Buglyó Gergely: Oni: A néma város (Oni trilógia 2.)

A sorozat nyitó kötete több okból is az elmúlt év egyik nagy meglepetése volt számomra. Először is egy megkeresésnek köszönhetően olvashattam a regény, amelyben az volt a különleges, hogy a felkérést a blogon szereplő írásaim, megjelenő véleményeim eredményezték. Másodszor pedig maga a könyv volt igazi meglepetés: tetszett a nyelvezete, a története, a kedvelhető, meglehetősen élethűen ábrázolt szereplők és úgy egészében véve jó volt olvasni az egészet. Szinte pontosan egy évvel az első rész boltokba kerülését követően pedig itt van a folytatás, amelyben újra belevethetjük magunkat a kalandok sorába.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 360 oldal
Borító ár: 2.990,- Ft
Sorozat: Oni trilógia
Előzmény:
1.) Oni: Szürke vér
Folytatás:
3.) Oni: A bábú és a talizmán
Kategória: ifjúság fantasy

Áron és testvérei felvételt nyertek az Altare Tertium tagjai közé: vállalták a feladatot, hogy segítenek megóvni a Meratánok harmadik oltárát, amely utolsó kapocsként tartja össze a valóság szövedékét. Ehhez meg kell fékezniük az Arctalan Kóborlót, aki Anna lelkének mélyén lapul. De ha a Tertium tényleg nemes célért küzd, miért őriznek titkokat újdonsült tagjaik előtt? Miért nem fedik fel Annának a jóslatot, amelyből kiderülne, micsoda valójában a Kóborló? 

Áronékat már nem éri meglepetésként, ha számító Virrasztókkal, eszelős Onikkal vagy más szörnyekkel kerülnek szembe, de csakhamar be kell látniuk: ha tényleg tudni akarják az igazat a Kóborlóról, akkor még a legendás Néma Város meglátogatásától sem riadhatnak vissza.

A regény hihetetlenül erősen indít, az első fejezettől teljesen padlót fogtam, még a hideg is kirázott az olvasása közben. El is gondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha Gergely az ifjúsági kategória mellett a felnőtteket is elszórakoztatná a fantáziája szüleményeivel - szerintem lenne vevő a felnőttesebb írásaira is. 

Amint túléltem az első fejezet okozta sokkhatást és ismét a főszereplők közelébe kerültem, rájöttem, hogy a cselekmény szinte ott folytatódik, ahol az első kötetben búcsút intettünk a főszereplőknek. Mindössze a helyszín változott kissé, hiszen amíg az előzmény nagy része Kalpagon játszódott és csak a regény legutolsó részében tárul fel előttünk Barathrum világa egy apró kaland erejéig, ebben a kötetben teljesen fordított a sorrend: kalandok sora vár az olvasóra a Köddel borított alvilágban, és csak nagyon rövid időre térünk vissza a felszínre, az ismerős kisvárosba. Nekem nem volt ellenemre ez a leosztás.

Legnagyobb megelégedésemre végre a legapróbb részletességgel bemutatásra kerül Barathrum világa: a kialakulása, a felszíni formái, az állatvilága, mindez teljes egészében annak az ékes bizonyítéka, hogy a szerző elég alaposan átgondolta a világ működését - és biztosak lehetünk abban is, hogy ezzel még nem merült ki a fantáziája. Különösen tetszett Amurta, az Érák erdeje és a Néma város bemutatása, illetve az Onik és a Meratánok történelmével kapcsolatos részletek megismerése.

A kép INNEN.

Úgy éreztem, mintha ebben a részben a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektetett volna a szerző a kalandokra, hiszen egyik eseménydús és pörgős jelenet követi a másikat, miközben a főszereplőkkel együtt egyre mélyebbre hatolunk Barathrumba, illetve a Suttogó Sziklán keresztül a Néma városba és még tovább.
Volt pár jelenet, amikor keveselltem a leírások mennyiségét, szívesen olvastam volna még a csodálatos építményekről, de ha magukkal ragadtak az események, akkor még ez sem hiányzott, éppen pont elég volt az, amit kaptam. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a fiatal olvasók jobban értékelik a kalandokat, mint a leírásokat... szóval jól van ez így, az ő igényeik a fontosabbak.

Áront és a testvéreit továbbra is nagyon kedvelem, ők most is hozzák azt a formájukat, amelyet az előző részben sikerült megismernem, bár ebben a kötetben mintha kevesebb poén repkedett volna a levegőben, de ez annak is tekinthető, hogy több és lényegesen komolyabb megoldásra váró probléma került a fiatalok útjába. Anna változása az előző kötet befejező eseményeinek következménye, de karaktere továbbra is szimpatikus, jól viseli a kihívásokat. Feri néha túl sok volt a számomra, de ő is csak a megszokott formáját hozta.

A kép INNEN.

Gondban voltam viszont az új szereplőkkel, mert az ő bemutatásuk eléggé rövidre és futólagosra sikerült. Bár az is igaz, hogy a gyorsan változó, tovasuhanó események közben nem is igazán lett volna értelme a túlzottan részletes karakterábrázolásnak, mert a legtöbb szereplő csak egy-egy rövid jelenet erejéig tűnik fel, teljesíti a feladatát, majd halad is tovább a cselekmény.

Az előzőekben leírtakból is kitűnik, hogy a regény eseményei eléggé pörögnek, rengeteg kaland, érdekes helyszín, történelmi hivatkozás és történés szorult bele ebbe a kötetbe, amelyek mind fontos részei a mindent mozgató titoknak. Minden egyes alkalommal sikerült meghökkentem, amikor az összefüggések egy újabb részletére fény derült, mert az őrült iramban zajló kalandok folyamatosan elvonták a figyelmem, és így az információk közötti kapcsolatok, összefüggések meglepetésként értek. De jó volt ez így. :)

Bár egy trilógia második kötetéről beszélünk, de nagyon kedvemre való, hogy ez a regény mégsem csak egy átkötő kötet, amolyan időhúzás, hanem a cselekménye lényeges és érdekes, mondanivalója van, az eseményei egy adott probléma körül csoportosulnak, amely végül is megoldásra kerül, a történet kerek egésznek tekinthető. A befejezés pedig... Bizony, a befejezés olyan, hogy már megint csak várom az ez után következő eseményeket.

Kifejezetten pozitívumként értékelem, hogy a regény továbbra is könnyen olvasható, a stílusa gördülékeny, a szerző pedig a kalandok leírása közben elrejtett információkkal észrevétlenül tanít, lényeges információkat ad át, a nyelvezete nem túl bonyolult, bár a sok egyedi kifejezés miatt oda kell figyelni a szövegre - ezek nem biztos, hogy elsőre teljesen érthetőek és megjegyezhetőek.

A kép INNEN.

Pont ezért továbbra is az a véleményem, hogy szükség lenne egy szószedetre és a kifejezések magyarázatainak összegyűjtésére, talán így maga a történet is érthetőbb, az összefüggések pedig könnyebben követhetők lennének. Különösen fontosnak tartom ezt azon okból, mert az egyes részek megjelenése között azért eltelik egy-egy év és bizony az emberi emlékezet eléggé hamar megkopik.

Minőségében semmivel sem marad el ez a kötet az előzménye mögött, talán valamivel kalandosabb és komolyabb, de ez nem válik a kárára. Nagyon kedveltem, ahogy a fantasy mellett (Barathrum leírása), némi cyberpunk színezetet is kap a történet (félig madár, félig gép szerkezetek, illetve az irányításuk).
Összességében egy nagyon jó és olvasásra érdemes ifjúsági regényt olvashat az, aki a kezébe veszi ezt a kötetet, amelynek szerzője különösen ígéretes, tehetséges és kellően alapos - szívesen olvasnám a későbbiekben írt történeteit is. Természetesen ez vonatkozik a trilógia befejező kötetére is.

Kalandos történetre vágyó fiataloknak és fiatalos lelkületű, fantasyt kedvelő felnőtteknek kifejezetten ajánlom ezt a regényt, ezt a sorozatot! Nagyon jó ifjúsági történet!

Posted in: 8 pontos,Buglyó Gergely,Ciceró,fantasy,ifjúsági,könyvértékelés,magyar szerző,Oni trilógia,recenzió 2014