Karen Chance: Átölel az éjszaka (Cassandra Palmer 3.)

A Csökkentsd a várólistádat kihíváshoz mindenki másképp áll hozzá, én azt választottam, hogy idén sorozatokkal fogok teljesíteni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egyes esetekben több kötetet is újra kell olvasnom, míg végül ahhoz a regényhez érek, amellyel már ténylegesen csökkenteni tudom a várólistámat. Ez a sorozat pontosan ilyen, de a következő rész már nem csak ismétlést fog jelenteni, hanem érdemi csökkentést is.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 432 oldal
Fordította: Bertalan György
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: Embrace the Night
Sorozat: Cassandra Palmer
Előzmény:
1. Megérint a sötétség
2. Árnyak vonzásában
Folytatás:
4. A hajnal átka
5. Holdvadász
6. Tempt the Stars
7. Reap the Wind
Kiegészítő kötetek:
0,5. The Gauntlet
0,6. The Queen's Witch
2,5. The Day of the Dead
4,1. A Family Affair
4,2. Shadowland
Kategória: urban fantasy, paranormális

Cassie most már ténylegesen Pythia lett, de egy valami nem változott, nem akarja, hogy bárki is irányítsa a képességeit és ezzel a maga hasznára fordítsa a különleges adottságot. Nem meglepő tehát, ha az előző kötethez képest sok minden nem változott: Cassie nyomában ugyanúgy ott lohol az Ezüst Kör, még mindig nem sikerült megszabadulni a Fekete Körtől, a Szenátus ugyan hallgat, de ez is épp elég veszélyes, hiszen a geis továbbra is az egyik Szenátorhoz, Mircea Basarabhoz köti a lányt. A legfontosabb most ennek a kapcsolatnak a megszüntetése, de erre pedig csak a Codex Merlini képes, az a varázslatokat tartalmazó könyv, amelynek régen nyoma veszett, utoljára több évszázaddal ezelőtt hallottak róla, de látni akkor sem látta senki. A befolyás elől menekülő Pythiának, illetve Pritkinnek, a mellé szegődött renegát hadmágusnak nincs más választása, mint felkutatni ezt a könyvet.

Karen Chance nem kíméli az olvasóit, elképesztő tempót diktált már eddig is, de most még tovább növelte iramot - erre pedig egyáltalán nem számítottam és nem is gondoltam, hogy lehetséges lehet, de mégis így történt. Miután a szerző az események alapjait az előző kötetekben már lefektette, az összefüggéseket, a hatalmi játszmák résztvevőit részletesen megismertük, ezért most egy lényeges probléma nyomába eredünk, azt hajszoljuk a teljes köteten keresztül. Kalandból és kalamajkából pedig akad bőven.

A regény eleje mozgalmasan, a Codex Merlini utáni kutatással indul, majd úgy éreztem, mintha leült volna kicsit. A különleges képességű gyerekek felbukkanását, a velük való foglalatosságot enyhén feleslegesnek éreztem az egyébként mozgalmas események közepette, ezt a részét vagy kihagytam volna a történetnek, vagy másképpen oldottam volna meg. Az apróságok, de még a vezetőjük, Tami sem bírt olyan fajsúllyal a teljes egész szempontjából, mint amennyi időt és oldalt rájuk szán a szerző. Kicsit olyan érzésem volt, mintha csak az időhúzás vagy figyelemelterelés lett volna a céljuk.

"Már rég felfedeztem, hogy a legkönnyebben úgy tudhatjuk meg egy vámpír igazi szándékát, ha elgondolkozunk azon, mi hozná a legnagyobb hasznot számára. Minden más körülményt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatunk."

Kit Marlowe (A kép INNEN.)

A Codex sikertelen felkutatását követően Pritkin a mágiáról szóló ősi dokumentumokban keresi a megoldást, miközben Cassie azon igyekszik, hogy az egyre növekvő késztetés ellenére is távol tartsa magát Mirceától, aki egyébként ugyanezt teszi, csak a részéről nagyobb erőt vesz igénybe az ellenállás - a fájdalom lassan felemészti őt, őrületbe borítja az elméjét.

A kutatás unalomba vesző cselekményét időnként megszakítják előre nem látott események, amelyek viszont azt eredményezik, hogy a Cassie és Pritkin között kialakult törékeny bizalom időnként veszélybe kerül. Ebből a szempontból kifejezett csemege volt ez a kötet, hiszen a jövőbe látó és a mágus körül és között sok minden történik, a mérleg nyelve pedig folyamatosan billeg a bizalom és a kétkedés állapota között - persze ez a valóságban nem ennyire egyszerű, a mágusnak pedig - természetesen - mindig jó oka van arra, hogy a saját érdekét tartsa szem előtt.

"Van egy mondás, miszerint az őrültség az, ha valaki újra és újra ugyanazt teszi, és mindig más eredményre számít. De lehet, hogy ugyanez az ostobaság definíciója is."

Határozottan jól tettem, hogy egymáshoz viszonylag közeli időpontokban olvastam a sorozat első három részét, mert így jobban átláttam a kapcsolódási pontokat és összefüggéseket. Mindezek birtokában pedig nyugodtan kijelenthetem, hogy a szerző biztosan nem vaktában írta meg ezeket a történeteket és nem időközben találta ki a cselekmények alakulását, hanem jó előre megtervezett mindent - és jó előre összekuszált mindent. Azt, amikor harmadik vagy negyedik alkalommal vannak a szereplők ugyanazon a helyszínen és majdnem ugyanabban az időben - figyelve a múlt eseményeinek zavartalan folyására, össze nem zavarására -, nem lehet a pillanat hevében kitalálni és megvalósítani. Bevallom, hogy a kötetnek ezt a részét élveztem a legjobban, no meg a Párizsban tett kiruccanást - a Ley vonalon való utazás azért nem semmi jelenet volt -, meg azt, ahogy Cassie kicselezi a konzult és megoldást keres, illetve talál is a fennálló problémára, új ellenségeket szerez.

Francoise (A kép INNEN.)

Pritkin rajongói imádni fogják ezt a részt - én is így jártam -, de a Mircea fanok sem fognak semmiben hiányt szenvedni. Részemről én Pritkin drukker lennék. :) Már csak ezért is, mert a hadmágus nem egy sötét titkára, köztük a származására és jó néhány múltbeli ténykedésére is fény derül az események viharos történései közepette. A titokzatos férfi múltbeli, illetve jelenbeli megmozdulásai is jelentéssel bírnak, apró, de lényeges részleteket rejtenek - a mozaikok egymás mellé pakolása közben pedig jókat mosolyogtam a szereplőkön vagy velük együtt izgultam az események alakulásán.

Agyalós egy könyv volt ez, az biztos és ahogy az előzményei, úgy ez a rész sem tartozik a könnyed limonádé kategóriába - oda kell figyelni rá. Volt olyan jelenet, a részleteket kifejtő beszélgetés vagy történés, amelyet újra el kellett olvasnom, hogy minden a helyére kerüljön - közben pedig meg kellett birkóznom az időugrások miatt összekuszálódott, az egymással párhuzamosan zajló cselekményekkel, múltbeli és jelenben létező személyiségekkel. De jó volt, nagyon jó. Az első három rész egészen kereknek hat így, akár trilógiának is beillene. Rengeteg lehetőség van még a világban és a szereplőkben, de egyelőre nem tudom megmondani, hogy merre is fog továbbhaladni a történet. Kíváncsian várom a következő részt.

Folytatás »

Karen Chance: Árnyak vonzásában (Cassandra Palmer 2.)

Újraolvastam az első részt, majd ezt, a másodikat is, és már túl vagyok a következőn is, csak azért, hogy aztán folytassam a magyarul megjelent kötetekkel, amelyekkel viszont már várólistát fogok csökkenteni. Nem lehet azt mondani, hogy nem dolgozok meg a teljesítésért. :)

Érdekes volt, hogy amíg az első kötet eseményei még évek múltán is élénken éltek a fejemben, addig ezzel a történettel kapcsolatban ezt már nem tudtam elmondani: olyan kevés dologra emlékeztem a benne szereplő történésekkel kapcsolatban, hogy teljesen újszerű élményt kaptam. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett ennek az oka, de ezek után valahogy jobban megértem az egyik barátnőm kijelentését, miszerint a feledékenység kifizetődő is lehet - könyvek és az általuk nyújtott élmény tekintetében biztosan. :)

Értékelés: 8/10
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Bertalan György
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: Claimed by Shadow
Sorozat: Cassandra Palmer
Előzmény:
1. Megérint a sötétség
Folytatás:
3. Átölel az éjszaka
4. A hajnal átka
5. Holdvadász
6. Tempt the Stars
7. Reap the Wind
Kiegészítő kötetek:
0,5. The Gauntlet
0,6. The Queen's Witch
2,5. The Day of the Dead
4,1. A Family Affair
4,2. Shadowland
Kategória: urban fantasy, paranormális

Hol is tartunk? Hiába menekült el Cassie az őt kihasználó vámpír uralma elől és cselezte ki, illetve hiúsította meg a vetélytársa ármánykodását, még mindig nincs biztonságban. A  hatalom, amelyet nem akart elfogadni, végül is az övé lett, mert ez az erő mindig maga választ és lehetetlen befolyásolni. Cassie - akit erre egyáltalán nem készítettek fel -, Pythia lett, illetve csak majdnem, mert a "munkakör" betöltésének feltételei nagyon szigorúak és még nem teljesült annak minden pontja. Cassie nyomában sokan loholnak: a Fekete Kör, akik leginkább megölni akarják, az Ezüst Kör, akik a befolyásuk alá akarják vonni és a Szenátus, akiknek önös érdekből szintén szükségük lenne a lányra. A makacs jövőbelátó, azonban egyikük akarata előtt sem hajtott eddig fejet, és továbbra sem ujjong a váratlanul és kéretlenül ölébe hullott pozíció, illetve az ezzel együtt járó felelősség miatt.

Cassie az őt korábban kihasználó - és a lány számára fontos kincset rejtegető - Tony nyomára próbál ráakadni. Éppen csak belekezd a kutatásba, amikor feltűnnek az Ezüst Kör mágusai, köztük természetesen Pritkin is, és innentől elszabadulnak az események - vagyis még a kötet legelején, és azt elárulhatom, hogy a legutolsó oldalig nem mérséklődik a tempó. A lánynak menekülnie kell, de Pritkin lerázhatatlan, mindig a nyomában van. Mivel Cassie nem teljes hatalmú Pythia, ezért még nem tudja irányítani az erejét, de ha valaki meg akarja változtatni az idő menetét, akkor a hatalom ezt nem engedi és a múltba repíti. A merénylet közvetlenül Mircea ellen irányul, de közvetve Cassie-t, illetve az ő általa jelenleg betöltött pozíciót érintik. Emiatt némiképp összekuszálódnak az események és a hatások, de ettől lesz igazán élvezetes ez a regény.

"A vámpír nagymesterek rendszerint sakkbábuként tekintenek alattvalóikra. Kényükre-kedvükre mozgatják őket a táblán, mit sem törődve olyan apróságokkal, hogy mi az illető saját szándéka."

Mi az, amivel összetalálkoztam az olvasás során? Van itt minden: megelevenedő tetoválások, kavarodás, őrült szenvedély és az ezzel együtt járó mérhetetlen fájdalom, rengeteg titok és összeesküvés, helyet változtató tetoválószalon, portálok, ősi rúnák és mágikus eszközök, többszörös időutazás, testek megszállása és természetesen rengeteg - az időn is átívelő - összefüggés és kapcsolat, amelyet élvezet kibogozni, bár alig lehet átlátni mindet.

Tomas (A kép INNEN.)

A helyzet tehát láthatóan most sem egyszerűbb, mint az előző kötet esetében, az események összetettsége, illetve mozgalmassága sem ad okot arra, hogy kevésbé töménynek érezzem ezt a történetet, mint az előzmény esetében, mégis jól esett olvasni ezt a részt. Parádés szereposztást mondhat magáénak ez a kötet is: az élő kígyókat ruhaként viselő Konzul, Mircea Basarab és Hasfelmetsző Jack mellett ez alkalommal Casanova, Drakula és még Marlowe, az Erzsébet korabeli Anglia híres drámaírója is feltűnik - bár egyik sem éppen a tőle megszokott szerepben tündököl. A szerző mesterien ötvözi a történelmi tényeket, korábban élt híres embereket a fikcióval és teremt egyedi élményt.

A lények most sincsenek kevesebben és nem teszik egyszerűbbé az eseményeket, mint korábban: a vámpírok és szellemek már megszokott szerepe mellett színesedik a mágusokról és a tündérekről, az Erdő népéről alkotott kép, szívdöglesztő pasik képében feltűnnek az ördögfiak, a konyhában pedig fekete munkásokként alkalmazott vízköpők készítik az ennivalót és kavarnak kalamajkát. Mindehhez tegyünk még hozzá egy, a tündérek földjén tett kirándulást.

"Mindenkit, aki az idő egységében létezik, a múltja határoz meg. Ha elveszed a múltját vagy megváltoztatod, azzal az egész lényét átalakítod (...). Esetleg végképp eltörlöd."

Cassie helyzetét nem teszi könnyebbé, hogy miközben a nyomában loholnak és a múlt megváltoztatásával az életére törnek, az erő a Pythia rítus befejezésére ösztönzi a lányt - azaz nem egészen a tőle megszokott módon minden valamire való férfi után a nyálát csorgatja. Ezzel szemben a geis határozottan jelzi, ha nem a megfelelő partnerek közelednek felé - és azokból bizony nem sok szaladgál szabadon. Az időutazás miatt a lányra helyezett varázslat megzavarodott kissé és a geis önállósította magát, ez pedig felettébb kellemetlen helyzetet teremtett. Ahogy az is, hogy egy másik személlyel szemben pedig kifejezetten fájdalmasan nyilvánít véleményt az igézet.

Pritkin (A kép INNEN.)

Cassie pedig mindinkább bajban van, mert a rá irányuló hatások egyre erőteljesebbek és követelőzőbbek: ugyanakkor mindenki a felette gyakorolt uralmat akarja, amelyet csak úgy kerülhet el, ha - a növekvő kényszer ellenére - sem teljesíti be a rítust. Ha úgy dönt, hogy megtartja az erényét, akkor a hatalma sem fixálódik, az ellene irányuló támadások folytatódnak és akár ki is törölhetik az időből. Ördögi kör - mondhatnám - és így is van - ráadásul nem ez az egyetlen ilyen van a regényben.

Mindezek után csoda, ha rengeteg a kérdés? Sőt, még annál is több. De a válaszok sincsenek sokkal kevesebben, és a töméntelen kaland során sorra meg is kaptam azokat. Pritkin továbbra is hozza a formáját és határozottan megkedveltem a személyét - de még mennyire! -, ugyanez vonatkozik Tomasra is, de leginkább Mac-ért rajongtam ebben a kötetben - mindannyian aktívan kivették a részüket a kalandból. Mircea viszont továbbra sem a szívem csücske. Egy továbbra is fennálló problémával kapcsolatos újabb feladat is felmerült, no meg Cassie magának köszönhet még jó néhány gondot, amelynek megoldása a következő kötetben várható - mozgalmasnak ígérkezik és már alig várom, hogy olvashassam.

A történet cselekményeivel és a háttérvilággal korábban megtapasztalt érzés, a rengeteg cselekmény ellenére is úgy érzem, hogy nagyon jól esett olvasni ezt a regényt - a YA könyvek nyavalygásai után pedig kifejezetten élmény volt a mozgalmassága. Persze tisztában vagyok vele, hogy Cassie is szokott nyavalyogni, de a tinilányok "hatalmas" gondjaival szemben úgy gondolom, hogy neki az oka is megvan rá.

Ami a műfajt illeti, tettem egy hatalmas kitérőt - bár az is igaz, hogy nem sok hasonló regény jelenik meg mostanában -, de sikerült visszatalálnom és most nagyon élvezem, hogy elmerülhetek ebben a világban, ebben a történetben - itt érzem igazán otthon magam, ez az igazán nekem való olvasmány.

Cassandra Palmer kalandja pedig minden töménysége ellenére is nagyon jó - sokkal jobban tetszett, mint első olvasás alkalmával. A műfaj kedvelőinek egyszerűen kötelező. Olvassátok ti is!

Folytatás »

Karen Chance: Megérint a sötétség (Cassandra Palmer 1.)

Évekkel ezelőtt már olvastam ezt a regényt, illetve további két folytatását is, majd a magyar megjelenések szüneteltetésével az én olvasásom is megakadt és egy erős lökés kellett ahhoz, hogy az időközben beszerzett negyedik, illetve ötödik rész olvasására rászánjam magam. No, persze ez nem a sorozat hibája, hanem az időközben eltelt időé, amely elkoptatja az emlékeket. Úgy döntöttem, hogy elérkezett az újraolvasás ideje.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 330 oldal
Fordította: Bertalan György
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: Touch the Dark
Sorozat: Cassandra Palmer
Folytatás:
2. Árnyak vonzásában
3. Átölel az éjszaka
4. A hajnal átka
5. Holdvadász
6. Tempt the Stars
7. Reap the Wind
Kiegészítő kötetek:
0,5. The Gauntlet
0,6. The Queen's Witch
2,5. The Day of the Dead
4,1. A Family Affair
4,2. Shadowland
Kategória: urban fantasy, paranormális

Ez egy nagyon jó sorozat kezdő kötete, amelynek mindössze egyetlen hibája van: olyan mennyiségű információt zúdít a gyanútlan olvasó nyakába és mindezt annyi akcióval nyakon öntve, illetve szinte megszámlálhatatlan mennyiségű - de minden esetben a történet szempontjából lényeges - szereplővel megszórva, hogy az egyszerűen agyon nyomja az olvasót, és ezáltal végtelenül töménynek, szinte élvezhetetlennek tűnik a regény. Az első olvasás alkalmával magam is így éreztem, sőt még második alkalommal is előkívánkozott néha belőlem ez a gondolat, pedig ekkor már tisztában voltam a világ működésével és a szereplők legtöbb jellemzőjével - már amennyire emlékeztem rájuk korábbról.

Sajnos a rengeteg információ megemésztését a szerteágazó, legapróbb részleteket is a tudomásunkra hozó leírás, illetve a tördelés sem igazán segíti elő - az oldalakon sorakozó szöveg nem csak érzésre, de látványra is nagyon töménynek tűnik.

Pedig a történet jó, nagyon jó! A főszereplő hölgy neve, Cassandra Palmer, aki  - miután a szüleit megölték - egy vámpír udvarában nőtt fel, mint annak jövőbe látó képességekkel rendelkező szolgája. Cassie nem csak látnoki képességekkel rendelkezik, hanem a szellemeket is látja, sőt az egyikükkel kifejezetten szoros kapcsolatba került, ugyanis egy antikvitásban megvette azt a nyakláncot, amelyben Billy "lakik" - a véletlen találkozás eredményeként a lány és a szellem azóta is kölcsönösen segítik egymást. Cassie-nek sikerül elszöknie az őt fogva tartó vámpír elől, történetünk kezdetén már évek óta sikeresen bujkál előle, amikor is ráakadnak: valakitől figyelmeztetést kap és ismét menekülni kényszerül, előtte azonban figyelmeztetni akarja gyanútlan szobatársát, aki a közeli bárban dolgozik. A figyelmeztetéssel időt veszít, ráadásul az ártatlan szobatársról, Tomasról kiderül, hogy nem is ember, hanem egy vámpírmester, akit a Szenátus a lány védelme érdekében rendelt ki. Cassie körül felgyorsulnak, sőt hihetetlen sebességgel felpörögnek az események, innentől fogva nem csak a hősnő, de bizony az olvasó is kapkodja a fejét és itt következik be az a szituáció, amit egy bekezdéssel fentebb már emlegettem.

Cassie és Billy Joe (A kép INNEN.)

Cassie mindent tud a vámpírok világáról, az agyaras lények közötti hierarchiáról, a törvényeikről, és bár senki sem tanította, de sikerült a saját képességeit is úgy ahogy feltérképezni, azok gyakorlati alkalmazását is elsajátítani. Amiről nem tud, az az hogy sokkal többre hivatott, mint amit valaha is gondolni mert volna magáról és igazából nem is nagyon vágyik arra a pozícióra, amihez egy irányíthatatlan erő kipécézte magának - ő csak egy normális és teljesen hétköznapi életre vágyik.

Hiába vannak annyian körülötte, és hiába tűnik úgy, hogy sokan segítik, igazából csak magára számíthat, ha túl akarja élni azt, ami a nyakába szakadt. Cassie körül zajlanak az események: magának akarja őt a mágikus képességekkel rendelkező emberek egymással szemben álló két érdekcsoportja, az Ezüst kör és a Fekete kör, ezzel egyidejűleg a vámpírok úgy gondolják, az lenne a legjobb, ha a lány védelmét ők látnák el és a Szenátus mindent meg is tesz azért, hogy a jövőbelátó fölött egyik hadmágus csoport se gyakoroljon hatalmat. Természetesen mindenkinek célja van. Az Ezüst kör elvesztette a Szibilláját és szeretné a potenciális jelöltet uralni és irányítani, a Fekete kör lepaktált egy hatalommániás vámpírral, a Szenátus pedig megfogyatkozott létszámban ugyan, de szintén a saját pecsenyéjét sütögeti.

Ha nem okozna elegendő problémát a vámpírok és a mágusok közötti ellentét, akkor tegyünk rá még egy lapáttal: Cassie a felmenői és a képességei révén esélyes a Pythia, vagyis az idő manipulálására alkalmas jövőbelátó, a leghatalmasabb jósnő pozíciójára. Ezért történik tehát minden, ezért akarja mindenki a talpraesett, de az élet bizonyos területein tapasztalatlan hősnőt a saját befolyása alá vonni. Mi az amit kapunk eközben? Olvashatunk szellemekről, az időben való utazásról, a múlt megváltoztatásának lehetőségéről, tényleges és hatalmi pozíciók érdekében vívott csatákról, mindenféle érdekekről, ezek összefonódásáról - mindezt fergeteges tempóban, úgy hogy követni is alig lehet.

Mircea (A kép INNEN.)

A szereplők közül senki sem ártatlan, mindenkinek megvan a maga hibája, és természetesen az érdekei érvényesítése érdekében nem néz sem embert, sem más természetfeletti lényt. Tomas, Louis-César, Mircea, Pritkin, Billy Joe: mindegyikük egy egyéniség, mindegyikük érdeke érthető, bár a módszereik a legtöbb esetben vitathatóak.

Miközben igyekszünk megismerni a szereplőket, kitalálni, hogy mit is akarnak igazából elérni, felfogni a különböző érdekcsoportok közötti összefüggéseket, illetve a megismerni az elénk táruló világ - eléggé összetett - felépítését, a görög mitológia egyes elemei és az európai történelem lényeges eseményei, alakjai észrevétlenül beszivárognak a történetbe. Persze ettől csak még összetettebbé és bonyolultabbá válik minden, de ha sikerül túllendülni a kezdeti nehézségeken, mindent elrendezni, a helyére tenni a fejünkben, akkor a történet sok mindenért kárpótolja az olvasót.

Sokkal jobban tetszett, mint az első olvasás alkalmával, a véleményem is lényegesen kedvezőbb a regény egészéről, mint ahogy korábban gondoltam. Ha valaki kedveli a paranormális - de nem feltétlenül a romantikát előtérbe helyező - sorozatokat, akkor bátran kezdjen bele Cassandra történetébe. Jó tanácsként csak annyit tudok adni, hogy senki ne ijedjen meg a sok információtól, a regény töménységétől - a kezdeti kitartást meghálálja a sorozat, mert kötetről kötetre egyre jobb lesz a sztori. Természetesen a következő részekről is elmondom majd a véleményem.

Folytatás »

Gregory Maguire: A boszorkány

Ha jól emlékszem, akkor egy akció miatt döntöttem úgy, hogy megveszem ezt a könyvet. Amikor pedig a kezembe vettem, rácsodálkoztam a kiadványra, mert olyan különleges borítója van, ami a fényképeken nem látszott. Az örömködés után a polcra került a könyv és várt türelmesen a sorára, de az idő valahogy nem akart elérkezni. Kellett egy kis noszogatás az olvasáshoz és ezt jelentette a számomra a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás, amelynek alaplistájába került a könyv és igyekeztem már az év elején sort keríteni az olvasására. Sikerült is. :)

Ez a történet nem más, mint a gonosz nyugati boszorkány életének meséje. Merész ötletnek tartom azt, amit az író ebben a könyvben megvalósított, még akkor is, ha az eredménnyel nem vagyok maradéktalanul elégedett. Egy eléggé ismert történet egyik negatív szereplője köré ilyen történetet szőni, az mindenképpen elismerésre méltó. Főleg, hogy nem is akármilyen szereplőt sikerült kreálnia. Nem tudom, hogy a történet bizonyos részeinek megváltoztathatatlan jellege könnyebbé vagy nehezebbé tette-e az írást az író számára, de az biztos, hogy a fix szereplőkkel és jelenetekkel valamilyen szinten gúzsba volt kötve a fantáziája.

Olvasás közben jöttem rá, hogy sajnos igencsak hiányos a tudásom, ha Óz birodalmáról van szó. Nem olvastam és nem láttam semmit, ami az eredeti történettel kapcsolatos. Persze nagyjából tisztában vagyok a részletekkel, vannak ismerős momentumok, de csak nagy vonalakban ismerem az eseményeket. Elképzelhetően ezért nem tudta nekem ez a történet azt adni, amit sok más embernek jelentett. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért is kerülhetett sor erre, miért nem tudott maradandó és mélyreható érzést kiváltani belőlem ez az egyébként mély jelentéstartalmú könyv. Lassanként megfogalmazódtak bennem az okok, amelyeket leginkább a hullámzó történetvezetésben és a fentebb is említett, az alaptörténettel kapcsolatos tudásbeli hiányosságaimban találtam meg.

Hullámzó történetvezetést említettem és nem véletlenül, mert a könyv elejének eseményei nagyon tetszettek, teljesen oda voltam Dadus humoráért és a furcsa, zöld bőrű kislányért, a könyv vége szintén fantasztikus, cselekményes, érdekes és megható. A két élvezetes rész közötti középső szakasz azonban számomra borzasztóan unalmas és több esetben érdektelen cselekményekkel és leírásokkal teli oldalakat jelentett. A legkevésbé a Gillikin fejezet és a Smaragdvárosban játszódó részek lettek a kedvenceim. Kicsit elkeserített, hogy az iskola, ahová Elfaba is járt, illetve az ott uralkodó alapvető emberi viselkedés semmiben sem különbözött egy mai, fiataloknak szóló regényben olvasható leírástól.

Amit viszont igazán értékelni kell a regényben, ahogy a gonoszság és a jóság körül forgatja az író 

az egész cselekményt. Itt jön be az a mélység és helyenként erőteljes filozofikus gondolatok sokasága, amit szívesen olvastam. Elfaba, a későbbi gonosz nyugati boszorkány tulajdonképpen nem is gonosz. Szerintem. Kicsit megkérgesedett ugyan és elvesztette önmaga egy részét, de alapvetően nincs rosszindulat a szívében és a viselkedésében. Egyszerűen csak a körülmények összjátékának áldozata. Ahogy a történet vége is inkább amolyan véletlenek sorozata.

Nem igazán értettem, hogy miért volt olyan fontos Elfabának, hogy megkapja Kiamo Ko-ban a megbocsátást egy olyan embertől, akit a saját társa sem becsült sokra. Volt a történetben egy csavar, ami viszont kifejezetten tetszett, ez pedig Elfaba fogantatásának igaz története. Amit viszont hiányoltam (vagy esetleg elkerülte a figyelmemet a magyarázat), hogy nem tudtam meg Elfaba miért irtózik annyira a víztől és miért olyan ártalmas a számára.

Ahogy már korábban is említettem, a borító igazán különlegesre sikeredett. Úgy is mondhatnám, hogy két részből áll: a boszorkány nem a borítón, hanem az alatta lévő, egész oldalas képet magába foglaló, színes lapon helyezkedik el és a fedlapon lévő lyukon keresztül tulajdonképpen ennek a színes lapnak egy részletét látjuk.

Maga a kiadvány egészében csodálatra méltó és igényes. A fejezeteket képek választják el egymástól és minden oldalon megtalálható a fejezetet jelentő kép egy kis részlete a felső sarokban. Egyetlen hibát tudok csak megemlíteni, ez pedig a merev gerinc, amely két eredményhez vezethet: vagy a gerinc törik meg olvasás közben, vagy ha erre vigyáz az olvasó, akkor a csuklója fog hamar elfáradni.

Tudom, hogy az író papírra vetett további gondolatokat és cselekményeket, tudom, hogy Liir története is elkészült, de nem fogom elolvasni. Liir figurája leginkább a semleges kategóriát üti meg nálam. Lehet rám követ dobálni, de nem vagyok kíváncsi a félig elvadult, szeretetre kiéhezett kisfiú élettörténetére. Amit láttam, olvastam belőle az pont elég volt.

Egyelőre még halogatom, de lehet, hogy majd egyszer ráveszem magam az Óz világában játszódó eredeti történet megismerésére és ha ezt megtettem, akkor elképzelhetően más szemmel fogok a gonosz nyugati boszorkány életére és erre a könyvre is tekinteni. Egyelőre azonban marad az „elolvastam, egynek jó volt, túl vagyok rajta” érzés.

Pontszám: 7 pont
Kiadó: Kelly Kiadó
Terjedelem: 432 oldal
Teljes ár: 3.980,-
Eredeti cím: Wicked: The Life and Times of the Wicked Witch of the West
Az író egyéb művei: A boszorkány fia
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)

Folytatás »

Harlan Coben: Senkinek egy szót se

Az író könyveihez egy akció keretében jutottam hozzá. Tulajdonképpen nem is akartam megvenni, de egyszerűen muszáj volt (és itt most nem arról van szó, hogy nem tudtam ellenállni, hanem más tényezőkről). A polcra került könyvek azonban csak várakoztak és soha nem kerültek sorra. Az erdő című regényt tavaly a várólista csökkentés kihívás keretén belül olvastam el. A történet tetszett, de azóta sem vettem a kezembe az írótól másik kötetet, már megint minden fontosabb volt. Végül megszületett az elhatározásom és ez a regény felkerült a Csökkentsd a várólistád 2013. kihívás keretén belül olvasásra tervezett könyvek közé. Már megint csak arra a kis motivációra volt szükségem, mint a korábbi esetekben. Így utólag azt mondom, hogy nem értem miért nem olvastam el korábban és egyéb motiváció nélkül, mert a könyv nagyon jó, nekem kifejezetten tetszett. 

Dr. David Beck és a felesége már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Minden évben visszatérnek a családjuk tulajdonában lévő Charmaine-tóhoz, hogy megünnepeljék első csókjuk évfordulóját, ám ezúttal, a tizenharmadik alkalommal a kellemesnek induló nap rosszul végződik. Nagyon rosszul. Nyolc évvel később Dr. Beck még mindig nem heverte ki a felesége halálát. Közeledik az évforduló napja, amikor egy névtelen üzenetet kap, amelyben olyan utalások vannak, amelyeket rajta és a feleségén kívül nem sokan ismernek. Talán lehetséges az, amit remélni sem mert, hogy halottnak hitt felesége mégis él? A levél végén szereplő üzenet egyértelmű: egy szót se… senkinek! 

Olvastam már a szerzőtől Az erdő című írását és bár az is jó volt, de az nem ragadt ennyire magával, nem érintett meg ennyire. Hogy miben volt más ez a történet? A csavaros és feszült cselekmény mellett jelen volt az igazi, mély, mindent elemésztő szerelem, a veszteség fájdalma, majd a remény lüktetése és mindez egy férfi szemszögéből és egy férfi tollából. Nem csöpögős, rózsaszín leírás, de mégis gyönyörű. Bámulatos. Élvezet volt olvasni. Szerencsére ezek a felfokozott érzelmek nem nyomják agyon a cselekményt, hanem tökéletes alapot szolgáltatnak az eseményeknek. Olyan ez a történet, amelynek egy része már az elejétől fogva kitalálható, sejthető, de a szereplők motivációi, titkai miatt egészen a végéig bőven akadnak meglepetések, gyakorlatilag minden oldalon találtam valami titkot, rejtélyt, izgalmat. A múltból felmerült újabb és újabb titkok mindig felülírják az addigra már éppen átláthatónak tűnő összefüggéseket. Hol ez a szereplő, hol egy másik a gyanús, mindenkinek van valami kapcsolata a másikkal, vagy az éppen felbukkanó harmadikkal. Van, aki titkolja ezeket a kapcsolatait és van, aki már nem is fárad vele. Közben pedig állandó a feszültség, a fenyegetés, amitől úgy éreztem, a titkok lassan összenyomnak. Amikor már azt hittem, hogy több meglepetés nem érhet, kaptam még egy fricskát az írótól, amire csak annyit tudtam reagálni: „Ez szép volt, Mr. Coben!” 

A szerző szerepe a filmben.
A kép innen.

A cselekmény gyors és pörgős, a lelki kitérők sem tudták lelassítani, inkább még kíváncsibbá tettek. Nagyon tetszettek az életszagú, pörgős párbeszédek, az összetett cselekmény bizonyos részei pedig elgondolkodásra késztettek. Rövid időn belül sok szereplő került a képbe, illetve a visszaemlékezések miatt több idősíkon zajlottak az események, mindezek ellenére jó tempóban haladtam, könnyű volt olvasni. A történetvezetés, a cselekményszálak folyamatos összekuszálása, a bizonytalanság és a feszültség folyamatos fenntartása miatt a könyvet gyakorlatilag nem lehet félretenni, a szereplők lelki vívódása, az érzelmek leírása pedig felteszi a koronát az egyébként is mesteri írásra. Jó, hogy az akció mellett van egy lelki oldala is a történetnek, mert így mélysége van, ami miatt tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt. Az író egyébként ezzel a könyvével nálam végleg bekerült azon szerzők közé, akiknek minden írását olvasni szeretném.

A háttérben ismét a szerző.
A kép innen.

A kiadással kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a kiadvány igényes, védőborítója ötletes, szöveghibája sincs túl sok, egyetlen negatívuma, hogy a gerince nagyon merev, ezért nehéz kézben tartani olvasás közben. A kapott élményért cserébe azonban elnézem a kiadás hibáját.

Érdekességként még annyit hozzáfűznék, hogy a könyv El ne áruld senkinek címmel korábban már megjelent magyarul. A könyvből Tell No One címmel film is készült, amely 2007-ben négy kategóriában nyerte el (legjobb rendező, legjobb színész, legjobb vágás és legjobb zene) a Cézar Awards díjat Franciaországban. A film további érdekessége, hogy a szerző is szerepel benne. 

A film trailere:

Pontszám: 9 pont
Eredeti cím: Tell No One

Kiadó: Kelly Kft.

Kiadás éve: 2010.

Terjedelem: 317 oldal

Teljes ár: 2.980,- Ft
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)
Egyéb: A könyvről írt értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Folytatás »

Paul Hoffman: Isten balkeze

Ez is egy olyan könyv volt, amelyet már régóta nézegettem, de az olvasását mindig csak halogattam. 2011. év végén pedig bekerült egy várólista csökkentő kihívás listájába. Kezdjük azzal, hogy miért akartam ezt a könyvet annyira olvasni. A borítója volt az első, ami nagyon megfogott és nem engedett szabadulni. Imádom az ilyen titokzatos és sötét főszereplőket. A fülszöveg volt a másik, ami megpendített bennem valamit. Elég érdekesen hangzott ahhoz, hogy a várólistámra kerüljön a könyv. Mégis két év kellett, hogy a kezembe vegyem és el is olvassam a könyvet.

Miről szól? Egy vallási csoport, a Megváltók 10 év alatti gyerekeket rabolnak el, illetve vesznek meg, hogy a saját ideológiájukat szolgáló katonákat képezzenek belőlük az Antigonistákkal folytatott harcukhoz. A gyerekek kegyetlen körülmények között, verések és nélkülözések közepette nőnek fel, edzenek, fejlődnek, miközben folyamatosan alakítják őket a vallási nézethez. Cale egy különleges képességekkel rendelkező, 15 éves fiú, aki már tíz éve lakik a kolostorban. Különleges bánásmódban is részesül, mert őt Boscó, a Hadviselés Lordja oktatja a többieknél is kegyetlenebb módszereivel. A barátságok kialakulását a Megváltók tiltják és keményen megbüntetik. Mégis összebarátkozik három fiatal Cale, Kleist és Henry. Egyikük véletlenül egy ajtóra bukkan, amelynek hatására több váratlan felfedezést is tesz a baráti társaság. Az események végső következménye az lesz, hogy a kis csapat menekülni kényszerül. A kolostor falain kívüli világot, a szokásokat és a hatalmi viszonyokat azonban nem ismerik. Ebben az ismeretlen világban kell a bőrüket menteniük és valahogy életben maradniuk. Különleges képességeik és az események alakulása többször bajba sodorja őket vagy éppen a segítségükre siet.

Az alaptörténetről továbbra is az a véleményem, hogy nagyon jó, ötletes és rengeteg lehetőséget rejt magában. A kivitelezés viszont nagyon nem olyan, amilyenre számítottam. Kezdjük a világgal, amelyben járunk, amelyet el kellene helyeznünk valahol és meg kellene ismernünk. Nekem nem sikerült elhelyeznem ezt a világot sehol. Ahhoz, hogy fantáziavilág legyen túl sok benne a valós utalás (Memphis, norvégok, rockerek, York, zsidók, stb). Ahhoz, hogy valós világ legyen, túl sok benne a fantasy elem. Ami a legnagyobb probléma, hogy nem éreztem ezt a keveredést helyénvalónak, illetve annyira kidolgozatlan a világ, hogy a történetet és a szereplőket innen kiemelve bárhová áthelyezhető lenne az egész és semmi problémát nem jelentene. Hiányoltam a leírásokat, utalásokat. Olyan szavakkal, kifejezésekkel dobálózik az író, mint pl. Mondok, Materazzik, stb., de nem magyarázza meg a fogalmakat, amelyeket ő maga talált ki. Aztán a könyv végére persze egy részük érthető lesz, de jó darabig értetlenül nézünk az oldalakra és így a történet nagy része, amelynek stabil alapként kellene szolgálnia a további eseményekhez, csak egyszerűen lóg a levegőben. Ugyanezt hiányoltam a szereplőknél is. Felállította a bábokat a táblán és elkezdte őket mozgatni, de nem éreztem a szereplőkben az igazi karaktert, motivációt. Még a főszereplők is végtelenül egyszerűek, sablonosak és végtelenül logikátlanok, kidolgozatlanok.

Amennyire érdekesnek találtam a fülszöveget, annyira nem találtam érdekesnek a történetet. Voltak benne néha-néha izgalmasabb, helyenként eléggé kegyetlen, sötét részek, amikor felébredt bennem a remény, hogy a végére esetleg még tetszeni is fog a történet, de aztán újra és újra csalódnom kellett. 

Kifejezetten idegesített a szerelmi vonala a történetnek. Semmitmondó, logikátlan és érthetetlen volt számomra az egész. Ahogy az összes többi résznek, ennek sem volt mélysége. Nem vártam el szívfacsaró jeleneteket, de ez a nézünk egymásra, aztán pár oldallal arrébb véletlenül, mindössze pár szóval megemlítésre kerül, hogy mi történt a takarók alatt, azért ez már nagyon durva és nagyon sekélyes. 

A történet alapjául szolgáló vallási nézetekbe és az egyébként görbe tükörnek, kifigurázásnak szánt részekbe inkább bele se menjünk, mert abból katasztrófa lesz.

Összefoglalva az a véleményem, hogy egy nagyon jó alapsztori kifejezetten nem jó kidolgozásával találtam magam szembe. Az egész regény elnagyolt, nem igazán átgondolt. Hemzseg a logikátlan részektől, a kidolgozatlan, szürke szereplőktől, a mélység nélküli cselekményektől és személyiségektől. Sötét és titokzatos főszereplőt vártam, helyette egy 15 éves, furcsa gondolkodású, dühöngő kamaszt kaptam. Úgy érzem az író nagyon sokat akart egyszerre: titokzatosságot, szerelmet, csatát, vallási nézetek különbözőségén alapuló ellentétet, lovagokat, orgyilkosokat, csalókat, kémhálózatot, felnőtté válást és még ki tudja mi minden mást, de visszaadni, megfogalmazni nem igazán sikerült az elképzeléseit. Összeszedett innen-onnan jó ötleteket (mert jó néhány ismerősnek tűnt máshonnan), de nem igazán tudott velük mit kezdeni. Az utolsó oldalakig nem is igazán értettem, hogy miért az Isten balkeze lett a könyv címe. Amikor kiderült, hogy miért, akkor pedig először döbbenten néztem, majd nevettem egyet és nagyon örültem, hogy már vége van a kötetnek.

Olyan furcsán lett vége a történetnek, hogy elgondolkoztam azon is, az én könyvem bizony hiányos. Aztán utánanéztem és rájöttem, hogy ez a kötet egy trilógia első része. A következő részt már megírta az író, de magyarul még nem jelent meg. Nem is látok rá igazán nagy reményt (ismerve a kiadó hozzáállását), hogy meg fog jelenni, de ezért a sorozatért nem fogok könnyeket hullatni. Úgy érzem, hogy én itt befejeztem Cale történetét. A sorozat többi részeiből köszönöm, de nem kérek.

Jó tanácsként csak annyit tudok adni, hogy aki igényes fantasyt akar olvasni az ne ezt a könyvet, ne ezt a sorozatot vegye a kezébe.

Pontszám: 4

Kiadó: Kelly Könyvkiadó

Kiadás éve: 2010.

Terjedelem: 368 oldal
A mű eredeti címe: The Left Hand of God
Sorozat: Isten balkeze trilógia
Folytatás: The Last Four Things

Folytatás »

Harlan Coben - Az erdő

Biztos, hogy érdemes feltárni a múlt titkait?

Paul Copeland Essex megye főügyésze. Most. De 20 évvel ezelőtt csak egy 18 éves fiatal volt, aki a nyarát egy nyári táborban töltötte. Ahol felügyelőként dolgozott, utolérte a szerelem, napjai gondtalanul teltek… Egészen addig a bizonyos éjszakáig, amikor elhagyja az őrhelyét és négy fiatal kiszökik az erdőbe. Kettőjük holtteste előkerül, a másik kettőé nem. Az egyik, akinek a holttestét soha nem találták meg Camille Copeland, Paul nővére.

Hogyan tudja egy család feldolgozni az egyik gyermeke elvesztését? Elég nehezen. Öt család addigi élete borult fel teljesen ezen az egy éjszakán. Paul apja hónapokig járja az erdőt és ás. Keresi a lánya holttestét. Anyja egy darabig még a családdal marad, majd elhagyja őket és többet nem is hallanak róla. A történtek mindenkit megviselnek.

Húsz évvel később Paul Copeland ügyészként az igazságért küzd és egyedül neveli hat éves kislányát. A felesége pár évvel korábban meghalt.

Paul folyamatban lévő ügye egy sztriptíz táncos megerőszakolásáról szól. Az erőszakot egy egyetemi bulin két gazdag fiú követte el. Ügyészként ragaszkodik a fiúk bűnösségéhez. A két gazdag család pedig minden követ megmozgat, hogy megakadályozza a kedvezőtlen ítéletet. Nem riadnak vissza a főügyész megfenyegetésétől sem. Elkezdenek kutakodni a múltjában. Titkok pedig mindenki múltjában vannak…

Egy meggyilkolt férfinél olyan dokumentumokat találnak, amelyek miatt Paul neve is felmerül az üggyel kapcsolatban. A döbbenet akkor következik be, amikor a főügyész Gil Perez-ként, a húsz évvel ezelőtt eltűnt fiúként azonosítja a holttestet. Ha a fiú él, akkor hol volt eddig? Talán életben van Camille is? Vagy az azóta elítélt sorozatgyilkosnak tettestársa is volt, aki nem más, mint Gil Perez? Tud róla a családja, hogy a fiuk nem halt meg? Paul elindul a nyomokon, hogy kiderítse az igazságot. Közben pedig felbukkan régi szerelme, Lucy. Az a lány, aki miatt annak idején elhagyta az őrhelyét.

A két nyomozás sok mindent a felszínre hoz a múltból. Vajon érdemes felszakítani újra a régi sebeket?

Nagyon jó történetet olvashattam. Az író kellő alapossággal mutatja be a szereplők gondolkodását, stílusát, amelyet természetesen erősen meghatároznak a múltbeli történések, keserű élmények. Ellentmondást nem fedeztem fel, a jellemek és a cselekmények jól és logikusan felépítettek.

Ebben a történetben semmi nem fekete vagy fehér. Minden cselekedet mögött van valami olyan motiváció, ami miatt egyik szereplőt sem tudjuk teljes egészében elítélni vagy teljesen a pártfogásunkba venni.

Az alaptörténet és a jelenben játszódó események is érdekesek voltak a számomra. Lényegre törő, pergő párbeszédek, érdekes cselekmények és régi sérelmeket, érzelmeket boncolgató leírások. Szerencsére a humoros, mosolyra késztető részekről sem felejtkezik el az író.

Volt viszont egy mellékszála a történetnek, ami nem tetszett. Nekem egyáltalán nem hiányzott belőle a szokásos amerikai-orosz ideológiai ellentét ismertetése és a hidegháborús, kémkedős korszak felemlegetése. Nem adott hozzá a történethez, mint amennyivel rontotta a szememben az összképet. Hiába, nem szeretem azt a korszakot és nem szívesen olvasok róla.

A könyv vége nem lepett meg annyira, mint vártam, de még így is ütős volt a befejezés. A legutolsó oldallal nem vagyok teljesen kibékülve. Miért kellett így lezárni ezt a történetet?

A könyv magyar kiadásával sem vagyok teljes mértékben elégedett. De nézzük a részleteket. Megnyert magának a borító egyedi kivitelezése és ötletessége. A fordítást jónak találtam, betűhibát se nagyon fedeztem fel a könyvben. Problémám a kötéssel van. Bármennyire is vigyáztam az olvasásnál, azt nem sikerült elérnem, hogy a gerinc ne törjön meg. Ezt a jelenséget már többször tapasztaltam a kiadó könyveivel kapcsolatban.

Összességében egy nagyon jól megírt, kellően érdekfeszítő és érzelmekben is gazdag történetet olvashatunk. Nagyon ajánlom azoknak, akik szeretik a bíróságon, az ügyvédek világában játszódó történetet, mert ez a könyv hemzseg a nyomozóktól, ügyvédektől és az igazságszolgáltatás útvesztőitől. Ugyanakkor azok számára is kellemes kikapcsolódást nyújt, akiket inkább a nyomozás és a titkok érdekelnek. Örülök neki, hogy elolvastam a könyvet és bevallom, hogy kíváncsi lettem az író többi művére is. Szerintem sort fogok keríteni rájuk.

Pontszám: 8

Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2009 (?)
Sorozat: #1 International Bestseller
Eredeti cím: The Woods
Forrás: magánkönyvtár, vásárlása
Az író magyarul megjelent további művei: Senkinek egy szót se, Az ördög játszótere, Dermesztő csend, Vér a véremből

Folytatás »