Nalini Singh: Angyaltánc (Angyali vadász 3.)

Nalini Singh regényeinek hazai megjelenése mindig örömmel tölt el és rögtön jelentkezik nálam az olvasásukra vonatkozó, addig csak a gondolataim hátsó rekeszeiben lappangó érzés, amelynek egyre nehezebb ellenállni, a könyv megjelenése után pedig szinte lehetetlen. Mindezekhez csak ráadásként jelentkezik, mert igazából a sorozatokban ezt a típust szeretem, hogy a szerző nem hagyja magára a már megismert főszereplő párost, hanem újabb és újabb kihívások elé állítja őket. Természetesen nem történt ez másként ebben a regényben sem.

Elena, a teremtett angyal túlélte az ellene irányuló támadásokat, a pekingi eseményeket és eléggé megerősödött ahhoz, hogy Raphaellel együtt visszatérhessen szeretett városába, New Yorkba, hogy onnan irányítsák az ügyeiket. Közös életük azonban nem indul zökkenőmentesen, mert a mindennapi problémák mellett a város nyugalmát különös események, jelenségek zavarják meg. A vámpírok engedetlensége, az elkövetett gyilkosságok, amelyek személyes vonatkoztatásai vitathatatlanok és az egész bolygót érintő különleges időjárási jelenségek, földrengések, szökőárak, árvizek csak egy valamit jelenthetnek: egy ősöreg arkangyal ébredezik önként vállalt, évezredes álmából.

A vámpírok által elkövetett gyilkosságok, illetve azok okának kiderítése érzékenyen érinti Raphaelt, aki általában szigorúan megbünteti a törvényeket megszegő vámpírokat, ezért "alattvalói" nem is nagyon mernek ellenszegülni az utasításainak, most mégis ez történik. A kegyetlen vérengzés hatása megrázza Elenát is, mert a támadásoknak az ő családjához is köze van és amelynek következményeként eddig eltemetett titkokra is fény derül és a lány múltjában történtek is más értelmezést kapnak.

Bár a könyv eseményeit leginkább a különös gyilkosságok felderítése, a vámpírok tevékenységének megfékezése és az idős arkangyal ébredése határozza meg, de azért nem szabad elfelejtkezni a sorozat előző részeiben történtek utóhatásairól sem. Javaslatom nem véletlen, mert én bizony megtettem és teljesen különálló történetként tekintettem a regényre, ezért eléggé meglepődtem az események végső alakulásán.

Fekete orchidea

Raphael szerelmének megnyilvánulásai továbbra is látványosak, ragaszkodása, apró figyelmességei és féltő gondoskodása igazán elismerésre méltó, szívesen olvastam főhőseink mindennapjainak ezekről a részleteiről, ahogyan Elena angyali létének apró mozzanatairól, a mindennapi, megszokott életébe való beilleszkedéséről is. Az angyalok között Elena még mindig különlegesnek számít, de a legtöbben már elfogadták a létezését, az emberek azonban, akik korábban is ismerték a vámpírvadász lányt, most bizony csodálkozva nézik színpompás szárnyait és érdeklődve figyelik személyét. Ő maga pedig hajlamos megfeledkezni arról, hogy már nem emberként tekintenek rá, amelynek egyenes következménye, hogy amíg nem tudja megvédeni magát nem közlekedhet szabadon a városban. Szabadsága korlátozásának ellentételezéseként Raphael megmutatja Elenának, hogy miként is táncolnak az angyalok. Meg kellett állapítanom, hogy az előző kötet óta kíváncsi voltam arra, vajon mit is takarhat ez a kifejezés és örülök neki, hogy a szerző nem maradt adós a magyarázattal.
Sajnos az írónő minden igyekezete ellenére sem tudta azt a hatást elérni nálam ezzel a regénnyel, mint a sorozat nyitó kötetével. Bármennyire is imádom Raphael és Elena kapcsolatát, de sajnos ki kell jelentenem, hogy az elején intenzív reakciót kiváltó érzések kezdenek lapossá válni és elszürkülni a megszokásban. Tovább csökkentette az élményt, hogy a történet eléggé lassan indul be, a könyv 3/4 részéig csak a jeleket ismerjük fel és elemezgetjük, illetve a párosunk magánéletét követjük végig. A nagy felkészülés után, pedig túl gyors volt a kötet vége. A regény igazi erősségei jelen esetben a mellékszereplők. Nekem továbbra is az első kötet a kedvencem a háromból, de azért a világ minden kincséért nem hagytam volna ki ezt a részt (és a bejegyzés is az újraolvasás után készült).

Már az eddigi kötetekben is felfigyeltem rá, de ebben a részben kifejezetten csodálattal töltött el a Hetek Raphael irányában tanúsított odaadása és engedelmessége, amely már csak azért is különleges, mert a  csapat mindegyik tagja erős és különleges személyiség, akik maguk is területek irányítói lehetnének, mégis feltétlen hűséggel viseltetnek az arkangyal iránt. Ebben a regényben Dmitri és Illium voltak azok, akik kiérdemelték az elismerésem, mert Dmitri éles szemmel figyeli Raphael minden hangulatváltozását, Illium pedig bárhová követi az arkangyalát, döntéseit soha nem kérdőjelezi meg. A Hetek mindegyik tagját különleges kapcsolat fűzi az arkangyalhoz, lassanként fény is derül ezekre a kötődésekre, apró, elrejtett utalásokra bukkanhat a figyelmes olvasó a szövegben. Dmitri és Illium hűségének sejtetése mellett Aodhan és Jason ragaszkodásának okairól is felbukkan egy-két mondat a regényben, amellyel személy szerint nálam csak annyit ért el a szerző, hogy meglengette előttem a vörös posztót, felébresztette mérhetetlen kíváncsiságomat.
Van még pár dolog, amire szívesen kapnék válaszokat a következő történetek valamelyikében. Több mint titokzatos volt az, ahogyan az írónő egy "elejtett fél mondatban" arra utalt, hogy Favashi, Perzsia arkangyala és Dmitri között történt valami lényeges és említésre méltó esemény a múltban, illetve mindig csak betekintés szintjén értesülünk Ashwini, a vámpírvadász és Janvier, a vámpír kihívásokkal és bonyodalmakkal teli "kapcsolatáról", amely bizony elég érdekesen hangzik.

Nem is baj az, hogy a mellékszereplők ennyire előtérbe kerültek, különleges karaktereik lassanként egyre fontosabbá vállnak, titkaikra fény derül, mert bár a nyomozós szálat továbbra is a megszokott szinten tudta tartani az írónő, de Raphael és Elena kapcsolatában már nem tudott lényegesen újat mutatni, a folytonos ismételgetés pedig rányomja a bélyegét a történetre. Bizonyos mértékig el lehet vonni az olvasó figyelmét az erotikus jelenetekkel, de ennek a módszernek a határai igencsak véglegesek, ezért a magam részéről kifejezetten örülök annak, hogy a szerző nem esett a saját megszokása csapdájába, nem erőlteti tovább az eddig bevált módszerét, hanem hajlandóságot mutat a megújulásra. Lassanként elő is készíti az utat a továbblépésre, a stílusváltásra, amelynek ékes bizonyítéka, hogy a következő két kötetben már nem az eddigi főszereplőink lesznek a kalandok középpontjában, én pedig kíváncsian várom Dmitri és Jason - érzéseim szerint - felejthetetlen történeteit.

Pontszám: 7 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 440 oldal
A mű eredeti címe: Archangel's Consort
Előzmény: Angyalvér, Angyalcsók
Folytatás: Angyalkard, Angyalárny
Sorozat: Angyali vadász
Sorozathoz illeszkedő novellás kötetek: A sötétség angyalai, Angyali szárnyalás
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Posted in: 7 pontos,angyal/nefilim,Angyali vadász,Egmont,Egmont Dark,ekultura.hu,könyvértékelés,Nalini Singh,újraolvasás,urban fantasy,vámpír