött be - még a brutalitása ellenére sem.

Posted in: 7 pontos,Alexandra,Chevy Stevens,könyvértékelés,krimi,thriller