Nalini Singh: Szabadulás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 5.)

Határozottan úgy éreztem, hogy belelendültem a sorozat köteteinek fogyasztásába, ezért - mivel a polcomon sorakozott a következő rész is - már nyúltam is utána és folytattam a kalandozásom az alakváltók és a mentálok világában. Már csak azért is, mert végre eljutottam Dorian könyvéig és ezt a részt el nem olvasni nagy butaság lett volna. Nem is igazán láttam az okát, hogy visszatartsam magam a késztetéstől és bizony gyorsan peregtek az oldalak a szemem előtt, annyira magával ragadott a latens leopárd személyisége.

Ashaya Alaine egy különleges mentál: ő az egyetlen, aki képes elkészíteni az I-protokoll bevezetéséhez szükséges implantátumot és emiatt közvetlenül a Mentál Tanácsnak dolgozik, ugyanakkor elkeseredetten küzd azért, hogy megmentse a fiát és kiszabaduljon a Tanács irányítása alól.
Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg, ezért a faj iránt mélységes gyűlölettel viseltetik. Dorian latens, egy genetikai hiba miatt nem tud leopárd alakot ölteni, de ettől az állat még benne él és bosszúra szomjazik. Most azonban félre kell tennie az ellenérzését, hiszem meg kell védenie a mentál tudóst és annak fiát. Kérdés az, hogy mi az erősebb: a gyűlölet vagy a védelmezés ösztöne?

Dorian és Ashaya történetének felépítése, az előzmények lefektetése már az előző kötetekben megkezdődött. Dorian egyre többször tűnt fel a Borzongás című részben és jelentős szerepet kapott a Feloldozás című kötetben, ahol össze is találkozik a mentál tudóssal. Ugyanígy követhetjük végig az említett kötetekben Ashaya tudományos kutatásának egyes fázisait, a rendszerrel szemben tanúsított ellenállását és persze azokat a cselekedeteit, amelynek következményeként Dorian távcsöve elé kerül és beszél a leopárd mesterlövésszel.

Talin két pártfogoltjának kiszabadításakor a DarkRiver falka tett egy ígéretet a szökésben segédkező tudósnak, miszerint megmentik a fiát, amikor arra alkalom adódik. Most elérkezett az idő és a falka, némi mentál támogatással, akcióba lép: a cél a fiú biztonságos kiszabadítása és a mentál hálóról való leválasztása. A gyerek biztonságba kerülését követően Ashaya is akcióba kezd és belefog régóta dédelgetett tervébe, melynek köszönhetően kiszabadulhat a laborból és a Mentál Tanács karmai közül. A szökés sikerül, de a nő az alakváltók területén találja magát, szorult helyzetéből Dorian menti ki.

Dorian egy összetett karakter, aki eddig csak jófiús kinézetével, poénjaival, valamint egyes dolgokban mutatott kimagasló tehetségével tűnt ki a falka tagjai közül. Mindenképpen érdekesnek ígérkezett a személye, hiszen annak ellenére, hogy latens, tehát nem tud alakot váltani, mégis őrszem, a falka egyik kimagasló képességű katonája, a falkában előkelő helyet foglal el. Ebben a kötetben kilép a jófiú/zsenifiú besorolásból és azt is megmutatja, hogy bár nem lehet belőle puha talpakon osonó cicus, de attól még igenis leopárd a javából, tombol benne a vadállat és bizony ki is akar törni kényszerű ketrecéből.

"Az érzelmek színezik ki az emlékeinket, ezek nélkül az egyik napunk olyan lenne, mint a másik."

Ashaya belépésével egy igazán különleges mentál kerül a képbe, hiszen ő nem csak kiemelkedő tudós, de egy ikerpár egyik tagja is, ami a mentál világban már önmagában is ritka. A nő ikertestvére hasonlóan zseniális tudós, de ezen és a külsejükön kívül a két nő között semmi hasonlóság nincs. Amara elméje teljesen elborult, Ashaya kondicionálása pedig erősen sérült, a két nő között mentális kapcsolat áll fenn, ami már önmagában is egyedi és nem is igazán létezhetne. Ashaya és a testvére kapcsolata rengeteg probléma forrása, Amara tettei folyamatosan befolyásolják az ikerpár másik tagjának lépéseit és tetteit.

Tetszett az az újítás, amely ebben a kötetben került bevezetésre, ugyanis a fejezetek elején a főszereplőkre vonatkozó naplójegyzetek, email üzenetek, illetve egyéb levélrészletek olvashatóak. Ugyanakkor annak is örültem, hogy a szerző ragaszkodott a hagyományaihoz, a jól bevált szokásaihoz és nem felejtkezett el a korábbi kötetekben megismert szereplőkről, hanem aktívan mozgatta őket ebben a kötetben is és részesei voltak az eseményeknek. Azoknak a cselekményeknek, amelyekből ebben a kötetben volt bőven, ugyanis ez volt a sorozat - a magyarul megjelent részeket figyelembe véve - egyik legmozgalmasabb része. Ashaya személye nem nélkülözhető, ráadásul túl sokat is tud, ezért nem kérdés, hogy a Mentál Tanács a nyomába ered és mindenáron vissza akarják szerezni a nőt. Közben a háttérben folyik tovább a Tanács tagjainak csendes harca, a hálót folyamatosan gyengítik a Szellem támadásai és mindezek tetejében Ashaya is olyan információkat oszt meg a mentálokkal, amelyek tovább gyengítik az egyébként is széthullóban lévő hálót.

Szóval jó volt ez a rész, mozgalmas, érdekes és persze akcióban és érzelmekben is gazdag. Ashaya és Dorian remek párost alkotnak, izzik közöttük a levegő és a vonzalmuk, valamint a húzódozásuk is teljesen érthető és van alapja a döntéseiknek, ahogy a hezitálásuknak is. A háttérben játszódó, köteteken átívelő történések igazán élvezetessé és különlegessé tették ezt a részt. Jó volt olvasni, továbbra is szeretem és várom is a következő rész megjelenését.

Mocorog bennem a kisördög és bizony ki akar bújni, nem is tartom vissza. Annak ellenére, hogy imádom ezt a sorozatot és élvezettel olvasom, csak nem hagy nyugodni az a kérdés, hogy vajon hogyan élték túl az elcsendesedés óta bekövetkezett 100 évet az alakváltók? Mert ugye ők csak egyszer választanak pár maguknak, amely választás örökre szól. Na már most, ha megnézzük az eddigi öt kötetet, akkor bizony abban négy alakváltónak lett négy mentál párja (az ötödik kötetben alakváltó-ember párosunk van). És itt jön a kisördög a maga kérdésével: ha a mentálok nem ugranak ki a hálóból, akkor mi történt volna? Előbb vagy utóbb megfogyatkoztak volna az alakváltók? 

Értékelés: 9/10 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 406 oldal
Borító ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Hostage to pleasure

Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Előzmény:
- Vonzódás (Sascha Duncan és Lucas Hunter)
- Látomás (Faith NightStar és Vaungh D'Angelo)
- Borzongás (Brena Kincaid és Judd Lauren)
- Feloldozás (Talin McKade és Clay Bennett)
Folytatás:
- Branded by Fire (Mercy és Riley Kincaid)
- Blaze of Memory (Katya Haas és Dev Santos)
- Bonds of Justice (Sophia Russo és Max Shannon)
- Play of Passion (Indigo Riviere és Drew Kincaid)
- Kiss of Snow (Shiena Lauren és Hawke Snow), stb.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Nalini Singh: Feloldozás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 4.)

Az előző kötet olvasása közben elkapott a gépszíj és nem akartam búcsút venni a mentáloktól és alakváltóktól hemzsegő világtól. Szerencsémnek, az előrelátásomnak és a könyvhörcsög üzemmódomnak köszönhetően  a nyár folyamán egy (illetve igazából több) akció keretében beszereztem a sorozat eddig hiányzó köteteit, ezért egy egyszerű mozdulatot követően már folytathattam is az olvasást. 

Clay Bennett jelenleg a DarkRiver falka tagja, de ez nem volt mindig így. Ő ugyanis az a leopárd, aki magányosan, falka nélkül nőtt fel, ezért személyisége jelentős károkat szenvedett. Gyerekkorában csak Talin állt mellette, aki még tőle is fiatalabb volt, de megértette és elfogadta a fiúban rejtőző leopárdot és megadta neki az életben maradásához szükséges érintés lehetőségét. Egy darabig. Ugyanis a fiú egyik alkalommal elkövetett valamit, amitől a kislány teljesen kétségbeesett, a fiút pedig nevelőintézetbe zárták. Évek múltán Clay-t kiengedik az intézetből és egyből Talin keresésére indul, de azt a választ kapja, hogy a lány autóbalesetben életét vesztette. A hír következményeként bekövetkező ámokfutása vezeti a DarkRiver falka területére, ismerkedik meg a falka fogalmával, majd válik később értékes ragjává. Clay jelenleg a DarkRiver falka egyik őrszeme, egy domináns hím, aki azóta is küzd a benne tomboló leopárddal és a múlt enyhülő, de soha el nem múló hatásaival. Clay emlékeit és érzékeit teljesen felborzolja, amikor megérzi azt az illatot a levegőben, amelyet 20 éve nem érzett és amelyet nem is lenne szabad érzékelnie, hiszen a lány, akihez tartozott már nincs az élők sorában.

Talin a gyerekkori traumát követően nevelőszülőkhöz kerül, ahol otthonra lel ugyan, de a lelkében továbbra is vihar dúl. Szándékosan akar távol maradni Clay-től, aki gyermekkori barátja és aki komoly áldozatot hozott azért, hogy segítsen rajta. 20 éve tartja magát távol a férfitól, aki olyan sokat jelentett a számára. Most azonban szorult helyzetben van, mert a pártfogoltjainak számító gyerekek sorra tűnnek el és nincs más, akihez fordulhatna, akit elég erősnek tart ahhoz, hogy a segítségére legyen. Fel kell tehát vennie a kapcsolatot a férfival és vállalni korábbi döntéseinek minden következményét.

Számomra ez volt a sorozatnak az a része, ahol az eddig is furcsán hangzó magyar sorozatcím elvesztette az egyébként sem túl erős bizalmam és végleg megbukott. Már az előzményekből is kiderült, hogy ebben a világban nem két, hanem igazából három faj létezik és él egymás mellett viszonylagos békességben, de elfogadtam a nem éppen egyszerű címet, mert úgy gondoltam a sorozat csak a mentálokról és az alakváltókról fog szólni. A könyvbeli történések alapján azonban el kell vetnem ezt a kényszer szülte ideológiát, mert végre felbukkantak és az eseményekben jelentős szerepet játszanak az emberek, sőt a helyzet még ennél is összetettebb, kuszább és követhetetlenebb.

Clay karaktere a sorozat 2. kötete óta érdekelt, múltja sok és még annál is több lehetőséget rejtett magában. Magától adódik a kérdés, hogy mennyire sikerült az írónőnek mindezt ki is használnia? Nos... Clay teljesen rendben volt, tökéletes vad cicus, akit kínoz a múlt, de keresi a megoldást és mindent megtesz azért, hogy segítse azt a lányt, akit olyan régen elveszített és most újra megtalált.

"Vannak sebek, amiket be kell gyógyítani, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el azóta, hogyan keletkeztek, vagy mennyi van még hátra."

Akitől viszont a falra másztam, az Talin volt. Az elején még elfogadtam a problémát, amiért retteg a múlttól és a férfival való találkozástól, de úgy a könyv negyede, majdnem fele környékére ezt már átbeszélték, megemésztették, visszaköpték és mindezt megtették még legalább háromszor, megbocsátottak egymásnak, elfogadták a különcségeket és ezt is többször átrágták. Na, innentől kezdve viszont hihetetlen volt, hogy Talin még mindig retteg, még mindig gondja van és még mindig tart a férfitól. Hiába olvastam el többször is a kifogásait, próbáltam megérteni a gondolatmenetét és az érzéseit, nagyon nem ment és nem tudtam azonosulni vele. Nem értettem, hogy miért problémázik még mindig, mi a fene van vele? Ő volt számomra a regény gyenge pontja és miatta lett ez a kötet a sorozat leggyengébb tagja a számomra.

Mi volt az, ami miatt mégis értékeltem a történetet és még tetszett is? Mindenképpen Clay karaktere, mert ő kifejezetten jól sikerült, illetve a fő történetszál és a kapcsolódó cselekmények. Tetszett, hogy nem feledjük a Mentál Tanács motivációját és cselekedeteit, ahogy egyre inkább feltárulnak a mentálok problémái, tovább folytatódnak a Szellem támadásai és még tovább bonyolódnak az I-protokoll kutatáshoz kapcsolódó események. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert közvetlenül kapcsolódik a jelen kötet eseményeihez, egy újabb pszichopata mentálhoz és előrevetít bizonyos várható történéseket. Úgy is mondhatnám, hogy a szerző fokozatosan és igazán mesterien készíti elő a terepet a folytatáshoz.

Dorian, aki szintén őrszem és minden esetben Clay segítségére van, előtérbe kerül, sokat szerepel a történetben. Ami jót is tett a kötetnek (valamilyen szinten meg is mentette), mert imádtam a csipkelődő stílusát, ahogy Talin csini zsenifiúnak nevezi és ahogy a latens leopárd mindezekre reagál. Nem tagadom, hogy Dorian személye tényleg felizgatta a fantáziám, várom is, hogy kézbe vegyem az ő könyvét és megismerjem a titkait, az érzéseit.

Értékelés: 7/10 pont
Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 400 oldal
Borító ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Mine to possess

Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Előzmény:
- Vonzódás (Sascha Duncan és Lucas Hunter)
- Látomás (Faith NightStar és Vaungh D'Angelo)
- Borzongás (Brena Kincaid és Judd Lauren)
Folytatás:
- Szabadulás (Ashaya Aleine és Dorian Christensen)
- Branded by Fire (Mercy és Riley Kincaid)
- Blaze of Memory (Katya Haas és Dev Santos)
- Bonds of Justice (Sophia Russo és Max Shannon)
- Play of Passion (Indigo Riviere és Drew Kincaid)
- Kiss of Snow (Shiena Lauren és Hawke Snow), stb.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Nalini Singh: Borzongás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 3.)

Nalini Singh az a szerző, akinek azért szeretem a történeteit olvasni, mert pont annyi romantika és akció keveredik a regényeiben, amely az én számomra ideálisnak mondható. Mindkét sorozata tetszik, de ismeretségünk kezdetén jobban elvarázsoltak az angyalok szárnyai, mint a metálok és alakváltók egymás között vívott csatái. Nem értettem, hogy a Psy Changeling, azaz magyarul az Egy világ - két faj - állandó küzdelem sorozatát miért szeretik jobban a külföldi rajongók, mint Raphael és Elena, valamint az angyalaik kalandjait. Most, hogy jobban megismertem mindkét történetfüzért, már én magam is tudom és értem az indokokat.

A SnowDancer farkasfalka komoly döntést hoz, amikor elrejti a mentál hálóról kiugrott és önálló, saját hálózatot létrehozó mentál családot. A Lauren famíliának azért kellett leválnia a hálózatról és menekülnie, mert a Mentál Tanács megfigyelései szerint nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy megtörjék a kondicionálást. A rendelkezés értelmében az egész családot rehabilitációra küldték volna. Együttműködése bizonyítékaként Judd Lauren részt vett Brena, a farkaslány - akit a pszichopata, gyilkos mentál, Enrique rabolt el és kínzott meg - kiszabadításában, majd gyógyításában, illetve a pszichopata elfogásában és elpusztításában. Judd egy különleges mentál osztag katonája volt, most pedig arra használja a képességeit, hogy a megakadályozza a Mentál Tanács terveit, amelynek célja az egész mentál társadalom irányítása, a személyiségek eltörlése. Bár a férfi már nem csatlakozik a hálózathoz, de az Elcsendesedést így sem törheti meg, mert gyilkos hajlamai és a képességei miatt maga is lelketlen és irányíthatatlan gyilkossá válna.

Brena, akinek nem csak a testét kínozta meg, de a lelkét is megtörte Enrique, lassanként felépül a sérüléseiből. Legalábbis a látszat ezt mutatja. Egy, a falka odújában elkövetett gyilkosság, amely kísérteties hasonlóságokat mutat Enrique tetteivel, újra hanyatlásba taszítja a lányt. Úgy érzi, hogy kérdéseivel és problémáival csak egyetlen emberhez fordulhat, egyedül Judd az, akitől a féltés helyett logikus válaszokra és megoldásra számít. A gyógyuláshoz azonban több kell, mint amit a mentál meg tud adni a farkaslány számára, az Elcsendesedés komoly akadályt jelent, a megtörése pedig még nagyobb problémát.

Régen volt az, amikor utoljára a mentálok és az alakváltók világában töltöttem az időt és az emlékeim is megfakultak kissé, ezért el kellett telnie valamennyi időnek, amíg visszarázódtam ebbe a nem egészen szokványos környezetbe. De amint ez megtörtént, már nagyon élveztem a lapokon feltáruló eseményeket és érzelmeket. Sőt... jobban tetszett, mint az előző két rész. Bár az is lehet, hogy ebben az esetben is csak az emlékeim tréfáltak meg.

Értékeltem, hogy a szokásos pártaláláson kívül folytatódott a köteteken átívelő fő szál a történetben, amelynek hatására a világ összetettsége még jobban megmutatkozik és a problémák sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz. Ez jó! Ez nagyon jó! Így legalább tényleg érzem, hogy van világ, van probléma és nem csak a mindent elsöprő szerelem, meg az azt megelőző nyűglődés létezik.

Kifejezetten tetszett, hogy Judd képességei ennyire eltértek az eddig kiugrott mentálok (Sascha és Faith) speciális tulajdonságaitól, amelyek értékesek ugyan, de a férfiéhoz hasonlítva ártalmatlanok. Judd problémája azonban ennél sokkal összetettebb, hiszen tisztában van a saját hajlamaival, amelyhez még a kiképzés során megszerzett tudás is csatlakozik. Az ő húzódozása és hezitálása tehát egyáltalán nem túlzás, hanem maga a rideg valóság és a várható következmény együttes eredménye. A férfi hidegsége és érzelemmentessége már a korábbi részben is feltűnt, de úgy érzem, hogy ebben a kötetben a szerző kifejezetten jól és mélyrehatóan meg tudta jeleníteni azokat az okokat és reakciókat, amelyek ezzel az állapottal járnak, illetve azokat az akadályokat, amelyeket a helyzet megváltoztatásához le kell dönteni. Annak ellenére, hogy a korábbi kötetekben nem igazán sikerült megkedvelnem a mentálokat, Judd most egészen közel férkőzött hozzám és ő volt az, aki miatt ezt a részt a sorozat eddig olvasott kötetei közül az egyik legjobbnak tartom.

Brena, a farkaslány lelke komoly sérüléseket szenvedett a fogságának időszaka alatt, ugyanakkor ő maga a farkasfalka erejének szimbólumává is vált. A karaktere nekem kicsit hisztisre sikerült, főleg a történet elején, de ezt betudtam annak, hogy próbálja feldolgozni a lelki megrázkódtatásokat. Később is voltak azonban olyan húzásai, amelyek miatt majdnem kapartam a falat és akkor már az előbbi indokot sem tudtam felhozni mentségül. A kitartása azonban mindenképpen figyelemre méltó.

"Ne feledd: a jeget a tűz olvasztja fel!"

Brena kétségbeesett küzdelme és segítségkérése egyre nagyobb repedéseket okoz Judd páncélján, ami természetesen egyre nagyobb fájdalommal is jár, mert a kondicionálás figyelmeztetése az érzelmek ellen nem más, mint a fájdalom. Nem árulok el vele nagy titkot, mert teljesen nyilvánvaló, hogy Judd lassanként az erősebb fájdalmakról, figyelmeztetésekről sem vesz tudomást és mindez csak egy dolgot jelenthet, Brena egyre közelebb kerül a mentál jégszívéhez. Voltak jelenetek, amelyek egészen izgalmasra, feszültséggel telire sikerültek, amikor kifejezetten tetszett a Tk mentál reakciója és persze akadtak bőven vicces részek is.

Ami az érzelmek és a karakterek mellett a legjobban elvarázsolt az a kötetre jellemző rengeteg akció és a mentálok világának, működésének és titkainak mélyebb megismerése. A Szellem felbukkanása egészen érdekes momentumot hozott az események sorába, az ellenállás szerveződése sok lehetőséget rejt még magában és az I-protokoll, valamint Ashaya Alaine kutatáshoz és személyéhez kapcsolódó szál is kifejezetten mozgalmasnak ígérkezik.

Jó kis sorozat ez és most kifejezetten jól esett olvasni. Folytatom is, de nagyon gyorsan. :)

Értékelés: 8/10
Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 414 oldal
Borító ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Caressed by Ice

Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Előzmény:
- Vonzódás (Sascha Duncan és Lucas Hunter)
- Látomás (Faith NightStar és Vaungh D'Angelo)
Folytatás:
- Feloldozás (Talin McKade és Clay Bennett)
- Szabadulás (Ashaya Aleine és Dorian Christensen)
- Branded by Fire (Mercy és Riley Kincaid)
- Blaze of Memory (Katya Haas és Dev Santos)
- Bonds of Justice (Sophia Russo és Max Shannon)
- Play of Passion (Indigo Riviere és Drew Kincaid)
- Kiss of Snow (Shiena Lauren és Hawke Snow), stb.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Singh - Andrews - Shinn - Brook: A sötétség angyalai

Az angyalok világa mindig is vonzott és természetesen minden egyes alkalommal el is varázsolt. Nalini Singh írásainak olvasását követően pedig teljes mértékben úgy gondoltam, hogy minél több angyalokról szóló történettel kell megismerkednem. Régóta szerepelt a várólistámon az a kötet , amelyik Nalini Singh egyik írása mellett, további három történetet is tartalmazott, természetesen három különböző szerzőtől. Hol is lehetne jobb helye egy ilyen könyvnek, mint a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás olvasásra tervezett kötetei között? Magam is így gondoltam, ezért be is tettem a novellaválogatást az alternatív lehetőségek közé.

Ahogy már említettem négy különböző szerző, négy angyali története szerepel ebben a kötetben. A legismertebb közülük Nalini Singh, legalábbis kis hazánkban mi őt ismerjük leginkább, Ilona Andrews neve is ismerősen cseng a tavalyi év óta, de a többiek nevéről eddig nem is igazán hallottam. A könyvben található novellák közel azonos hosszúságúak és szépen kitöltik, eléggé terjedelmessé teszik a kiadványt. A hasonlóság ennyiben ki is merült, mert stílusban és minőségben teljesen más élményt kaptam az írásoktól. Nézzük akkor őket szépen sorban.

Nalini Singh: Angyal és farkasa

Noel a megkínzott és összetört vámpír felépül a sérüléseiből, fizikailag mindenképp, de a lelke nem akar gyógyulni. Raphael úgy dönt, hogy felmenti a vámpírt az angyaltoronyban teljesített szolgálata alól és Nimra, a kegyetlen hírű angyal udvarába küldi. A vámpír úgy érzi, hogy félreállították, mellékvágányra tették, szolgálataira többé már nincs szükség. Nimra udvarában merénylet történt, az elkövető kézre kerítéséhez Noel adja a segítséget. A nyomozás közben pedig sikerül jobban megismernie az angyal udvarát és annak uralkodóját is.

Minden előítélet nélkül kijelenthetem, hogy ez a novella a kötet legjobbja. Annak ellenére, hogy nem volt ismeretlen előttem a történet, hiszen az Angyali szárnyalás című válogatásban egyszer már olvastam, ugyanúgy elvarázsolt és megérintett, mint az első alkalommal. Noel sorsa továbbra is szívszaggató, karaktere pedig összetett, személyisége még ebben a rövidke írásban is magával ragadja az olvasót. Nem akarok ismétlésekbe bonyolódni, ezért nem is mondanék többet erről a novelláról, bár ez az, amelyikről a legtöbbet tudnék mesélni.

Ilona Andrews: Alfák: A kezdetek

Karina, a lánya és a többi rá bízott gyerek hazafelé tartanak egy kirándulásról, amikor az egyikük miatt meg kell állniuk egy motelnál, ahol azonban furcsa dolgokat tapasztalnak. A motel tulajdonosai megtámadják őket, majd egy másik szörny lesz az, aki a megmentésükre siet. Kiút azonban nincs, mert Karina donor, ezért  a megmentőik sem nem engedik szabadon, ráadásul a nő megsérült, méreg került a szervezetébe, amelynek ellenszere nem más, mint a szörny nyála, amelyet harapással juttat a nő szervezetébe, miközben a vérét szívja. A túlélésük érdekében kölcsönösen segíteniük kell tehát egymást. A világ, illetve annak törvényei azonban nagyon nem egyeznek az eddig megszokottal.

forrás: deviantart.com

A szerzőpáros Világok peremén című sorozatának magyarul eddig megjelent köteteit szeretem. Csak amikor belekezdtem a novellába, döbbentem rá, hogy jelen esetben egy teljesen más világról van szó. Eléggé zavarosan indult az egész és viszonylag lassan állt össze a kép, hogy akkor most hol is vagyunk és mikor és mi is történik tulajdonképpen. Nem csak az események középpontjába csöppenő női főszereplő kapkodta a fejét értetlenül, hanem én magam is. Mindettől függetlenül a világ, amely lassan kibontakozott a lapokon elég összetettnek és érdekesnek tűnik ahhoz, hogy akár regény formájában is el tudjam fogadni és el tudjak benne merülni. Van benne bőven ötlet, lehetőség, rejtély és kaland. 

Sharon Shinn: Éji dal

Moriah menekül a múltja elől, de lassan már nincs hová mennie, úgy néz ki, hogy elért az útja végére, a ismert szélére, az utolsó állomásra. Munkát vállal a Gábriel iskolában, éjszakai műszakban dolgozik az iskola konyhájában, szabadidejében pedig az intézményt járja és ismerkedik a hellyel. Az egyik ilyen alkalommal veszi észre, hogy az iskola igazgató nőjének házában egy angyal lakik, innentől kezdve minden vágya, hogy megismerkedjen vele és ki is használja a hirtelen adódó lehetőséget, amikor az igazgatónő hosszabb időre elhagyja az épületet, a házvezetőnő pedig balesetet szenved. Mindenre felkészült, csak arra nem, ami az épület tetőterében várt rá, ahol Corban, a vak és sérült angyal lelt átmeneti menedékre.

Kedves történetet olvashattam, de nem sikerült teljességgel meggyőznie. Amíg az előző két novellában volt mély érzelem, kaland, akció és meglepetés, ez a történet a támogatásról szól. A főszereplő ugyan angyal, de ha levágjuk a szárnyakat és kivesszük a meséből az ehhez kapcsolódó elemeket, akkor bizony egy teljesen hétköznapi segítségnyújtás mozzanatai elevenednek meg a lapokon. A történet hátteréül szolgáló világ érdekes is lehetett volna, de nem kaptam belőle annyit, hogy ezt nyugodt szívvel el tudjam dönteni.

Meljean Brook: Mennybemenetel

forrás: deviantart.com

Ebben a történetben az önfeláldozás jutalma egy másik lehetőség, egy új élet, amelyben őrzőként, angyali képességű harcosként teljesíthet a tiszta lélek. Marc elfogadta ezt a lehetőséget. Kiképzésére Caelumban, az őrzők mennyei városában kerül sor, ahol közeli kapcsolatba bonyolódik Radhával. A viszonynak azonban hamar vége szakad. 140 évvel később Marc egy kisvárosban teljesít szolgálatot, démoni nyomok után kutat, amikor Radha csatlakozik hozzá és együtt indulnak a démon nyomába, közben pedig próbálják rendbe szedni 140 éve megszakadt kapcsolatukat.

Olyan érzésem volt, mintha a novellákat valaki szánt szándékkal rendezte volna ebbe a sorrendbe és fokozatosan vezette az olvasót a legjobbtól a leggyengébbig, mert bizony ez az írás a kötet legzavarosabb, legértelmetlenebb és minőségileg erősen kifogásolható darabja. Erősen sántított a történet alapja, mármint az, hogy a szerelmespár tagjai 140 éven keresztül még csak nem is beszéltek egymással, ám egyikük most hirtelen mégis úgy gondolta, hogy erre nagy szükség lenne. A párbeszédek zavarosak, sok esetben azt sem tudtam eldönteni, hogy éppen ki is az aki beszél, akinek a szemszögéből követjük a történetet vagy éppen mit is akar. Az angyali képességű őrzők sem azt a formát hozták, amire számítottam, mert az már mégis csak mosolyogni való, hogy négy tini majdnem kifogott rajtuk. Szóval összességében zavaros és komolytalan volt az egész, nehezen evickéltem át a novellán. Olyan érzésem volt, mintha a szerző túl sokat akart volna mondani és túl hirtelen, ilyen terjedelemben nem tudta kellő alapossággal bemutatni a háttérvilágot, megismertetni az olvasókkal a szereplők érzelmeit és még akciót is csempészni a történetbe.

Vegyes érzésekkel telve értem a kötet végére. Egy részről nagyon jó volt újra elolvasni az egyik kedvenc történetemet, újra átélni az élményt, új világokat felfedezni, más részről viszont kicsit el is szomorodtam, mert azért kerültek gyengébb vagy kidolgozatlanabb történetek is. Mindent összevetve azt mondom, hogy nem túl erős a kötet és összességében olyan közepes élményt jelentő válogatásnak mondanám.

Pontszám: 6

Kiadó: Egmont

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 416 oldal
Teljes ár: 3.999,-
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Eredeti cím: Angels of Darkness

Folytatás »

Nalini Singh: Angyalárny (Angyali vadász 5.)

Nalini Singh írásai minden egyes alkalommal kikapcsolnak és elrepítenek egy másik, angyalszárnyakon suhanó vagy éppen macskatalpakon osonó világba. A sorozat(ok) olvasóinak, illetve az írónő történeteivel még csak ismerkedőknek már nem jelent újdonságot, hogy Nalini az a szerző, aki mindig képes valami újat alkotni, meglepetést okozni. Nem volt ez másként ebben az esetben sem.

Neha, India arkangyala több csapást is elszenvedett az utóbbi időben: Anoushkát, a lányát a Tízek tanácsa végezte ki, mert megszegte az angyalok világának egyik legszentebb törvényét, most pedig a társa, Erisz haláláról szólnak a legfrissebb hírek. Félő, hogy Neha beleőrül a gyászba, egy tomboló arkangyal pedig szörnyű pusztítás okozója lehet. Raphael kémmestere, Jason maga jelentkezik, hogy megkeresi a gyilkost és ezzel igazságot szolgáltat a gyászolónak. Neha azonban gyanakvó és csak akkor engedi a másik arkangyal bizalmasát a területére, ha az egy ősi fogadalommal, a véresküvel köti magát a vérvonalához. Mahiya hercegnő Neha vérvonalának utolsó élő tagja, olyan közeli rokona, amelyet a legtöbben még suttogva sem mernek megemlíteni. A hercegnőként nevelkedő angyal élete azonban korántsem irigylésre méltó, az udvarban töltött minden napja veszélyekkel és lemondásokkal teli, a bizalmatlanság és az egyedüllét pedig örök társai. Jasonra nehéz feladat hárul, a gyilkosság kiderítése nem egyszerű, az udvar hangulatát újabb gyilkosságok borzolják fel és ősi titkokról suttognak a falak.

Neha udvara, ahogy a szokások és maga a kultúra is, teljesen más, mint amit Raphael környezetében megszoktam. Bár India arkangyala is igazságosan uralkodik, de szeszélyes, számítóan könyörtelen, ha valaki megbántja, annak örök gyűlölet a jutalma, ugyanakkor a hozzá közelállók iránt képes mély érzelmeket érezni, bár ezt a legtöbb esetben titkolni igyekszik. Az előző kötetek utalásait követően végre kiderül az is, hogy háromszáz éve miért nem látta senki Eriszt. A probléma forrását megértettem és el tudtam fogadni, de a problémakezelés eléggé megdöbbentett. A büszkeség és a gyengéd érzelmek évszázadokon át tartó csatája és annak minden következménye. Érdekes volt olvasni.

A korábbi történetekben olvasott apró információkból lassan összeállt a kép Jasonról, a magányos, lelkileg sérült, szótlan és titkokkal teli férfiról, aki annyira eltávolodott a világtól, hogy csak Raphaelnek tett esküje tartja az élők között. Hatalmas várakozásokkal kezdtem bele a kötetbe, mert ez a Hetek között is különcnek számító angyal megérdemel egy hasonlóan egyedi történetet, és nagyon érdekelt, hogy ki lesz az, akinek sikerül Jasont kibillentenie a jelenlegi állapotából, aki képes lesz neki megmutatni az életnek azt az oldalát is, ahol nem csak a fájdalom lakozik. A fekete szárnyú angyal múltja megdöbbentő és könyörtelenül fájdalmas, ékes példája annak, amikor a legnagyobb szerelem okozza a legnagyobb kárt. Nem csodálom, hogy Jason lelke sérült, azon csodálkozom, hogy képes még bármilyen érzelemre.  

Mahiya hercegnő igazi túlélő, aki több évszázadot töltött el Neha mellett, ügyesen kezelte az arkangyal hangulatváltozásait, elkerülte a dühét és közben megőrizte igazi személyiségét és belső ragyogását. Különleges szereplő ő, aki legalább annyira zárkózott és bonyolult jellem, mint a sötét szárnyú angyal. A gyilkosság felderítéséhez és a továbblépéshez mindkettőjüknek le kell engednie az évszázadok alatt mozdulatlanul tartott páncélt. Jasont magával ragadja India különleges hangulata, szívét pedig észrevétlenül és akaratlanul ejti rabul Mahiya titokzatos és tiszta személyisége. Nagyon élveztem, hogy mindkét szereplő gondolataiba betekintést nyerhettem, mert így könnyebb volt megérteni ezt a két visszahúzódó, a feltűnést mesterien kerülő angyalt, illetve az udvarban bekövetkező események és a gyilkosságok háttere is érthetőbbé válik.

Nalini most is megfelel az olvasói elvárásoknak, mert kapunk a történettől enyhe misztikumot, sok újdonságot, ősrégi titkokat, megkövesedett érzelmeket, különleges képességeket, a mozgalmas nyomozás hangulatát és mindezek mellé erős és fülledt szenvedélyt, a vágyak beteljesedését. Jason nem az a fajta, akit könnyen elragadnak az indulatok, ezért ebben a regényben nagyobb hangsúly helyeződik a nyomozásra és szinte váratlanul csapnak le a szereplőkre az érzelmek, amelyek első körben inkább csak vágyak, mint komplett és tudatos érzések. A történések valamivel lassabbak és kevésbé feszültséggel kevésbé teltek, mint ahogy ezt más megszokhattam az előző kötetekből. Valamivel kevesebb az erotikus jelenet is a regényben, de annak a kevésnek van ereje, nekem kifejezetten tetszett a két angyal egyesülése és kapcsolatuk alakulása. Az ősi titkok és a lelkek mélyén rejtőzködő, elnyomott érzelmek miatt nekem nagyon tetszett ez a regény. Különleges volt és teljesen más, mint a sorozat eddigi tagjai.
Az azért sok mindent elmond, hogy a könyv legszebb és legérzelmesebb jelenete nem a főszereplő párosé, hanem a regényben "vendégekként" jelen lévő Dmitri és Honor kettőséé. Hiába no, Jason nem a szavak embere, Dmitri annál inkább. :)

"- Dmitri - törte meg a lány a napsütés csendjét -, hol a szíved?

A kérdést a férfi sokféleképpen értelmezhette volna, de ő tudta, mire gondol a felesége.

- A kezedben, ahol mindig is volt.

Honort teljesen eltöltötte a ragyogó boldogság, a lelkébe mély nyugalom költözött.

- Az enyém pedig a te kezedben van. Szóval, láthatod, hogy nekem csak a te szívedért kell aggódnom, az enyémet biztonságban tudom."

A rajongóknak ezúttal sem kell nélkülözniük Elena és Raphael személyét, akik egy rövidebb jelenet erejéig feltűnnek a lapokon. Folyamatosan figyelemmel kísérem Ashwini és Janvier kapcsolatát is és bár most csak pár mondatban történik róluk említés, de ez éppen elég ahhoz, hogy tudjam, az írónőnek vannak még további tervei velük kapcsolatban. Méreg látogatása Neha udvarában különösen élvezetes része a könyvnek, pimasz modorával most is hozza a karakterét, ugyanakkor érdekes volt betekinteni a vámpír és teremtője különleges kapcsolatába. Hiányoltam Aodhant és Nasiirt és persze Illiumot ebből a kötetből, remélem, hogy egyszer majd ők is több szerephez jutnak majd az egyik kötetben. Meglepetésként ért viszont, hogy Dmitri és Honor külön fejezeteket kaptak a regényben. Enyhén zavaró volt, hogy az éppen aktuális történetszálat nem teljesen oda illő jelenetek zavarták meg, azt egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy ez tetszett-e vagy sem, de újításnak tökéletes.

További újdonság még, hogy a világon bekövetkezett különleges események, új képességek, amelyekről eddig csak különálló történésekként értesültünk, kezdenek összekapcsolódni és formálódni látszik egy köteteken átívelő, az epizodikus elbeszélést túlszárnyaló, nagyobb jelentőségű és horderejű cselekmény. Nem tudom, hogy az események ilyen módon történő összekapcsolása csak időközben jutott az írónő eszébe vagy már az elején is így tervezte, de nekem nagyon tetszik ez a mögöttes cselekmény. Már alig várom, hogy mélyebben belemerüljünk a részletekbe.

Ha a sorozatmintát nézem, akkor a következő kötetben egy újabb mellékszereplő könyve lenne a soros, részemről jöhetne bárki a fentebb megemlített, de önálló könyvvel nem rendelkező szereplők közül, de természetesen Nalini nem ragaszkodik a szabályokhoz, ezért ismételten Raphael és Elena lesznek a középpontban. Na, azért ez nem probléma. Főleg nem ezzel a bizonyos, a világot befolyásoló háttérszállal. Kíváncsian várom a következő történetet.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 440 oldal
Teljes ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Archangel's storm
Előzmény: Angyalvér, Angyalcsók, Angyaltánc, Angyalkard
Folytatás: Archangel's Legion
Sorozat: Angyali vadász
Sorozathoz illeszkedő novellás kötetek: A sötétség angyalai, Angyali szárnyalás
Forrás: magánkönyvtár
Egyéb: Az értékelés az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Folytatás »

Nalini Singh: Angyalkard (Angyali vadász 4.)

Szeretem, ha egy sorozat az első kötetben megismert főszereplőkről szól a továbbiakban is, de a változásnak helyt kell adni, ha a megszokott minta a színvonal és az élvezhetőség rovására megy. Tagadhatatlan, hogy az Angyali vadász sorozat esetében - bár továbbra is élvezhető regények születtek- a nagyon erős kezdést követően egyre inkább csökkent a regények színvonala, mert a főszereplő páros élete már korántsem nyújtott annyi lehetőséget, mint ami az elején elkápráztatta és magával ragadta az olvasókat. Az írónő folyamatosan keltette fel az érdeklődést a mellékszereplők iránt és hozta őket az események előterébe, hogy aztán reflektorfénybe állítva őket, külön könyvet szenteljen a történetüknek. Éles váltás ez a sorozat megszokott mintájában, de határozottan jó döntés.

Raphael és Elena egyéb elfoglaltságaik miatt nem tartózkodnak a városban, amelyet az arkangyal távollétében Dmitri irányít és felügyel. A folyóban talált vámpírfej és a furcsa tetoválás miatt Dmitri a Céh segítségét kéri a nyomozásban. A Céh Honort, az ősi nyelvek ismerőjét küldi, akit nem is olyan régen vámpírok raboltak el, tartottak fogva és kínoztak hónapokon keresztül. A lányt kimentették, a teste meggyógyult ugyan, de a lelke azóta se jött helyre. Hatalmas kihívás jelent neki, hogy a vámpírok közelében kell tartózkodnia, még akkor is, ha az egyik vámpír az a személy, akihez gyerekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik. 

Dmitri meghatározó szereplő volt az eddigi kötetekben is, hiszen a Hetek vezetőjeként és Raphael jobbkezeként minden részben jutott neki kisebb-nagyobb szerep, amelyek alapján minden olvasóban kialakulhatott egy kép róla. Hideg, számító viselkedése, illetve a benne lappangó erőszak és sötétség miatt nem került a kedvenceim közé, ugyanakkor lenyűgözött Raphael felé mutatott hűsége és mélységes elkötelezettsége. Ebben a regényben az eddigi kötetekben elejtett célzások mind értelmet nyernek és egy teljesen másik oldaláról ismerjük meg az idős és erős vámpírt. Honor új szereplő a sorozatban, de az általa átélt események és a lány nehéz sorsa rögtön rokonszenvet ébreszt az olvasóban, bennem is. Kettejük találkozása és kapcsolata igazi csemegét jelentett a számomra és a kötet színvonala határozottan megközelítette a sorozat első része által szolgáltatott élményt, valamint visszaadta a reményt, hogy Nalini nem fogyott ki a zseniális ötletekből és azok tökéletes megvalósítása sem jelent problémát a számára.

Dmitri és Honor (forrás)

A regényben két nyomozás szálai keverednek két sérült lélek emlékeivel és egymásra találásának történetével. Az egyik nyomozás Dmitri személyével és múltjával kapcsolatos, a városban elhelyezett holttestek neki szolgálnak figyelmeztetésként, emlékeztetőként, a támadásoknak hozzá van köze. A másik nyomozás szála Honorhoz kapcsolódik, aki azért szenvedett, mert a Raphael és közvetve Dmitri fennhatósága alá tartozó vámpírok megszegték a szabályokat, ezért Dmitri kötelességének érzi, hogy segítséget nyújtson a lánynak a bűntettet elkövetők felderítésében és amennyiben lehetséges, a lelki békéjének helyreállításában. Az írónő szokásához híven mesterien keveri a nyomozás megrázó, fájdalmas képeit, feszültségekkel teli eseményeit, a lelki problémákkal, a szerelem időtlenségével és jelen esetben a sötét érzékiséggel és érzelmek végtelen sorával.

"Akkor is szeretni foglak, ha a testem elporladt, és a szél hordja szét." (145. oldal)

Honor egyre közelebb kerül ahhoz az állapothoz, hogy kimásszon a gödörből, amibe az elrablása után került. Dmitri a nyomozás közben furcsa dolgokat tapasztal magán, olyan emlékei bukkannak elő, amelyeket már nagyon régen eltemetett, de most akaratlanul is az eszébe jutnak és hatással vannak rá. Ezeknek az emlékeknek köszönhetően végre feltárul az olvasó előtt Dmitri fájdalmakkal és megpróbáltatásokkal teli múltja, Raphaelhez fűződő kapcsolatának kezdete és magyarázatot kapunk végre a két lényt összekötő érzések és emlékek mélységére, megbonthatatlanságára.

Mindenképpen különleges ez a kötet és erősen különbözik a sorozat eddig olvasott részeitől, mert ilyen mélységű és mennyiségű érzelem az előző könyvekben nem szerepelt vagy leginkább másként nyilvánult meg. Dmitri és Honor története a lelkem mélyéig hatolt és minden húrt megrezegtetett bennem, amit csak lehetett. Ha valaki most elbizonytalanodik, mert inkább az akciót szerette az eddigi kötetekben és a romantika csak kiegészítésül szolgált, akkor megnyugtatom, hogy továbbra is az akción és a nyomozáson van a hangsúly, csak jelen esetben az érzelmi szál erősebbre és hatásosabbra sikerült, mint az eddigiek.

"Várni fogok, amíg visszatérsz hozzám. Szóval ne maradj túl sokáig." (379. oldal)

A főszereplők és a mozgalmas cselekmény mellett az írónő nem felejtkezik el a többi szereplőről sem,  rövid időre feltűnik Elena és Raphael, folyamatosan csepegteti az információkat Ashwini és Janvier kapcsolatáról, Jason múltjáról és még Aodhan útját is egyengeti, sőt még Dmitri illatcsábítására és Elenával folytatott incselkedésére is elfogadható magyarázatot ad. Van fő szál a történetben, ami halad és amihez lehet kapcsolni a következő részt és nem süllyed le a párocskák egymásra találása és szerelembe esésének szintjére. Nagyon örülök neki, hogy Nalini olyan történetet alkotott, amelyet nagyon szerettem olvasni, amely visszaadta az írónőbe és a sorozatba vetett hitemet. Most már igazán kíváncsi vagyok Jason, a titokzatos, árnyakba burkolózó angyal életét, fájdalmát és remélhetőleg gyógyulását elmesélő regényre.
A magyar kiadás borítója finom változtatásaival egyszerre jelzi, hogy ez a kötet része a sorozatnak, de valamilyen szinten különbözik is az eddig olvasottaktól, a kiadó munkatársai zseniálisan oldották meg a szükséges változtatásokat.


Egy kis személyes kiegészítés:
Az értékelés különlegessége, hogy ez az első olyan regény, amelyről már második alkalommal írok a blogon. Most biztosan felmerül a kérdés, hogy ennek mi értelme van. Először magam is így álltam hozzá, de aztán elkezdtem leírni a gondolataimat, majd összevetettem a korábbi értékelésemmel és úgy döntöttem, hogy marad mind a kettő, mert bár a gondolataim, észrevételeim alapvetően nem változtak, de az írásmód, ahogyan kifejtem a véleményem nagyon is. Legalábbis én így érzem. Meghagyom amolyan emlékeztetőnek és összehasonlítási alapnak a másikat is és közben nagyon örülök, mert úgy érzem, hogy sokat köszönhetek a blognak és persze Nektek, akik olvastok. :)

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 440 oldal
Teljes ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Archangel's blade
Előzmény: Angyalvér, Angyalcsók, Angyaltánc
Folytatás: Angyalárny
Sorozat: Angyali vadász
Sorozathoz illeszkedő novellás kötetek: A sötétség angyalai, Angyali szárnyalás
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Folytatás »

Nalini Singh: Angyaltánc (Angyali vadász 3.)

Nalini Singh regényeinek hazai megjelenése mindig örömmel tölt el és rögtön jelentkezik nálam az olvasásukra vonatkozó, addig csak a gondolataim hátsó rekeszeiben lappangó érzés, amelynek egyre nehezebb ellenállni, a könyv megjelenése után pedig szinte lehetetlen. Mindezekhez csak ráadásként jelentkezik, mert igazából a sorozatokban ezt a típust szeretem, hogy a szerző nem hagyja magára a már megismert főszereplő párost, hanem újabb és újabb kihívások elé állítja őket. Természetesen nem történt ez másként ebben a regényben sem.

Elena, a teremtett angyal túlélte az ellene irányuló támadásokat, a pekingi eseményeket és eléggé megerősödött ahhoz, hogy Raphaellel együtt visszatérhessen szeretett városába, New Yorkba, hogy onnan irányítsák az ügyeiket. Közös életük azonban nem indul zökkenőmentesen, mert a mindennapi problémák mellett a város nyugalmát különös események, jelenségek zavarják meg. A vámpírok engedetlensége, az elkövetett gyilkosságok, amelyek személyes vonatkoztatásai vitathatatlanok és az egész bolygót érintő különleges időjárási jelenségek, földrengések, szökőárak, árvizek csak egy valamit jelenthetnek: egy ősöreg arkangyal ébredezik önként vállalt, évezredes álmából.

A vámpírok által elkövetett gyilkosságok, illetve azok okának kiderítése érzékenyen érinti Raphaelt, aki általában szigorúan megbünteti a törvényeket megszegő vámpírokat, ezért "alattvalói" nem is nagyon mernek ellenszegülni az utasításainak, most mégis ez történik. A kegyetlen vérengzés hatása megrázza Elenát is, mert a támadásoknak az ő családjához is köze van és amelynek következményeként eddig eltemetett titkokra is fény derül és a lány múltjában történtek is más értelmezést kapnak.

Bár a könyv eseményeit leginkább a különös gyilkosságok felderítése, a vámpírok tevékenységének megfékezése és az idős arkangyal ébredése határozza meg, de azért nem szabad elfelejtkezni a sorozat előző részeiben történtek utóhatásairól sem. Javaslatom nem véletlen, mert én bizony megtettem és teljesen különálló történetként tekintettem a regényre, ezért eléggé meglepődtem az események végső alakulásán.

Fekete orchidea

Raphael szerelmének megnyilvánulásai továbbra is látványosak, ragaszkodása, apró figyelmességei és féltő gondoskodása igazán elismerésre méltó, szívesen olvastam főhőseink mindennapjainak ezekről a részleteiről, ahogyan Elena angyali létének apró mozzanatairól, a mindennapi, megszokott életébe való beilleszkedéséről is. Az angyalok között Elena még mindig különlegesnek számít, de a legtöbben már elfogadták a létezését, az emberek azonban, akik korábban is ismerték a vámpírvadász lányt, most bizony csodálkozva nézik színpompás szárnyait és érdeklődve figyelik személyét. Ő maga pedig hajlamos megfeledkezni arról, hogy már nem emberként tekintenek rá, amelynek egyenes következménye, hogy amíg nem tudja megvédeni magát nem közlekedhet szabadon a városban. Szabadsága korlátozásának ellentételezéseként Raphael megmutatja Elenának, hogy miként is táncolnak az angyalok. Meg kellett állapítanom, hogy az előző kötet óta kíváncsi voltam arra, vajon mit is takarhat ez a kifejezés és örülök neki, hogy a szerző nem maradt adós a magyarázattal.
Sajnos az írónő minden igyekezete ellenére sem tudta azt a hatást elérni nálam ezzel a regénnyel, mint a sorozat nyitó kötetével. Bármennyire is imádom Raphael és Elena kapcsolatát, de sajnos ki kell jelentenem, hogy az elején intenzív reakciót kiváltó érzések kezdenek lapossá válni és elszürkülni a megszokásban. Tovább csökkentette az élményt, hogy a történet eléggé lassan indul be, a könyv 3/4 részéig csak a jeleket ismerjük fel és elemezgetjük, illetve a párosunk magánéletét követjük végig. A nagy felkészülés után, pedig túl gyors volt a kötet vége. A regény igazi erősségei jelen esetben a mellékszereplők. Nekem továbbra is az első kötet a kedvencem a háromból, de azért a világ minden kincséért nem hagytam volna ki ezt a részt (és a bejegyzés is az újraolvasás után készült).

Már az eddigi kötetekben is felfigyeltem rá, de ebben a részben kifejezetten csodálattal töltött el a Hetek Raphael irányában tanúsított odaadása és engedelmessége, amely már csak azért is különleges, mert a  csapat mindegyik tagja erős és különleges személyiség, akik maguk is területek irányítói lehetnének, mégis feltétlen hűséggel viseltetnek az arkangyal iránt. Ebben a regényben Dmitri és Illium voltak azok, akik kiérdemelték az elismerésem, mert Dmitri éles szemmel figyeli Raphael minden hangulatváltozását, Illium pedig bárhová követi az arkangyalát, döntéseit soha nem kérdőjelezi meg. A Hetek mindegyik tagját különleges kapcsolat fűzi az arkangyalhoz, lassanként fény is derül ezekre a kötődésekre, apró, elrejtett utalásokra bukkanhat a figyelmes olvasó a szövegben. Dmitri és Illium hűségének sejtetése mellett Aodhan és Jason ragaszkodásának okairól is felbukkan egy-két mondat a regényben, amellyel személy szerint nálam csak annyit ért el a szerző, hogy meglengette előttem a vörös posztót, felébresztette mérhetetlen kíváncsiságomat.
Van még pár dolog, amire szívesen kapnék válaszokat a következő történetek valamelyikében. Több mint titokzatos volt az, ahogyan az írónő egy "elejtett fél mondatban" arra utalt, hogy Favashi, Perzsia arkangyala és Dmitri között történt valami lényeges és említésre méltó esemény a múltban, illetve mindig csak betekintés szintjén értesülünk Ashwini, a vámpírvadász és Janvier, a vámpír kihívásokkal és bonyodalmakkal teli "kapcsolatáról", amely bizony elég érdekesen hangzik.

Nem is baj az, hogy a mellékszereplők ennyire előtérbe kerültek, különleges karaktereik lassanként egyre fontosabbá vállnak, titkaikra fény derül, mert bár a nyomozós szálat továbbra is a megszokott szinten tudta tartani az írónő, de Raphael és Elena kapcsolatában már nem tudott lényegesen újat mutatni, a folytonos ismételgetés pedig rányomja a bélyegét a történetre. Bizonyos mértékig el lehet vonni az olvasó figyelmét az erotikus jelenetekkel, de ennek a módszernek a határai igencsak véglegesek, ezért a magam részéről kifejezetten örülök annak, hogy a szerző nem esett a saját megszokása csapdájába, nem erőlteti tovább az eddig bevált módszerét, hanem hajlandóságot mutat a megújulásra. Lassanként elő is készíti az utat a továbblépésre, a stílusváltásra, amelynek ékes bizonyítéka, hogy a következő két kötetben már nem az eddigi főszereplőink lesznek a kalandok középpontjában, én pedig kíváncsian várom Dmitri és Jason - érzéseim szerint - felejthetetlen történeteit.

Pontszám: 7 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 440 oldal
A mű eredeti címe: Archangel's Consort
Előzmény: Angyalvér, Angyalcsók
Folytatás: Angyalkard, Angyalárny
Sorozat: Angyali vadász
Sorozathoz illeszkedő novellás kötetek: A sötétség angyalai, Angyali szárnyalás
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Folytatás »

Nalini Singh: Angyalcsók (Angyali vadász 2.)

Kifejezetten szeretem azokat a sorozatokat, ahol egy páros és az ő kalandjaik állnak a középpontban, mert sokkal jobban el tudok így merülni a világban, mintha folyamatosan újabb és újabb kapcsolatok alakulása lenne az egymás után következő könyvek középpontjában. De még ezzel az eshetőséggel is ki vagyok békülve, ha létezik a történetekben egy vezérszál, ami átível az egymást követő regényeken és úgy érzem, hogy halad a történet. Nalini Singh két sorozata közül pontosan az előbbiekben leírtak miatt tetszik jobban az Angyali vadász, pedig az Egy világ - két faj - állandó küzdelem, azaz eredetiben Psy-Changeling sorozatban szereplő írások is nagyon jók, de mit tehetek, ha ebben a kérdésben már begyepesedettnek számítok. :)

Az angyalok világában olyan történt, amire eddig még nem volt példa: egy arkangyal szerelme halhatatlanná tett egy halandót, angyalt teremtett. Raphael igaz szerelme és önfeláldozása következményeként Elenából, a született vadászból angyal lett, aki egy évnyi kómát követően a Menedékben tér magához, a hátán szárnyakkal. Angyalnak azonban még nagyon gyenge és törékeny, éppen ezért az arkangyalok hatalmi játszmájában Raphael gyenge pontját jelenti, a rést hatalmának páncélján. A helyzet akkor válik igazán komollyá, amikor Lijuan, a legidősebb arkangyal elküldi az Elena tiszteletére rendezett bálra szóló meghívót. A bálig Elenának meg kell erősödnie, szárnyra kell kapnia, különben gyengesége miatt könnyű prédát fog jelenteni a jelenlévők számára. Közben a Menedékben - amely eddig a béke és a nyugalom szigete volt az angyalok számára - kegyetlen gyilkosságok és támadások történnek, amelyek elsődleges célpontja Elena és rajta keresztül Raphael. A gyilkosságsorozat felderítéséhez természetesen Elena képességeire is szükség van és ő a gyengesége ellenére is teljes elhivatottsággal veti bele magát a nyomozásba.

Az első teremtett angyal minden arkangyalból más reakciót vált ki, van aki igazi csodaként tekint a különleges lényre, más a kihívást látja benne, esetleg irigykedik az egyediségére és erre féltékenységgel reagál, megint mások gyengének és sebezhetőnek tartják, illetve Raphael ölebének, házi kedvencének és természetesen az arkangyal leggyengébb pontjának. A negatív érzésekhez kapcsolódó reakciók csak egy dologban egyeznek meg: Elenát el kell pusztítani. A vadásznak be kell bizonyítania, hogy méltó egy arkangyal szerelmére, ezért szigorú és kemény edzésbe kezd, tanulja a repülést, megismeri az angyalok történelmét, kiveszi a részét a gyilkosságok felderítéséből. A túl sok esélyes támadó és a mesterien kidolgozott gyilkosságok miatt a merénylő kiléte gyakorlatilag végig homályban marad.

Több érzékiséget és bensőséges jelenetleírást tartalmaz ez a kötet, mint a sorozat előző regénye.

Forrás

Raphael szerelmének élő bizonyítékát Elena szárnyai jelentik, a kómában töltött idő miatt azonban a kapcsolatuk eddig még nem tudott elmélyülni, a reakcióikat még nem tudták egymáshoz igazítani. Mindkettejüknek furcsa ez a helyzet, hiszen Raphael valamivel halandóbb lett, újak számára azok az erős érzelmek, amelyeket a vadász váltott ki belőle, Elena számára pedig az angyali létezés minden pillanata újabb kihívást jelent.

Az érzékiség és az erotikus jelenetek mennyiségének növekedése mellett ebben a kötetben valamivel kevesebb figyelem fordul a gyilkosságok és az egyéb történések felé. Természetesen nem hanyagolta el ezeket a részeket sem az írónő, de fel kell készülni rá, hogy a cselekmények egy jó része a hálószoba falain belül játszódik. Elena és Raphael kapcsolatának alakulásában fontos szerep jut a bizalomnak, az elfogadásnak, ennek a folyamatnak a része a múlt felidézése, amely által feltárulnak az olvasó előtt a vadász gyerekkorát és későbbi életét is meghatározó esemény részletei, valamint az arkangyalnak a szüleivel kapcsolatos emlékei és titkai is. Pozitívumként értékeltem a történetben, hogy megismerhettem a Hetek csapatának eddig meg nem nevezett tagjait, Naasirt, Aodhant és Galent, akiknek karakterei különleges, titkokkal teli és érdekes személyiségeket takarnak.

A Menedék bemutatásával, az újabb érdekes karakterek bevonásával és a támadások mögött álló motivációk folyamatos felfejtésével egyre több fátyol hullik le az angyalok világának titkairól, egyre jobban megismerhetjük a társadalmuk működésének bonyolult és sok esetben szigorú törvényeit. Ahogy az is egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az angyalok, a sokak által földöntúlinak, már-már éteri teremtményeknek gondolt lények mégsem olyan tökéletesek, mint amilyennek az emberek őket látják.

Az olvasási élményt sajnos csökkentették az előforduló szöveghibák és helytelen névhivatkozások. Ha valamivel korábban olvastam volna a sorozat előző részét, akkor elképzelhetően nem tűnt volna fel ennyi pontatlanság az utalásokban, de így bizony kizökkentettek az olvasás ritmusából. A borítóra tekintve viszont továbbra is csak a gyönyörű kifejezés jut az eszembe. Az az apró változtatás, amit az előző részhez képest módosított a kiadó tűnik jelentéktelennek és nagyon lényegesnek.

Ha a szerkesztési hibákat figyelmen kívül hagyom, akkor is meg kell állapítanom azt, hogy az erős sorozatkezdés után valamivel gyengébbnek éreztem ezt a történetet, mint az előző részt. Talán az akció és az érzelmi oldal közötti egyensúly utóbbi felé történő eltolódása okozta nálam a tetszési index csökkenését. Persze ettől és a pillanatnyi lelkiállapotomtól eltekintve a könyv még mindig jó és tetszett is, az angyalok világa továbbra is lenyűgözött összetettségével és nem utolsó sorban örökre rabja lettem a csodálatos szárnyaknak és ha nem lennék ennyire földhöz ragadt, akkor talán még a repülésnek is. Raphael annyit emlegette az angyalok táncát, hogy ezek után kifejezetten érdekel, mit is takar ez a kifejezés, amely reményeim szerint a következő, Angyaltánc című kötetben részletesen bemutatásra is kerül.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 432 oldal
A mű eredeti címe: Archangel's Kiss
Előzmény: Angyalvér
Folytatás: Angyaltánc, Angyalkard, Angyalárny
Sorozat: Angyali vadász
Sorozathoz illeszkedő novellás kötetek: A sötétség angyalai, Angyali szárnyalás
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Folytatás »

Nalini Singh: Angyalvér (Angyali vadász 1.)

Az írónő különleges adalékot adott a jelenleg ismert világunkhoz. Ebben a világban arkangyalok uralkodnak a Földön. Tíz, ősi és embertelen arkangyal, mindegyik egy-egy választott terület korlátlan hatalmú ura. Alattvalóik angyalok, vámpírok és emberek. A vámpírok teremtésével kapcsolatos sztereotípiák, elvárások ebben a történetben nem érvényesülnek, a szemfogas teremtmények az eddig ismertektől teljesen eltérő módon nyerik el halhatatlan életüket: az arkangyalok teremtik őket. Halhatatlanságukért cserébe száz év szolgálattal tartoznak uruknak, ha pedig megszegik vérrel aláírt szerződésüket született vadászok erednek a nyomukba és viszik őket vissza az urukhoz vagy gondoskodnak a megsemmisítésükről. A játszma szereplői között kialakult egyensúly igen érzékeny, bármelyik fél változása, a megszokottól eltérő viselkedése sok ember életét befolyásoló, könnyen tragikussá válható eseményeket indíthat el.

Elena Deveraux született vadász, az egyik legjobb a szakmájában, nem fél a veszélytől. Ez alkalommal azonban olyan megbízást kap, amely még őt rettegéssel tölti el. Raphael, New York hideg és kegyetlen arkangyala a megbízója, a feladat megoldása pedig szinte lehetetlennek tűnik. Elena tudja, hogy egyetlen  rossz mondata, egyetlen hibája is kivívhatja az arkangyal haragját, akinek egy ember élete a semminél is kevesebbet jelent.

A szerző tökéletes arányban vegyíti a természetfelettit, az akciót, az izgalmat, a feszültséget, a kegyetlenséget, a titkokat és az érzékiséget a történet folyamán. A világ társadalmi berendezkedése már önmagában is érdekes és olvasmányos szituációkat teremt, amelyre a koronát az angyalok, főleg az arkangyalok különlegessége helyezi fel. Nalini teljesen elvarázsolt az angyalszárnyak leírásaival, melyekből rengeteg szerepel a könyvben és mindannyiszor ámulatba ejtett, amikor olvashattam egyet. Irigyeltem Elenát, aki kinyújthatta a kezét és megérinthette a szárnyakat. Magam is szívesen nyújtottam volna a kezemet, hogy átélhessem azt az élményt, amit ez a mozdulat jelenthetett. Ennek hiányában be kellett érnem azzal, hogy a leírások alapján elképzeltem ezeket a pompázatos és minden angyal esetében egyedi testrészeket.

Forrás: fractalstock.devianart.com

A szárnyak mellett a karakterek sem elhanyagolhatóak. Elena egy különleges képességekkel született, erős akaratú, nehéz múlttal rendelkező nő, akinek mégis hatalmas szíve van, őszintesége és céltudatossága egyszerűen megindító. Raphael hidegsége, embertelensége és kegyetlensége a történet elején egészen megdöbbentett, ugyanakkor vonzott is, mert ez a fajta megközelíthetetlenség mindig figyelemfelkeltő. Kettejük kapcsolatának alakulásában Elena pengeélen táncol, gyakorlatilag játszik a halállal, míg Raphaelnek újra meg kell találnia emberi mivoltát, de legalább egy kicsit el kell indulnia abba az irányba, hogy ráleljen, ha úgy érzi, hogy itt az ideje.
Javarészt két főszereplőnkről és az elvégzendő feladatról szól a történet, de kaptam annyi betekintést a háttérszereplők jellemébe, hogy felkeltsék az érdeklődésemet. Nalini hol itt, hol ott szór el egy információmorzsát, amit felcsipegetve pont elég figyelemfelkeltőnek tartottam ahhoz, hogy érdekeljen több szereplő múltja, titka, sorsa. Különösen a Hetek tagjai, akik Raphael védelméről gondoskodnak és hűségük megingathatatlan, érdekelnek nagyon. Dmitri, Jason, Illium, Méreg, mind nagyon érdekes és összetett karakterek. A sorozat következő két részében Elena és Raphael további kalandjait követhetjük végig, majd az írónő külön köteteket szánt a lényeges szereplők életének.

Az érzelmek mellett az feladat megoldása sem mellékes, sőt kifejezetten fontos és a fő sodort ez jelenti a könyvben. A vadászat érdekes és feszültséggel teli cselekményeit élvezettel olvastam. Nem csak amolyan kirakatháttérként van jelen a vadászat, hanem igazából a történet alapját adja. Helyenként kegyetlen, véres és durva jelenetei adnak egy alaphangulatot az eseményeknek, amelyek jól passzolnak az arkangyalok hidegségéhez, embertelenségéhez, valamint a vámpírok számító jelleméhez. Az erős érzelmek ellenére nem engedi, hogy a regény átcsapjon egy rózsaszín csodába, így jobban értékelhetőek a leghalványabb érzelmi változások és az egyébként meghitt jelenetek.
Az írónő képes olyan jelenetekkel megfűszerezni a cselekményeket, mint Raphael csendessége, amely egyszerre volt félelemkeltő és érdekes adaléka a történetnek. Ebben az állapotában az arkangyalon eluralkodik a hideg számítás és kegyetlenség, tetteinek nem teljes mértékben irányítója. A leírás és a következmény is fergetegesre sikerült, könnyen átérezhető volt, milyen is az, amikor egy arkangyal vadászik a törékeny emberi lényre.

Az izgalmak és érzelmek hullámvasútját követően a végkifejlet szintén különlegesre sikeredett. Gondoltam rá, hogy így fog a történet vége alakulni? Bevallom, hogy nem. Tetszett a meglepetés, ugyanakkor a még nagyobb hatás érdekében az utolsó kb. 15 oldal nyugodtan elmaradhatott volna a könyvből, így egy picit túlírtnak tűnik a történet vége.
Sorozatindítónak nagyon erősre sikerült a könyv, az olvasót könnyen magába szippantja és nehezen ereszti ez a világ, amely főleg az angyalok miatt olyan magával ragadó. Amit különösen szeretek ebben a sorozatban az, hogy ezzel nincs vége párosunk kalandjainak, hanem a következő részekben is róluk olvashatok.

Pontszám: 10 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2010.

Terjedelem: 440 oldal
A mű eredeti címe: Archangel's Blood
Folytatás: Angyalcsók, Angyaltánc, Angyalkard
Sorozat: Angyali vadász
Sorozathoz illeszkedő novellás kötetek: A sötétség angyalai, Angyali szárnyalás
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Folytatás »