Stanley G. Weinbaum: Kalandok a Naprendszerben

A Mesterművek sorozat egy-egy újabb kötetét kézbe venni mindig külön öröm és megelégedés a számomra - tartozzon bármelyik alsorozatba az aktuális kiadvány. Egyrészt azért, mert tudom, hogy a tartalma minőségi munka és imádom hozzáfűzött felvezetéseket, a tartalmas magyarázatokat. Másrészt valamilyen számomra is érthetetlen oknál fogva - bár a szépet és az igényeset kedvelem - nem olvasok szépirodalmat, sőt ha tehetem igyekszem magam távol tartani a magas irodalomnak tartott művektől. Talán azért mert a szépirodalom mániásoktól annyi bántó leszólást sikerült már bezsebelnem, amikor kiderült, hogy én a fantasyt és a sci-fit kedvelem. Bár igazából nem értem, hogy miért kell egyik olvasó embernek a másikat lenézni és megszólni, amikor egyre kevesebben vagyunk, akik egyáltalán olvasunk. Szóval a Mesterművek valami olyat képvisel a számomra, amely a metszetét jelenti a szórakoztató irodalom és a klasszikus, időtálló alkotások halmazának, amelyeket akár már a szépirodalom címkét is rá lehet aggatni - ugyanakkor mégiscsak abba a zsánerbe tartoznak, amely nekem szól, amely a szívemnek kedves.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 542 oldal
Borító ár: 3.990 ,- Ft
Sorozat: Mesterművek
Alsorozat: Mesterművek Sience Fiction
Műfaj: sci-fi
Akciós vásárlás: Delta Vision Webáruház

Bár a novellás kötetek valahogy nem csúsznak annyira, mint a regények, ezzel a válogatással mégis mindenáron meg akartam ismerkedni. Mindennél jobban furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy  mi volt az, amivel Stanley G. Weinbaum nyolcvanpár évvel ezelőtt, másfél éves írói tevékenysége alatt képes volt maradandót és a műfajban meghatározót alkotni. 

Bevallom, hogy ha nem a Mesterművek sorozat részeként jelenik meg ez a válogatás és nem kapom meg mellé azokat a kiegészítő információkat, amelyek segítenek elhelyezni - térben és időben - ezeket a novellákat, akkor bizony sokkal kevésbé nyerték volna el a tetszésem az olvasottak. Nincs ezzel semmi probléma, mert az időközben eltelt nyolcvan évben sokat változott az ízlés, a tudomány és persze alapvetően mások az igények és a trendek az írásokkal kapcsolatban is. Így tehát, ha a gondos és rengeteg ismerettel rendelkező szerkesztő nem hívta volna fel a figyelmem az apróságokra, akkor bizony - nem korszakújítónak, hanem természetesnek véve azokat - átsiklottam volna a lényegi részeken, sokkal kevésbé jöttek volna át a novellák mondanivalói.

Ezen apróságokat és lényeges elemeket figyelembe véve azt kell mondjam, hogy Stanley G. Weinbaum igenis kalapemelést érdemel, mert egy részről igyekezett megfelelni a kor kívánalmainak, más részről viszont nem adta fel az egyéniségét, hanem minden írásával hozott és adott valami újat, valami különlegeset. Tragikusan rövid alkotói korszakának ezen termékei pedig elgondolkoztatják az olvasót, hogy mi lett volna, ha nem ragadja el őt olyan hamar a rettegett és könyörtelen Kaszás.

Bár a történetek technikai leírásai és tudományos magyarázatai néhány esetben mosolygásra késztettek, de el kell ismernem, hogy a maga idejében Weinbaum jól értesült és a tudomány terén, az új technikai vívmányokkal kapcsolatban igencsak tájékozott ember volt. És mindezek mellett még szárnyaló fantáziával, valamint igencsak magasfokú emocionális érzékkel is rendelkezett, aki képes volt minden történetébe beleszőni az emberi kapcsolatok finom rezdüléseit - még akkor is, ha erre senki sem kérte meg. Talán pont ezért működtek ezek az írások és ezért éreztem úgy, hogy - némi technikai ráncfelvarrást és kiigazítást követően - akár a kortársak között is megállnák a helyüket a történetek és senkinek sem tűnne fel, hogy sok-sok évtizeddel ezelőtt keletkeztek.

Persze így, hogy tisztában vagyunk antik és éppen ezért ezért értékes mivoltával, így élvezhetőek igazán ezek az írások. Ahogy egy antik asztalt látva sem húzzuk el a szánkat, hanem csodáljuk azt, hogy a mester évszázadokkal ezelőtt és alig valami szerszámmal maradandót alkotott. Valahogy így kell Weinbaum írásaihoz is közeledni: kellő áhitattal és tisztelettel.

Mégis a novellák előtti bevezetők és kiegészítő információk teszik igazán teljessé az élményt, meg persze az írói fantázia sokszínűsége és a helyzetek finom humora. Az pedig, hogy a kötet végén a fordítók elmondják a véleményüket a szerzőről és szövegeinek fordításáról nagy élményt jelentett. Ezt már csak az tudta leszorítani a dobogó legmagasabb fokáról, amikor az egyik fejezetben maga a szerző "szólt" az olvasóhoz és mesélte el, hogy miként került az SF közelébe, mit gondol róla és ő maga miért alkot ebben a közegben. Mélyen megérintett a kötetnek ez a része és még közelebb hozta hozzám az addig átélteket.

Pedig a novellák nem mindegyike ragadta meg ennyire a figyelmem, de mindegyikben volt valami, ami tetszett: hol a részletek, hol az egész hangulata. A Mars különös lényekkel benépesített bolygója legalább annyira varázslatos volt az ötleteket tekintve, mint a Vénusz forró vagy fagyos oldala. És persze nem szabad elfelejtkezni a Plútó különleges élővilágáról, valamint az Uránusz sűrű és gomolygó ködében meglapuló lényekről sem. A Föld Weinbaum nézőpontjából ugyanolyan egyedi és érdekes, mint az idegen bolygók világai, mert itt a tudományos kísérletek és azok következményei szolgáltatják az izgalom faktort. 

És ez még csak az egyik fajta csoportosítás, mert bizony nem csak bolygók, hanem főszereplők és történettípusok szerint is meg lehet tenni ugyanezt a rendezést. Ham és Pat bolygókalandjaiból mindjárt hármat is tartalmaz a kötet, ahogy Dixon Wells és régi fizikaprofesszora, Haskel von Manderpootz is több novellában kap főszerepet. Ez utóbbi páros különösen sokszor késztetett mosolygásra a tetteivel - a novellák tanmesébe illő végkövetkeztetései pedig egyenesen kacagásra sarkaltak. És persze ott van Tweel, a marslakó, aki hamar belopta magát a szívembe és akinek kalandjairól nem csak én olvastam volna még többet.

Szóval furcsa ez a kötet, mert katartikus élményt nem váltott ki belőlem, lassan is haladtam a történetek olvasásával, mégis úgy érzem, hogy megérte elolvasni, mert ha kirobbanó élményt nem is nyújtott, de mindenképpen maradandót okozott. Mindezek mellett pedig úgy érzem, hogy hiánypótló válogatás, amelynek elolvasásával sikerült befoltozni az SF zsáneréhez kapcsolódó ismereteimben tátongó lyukak egy kicsiny szakadását. Igen, van még mit pótolnom és amennyire csak az időmből és az energiámból telik, rajta leszek az ügyön. Abban biztos vagyok, hogy ebben a Delta Vision Kiadó és Mesterművek sorozata nagy segítségemre lesz. 

Posted in: 8 pontos,Delta Vision,könyvértékelés,MesterMűvek,Mesterművek Sience fiction,novellaválogatás/antológia,sci-fi,Stanley G. Weinbaum