A hobbit - Váratlan utazás (film)

Nem mostanában volt, amikor felröppent a hír, hogy a Gyűrűk Ura trilógia után A hobbitból is film készülhet. Akkor még úgy volt, hogy a rendező nem Peter Jackson lesz. Persze az akkor éppen képben lévő rendezővel sem volt semmi problémám, hiszen Guillermo Del Toro filmjeit is szeretem, de számomra Tolkien műveinek vászonra kerülése összefonódott Peter Jackson nevével.

Aztán telt az idő és jött az újabb hír, hogy mégis Peter Jackson kerül a rendezői székbe. Majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben. Biztos voltam benne, hogy a film megint szuper lesz. Majd nyilvánosságra kerültek az első képek a forgatásról és hír, hogy két részes lesz a film, majd kicsivel még később, hogy három részes. Az alapmű ismeretében úgy gondoltam, hogy a történetben nincs három részre elegendő anyag. Némiképp szkeptikusan, de azért kíváncsian vártam tehát a filmet. És persze bíztam a rendezőben, hogy ismét jó filmet készített és meg volt az oka arra, hogy három, nem is éppen rövid részre bontotta azt, amit leforgatott.

Elérkezett, majd el is múlt a film hazai bemutatójának időpontja és már határozottan azon izgultam, hogy nem is sikerül moziban megnézni a filmet. Nem volt egyszerű összehozni egy mindenkinek megfelelő időpontot a film megnézéséhez, de azért csak sikerült. Mert az nem volt kérdés, hogy ezt a filmet moziban kell megnézni, mégpedig 3D-ben. Szóval nem minden bonyodalomtól mentesen, de azért csak sikerült beülni a moziba és vártuk a lehengerlő élményt.

Három részre bontanám a moziban elém tárult és átélt élményről a beszámolómat: a szereplőkre, a látványra és a hangulatra, amit az egész film keltett bennem.

Minden lényeges szereplő feltűnt a film elején. Bilbó belekezdett a piros kötésű könyv írásába, Frodó az ünnepi előkészületekkel foglalkozik. A fiatal Bilbó nagyon jó figura és a megszemélyesítése is hitelesen sikerült. Martin Freeman alakításával kapcsolatban egy pillanatig sem merült fel bennem kétely és játéka most sem okozott csalódást.
A mágusok kinézetében semmi változás nem történt. Gandalfon és Szarumánon sem fogott az idő, mert  60 évvel korábban is pont úgy nézett ki, mint később a Gyűrűk Ura filmekben. Szereposztásuk és játékuk minősége sem változott. A különbség csak annyi a mágusokkal kapcsolatban, hogy Barna Radagast is feltűnik végre, bár személye egy kicsit érdekesre és mókásra sikerült. Elrond és Galandriel   megjelenésében viszont érzékeltetésre került az időkülönbség.

A sok-sok korábbi (vagyis inkább későbbi) szereplő felbukkanása mellett rengeteg új szereplő is került a történetbe. Végül is most ők voltak a lényeg. :) A törpök olyan sokan voltak és többnyire állandóan mozgásban voltak, hogy nem igazán tudtam mindegyik archoz nevet kötni. Mindegyik szakállas és általában véve bajszos volt. Jaj, azok a szakállak! :) Látványnak sem utolsók. Nem volt nehéz megjegyezni Thorint, a törp herceget és hamar a szívembe zártam Filit és Kilit. Az előbbit mély tekintete és kisugárzása, no és persze folyamatos szereplése miatt, az utóbbiakat leginkább kópéságuk miatt. A többiek kinézete és neve annyira nem ragadt meg bennem. Ellenben imádtam a ruházatukat és a fegyvereiket. Megint csodaszépre és igényesre sikerültek. Itt ismét csak örömömet fejezem ki, hogy Peter Jackson kezébe kerülhetett a rendezés joga.

Aki szintén nem volt új szereplő, de nagyon jól sikerült a megszemélyesítése, az maga Gollam. Sem haja, sem ruhája nincs több, mint 60 évvel később, de hatalmas szemeinek csillanása és az arcmimikája egyszerűen fantasztikusra sikerült. Már csak ezért is érdemes megnézni ezt a filmet. Fergeteges. :)
Gollamon kívül további lények sokasága is feltűnik a fimben. Véleményem szerint jól sikerült a koboldkirály,  telitalálat volt a trollok megjelenítése. A kedvenceim pedig a sasok voltak. Beleremegett a szívem, a lelkem a látványba, amikor szárnyaltak a magasban vagy éppen az ő szemszögükből mutatta a film a társaikat, a cselekményt. Csodálatos volt.

Több részlet és más részek kerültek most a szemem elé Völgyzugolyból, mint a Gyűrűk Ura filmekben és azt kell mondjam, hogy véglegesen beleszerettem az elfek eme lakhelyébe.
Erebor látványa is csodálatosra sikeredett. Szmaugból nem sokat lehetett látni, de amit igen, az éppen csak annyira volt elég, hogy még kíváncsibbá tett. Egyelőre a lábai és a szeme volt csak látható. A lábai alapján eléggé csámpás szegénykém, de hát végül is a levegőben kell igazán kecsesnek lennie. Ettől függetlenül már most el tudom képzelni, hogy fenséges látványt fog nyújtani, ha megpillanthatom teljes egészében a sárkányt.

Az akciójelenetek látványnak sem voltak utolsóak. A kameraállások emlékezetes és magukkal ragadó élményt biztosítanak a nézők számára. Az ötletes, továbbra is poénokkal teli jelenetek és megoldások is elősegítik a felejthetetlen élményt.

Miben más ez a film, mint a Gyűrűk Ura trilógia részei? Sok mindenben. A látvány és a részletek mindkét esetben fontosak voltak a rendező számára és ezzel élvezetes lett a néző számára is. Ami ebben a filmben más, hogy bár komoly a történet, de a rengeteg poén, a fiatal Bilbó és a törpök rakoncátlan, mindig csínyre kész jelleme miatt mégis könnyedebbé válik a történet. Már maga az alapszituáció sem annyira komoly, mint amivel a GYU indít. Nem mondom, hogy nincsenek benne olyan részek, amikor nem izgulhatunk hőseinkért, mert folyamatosan ezt tesszük, de ettől függetlenül mégis könnyed és inkább poénos a film, mint végtelenül sötét és kegyetlen.

Kifejezetten tetszett, hogy a rendező összekapcsolta a filmet a Gyűrűk Ura trilógia részeivel. Ezzel a húzással még azok számára is nyilvánvaló lett, hogy A hobbit egy előzményfilm, akik nem ismerik Tolkien munkásságát és műveinek sorrendjét.

169 percen keresztül izgulhattunk hőseinkért és nevethettünk kalandjaikon a mozivásznat nézve. Meddig jutottunk el a történetben? Addig, hogy Bakacsinerdő határában a kőszál szirtre leteszik hőseinket a sasok és az erdőn túl megpillanthatják a magányos hegyet. A kaland jó része tehát még várat magára. Most már könnyen el tudom képzelni, hogy lesz ebből három rész és azt is, hogy nem fogunk unatkozni közben. Most is elégedetten, élményekkel telten és feltöltődve jöttem ki a moziból. Örülök neki, hogy elkészült ez a film és örülök neki, hogy ennyire színvonalas lett. Nekem bejött ez a valamivel könnyedebb és humorosabb stílus. Jól szórakoztam. Más kikapcsolódást nyújtott, mint a Gyűrűk Ura trilógia filmjei, de én nagyon élveztem. Véleményem szerint jól sikerült a feldolgozás és érdemes megnézni ezt a filmet. Nem biztos, hogy mindenki ezen a vélaményen lesz, mert olvastam már elmarasztaló kritikákat is, de nekem akkor is tetszett.
Részemről DVD-n is kötelező vétel lesz. A következő részeket pedig akár már a jövő héten kezdhetnék vetíteni a mozikban, azt sem bánnám. :)

A film előzetese:

Magyar cím: A hobbit - Váratlan utazás

Magyar bemutató: 2012. december 13.

Eredeti cím: The Hobbit: An Unexpected Journey

Amerikai bemutató: 2012. december 14.
Rendező: Peter Jackson

Főszereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Aidan Turner (Kili), Dean O'Gorman (Fili)

Posted in: filmkritika,könyv kontra film,moziélmény