Buglyó Gergely: Oni: A bábu és a Talizmán (Oni trilógia 3.)

Két évvel ezelőtt hallottam először Buglyó Gergelyről, aki már az életrajza alapján is érdekes embernek tűnt, hiszen orvos diplomája és oktatóként, kutatóként végzett munkája mellett egyik nagy szenvedélye a fantasy irodalom. Mivel magam is valami hasonló ellentmondásoktól hemzsegő személyiség lennék - már ami a végzettségemet és a kedvteléseimet illeti -, a személye egyből szimpatikus lett a számomra. Ahogy a regénye is, amely ugyan megkérdőjelezhetetlenül ifjúsági kategória, de kifejezetten izgalmasnak, mozgalmasnak találtam, valamint úgy éreztem, hogy fontos dolgok kerültek a történet középpontjában.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 354 oldal
Borító ár: 2.990,- Ft
Sorozat: Oni trilógia
Előzmény:
1.) Oni: Szürke vér
2.) Oni: A néma város
Kategória: ifjúság fantasy

A trilógia első része két évvel ezelőtt jelent meg, és Gergely egyenletes ütemben szállította a folytatásokat - évente egy részt. A szerzőnek nem csak a munkatempója mondható kiegyenlítettnek, hanem a történeteinek minősége is, ugyanis a trilógia előzményeihez hasonlóan ez a rész is kellőképpen kalandosra, titokzatosra és élvezetesre sikerült.

Hol is tartunk? Túl vagyunk a kalpagi testvérek megismerésén, a városkában átélt kalandjaikon, feltárult előttünk a Szürke vérűek, az Onik és a Merathánok története, jártunk Barathrumban és a Néma városban, utaztunk ködhajóval, illetve még megannyi egyéb izgalmas és életveszélyes helyzetet éltünk túl - a titkok mennyisége mégis csak egyre több lett. A Fekete testvérek pedig most minden eddiginél nehezebb feladat előtt állnak, hiszen be kell épülniük a Virrasztók soraiba, meg kell találniuk az édesapjukat, illetve a Szilánkot, amelyet rajtuk kívül még jó néhányan szeretnének megkaparintani. A Virrasztók központja Tokióban van, a testvérek tehát Japánba utaznak, vagyis arra a helyre, ahol Wereczkey Anna a gyerekkorát töltötte és ahonnan végül Kalpagra érkezett. Mindez véletlen lenne? Egyáltalán nem az. Rengeteg titok vár még kiderítésre és még több veszély fenyegeti a testvéreket. Szerencsére ebben a kötetben minden összefüggésre fény derül.

Bevallom, hogy hatalmas bajban voltam a regény olvasásának kezdetekor, mert nem mostanában volt, amikor az előzményeket a kezemben tartottam, és bizony nem volt egyszerű visszarázódnom a történetbe. Javaslat: érdemes a köteteket egymás után vagy mindenképpen egymáshoz közeli időpontokban olvasni, mert a Gergely által kitalált világ eléggé összetett, bonyodalmakkal és összefüggésekkel teli ahhoz, hogy az olvasó könnyen elveszítse a fonalat, esetleg véletlenül figyelmen kívül hagyjon egy fontos momentumot, netán elfelejtsen egy később még fontos szerepet játszó apróságot. 

A szerző - olvasói szempontból - legnagyobb erénye, hogy a fantáziája végtelen kiterjedésének képeit és jeleneteit képes mindannyiunk - kicsik és nagyok, fiúk és lányok - számára élvezetes formában átadni - mindezek mellett pedig kiválóan ért a fiatalok nyelvén. A testvérek szeretettel teli civódása egyszerre élvezetes és ismerős, tartalmaz minden olyan momentumot, amely csak előfordulhat ebben a fajta rokoni kapcsolatban: van itt félreértés, harag, rivalizálás, de mindezek mögött ott áll az, hogy bármikor és bármilyen körülmények között számíthatnak a másikra - a kalandok során pedig jó kis csapattá érnek össze az alapjaiban különböző természettel rendelkező fiatalok.

Hihetetlenül kalandos, pörgős és veszélyekkel, meglepetésekkel teli ez a kötet, amely méltó folytatása a mozgalmas és szórakoztató előzményeknek, illetve tökéletes befejezése a trilógiának. Nem találtam olyan oldalt, amely ne tartalmazott volna valami újabb lényeges eseményt vagy esetleg egy utalást, amely a kutatás következő lépcsőfokához vezetett. Az elképesztő mennyiségű információ, a titkok, és az előzményekben már leírtakra vonatkozó visszautalások miatt többször is csak kapkodtam a fejem - bevallom, hogy sok mindent már elfelejtettem és néha csak értetlenül pislogtam -, illetve legalább ennyiszer sikerült meglepődnöm a váratlan csavaroktól, az eseményekben bekövetkezett hirtelen fordulatoktól. Nem akarom jobban ragozni, mert felesleges: ez egy nagyon komplex, olvasmányos és határozottan jól megírt történet.

A kalandok és a meglepetések sorát pedig kellemesen fellazítja a humor és az a csipetnyi romantika, amelynek alanya nem is egy, hanem rögtön két páros - szerencsére az érzelmek ebben az esetben nem kuszálódnak össze és mindenki tudja, hogy kihez vonzódik. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy a szerző kegyetlen, mert nem kíméli sem a szereplőit, sem az olvasóit: van itt vér, árulás és veszteség is bőven - annak minden formájában. 

Ifjúsági történet? Igen. Annak viszont nagyon jó, és - továbbra is ez a véleményem - nem csak a fiatalok számára élvezhető. Bátran és nyugodt szívvel ajánlom mindenki - ifjoncok és idősebbek, fiúk és lányok részére is - olvasásra az egész trilógiát! 

Bármennyire jó is ez a fiataloknak szóló sztori, ettől függetlenül én még mindig reménykedem abban, hogy Gergely egyszer majd felnőtt kategóriában is kipróbálja magát: biztos vagyok benne, hogy egy érdekes, kissé sötét és legalább ennyire kegyetlen, feszültséggel teli történet kerülne ki a keze alól. Hátha egyszer majd teljesül a kívánságom... :)

Folytatás »

Scott Westerfeld: Góliát (Leviatán-sorozat 3.)

Ahogy az előző részről, a Behemótról készített bejegyzésben is kifejtettem, ezzel a kötettel is várólistát csökkentek, amellyel egyébként határozottan jól haladok ebben az évben, bár az is igaz, hogy igyekszem is vele.

Kicsit hányattatott lett a sorozat sorsa a végére, amely az első két kötetet megjelentető Ad Astra Kiadó átalakulása - és gyakorlatilag teljes stábváltása - miatt következett be. Gondolom nem egyedül voltam, aki azon izgult, hogy befejeződik-e ez a trilógia, amelynek a harmadik részét egyébként nagyon vártam. Legnagyobb örömömre és megkönnyebbülésemre a Ciceró Könyvstúdió úgy döntött, hogy átveszi a sorozatot és megjelenteti a befejezéshez szükséges harmadik részt. Innentől kezdve már csak azon ment az izgulás, hogy vajon miként is fog mutatni majd a trilógia a polcon, hiszen semmi sem kötelezte arra az új kiadót, hogy a korábbi formátumot alkalmazza. Szerencsére ezzel sem volt gond, a színvonal egy szemernyit sem csökkent: a kiadás kiemelkedően színvonalasra sikerült, a sorozat kötetei gyönyörűen mutatnak egymás mellett a polcon - egyedül a kiadó logójának különbözőségén látszik a kiadóváltás. Ha valakit tehát eddig ez tartott vissza a vásárlástól, akkor ez többé ne legyen indok, tegye nyugodtan a kosarába a köteteket - méltó díszei lesznek a könyvespolcnak és fantasztikus kalandokat tartalmaznak.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 588 oldal
Fordította: Kleinheincz Csilla
Borító ár: 3.990,- Ft
A mű eredeti címe: Goliath
Sorozat: Leviatán-trilógia
Előzmény:
1. Leviatán
2. Behemót
Kategória: alternatív történelem, fantasy, ifjúsági

Az Oszmán Birodalomban bekövetkezett események és előidézett változásokat követően hőseink újra a Leviatán fedélzetén tartózkodnak - ennek van, aki örül és van, aki nagyon nem. Sándor titkainak egy része többé már nem az, ezért a léghajó fedélzetén is másként bánnak vele és ennek ő nem igazán örül. A Leviatán kelet felé tart, amikor olyan utasítást kap, hogy tegyen kitérőt Szibéria felé és vegyen fel egy rakományt, illetve egy szokatlan utast, aki nem más, mint Nicola Tesla. A tudós fegyverei már eddig is lényeges szerepet játszottak a háborúban, de a férfi most azt állítja, hogy van egy olyan szerkezete, amely véget vethet a csatáknak, mielőtt az még a bolygó legtöbb országának összetűzéséhez vezetne.

Bár Sándor teljes mértékben megnyílt a barátjának hitt lány előtt, Deryn továbbra is őrzi a legnagyobb titkát, vagyis azt, hogy ő tulajdonképpen egy fiú ruhába öltözött lány. Nincs könnyű helyzetben, hiszen miközben kadétként igyekszik helyt állni a léghajón, az érzései is egyre nyilvánvalóbbak, és mivel Volger gróf már rájött a lánnyal kapcsolatos talányra, ezért meg is zsarolja őt.

Újabb színes egyéniségekkel és hihetetlen kalandokkal bővült a már eddig is nagyon élvezetes és alaposan kidolgozott történet. A Leviatán ugyan továbbszállt, maga mögött hagyta az Oszmán Birodalmat, de Szibéria kietlen és vad pusztasága is legalább ugyanennyi izgalmat kínál, különösen miután a hajó megkapja az orosz uralkodó üzenetét. Tesla kissé őrült személyisége garancia arra, hogy a léghajónak és utasainak útja garantáltan viszontagságokkal terhelt lesz.

A regény egyik csúcspontja, Deryn és Sándor kapcsolatának pedig fordulópontja az a jelenet, amikor Sándor rájön a lány titkára. Bár ha már ennél a résznél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy a titok leleplezésével egyidejű cselekmények - a léghajó kaliforniai, illetve mexikói kitérőjét és az egész filmes dolgot - mintha kissé fölöslegesnek tűntek volna a számomra. Határozottan úgy éreztem, hogy hosszú oldalakon olyanokat olvasok, aminek egyébként nem nagyon van jelentősége és sajnos később mindez igazolást is nyert. Értem én, hogy valamivel ki kellett tölteni az oldalakat, de sajnos a Behemót mozgalmas kötetéhez képest ez a változás, az események lassú vánszorgása túlzottan érezhető volt.

Darwinista és barkács uniformisok (A kép INNEN.)

A New York-i események egy része színtiszta politika, a másik fele pedig elképesztő mennyiségű akció - a magam módján mindkettőt élveztem, de azért az eseménydús, élményekkel teli fejezetek sokkal élvezetesebbek voltak, mint a spekulációval és egyezkedésekkel teli leírások.

Deryn és Sándor kapcsolata hullámvölgyekkel és hegyekkel terhelt, hiszen a Sándor által barátságnak hitt, de Deryn részéről gyengédebb érzésekkel is befolyásolt kapcsolatnak mindenképpen szüksége volt az átalakulásra és ez persze mindig problémával jár. Sándornak időre volt szüksége, hogy feldolgozza a lány vele szemben mutatott bizalmatlanságát, átértékelje az érzelmeit, a kettőjük egymáshoz való viszonyát. Na és persze ott van még az is, hogy ő egy barkács birodalom trónörököse, míg Deryn csak egy közrendű darwinista lány, ami szintén sok gondot okoz kettőjük között, illetve a jövőjükkel kapcsolatos döntéseik meghozatalának szempontjából. Mindez azonban az események között elrejtve, hihetetlenül finoman került tálalásra és annyira helyén volt minden, hogy teljesen természetesnek tetszett a bekövetkezett fordulat.

Továbbra is megemelem a kalapom a szerző előtt, mert hihetetlen az a világ, amit megteremtett és még mindig el tudta azt érni, hogy elvesztem az események hangulatában, illetve a részletekben, amelyek annyira színessé és élővé tették az átélt élményt. Mindezek ellenére is azt kell mondanom, hogy mintha kicsit kifulladt volna a sorozat a végére, még mindig nagyon jó, de már vannak benne fölösleges részek, amelyeket másként, sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani - kissé mesterségesen felduzzasztottnak tűntek egyes események, reakciók.

Együttélési békeszerződés, 1915. (A kép INNEN.)

Vitathatatlan, hogy a sorozat csúcspontja a 2. kötet, amely már csak azért is különlegessé teszi ezt a trilógiát, mert a középső részek általában csak töltelékként, időhúzásként szoktak szolgálni, de nem ebben az esetben. Sajnos ez a rész nem sikerült olyan tökéletesre, mint az előzménye, de attól még nagyon élveztem a kalandokat és igazán méltó befejezése a trilógiának, lezárása az alternatív történelmi időszak eseményeinek.

Továbbra is úgy gondolom, hogy ha a cél az olvasás élményébe még éppen csak belekóstoló csemete könyvszeretetének maradandóvá tétele, akkor ez a sorozat erre kiválóan alkalmas: színes, mozgalmas, részletes, olvasmányos és felejthetetlen. Azt már csak úgy mellékelten jegyzem meg, hogy nem csak az ifjúságnak, de szerintem mindenkinek maradandó élményt fog nyújtani ez a trilógia és a benne szereplő rengeteg kaland - én bizony így jártam.

Folytatás »

Buglyó Gergely: Oni: A néma város (Oni trilógia 2.)

A sorozat nyitó kötete több okból is az elmúlt év egyik nagy meglepetése volt számomra. Először is egy megkeresésnek köszönhetően olvashattam a regény, amelyben az volt a különleges, hogy a felkérést a blogon szereplő írásaim, megjelenő véleményeim eredményezték. Másodszor pedig maga a könyv volt igazi meglepetés: tetszett a nyelvezete, a története, a kedvelhető, meglehetősen élethűen ábrázolt szereplők és úgy egészében véve jó volt olvasni az egészet. Szinte pontosan egy évvel az első rész boltokba kerülését követően pedig itt van a folytatás, amelyben újra belevethetjük magunkat a kalandok sorába.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 360 oldal
Borító ár: 2.990,- Ft
Sorozat: Oni trilógia
Előzmény:
1.) Oni: Szürke vér
Folytatás:
3.) Oni: A bábú és a talizmán
Kategória: ifjúság fantasy

Áron és testvérei felvételt nyertek az Altare Tertium tagjai közé: vállalták a feladatot, hogy segítenek megóvni a Meratánok harmadik oltárát, amely utolsó kapocsként tartja össze a valóság szövedékét. Ehhez meg kell fékezniük az Arctalan Kóborlót, aki Anna lelkének mélyén lapul. De ha a Tertium tényleg nemes célért küzd, miért őriznek titkokat újdonsült tagjaik előtt? Miért nem fedik fel Annának a jóslatot, amelyből kiderülne, micsoda valójában a Kóborló? 

Áronékat már nem éri meglepetésként, ha számító Virrasztókkal, eszelős Onikkal vagy más szörnyekkel kerülnek szembe, de csakhamar be kell látniuk: ha tényleg tudni akarják az igazat a Kóborlóról, akkor még a legendás Néma Város meglátogatásától sem riadhatnak vissza.

A regény hihetetlenül erősen indít, az első fejezettől teljesen padlót fogtam, még a hideg is kirázott az olvasása közben. El is gondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha Gergely az ifjúsági kategória mellett a felnőtteket is elszórakoztatná a fantáziája szüleményeivel - szerintem lenne vevő a felnőttesebb írásaira is. 

Amint túléltem az első fejezet okozta sokkhatást és ismét a főszereplők közelébe kerültem, rájöttem, hogy a cselekmény szinte ott folytatódik, ahol az első kötetben búcsút intettünk a főszereplőknek. Mindössze a helyszín változott kissé, hiszen amíg az előzmény nagy része Kalpagon játszódott és csak a regény legutolsó részében tárul fel előttünk Barathrum világa egy apró kaland erejéig, ebben a kötetben teljesen fordított a sorrend: kalandok sora vár az olvasóra a Köddel borított alvilágban, és csak nagyon rövid időre térünk vissza a felszínre, az ismerős kisvárosba. Nekem nem volt ellenemre ez a leosztás.

Legnagyobb megelégedésemre végre a legapróbb részletességgel bemutatásra kerül Barathrum világa: a kialakulása, a felszíni formái, az állatvilága, mindez teljes egészében annak az ékes bizonyítéka, hogy a szerző elég alaposan átgondolta a világ működését - és biztosak lehetünk abban is, hogy ezzel még nem merült ki a fantáziája. Különösen tetszett Amurta, az Érák erdeje és a Néma város bemutatása, illetve az Onik és a Meratánok történelmével kapcsolatos részletek megismerése.

A kép INNEN.

Úgy éreztem, mintha ebben a részben a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektetett volna a szerző a kalandokra, hiszen egyik eseménydús és pörgős jelenet követi a másikat, miközben a főszereplőkkel együtt egyre mélyebbre hatolunk Barathrumba, illetve a Suttogó Sziklán keresztül a Néma városba és még tovább.
Volt pár jelenet, amikor keveselltem a leírások mennyiségét, szívesen olvastam volna még a csodálatos építményekről, de ha magukkal ragadtak az események, akkor még ez sem hiányzott, éppen pont elég volt az, amit kaptam. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a fiatal olvasók jobban értékelik a kalandokat, mint a leírásokat... szóval jól van ez így, az ő igényeik a fontosabbak.

Áront és a testvéreit továbbra is nagyon kedvelem, ők most is hozzák azt a formájukat, amelyet az előző részben sikerült megismernem, bár ebben a kötetben mintha kevesebb poén repkedett volna a levegőben, de ez annak is tekinthető, hogy több és lényegesen komolyabb megoldásra váró probléma került a fiatalok útjába. Anna változása az előző kötet befejező eseményeinek következménye, de karaktere továbbra is szimpatikus, jól viseli a kihívásokat. Feri néha túl sok volt a számomra, de ő is csak a megszokott formáját hozta.

A kép INNEN.

Gondban voltam viszont az új szereplőkkel, mert az ő bemutatásuk eléggé rövidre és futólagosra sikerült. Bár az is igaz, hogy a gyorsan változó, tovasuhanó események közben nem is igazán lett volna értelme a túlzottan részletes karakterábrázolásnak, mert a legtöbb szereplő csak egy-egy rövid jelenet erejéig tűnik fel, teljesíti a feladatát, majd halad is tovább a cselekmény.

Az előzőekben leírtakból is kitűnik, hogy a regény eseményei eléggé pörögnek, rengeteg kaland, érdekes helyszín, történelmi hivatkozás és történés szorult bele ebbe a kötetbe, amelyek mind fontos részei a mindent mozgató titoknak. Minden egyes alkalommal sikerült meghökkentem, amikor az összefüggések egy újabb részletére fény derült, mert az őrült iramban zajló kalandok folyamatosan elvonták a figyelmem, és így az információk közötti kapcsolatok, összefüggések meglepetésként értek. De jó volt ez így. :)

Bár egy trilógia második kötetéről beszélünk, de nagyon kedvemre való, hogy ez a regény mégsem csak egy átkötő kötet, amolyan időhúzás, hanem a cselekménye lényeges és érdekes, mondanivalója van, az eseményei egy adott probléma körül csoportosulnak, amely végül is megoldásra kerül, a történet kerek egésznek tekinthető. A befejezés pedig... Bizony, a befejezés olyan, hogy már megint csak várom az ez után következő eseményeket.

Kifejezetten pozitívumként értékelem, hogy a regény továbbra is könnyen olvasható, a stílusa gördülékeny, a szerző pedig a kalandok leírása közben elrejtett információkkal észrevétlenül tanít, lényeges információkat ad át, a nyelvezete nem túl bonyolult, bár a sok egyedi kifejezés miatt oda kell figyelni a szövegre - ezek nem biztos, hogy elsőre teljesen érthetőek és megjegyezhetőek.

A kép INNEN.

Pont ezért továbbra is az a véleményem, hogy szükség lenne egy szószedetre és a kifejezések magyarázatainak összegyűjtésére, talán így maga a történet is érthetőbb, az összefüggések pedig könnyebben követhetők lennének. Különösen fontosnak tartom ezt azon okból, mert az egyes részek megjelenése között azért eltelik egy-egy év és bizony az emberi emlékezet eléggé hamar megkopik.

Minőségében semmivel sem marad el ez a kötet az előzménye mögött, talán valamivel kalandosabb és komolyabb, de ez nem válik a kárára. Nagyon kedveltem, ahogy a fantasy mellett (Barathrum leírása), némi cyberpunk színezetet is kap a történet (félig madár, félig gép szerkezetek, illetve az irányításuk).
Összességében egy nagyon jó és olvasásra érdemes ifjúsági regényt olvashat az, aki a kezébe veszi ezt a kötetet, amelynek szerzője különösen ígéretes, tehetséges és kellően alapos - szívesen olvasnám a későbbiekben írt történeteit is. Természetesen ez vonatkozik a trilógia befejező kötetére is.

Kalandos történetre vágyó fiataloknak és fiatalos lelkületű, fantasyt kedvelő felnőtteknek kifejezetten ajánlom ezt a regényt, ezt a sorozatot! Nagyon jó ifjúsági történet!

Folytatás »

Buglyó Gergely: Oni: Szürke vér (Oni trilógia 1.)

Ez a könyv is azon kötetek közé tartozik, amelyek elsőre nem keltették fel a figyelmemet, de csak egy kis plusz információra volt szükség és már nyúltam is a regény után. Mi volt tehát az, ami mégis az olvasás felé sodort? A válasz egyszerre egyszerű és összetett. A regény írója. Nem a kellemes megjelenése és a kedves mosolya, hanem az, hogy orvosi végzettsége ellenére és jelenlegi kutatói munkája mellett érdeklődik a fantasy iránt. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyire furcsa az  átlagemberek szemében az egzakt tudomány és a fantasy kapcsolata. Én ezt úgy élem meg, mintha az embernek két személyisége lenne (jó értelemben) vagy is inkább mintha az ember két különböző igényű fele így kerülne egyensúlyba. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy Gergely hogyan kezeli ezt a sokak által furcsának titulált állapotot és kutató énje, úgymond tudós ember fele mellett mennyire jelentős a fantasyt szerető és (leginkább ez irányba irányult a kíváncsiságom)  fantasyt művelő része. Nos, a kérdésemre megkaptam a választ és be kell vallanom, hogy elégedett vagyok az eredménnyel.

Fekete Áron a testvéreivel egy dunántúli kisvárosban lakik. Szülei azért költöztek ide, mert ez a város, illetve a későbbiekben majd ide költöző lány fontos része lesz egy próféciának. Áron és testvérei ugyanis nem egyszerűen csak fiatalok, hanem különleges fiatalok, a vérük a napon szürkévé válik és gyorsabbak, illetve erősebbek is, mint az emberek. A testvérekre fontos küldetést bízott az apjuk, meg kell védeniük a lányt, akiről csak egy festményük van. Amikor Áron osztályába új diák érkezik, a fiú ráismer megbízatásuk "tárgyára", éppen ezért mindent elkövet, hogy összeismerkedjen vele, illetve a testvéreit is összeismertesse a jövevénnyel. A védelem megszervezése azonban nem olyan egyszerű, hiszen Annának semmit sem árulhatnak el és ők maguk sem tudják, hogy a veszély melyik irányból közelít. Persze vannak furcsa jelek, hirtelen felébredt érdeklődések, illetve a tanári kar egyes tagjainak gyanút ébresztő viselkedése. Anna minden bonyodalomhoz és misztikumhoz vonzódó természetéről, Áron folyamatos bajba kerüléséről pedig még nem is beszéltünk. Minden együtt van tehát egy igazi fiatalos és lendületes regényhez.

Őszintén bevallom, hogy nagy meglepetés volt számomra ez a regény, mert olyan átlagosnak tűnően indul útjára a történet, hogy az elején könnyed és tényleg az ifjúságnak szóló írásként könyveltem el magamban, de a folyamatosan gyorsuló cselekmény, a bonyodalmak, a rejtélyek és a misztikum egyre bonyolultabbá válása miatt a végére határozottan megváltozott a véleményem. A történet legvégén megszállottan olvastam az oldalakat és bár bírom a bonyodalmakat, de erősen oda kellett figyelnem, hogy ki van és kivel, illetve hogy mi és legfőképpen, hogy miért történik.

Az álmos dunántúli kisváros és a misztikummal, valamint idegen lényekkel teli másik világ között nagy a különbség, de a szerző mindkét világban tudott érdekes szituációt és újat mutatni. A normál világot igazán a szereplők tették a kedvelhetővé számomra, elsősorban a Fekete testvérek, akik mindegyike teljesen egyedi karakter és ahogy a tesóknál lenni szokott, jobban nem is különbözhetnének egymástól. :) Nátán testesíti meg a komoly bátyót, akinek egészen gyerekkorától feladata a kisebbek védelme és segítése, Áron a folyamatos bajkeverő, akinek már akkor sem hisznek, ha tényleg ártatlan és persze Lili, a szintén életre való húgocska. Barathrum annak ellenére rabul ejtett különleges lényeivel, elképesztő épülteivel, mágiájával, hogy még nem nyílt meg teljes valójában és pompájában az olvasó előtt.


Oni maszk rajza (Forrás)

Az író fantasy iránti szeretete jól látható nyomokat hagy a történeten, hiszen Anna kedvenc szerzője Tolkien, akinek regényeiből többször is idéz, lényei folyamatosan visszaköszönnek a lány szavaiban. Áron, Feri és Anna kapcsolata pedig helyenként kísértetiesen emlékeztetett Harry, Ron és Hermione hármasára.  Nagyon szimpatikusnak találtam, hogy a fiatalok tényleg úgy viselkednek, mint a tinik, de nem a nyafogós fajtából. Ezek a félig felnőtt emberek tényleg életre valók és kedvemre valók voltak, tele fiatalos lendülettel, mértéktelen kíváncsisággal és vakmerőséggel. Bevallom, hogy vannak könyvek, ahol ha meglátom, hogy az iskola falai között játszódik a történet, akkor minden bajom van. Jelen esetben azonban fölösleges volt az aggódásom, mert az iskolai órák pont olyan élvezetesek voltak, mint a cselekmény többi része. Maguk a szereplők, a stílusuk és a folyamatos probléma generálásuk, bajba kerülésük tette feledhetetlenné a hagyományos és egyébként alapból unalmas tanórákat (megsúgom, hogy a békaboncolásos rész a kedvencem).

Nem tudom szó nélkül hagyni a regény egyik fontos mondanivalóját, ez pedig a testvéri összetartás. Már említettem, hogy mennyire különböznek a testvérek egymástól, de minden különbözőségük és az eltérő természetükből adódóan gyakran előforduló nézet eltéréseik ellenére is összetartanak, és a bajba jutott biztos lehet benne, hogy a másik kettő a segítségére siet, ha kell. Biztos vagyok benne, hogy Gergely nem véletlenül hangsúlyozta ki ezt a tulajdonságot a testvéreknél, ahogy abban is biztos vagyok, hogy a továbbiakban is építkezni fog erre a jellemzőre.

A karakterei és a humora mellett gördülékeny stílusával, könnyed olvashatóságával, a fiatalos lendületű, de mégis igényesen megfogalmazott mondatokkal, az érdekes és közel sem egysíkú párbeszédeivel nyűgözött le a regény. A cselekmény helyenként kiszámítható,de azért bőven okoz meglepetést is. Az apró utalások felfedezése és egymás mellé pakolása azonban sok mindent elárul a figyelmes olvasónak. Ami viszont igazán jó alapot ad az eseményeknek az a különböző nézőpontok okozta galibák és félreértések sora, a félinformációk, az ismeretek hiánya. Tévedések vígjátéka, amolyan modern módon. :)

A regény végén nagyon sok az új világra vonatkozó kifejezés, amelyeket ugyan lelki ismeretesen megmagyaráz az író, de még így is töménynek tűnik a hirtelen előkerülő rengeteg újdonság (Meratánok, Arctalan Kóborló, Amurta, Altare Tertium, Onik, Virrasztók, Néma város, Zengő város, stb). Szerintem nagyon célszerű lenne egy szószedet elhelyezése a következő kötet végén.
Ebből az összetett és újdonságokkal teli befejezésből is látszik, hogy az egyszerűen induló történet elkezdett kinyílni, a szereplőkkel együtt bővül az olvasó tudása és teremtődik meg az eddig ismeretlen világ és a már megismert események történeti, mitológiai alapja. A regénynek ez a része lett az igazi kedvencem. :)

A könyv kiadását csak dicsérni tudom, mert a borító nagyon beszédes, jól átadja a regény hangulatát és órákig el lehet bogarászni a részleteit. A szövegben nem vettem észre betűhibát, magyartalan, értelmetlen mondatot és a történetben sem voltak idegesítő, gyerekes húzások, hanem logikusan épültek egymásra a cselekmények. Összefoglalva azt mondhatom, hogy egy igényes és színvonalas kiadást vehettem a kezembe.

Olyan regény ez, amely bár fiatalokról szól és elsősorban fiataloknak szól, de a fantasy iránt rajongó idősebb olvasók sem fogják megbánni, ha kézbe veszik a könyvet. Számomra igazi kikapcsolódást és kellemes órákat nyújtott a történet. Örömmel merültem el az eseményekben.
A könyv végén olvasható a második kötet tartalma, ami igazán figyelemfelkeltő, illetve maga az író válaszolta azt a kérdésemre, hogy készül is a regény és napról-napra halad a történettel előre, amelynek kifejezetten örülök, mert bizony én kíváncsi vagyok a folytatásra.

További részletek, információk az író blogján, illetve érdemes megtekinteni a sorozat oldalát is, amelyen többek között olvasható a regény részlete, valamint a bejegyzés elején is emlegetett interjú.

A könyvet köszönöm a kiadónak és természetesen köszönet a szerzőnek a kedves ajánlásért!

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 352 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft
Folytatás: Oni: A Néma város

Folytatás »

Peter S. Beagle - Az utolsó egyszarvú

A fantasy irodalom csodálatos darabja

  

Több évvel ezelőtt már olvastam Peter S. Beagle eme remekművét. Akkor azonban valahogy nem volt hozzá megfelelő az idő és a hangulat. Nem tudtam maradéktalanul értékelni a kötetet. Aztán pár hónappal ezelőtt ráleltem egy kihívásra a Molyon, amely arra bíztatott, hogy olvassunk Beagle regényeket. De nem mindegy melyiket, hanem Az utolsó egyszarvút és még egy másikat. Két olvasatlan Beagle kötet volt még a polcomon, de Az utolsó egyszarvú nem volt ezek között. Nem volt más választás, jött az újraolvasás. Amit egyébként cseppet sem bántam. Az újraolvasás mellett szólt az is, hogy a Tükörbirodalmak című novellás kötet tartalmazza Az utolsó egyszarvú című regény folytatását is. Így viszont jó lett volna előtte feleleveníteni az eredeti történetet. Mindezek hatására tehát belevágtam a fantasy irodalom klasszikusának számító mű olvasásába.

Miről is szól ez a könyv? Az egyszarvú régóta éldegél az erdőjében, az idő elhalad mellette, de ő észre sem veszi. Egy beszélgetésből a tudomására jut, hogy az emberek már régóta nem láttak egyszarvúakat, mert mind eltüntek. Tudatosul benne, hogy ő az utolsó egyszarvú. Elindul hát, hogy megkeresse a többieket. Útközben történeteket hall, amelyek szerint az egyszarvúak Haggart király birodalmában vannak és a Vörös Bika űzte őket a királyhoz. Útközben csapdába esik, de egy kétbalkezes varázsló segítségének köszönhetően sikerül kiszabadulnia. Együtt folytatják tovább az útjukat. Persze kalandok során keresztül. Még egy útitársuk akad, Molly. Hármasban érik el Haggart király országát és várát. Több titok, megpróbáltatás, meglepetés és élmény vár rájuk, mint gondolják.
Első olvasásra nem tetszett ennyire ez a regény, mint most, második alkalommal. Teljesen kikapcsoltam az olvasás közben. Amikor félre kellett tennem a könyvet, nehezen léptem vissza a való világba. Egyszerűen imádtam. De azt, hogy elsőre miért nem tetszett ennyire, azt nem tudom megmagyarázni.

Az író nagyon gyönyörűen fogalmaz (szokás szerint) és bár az eredeti szöveget nem ismerem, de az érzéseim azt mondják, hogy a fordítás sem marad el az eredeti szöveg mögött. Igazi tündérmesét olvashat az, aki belekezd ebben a történetbe. Az unicornis, mint a tisztaság megfelelője szembe kerül a gonosszal, aki már elvesztette minden hitét és kiábrándul mindenből. A jó és a rossz örök párharca, segítőkkel mindkét oldalon, átkok és hercegek. Mindez egyedi és gyönyörű stílusban. A történet hol szívfájdítóan gyönyörű, hol pedig kellemesen kacagtató, hol pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődést. Ezt adja ez a történet.
Kedvenc szereplő Schmendrick, a kétbalkezes varázsló, akinek nincs olyan varázslata, ami úgy sikerülne, ahogy szerette volna. A kedvencem, amikor fogságba esik és a szabaduló varázslatának eredménye, hogy a fa, amelyhez hozzákötözték, beleszeret. Sok más kellemetlen és kacagtató helyzetbe kerül még a varázslatai miatt. Viszont a szíve tiszta és végig segíti az egyszarvút a küldetése során. Neki is feladata és titka van. Meg kell találnia valamit, ami mindennél fontosabb a számára.  A másik kedvenc részem Cully kapitány és vidám cimboráinak csapata, akik Robin Hoodként élnek az erdőben, csak éppen kicsit mégis másként. Itt jut eszembe megjegyezni: a jelszó mindig legyen egyszerű és megjegyezhető, az sem baj, ha nem valós. :-)

A könyv magyar kiadása teljesen rendben van. Jó minőségű, kemény kötésű kötetet vehet kezébe az olvasó. Az olvasási élményt nem zavarják szöveghibák. A betűk mérete és a szöveg sortávolsága megfelelő, kényelmes olvasást tesz lehetővé. Ismerve Beagle egyéb műveit, amit egy másik kiadó adott ki, úgy gondolom, hogy a borító lehetett volna sokkal szebb és kifejezőbb is.

Érdekességként még megjegyezném, hogy a mű 1968-ban jelent meg Amerikában, míg magyar nyelven 2004-ben olvashattuk először. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire el vagyunk maradva a külföldön megjelent fantasy művek magyar megjelentetésével. Reméljük, hogy az idei év bepótol majd valamit ebből az elmaradásból.
Mindenkinek ajánlom, aki meg szeretne ismerkedni a fantasy műfaj igazi klasszikusaival, aki csodálatos történetet akar olvasni, aki igazán ki akar kapcsolódni.

Pontszám: 10

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2004.
Terjedelem: 280 oldal
Eredeti cím: The Last Unicorn
Folytatás: a Tükörbirodalmak című kötet egyik novellája folyatásnak tekinthető.
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »