Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában (Az Elfeledett Könyvek Temetője 3.)

Ez volt az a könyv, aminek a megjelenését az egy évvel ezelőtti beharangozása óta tűkön ülve vártam. Nagyon elszomorodtam, amikor a kiadó folyamatosan tologatta az időpontokat. Gyakorlatilag el sem hittem, hogy megjelent, amíg a kezembe nem fogtam. Hogy mennyire jó az író? Azt hiszem sokat elmond róla, hogy egy rendelésben kapásból 3 példányt rendeltem ebből a könyvből, mert még két ismerős igényt tartott rá a villám gyorsaságával.

A szél árnyéka volt az, amellyel Zafón teljesen levett a lábamról. Nem tudtam és nem is akartam szabadulni a szavakkal teremtett hangulatból. Imádtam olvasni a könyvet. Nem volt ez másként ezzel a művel sem. Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat köteteinél lehet olvasási sorrendet felállítani, csak nem tudom, hogy érdemes-e. Az biztos, hogy A szél árnyékát vagy az Angyali játszmát érdemesebb hamarabb olvasni, mint ezt a kötetet. 

Hol is tartunk ebben a kötetben? Daniel és Bea már két éve házasok és megszületett a gyermekük is. Fermín is nősülni készül, de csak nem akarnak úgy alakulni az események, ahogy kellene. A Sempere és fia könyvesboltba besétál egy idősebb úr, akinek csonka keze van és bottal jár. Kiválasztja a könyvesbolt kínálatának egyik legértékesebb példányát, majd kéri a kézbesítését egy megnevezett személy részére. Innen kezdődnek a bonyodalmak, ugyanis ez az ember nem más, mint Fermín. Daniel követi a vásárlót a szálláshelyéig, majd sikerül Fermíntől megtudnia életének eddig titokban tartott részét. Daniel újabb titkokat tud meg a családja múltjáról is.

Sokkal több a visszaemlékezés ebben a könyvben, mint a történetbeli jelenben játszódó részek. Olyan mintha egy kirakós újabb darabjai kerültek volna a kezem közé. Fermín a saját és Daniel családjának életéből olyan részleteket mesél el, amelyek az előző könyvekben a más nézőpontok miatt teljesen más szemszögből és igencsak hiányosan kerültek bemutatásra. Nem mondom, hogy minden momentumra vissza tudok emlékezni az előző regények történéseiből, de a lényeg megvolt és bizony voltak ismerős részek is.
Tetszett ez a könyv, tetszett a hangulat. Az író egyszerűen utánozhatatlan.

Amitől minden egyes Zafón könyv olvasása közben kiráz a hideg, az a Franco féle rendszer és diktatúra hatásainak ismertetése. Az író nagyon hitelesen adja vissza a feszült hangulatot, az emberek félelmét és a kegyetlenkedéseket. Ugyanakkor a rendszer ridegsége mellett érződik a családok és az emberek összetartása és egymás támogatásának igénye is. Minél kegyetlenebb a rendszer,annál nagyobb az igény a szeretetre.
Azért is hat rám ennyire ez a regény, mert lassan tíz éve ugyan, de jártam Barcelonában és ez a történet azokon az helyeken játszódik, ahol magam is koptattam az utcák kövét. A Mountjic hegy békés környezetéről azonban nagyon nehéz elképzelni, hogy valamikor emberek sokasága szenvedett az erőd, a mennyország falai között.

Sajnáltam, hogy a múltbeli emlékek és a jelenbeli események mellett csak egy egészen picike rész jutott a sorozatnak címet adó Elfeledett Könyvek Temetőjének. Pedig ez az hely, amelynek a leírását bármeddig tudnám olvasni. Csak reménykedem benne, hogy Fermín révén a következő kötetben többet kapunk ebből a helyből és talán megismerhetjük a "kulisszatitkokat" is.
Ugyancsak kíváncsi vagyok Daniel további tetteire is, mert ugye úgy lett vége, hogy csak célozgatást kaptunk és a folytatás lehetőségét. Remélem, hogy a negyedik kötet cselekményével majd minden mozaik a helyére kerül. Az biztos, hogy a negyedik rész biztos megjelenését megelőzően újra fogom olvasni a korábbi köteteket. Zafón annyira tud hangulatot teremteni és annyira egymásba fonódnak a cselekmények, hogy most is bizsergett a kezem a többi kötet után. Egyszerűen az volt a problémám, hogy hamar vége lett a kötetnek.

A könyv címe senkit ne vezessen félre, aki nem ismeri az író műveit. Itt bizony nem ezoterikus vagy könnyed témáról van szó. A mennyország ebben a kötetben nem a mennyek országa, hanem a szenvedések erődje. Mennyországnak nevezték ugyanis a Mountjic hegy erődjét. A könyv legnagyobb részt a rabok ott töltött idejéről és az utána következő életükről szól. Már akinek kijutott belőle.

Kinek ajánlom ezt a könyvet? Aki olvasta az író másik két könyvét, azoknak mindenképpen. Csodálatos folytatás, ismételten magával ragadó stílus, még akkor is, ha A szél árnyéka marad továbbra is az etalon.
Aki nem ismeri az írót, de szereti a szépirodalmi igényességű, hangulatos, kissé misztikus, de történelmileg is hiteles és családtörténettel is tarkított történeteket, azoknak az Angyali játszma és A szél árnyéka után mindenképpen ajánlom ezt a könyvet is.

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 368 oldal (ebből a történet 324 oldal, a többi ajánló)
A mű eredeti címe: El prisionero del cielo
Előzmény: Angyali játszma, A szél árnyéka
Sorozat: Az Elfeledett Könyvek Temetője
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 9 pontos,Az Elfeledett Könyvek Temetője,Carlos Ruiz Zafón,könyvértékelés,Ulpius-ház