Az író könyveihez egy akció keretében jutottam hozzá. Tulajdonképpen nem is akartam megvenni, de egyszerűen muszáj volt (és itt most nem arról van szó, hogy nem tudtam ellenállni, hanem más tényezőkről). A polcra került könyvek azonban csak várakoztak és soha nem kerültek sorra. Az erdő című regényt tavaly a várólista csökkentés kihívás keretén belül olvastam el. A történet tetszett, de azóta sem vettem a kezembe az írótól másik kötetet, már megint minden fontosabb volt. Végül megszületett az elhatározásom és ez a regény felkerült a Csökkentsd a várólistád 2013. kihívás keretén belül olvasásra tervezett könyvek közé. Már megint csak arra a kis motivációra volt szükségem, mint a korábbi esetekben. Így utólag azt mondom, hogy nem értem miért nem olvastam el korábban és egyéb motiváció nélkül, mert a könyv nagyon jó, nekem kifejezetten tetszett.
Dr. David Beck és a felesége már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Minden évben visszatérnek a családjuk tulajdonában lévő Charmaine-tóhoz, hogy megünnepeljék első csókjuk évfordulóját, ám ezúttal, a tizenharmadik alkalommal a kellemesnek induló nap rosszul végződik. Nagyon rosszul. Nyolc évvel később Dr. Beck még mindig nem heverte ki a felesége halálát. Közeledik az évforduló napja, amikor egy névtelen üzenetet kap, amelyben olyan utalások vannak, amelyeket rajta és a feleségén kívül nem sokan ismernek. Talán lehetséges az, amit remélni sem mert, hogy halottnak hitt felesége mégis él? A levél végén szereplő üzenet egyértelmű: egy szót se… senkinek!
Dr. David Beck és a felesége már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Minden évben visszatérnek a családjuk tulajdonában lévő Charmaine-tóhoz, hogy megünnepeljék első csókjuk évfordulóját, ám ezúttal, a tizenharmadik alkalommal a kellemesnek induló nap rosszul végződik. Nagyon rosszul. Nyolc évvel később Dr. Beck még mindig nem heverte ki a felesége halálát. Közeledik az évforduló napja, amikor egy névtelen üzenetet kap, amelyben olyan utalások vannak, amelyeket rajta és a feleségén kívül nem sokan ismernek. Talán lehetséges az, amit remélni sem mert, hogy halottnak hitt felesége mégis él? A levél végén szereplő üzenet egyértelmű: egy szót se… senkinek!
Olvastam már a szerzőtől Az erdő című írását és bár az is jó volt, de az nem ragadt ennyire magával, nem érintett meg ennyire. Hogy miben volt más ez a történet? A csavaros és feszült cselekmény mellett jelen volt az igazi, mély, mindent elemésztő szerelem, a veszteség fájdalma, majd a remény lüktetése és mindez egy férfi szemszögéből és egy férfi tollából. Nem csöpögős, rózsaszín leírás, de mégis gyönyörű. Bámulatos. Élvezet volt olvasni. Szerencsére ezek a felfokozott érzelmek nem nyomják agyon a cselekményt, hanem tökéletes alapot szolgáltatnak az eseményeknek. Olyan ez a történet, amelynek egy része már az elejétől fogva kitalálható, sejthető, de a szereplők motivációi, titkai miatt egészen a végéig bőven akadnak meglepetések, gyakorlatilag minden oldalon találtam valami titkot, rejtélyt, izgalmat. A múltból felmerült újabb és újabb titkok mindig felülírják az addigra már éppen átláthatónak tűnő összefüggéseket. Hol ez a szereplő, hol egy másik a gyanús, mindenkinek van valami kapcsolata a másikkal, vagy az éppen felbukkanó harmadikkal. Van, aki titkolja ezeket a kapcsolatait és van, aki már nem is fárad vele. Közben pedig állandó a feszültség, a fenyegetés, amitől úgy éreztem, a titkok lassan összenyomnak. Amikor már azt hittem, hogy több meglepetés nem érhet, kaptam még egy fricskát az írótól, amire csak annyit tudtam reagálni: „Ez szép volt, Mr. Coben!”
A szerző szerepe a filmben. A kép innen. |
A cselekmény gyors és pörgős, a lelki kitérők sem tudták lelassítani, inkább még kíváncsibbá tettek. Nagyon tetszettek az életszagú, pörgős párbeszédek, az összetett cselekmény bizonyos részei pedig elgondolkodásra késztettek. Rövid időn belül sok szereplő került a képbe, illetve a visszaemlékezések miatt több idősíkon zajlottak az események, mindezek ellenére jó tempóban haladtam, könnyű volt olvasni. A történetvezetés, a cselekményszálak folyamatos összekuszálása, a bizonytalanság és a feszültség folyamatos fenntartása miatt a könyvet gyakorlatilag nem lehet félretenni, a szereplők lelki vívódása, az érzelmek leírása pedig felteszi a koronát az egyébként is mesteri írásra. Jó, hogy az akció mellett van egy lelki oldala is a történetnek, mert így mélysége van, ami miatt tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt. Az író egyébként ezzel a könyvével nálam végleg bekerült azon szerzők közé, akiknek minden írását olvasni szeretném.
A háttérben ismét a szerző. A kép innen. |
A kiadással kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a kiadvány igényes, védőborítója ötletes, szöveghibája sincs túl sok, egyetlen negatívuma, hogy a gerince nagyon merev, ezért nehéz kézben tartani olvasás közben. A kapott élményért cserébe azonban elnézem a kiadás hibáját.
Érdekességként még annyit hozzáfűznék, hogy a könyv El ne áruld senkinek címmel korábban már megjelent magyarul. A könyvből Tell No One címmel film is készült, amely 2007-ben négy kategóriában nyerte el (legjobb rendező, legjobb színész, legjobb vágás és legjobb zene) a Cézar Awards díjat Franciaországban. A film további érdekessége, hogy a szerző is szerepel benne.
A film trailere:
Pontszám: 9 pont
Eredeti cím: Tell No One
Eredeti cím: Tell No One
Kiadó: Kelly Kft.
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 317 oldal
Teljes ár: 2.980,- Ft
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)
Egyéb: A könyvről írt értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)
Egyéb: A könyvről írt értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.
2 megjegyzés:
Csak a múlt héten sikerült konstatálnom, hogy az újabban kiadott Coben könyvek a Jaffa kiadóhoz kerülve mennyire megcsúnyultak. A Kelly féle kiadásokon az ötletes hasonlóság miatt (ez a "beleszakítottam a védőborítóba") látszott, hogy azonos a szerző és egy szép fotó mellett jól olvasható volt a cím.
A Jaffa eldobta az összes szépségét és egy igazi ötlettelen rondaságot hozott össze. A szerző a borító felét kitakarja, a cím szintén. Különösen rossz a Végakarat és a Maradj mellettem. A 90-es években volt ez divat.
Eddig csak a Kelly Kiadó által kiadott könyveket olvastam és azoknak nagyon szerettem a borítóit. A Jaffa Kiadó féle könyveket még nem fogtam a kezembe. Az észrevételeddel teljesen egyetértek. Nagyon harsány,sűrű így a borító és eléggé ötlettelen is.
Reméljük, hogy legalább a beltartalom tartja a színvonalat.
Megjegyzés küldése