Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. január 16., szerda

Szilágyi Borka: Kékszem Jázmin irkája

A kiadó szerkesztőjével beszélgettem egy másik témában, amikor felmerült, hogy a karácsony előtt megjelenő kötetek között szerepelni fog egy fiatal, mindössze 12 éves lány írása is. Meglepődtem. Ennyire fiatalon megjelenik a könyve? Tovább fűtötte a kíváncsiságomat, hogy a szövegben sem igazán történtek módosítások, gyakorlatilag változtatás nélkül került kiadásra az iromány. Nohát, gondoltam, ez egészen érdekes. A karácsony előtti nagy előkészületekben el is felejtkeztem a könyvről, majd egy másik kötettel együtt ezt is a kezembe vehettem. Sort kerítettem az olvasására is és úgy gondoltam, hogy meg is osztom veletek a tapasztalataimat.
Miről is szól a történet? Főszereplőink apró tündérek: Jázmin, Gigi, Pitypi és Tünde. Tündérországban laknak és boldogan telnek a napjaik. Sajnos az élet még Tündérországban sem felhőtlen, mert a Kísértés Köde és az okozott pusztítás megkeseríti a lakók életét. Az Erdő Bölcse megoldást kínál. El lehet pusztítani a Kísértés Ködét, de ehhez vissza kell menni az időben, teljesíteni kell a feladatokat és persze időben visszatérni. A feladatok nagyon komolyak és a legtöbb esetben barátságot próbálóak.

Korábban is említettem már, hogy nem sok mesét olvasok és nem vagyok otthon a mai mesekönyvek és stílusok kínálatában. Nem tudom, hogy mennyivel jobb vagy gyengébb ez a könyv, mint a többi mesekönyv. Ilyen összehasonlítási alapom nincs. A véleményem attól még elmondom és ennek alapján a gyermekes szülők talán tudnak majd konkrétabb véleményt formálni. 

Az első benyomásom az volt, hogy kellemes kézbe venni a könyvet. A kemény borítós kiadás, a kellemes betűméret és Sárosi Eleonóra  (aki egyébként Borka édesanyja) bájos rajzai gondoskodnak arról, hogy az irka olvasása kellemes és tartós élményt nyújtson. Persze a maradandó élményhez hozzájárul maga a történet is. Borka stílusa biztosan nem teljesen kiforrott még és változni fog majd az idővel, de a lényeges dolgok már most kitűnnek. 12 éves korához képest pontosan, összetetten és szépen fogalmaz. Nem csak kortársai, de bizony a sokkal idősebbek is megirigyelhetnék fogalmazási technikáját és szókincsét. Meg kell említenem végtelen fantáziáját is. Mert bizony magam is sokszor elgondolkoztam az irka olvasása közben, hogy vajon a szereplők hogyan is fognak kikeveredni abból a bonyodalomból, amiben belekerültek.
Kékszem Jázmin

Ami a legjobban lenyűgözött a történetben az Borka kifogyhatatlan fantáziája. A Kísértés Köde, a Főgonoszok szigete, majd a próbák sokasága. 
Egyenesen lenyűgözött, ahogy a Kísértés Ködének eredetét megmagyarázza vagy éppen a Főgonoszok szigetéről beszél. Nézzük csak:
"Ott tartottam, hogy ez a fura, átlátszó Köd, amit mi csak KK-nak hívunk, egyre csak terjeszkedik. Úgy hisszük, hogy Tündérország falán keresztüljutott valami, ami nem volt megengedett. Tulajdonképpen a gyerekek gondolatai juttatták be hozzánk. Ezek a gonosz gondolatok! A sok pimaszság, szemtelenség, iskolakerülés, csúfolódás, gonoszkodás. Ezek a rosszaságok juttatták be hozzánk a KK-t."
"Szóval a szigeten laknak a főgonoszok, úgymint a vasorrú bába, a gonosz boszorkány, a hétfejű sárkány, az ördög, meg a tizenkét fia és a többi. Nekik is kell lenni valahol, hiszen ők is a fantázia szülöttei. És van még valami a szigeten, ami talán egy elfeledett meséből kerülhetett oda."
Nagyon meglepődtem, amikor Borka a próbáknál nem ügyességi feladatokat vonultatott fel egymás után, hanem komoly, leginkább az emberi gyengeségekhez kapcsolódó problémákat jelenít meg. Nem mások ezek, mint az irigység, a pletykálkodás, a bizalmatlanság, a mértéktelenség, az elégedetlenség és még sorolhatnám. Merthogy a próbák során bizony ezeket kell legyőzniük a fiatal tündéreknek és minden egyes próbával csak erősebbé válik a barátságuk. Nem ismeretlenek ezek a problémák a mai tizenévesek körében sem, de hogy valaki ennyire fiatalon meg is tudja fogni a lényegét és mindezt történetbe ágyazva vissza is tudja adni, ahhoz bizony különösen érett (a korosztályához képest mindenképpen érett) és kiegyensúlyozott személyiség szükséges. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy bölcsesség sugárzik a szavakból, a szépen megfogalmazott mondatokból.
"A boldogság körülvett minket. Megóvott mindentől, ami rossz. Olyan volt, mint egy teljesen átlátszó gömb, de azért a világ minden egyes színe rajta volt. A skarlátvöröstől a királykékig, a bársonytól a barackvirágszínig. És azért volt gömb alakú, mert a boldogság határtalan és gyönyörű.

Erről a gömbről visszapattant minden gonosz varázslat, minden reménytelenség, ártó bűbáj. A szeretet megóvott minket, a szeretet és a boldogság lett a pajzsunk."
A másik dolog, ami kitűnik az írásból, az bizony Borka természetszeretete és a mesék világában való jártassága. Ügyesen és sokoldalúan használja fel az ismereteit, amely szerintem lényegesen bővebb és szerteágazóbb, mint amire számítanék egy hasonló korú fiatal esetében.

"A tündérek ott vannak a te világodban is, de csak akkor láthatod meg őket, ha annyit olvasol, hogy észrevehetővé váljanak számodra.  (...) Addig se felejtsd el: a világ tele van olyan csodákkal, mint a természet és a fantázia, csak fel kell fedezni őket."

A pozitívumai mellett természetesen vannak hibái is az írásnak. Mindezek azonban betudhatók az író fiatal korának. Természetesen a későbbiekben még eltűnhetnek ezek a hibák és akkor marad Borka igazi lényege és mondanivalója. Csak az építő jellegű kritika miatt említenék meg egy-két, általam észrevett hibát.
Napló jelleggel indulunk a történet elején, de a folyamatos mesélésben a napló forma eltűnik és egy egybefüggő szöveget kapunk. Hiányoltam a tagolást a szövegből, a cselekmények megbontását, egymástól való elkülönítését. Így nagyon összefolyt a történet.
Az olvasott mesékből esetenként kölcsön is vesz egyes elemeket. De melyik író az, akit nem befolyásolnak az általa olvasott könyvek, könyvélmények? Mindezekből is az látszik, hogy Borka olvasott és érdeklődő. Ami  - legyünk őszinték - nem biztos, hogy annyira jellemző sem a korosztályára, sem a tőle valamivel idősebb fiatalokra.
A könyv belső borítója
A másik - bevallom számomra kicsit idegesítő  - probléma az írásjelek, leginkább a felkiáltó- és kérdőjel túlzott használata volt. Tudom, hogy a chatszobákban, mindenféle beszélgetős oldalakon ez a stílus elfogadott (magam is használom azokon a helyeken), de ez most nem az a hely, ahol szükség van rá. Továbbra is aranyosnak tartom azonban, ahogy Borka felteszi a kérdéseit és megszólítja az olvasóit.
A történet egy-két részében fedeztem fel csak időzavart, illetve az éppen aktuális cselekmény helyéhez köthető, kisebb logikai problémát.

Mi az, amit a könyv nagy előnyének tartok? Azt mindenképpen, hogy a fiatalokkal egy hasonló korú író osztja meg a saját élményeit, tapasztalatait, történetét. Könnyebben célba érhet így a történet eszenciája, mondanivalója? Igen, úgy  gondolom. Néha olyan érzésem van, hogy a mai fiatalok már egy másik nyelvet beszélnek. Ha ez ténylegesen is így van, akkor talál jobban elfogadják a saját korosztályuktól érkező irányítást, javaslatokat. Legyen így. 
Nem én vagyok az a korosztály, akit a könyv megszólít, de még így is élvezettel olvastam Borka sorait. A fantáziája igazán lenyűgözött és az értékes gondolatait is értékeltem. Igazán jó kezdés! 



A könyvet köszönöm az Aba Könyvkiadónak!



Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 136 oldal
Forrás: recenziós példány, kiadótól

2013. január 14., hétfő

Rachel Vincent: Rogue - Latrok (Vérmacskák 2.)

Szeretem az urban fantasy műfaját. Sajnos a mai "újhullámos" vámpírok nem minden esetben jönnek be nekem. Az ő fajtájukból jobban kedvelem a régi vágású, kissé begyöpösödött stílusú fickókat. :) Némiképp megcsömörlöttem, elteltem a vámpíros történetekkel és már csak hébe-hóba kapok elő olvasásra vámpíros sztorit. Amiből viszont még nem sikerült eleget olvasnom, azok az alakváltós történetek. Nem a vámpíros sztorik mellékszereplőjeként felbukkanó alakváltók, hanem a csak róluk szóló történetek. Közülük is legjobban a farkasok és a macskák érdekelnek.
Szóval, amikor megjelent a Shifters sorozat első része, bizony kötelező vételnek számított a kötet. Hasra ugyan nem estem tőle, mert voltak hibái, de tetszett annyira, hogy bevállaljam a következőt. Most pedig már mindet akarom és minél hamarabb, ha kérhetném. :) Szóval büszke vagyok magamra, mert jól érzetem, hogy több van ebben a sorozatban, mint amit az első kötet megmutatott magából.

Ott tartunk a történetben, hogy Faythe hazaköltözött, falka pedig erősen védelmezi, mint a kevés termékeny nősténymacska egyikét. Sikerült elkapni a nőstények elrablását tervező kóborokat. Faythe is megkomolyodott kicsit és sikerült belátnia és elfogadnia bizonyos dolgokat. Egyes esetekben a józan ész, a többiben a kényszer aratott  nála győzelmet. Szerelme, Marc is megnyugodott kicsit, mert kapcsolatuk, ha nem is áll biztos alapokon, de rendeződni látszik. Nincs azonban minden rendben, mert a falka területén egyre-másra halott kandúrok tűnnek fel. Az eseteket pedig ki kell vizsgálni. Faythe is furcsa telefonhívásokat kap. A múltja, amelyről úgy gondolta, hogy életének egy lezárt szakaszát jelenti, most utánanyúl és minden kis botlása, elhallgatott mondata kegyetlenül megtorolja magát. A probléma középpontjában természetesen megint ő maga áll. 

Mit szeretek ebben a sorozatban? Azt a pezsgést, ami a lapokból visszaköszön rám. Egy falka életét belülről megfigyelni különleges élmény. Nincs ez másként ennél a macskafalkánál sem. Itt bizony nem ártatlan cicusok szaladgálnak alufóliából gyúrt golyó után. Igazi nagymacskák, játékos cicusok ugyan, de kemények. Az érzelmek is pezsegnek, helyenként bömbölnek rendesen. Ha Faythe-t forgószélhez hasonlítom, akkor Marc az orkánszerű zivatar. Szóval itt nem (vagyis javarészt nem) picsogásokat, meg siránkozásokat olvashatunk, hanem az erők és az érzelmek, néhány esetben nézetek erőteljes összecsapásáról van szó. Forrnak az indulatok, villognak a tekintetek, morgásoktól hangos a ház. Ettől mozgalmas és harsogó ez a regény és nekem ezért tetszik. 

A kép innen.
Persze a heves érzelmek mellett most sem kellett lemondanom az izgalmakról sem. Erről leginkább maga Faythe gondoskodik. Ha akarja, ha nem bizony körülötte forog a világ. Most is ez történik, hiszen a gyilkosságok is miatta történnek meg. A magánéleti problémák mellett tehát megint kaptam a könyvben egy jó kis akciódús cselekményt.

Faythe maga ellentmondások egész sorozata. Első és egyetlen női végrehajtóként mindenképpen meg akar felelni a feladatának és leginkább az apjának. A nagy akarás közben azonban hibát hibára halmoz. De nagyobb részt ügyes és talpraesett, csak piszkosul makacs. Mindenképpen értékelem benne, hogy nem ijed meg a saját árnyékától.
Vadságát sajnos a családja, az egész falka, a fiúja és gyakorlatilag mindenki megszenvedi, aki a közelébe kerül.
"Esküszöm, az a férfi, aki úgy távozik tőled, hogy nem is biceg, az nagyon szerencsés."
Részben megértettem Faythe döntéseinek motivációját, hiszen magam sem igazán szeretek megfelelni bizonyos konvencionális társadalmi elvárásoknak és teljesen kész vagyok az erre vonatkozó kérdésektől. Teljesen meg tudom érteni, hogy pontosan ugyanezért ő is ellenáll és próbálja elkerülni, amíg csak lehet. A jelleme sem igazán készült még fel ezen elvárások teljesítésére. Ugyanakkor volt olyan szituáció, amikor nem igazán jutott el hozzám, hogy mit is akart és főleg, hogy miért. Például miért kínozza feleslegesen azt a szegény fiút?
Faythe egyébként fejlődőképes és ha lassan is (a hangsúly a lassan jelzőn van), de azért eljutnak hozzá bizonyos lényegi információk és gyökeret is vernek a fejében. Logikai gondolkodásával nincs olyan nagy baj, mert ha nekifekszik egy problémának, akkor bizony jók a következtetései. Csírájában már meg van benne falka irányításához szükséges alapvető talpraesettség, de az ösztöneit erősen meg kell zaboláznia.

Marc már az előző részben is a kedvencem lett, de itt és most véglegesen megkedveltem. Imádja Faythe minden porcikáját, mindezek mellett piszkosul jó pasi, az agya helyén sem csak izomcsomók vannak, a hűségével pedig akár hegyeket is mozgatni lehetne. Szóval nem egészen értettem, hogy Faythe mit problémázik vele. De problémázik.
Több szerepet kap ebben a kötetben a falka többi fiú tagja is. Ethan humora, Jace pimaszsága, Parker, Owen és Vic józan, mégis játékos jelenléte nélkül nem lenne olyan ez a falka, mint amilyen. Elképzeltem, hogy mennyire jó lehet egy ilyen közösségben élni. Irigyeltem azt az összetartozást, ami a falka sajátja. Ugyanakkor az a vadságot is, ami a cicusokból ered.

A kép innen.
Akivel nagy problémám volt a sorozatban az Faythe anyja. Egyszerűen nem értem annak a nőnek a viselkedését. Ha folyton csak az unokára vonatkozó igényét dörgöli a lánya orra alá, azzal bizony nem fog elérni semmit. Igazán észrevehetné már magát. Az egész nő egy karót nyelt rémálom.

Továbbra is imádom az elnevezéseket: kóbor, lator, karomlázas kandúr. Nem tudom, hogy eredetiben ezek hogyan hangzanak és mennyi a belőle a fordító érdeme, de nekem nagyon bejönnek ezek a kifejezések. Nagyon tetszenek. :)

Miért imádom ezt a sorozatot? Mert nagyon könnyen magamra ismerek benne. Ugyanolyan hirtelen és lobbanékony, mint én magam és tele van energiával, humorral, érzelmekkel és akcióval. A hibái ellenére is szeretem. Nem nyújt ugyan világmegváltó élményt az olvasása, nem tartalmaz magvas gondolatokat, de képes arra, hogy olvasás közben jól érezzem magam, hogy gyakorlatilag egyhuzamban kiolvassam. Kikapcsolódáshoz tökéletes. Ráadásul még izgalmas is. :)

Jöhet a következő rész? Mindenképp. Remélem, hogy ebben az évben is megjelenik két rész a sorozatból. Azt se bánnám, ha már az összes itt lenne a polcomon. Faythe előtt még nagy út áll. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz majd fel mentségül az elkövetett hibái ellen a következő részben, hogyan is fogja magát kivágni a csapdából, amit ásott magának.


Pontszám: 8
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 396 oldal
A mű eredeti címe: Rogue
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok,
Folytatás: Pride - Falka, Prey - Préda, Shift - Változás, Alpha
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2013. január 13., vasárnap

John Sprunk: Az Árny fia (Árnyorgyilkos trilógia 1.)

A fantasy tortájából majdnem minden kiadó ki akarja hasítani a saját szeletét. 2012-ben a Fumax Kiadó is belekezdett fantasy témájú könyvek megjelentetésébe. Csak örülni tudok ennek a lépésnek.
Az Árny fia már a megjelenés előtt felkeltette a figyelmemet. Egyik kedves barátnőm pedig le is csapott a kötetre, gyorsan elolvasta, majd tovább is adta nekem, hogy én is megismerkedjem a történettel. Az olvasás ugyan kicsit váratott magára, de azért csak sorra került.
Divatba jöttek az orgyilkosok. :) Nincs ez ellen semmi kifogásom, mert szeretek olvasni a világukról. Kicsit ugyanakkor tartottam a könyvtől, mert már túl vagyok Robin Hobb Látnok-ciklusának és Brent Weeks Éjangyal-trilógia köteteinek olvasásán. Az előbbi nagyon tetszett, az utóbbi a történet végén nagy csalódást okozott. Kíváncsi is voltam tehát erre az új orgyilkosra, de azért valamennyire tartottam is a regénytől. Végül is reménykedve és az előítéleteket száműzve fogtam neki az olvasásnak.

Caim, Othir városának egyik legjobb orgyilkosa. Egy kényszeredetten elvállalt megbízás miatt összeesküvésbe keveredik. Gyakorlatilag mindenki rá vadászik, de csak magára, az őt követő szellemre, Kitre, valamint utolsó célpontjának lányára számíthat. Miközben menekül az őt üldözők elől és próbálja felgöngyölíteni a szálakat, továbbra is küzd titokzatos és számára félelmetes képességével is.

Most, hogy túl vagyok a regény olvasásán, olyan "nem is tudom" érzésem van. Nem mondom, hogy a történet nem volt élvezhető, mert az volt, le is kötött maga a cselekmény, de mégis valami hiányérzet bujkál bennem, amelyet nem tudok azonosítani. Remélem, hogy az értékelés végére tiszta lesz, hogy mit is hiányolok.
Nagyon érződött a regényen, hogy egy első könyves íróról van szó. Főleg a történet elején. Gyakorlatilag fejezetről fejezetre érződik az író fejlődése és a kötet végére már odáig jutottunk, hogy szívesen olvastam volna tovább a történetet.
Maga a cselekmény következetesen és logikusan felépített, logikai bakikat nem találtam benne. Mégsem vagyok igazán elégedett vele. Határozottan elgondolkoztam, hogy mivel is lehet problémám. Végeredményként oda jutottam ki, hogy számomra némiképp lyukas a világ felépítése. Nehezen jöttek az infók, sokáig tartott a bizonytalanság és el kellett telnie jó pár oldalnak, mire szilárd lábakon nyugodhattak az események. Ez nem az a tudatosan kialakított bizonytalanság volt, amikor az író eszközként alkalmazza ezt a fogást, hanem a tapasztalatlanságból fakadó bizonytalanság. Szerencsére a kötet végére ennek már kevés nyomát láttam és átvette a helyét a pergős történetvezetés. Addig azonban még át kellett esni néhány gyerekbetegségen. Mint amikor néhány cselekmény annyira gyorsan történt, hogy még magam sem hittem el, de már túl is voltunk az eseményen.
A kötet nem éppen a legvaskosabb darab. Szerintem pár oldalt igazán el bírt volna még viselni és akkor sokkal árnyaltabb képet kapott volna az olvasó az ország felépítéséről, a politikai helyzetről, illetve az országhatáron kívüli vagy éppen az Odaát felől leselkedő veszélyekről. Persze az is egy álláspont, hogy így maradnak feltárásra váró titkok, érdekességek a következő kötetekre is. Szerintem ezek nélkül is elég rejtélyt tartalmaz a történet.
Azt nem tagadom, hogy van lehetőség a történetben. A problémám mindössze az, hogy a regény nem igazán tudott pluszt adni az olvasása során, nem tudott igazán magába szippantani a cselekménye. Nem éreztem úgy, hogy meglepett valami olyan újdonsággal, amelyet máshol még nem olvastam vagy nagyon egyedinek tartanék. Az árnyakat és Odaát világát elég érdekesnek tartottam, de sajnos egyikből sem jutott annyi, ami miatt teljesen megvett volna magának a könyv. Talán majd a következő részben ebből is többet kapok és akkor teljesen elégedett leszek.

A karakterekkel sem voltam teljesen elégedett. Caim teljesen rendben van a számomra. Ő egy egészen jól eltalált szereplő. A múltja ugyan kicsit nehezen bukkan elő, de csak megismerjük, hogy mi és miért történt is vele. Caimnak azért marad rejtett oldala is. Ami viszont kifejezetten idegesített, hogy Kit nem igazán magyaráz el neki dolgokat, pedig a lány sok mindennel tisztában van, sok mindenben Caim segítségére lehetne a magyarázataival. A nagy titkolózásra a történetben sem derül fény. Talán majd a következő részben. Kit lényeges szereplő, de sajnos számomra csak egy titokzatos és titokzatoskodó, ugyanakkor sértődékeny szellem maradt.
A lényegesebb szereplők közül már csak Zefi maradt. Ő volt az egyik oka annak, hogy 50 oldal után  majdnem becsuktam és félreraktam a könyvet. Úgy voltam vele, hogy ha ez a nő nem fog megváltozni, akkor a könyv és én végső búcsút veszünk egymástól. Szerencsére tapasztaltam változást és kitartottam. :)

Ahogy haladtam előre az olvasásban úgy éreztem, hogy az író is egyre jobban belejön az írásba. A cselekmény egyre színesebb lett, a szereplők végre nem csak mozogtak, hanem életre keltek. Az író a feszültség oldásaként végre bedobott egy-egy poént. Igen, ezeket hiányoltam az elejétől kezdve és sajnálom, hogy csak a végére kaptam belőle.

A magyar kiadás átvette az eredeti borítót, amely egyébként igen tetszetős. Amikor első alkalommal vettem a kezembe a kötetet, meglepődtem azon, hogy eléggé vékony a kötet és puha borítós. A Tövisek hercege után valahogy számítottam a kemény táblás kötésre. Aztán megbarátkoztam vele, mert a kiadvány így tetszetős és igényes.

Sokat szenvedtem ezzel az értékeléssel, mert még mindig bizonytalannak érzem magam. Tetszett is a regény, meg nem is. Jól van felépítve, de hiányzik belőle az eszencia, az igazi kisugárzás. Nem tudom megfogni, megfogalmazni, hogy mi is a problémám vele. Talán másnak sikerülni fog.

Szeretném-e a folytatást? Igen, szeretném olvasni. Mert tényleg ott érzem a lehetőséget a sorozatban és ha a középső kötetben meg is ragadja ezt az író, akkor a trilógia befejező része is jöhet majd. Sőt, talán bizonyos hiányosságokat még megbocsájtani, elnézni is hajlandó leszek. Az Árnyak országa mindenképpen érdekesnek tűnik, Caim titkai és múltja pedig kifejezetten érdekelnek.



Pontszám: 7 pont
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem:  302 oldal
Teljes ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Shadow's Son
Folytatás: Shadow's Lure, Shadow's Master
Sorozat: Árnyorgyilkos trilógia
Forrás: Molytól kölcsönbe (@Szirmocska)

2013. január 10., csütörtök

Nalini Singh: Angyali szárnyalás (Angyali vadász)

Az Angyali vadász sorozat részeit nagyon szeretem és minden magyarul megjelent kötetet el is olvastam eddig. Ez az antológia eddig kimaradt. De olyan szinten kimaradt, hogy felvettem a kötetet a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívásra, ezzel is biztosítva az olvasást. Ha pedig már ilyen előkelő listára került, akkor gyorsan le is kaptam a polcról és nekikezdtem. Mondtam én, hogy csak egy kis motivációra van szükségem és megy ez nekem. :)
Jól is tettem, hogy ennyire előre vettem, mert ha még tovább várok, akkor bizony még jobban kiesnek a fejemből a szereplők. Ebben a válogatásban pedig nem a főszereplőkről van szó (rájuk azért még emlékszem), hanem a kisebb-nagyobb mellékszereplőkről. Az igazán lényegesek külön könyvet kapnak, de vannak, akiknek csak ebben a válogatáskötetben jutott hely.
Bajban vagyok a besorolással is. Azt ugyan tudom, hogy az Angyali vadász sorozathoz tartozik a kötet, de nem szerves része, csak kiegészítő kötete az alapsorozatnak. Ezért is nem szerepeltetem a bejegyzés címében a kötet sorszámát. Időben sem helyezhető bele a sorozatba a kötet, mert a benne található négy novella négy különböző időszakot ölel fel. Véleményem szerint jobb a sorozat világába illeszkedő, de különálló kötetként gondolni rá. 

Következzenek akkor az egyes írásokról a gondolataim, érzéseim.

Angyali játszmák
Ashwini, a vadász és Janvier, a vámpír különleges kapcsolatára való utalásokat már olvashattam az Angyalvér című kötetben. A vadászt már akkor is egyszerre kergette őrületbe a cajun üldözése és tette ugyanakkor tiszta élvezetből mindezt. Milyen is az, amikor ez a két, egymástól annyira különböző, ugyanakkor nagyon is egyforma lény egy közös ügyön dolgozik? Nagyon kíváncsi voltam rá. Magáról az elvégzett munkáról pár mondatos említés történik az Angyalcsók kötetben is. Éppen csak futólag.
A történet tehát időrendben az Angyalvér és az Angyalcsók kötetek történései közötti időszakra tehető.
Nagyon élveztem a vadász és a vámpír csipkelődő párbeszédeit, a pattogós, pörgős stílust. Pattogtak közöttük a szikrák rendesen. Kár, hogy maga a történet annyira rövid volt. Szerintem ez a páros megérdemelne egy terjedelmesebb sztorit is. Nagyon reménykedem benne, hogy erre majd egyszer még sor fog kerülni. Miért? Mert ugye a levegő szikrázásán és egy ügy közös megoldásán kívül más nem történt és mindkét szereplő rengeteg titkot rejteget még. Úgy érzem, hogy ha lesz külön kötetük, akkor azt élvezet lesz olvasni. Várok türelemmel. :)

Angyali próbatétel
A két főszereplő, Sara és Deacon jelen van gyakorlatilag a sorozathoz tartozó majdnem minden kötetben, de  olyan nagyon sokat nem tudtunk eddig róluk. Sara a Céh igazgatója, Deacon pedig a férje. De hogyan is kerültek ők össze? Na, erről szól a történet. Nagy meglepetést nem jelent a vége, mert a végkifejlet ismert, de azért élvezet volt olvasni.
Az is kiderült az írásból, hogy Raphael miért is figyelt fel Elenára és miért kifejezetten őt kérte fel az Urram elleni vadászathoz. A sztori mindenképpen az Angyalvér kötet cselekményeit megelőző időszakban játszódik.

Angyal és farkasa
A kép innen.
Noel, a vámpír megtámadásáról és gyógyulásáról részletesebben az Angyalcsók című kötetben olvastam. Ő is az egyik áldozata volt a Raphael ellen részletesen kidolgozott támadásnak. Történetrésze ott ért véget, hogy testileg felgyógyult és Raphael áthelyeztette. Ez a történet pedig ott kezdődik, hogy megérkezik Nimra, a rettegett hatalmú angyal udvarába.
Számomra ez a történet a kötet legkedvesebb darabja. A cselekménye nem éppen a leggyorsabb, de érzelmek tekintetében a legmélyebb és a legmeghatóbb. A kegyetlenségéről elhíresült angyal és az összetört vámpír kapcsolatának alakulása a lelkemig hatolt. Noel szenvedése már a korábbiakban is megrázó volt, pedig akkor csak a testi szenvedésről volt szó. Most kerültek sorra a lelki sebet, amelyek sokkal érzékenyebbek és sokkal lassabban gyógyulnak. Noel stílusa magával ragadó. Éles eszét imádtam. Hasonlóan a poénjait is. Másodjára is megérintett és másodjára is a kedvencem lett.

Angyalszárny
Egy igazi előzménytörténetet olvashatunk, amely a sorozat történéseit mintegy négyszáz évvel előzi meg. Sok-sok utalást kapunk arra vonatkozóan a sorozat köteteiben, hogy Galen nagyszerű harcos és az ő helye a Menedékben van, csak ritkán hagyja el azt. Hogy is van ez akkor? A nagyszerű harcos, aki gyakorlatilag elszigetelten él és nem is veszi a részét a harcok jelentős részéből? Most megkaptam a választ arra, hogy miért is van ez így.
A kép innen.
A történet hátránya, hogy kicsit hosszú és túlnyújtott, sok benne a fölösleges időhúzás, elmélkedés, lelki szenvedés. Tudom, hogy az angyaloknak bőven van idejük, de ezt már akkor is túlzásnak tartottam. Nyomába sem ért az előző történet olvasási élményeinek, ellenben betekintést nyújt abba az időszakba, amikor Raphael is csak egy "kezdő" arkangyal volt.


Nalini még mindig gyönyörűen és sokoldalúan ír. Már maga ez a válogatás is megmutatja az összetettségét. Pergős cselekménytől, pikáns, csipkedő élcelődéstől kezdve a legmélyebb érzelmekig és könnyfakasztó mondatokig minden előfordult ebben a kötetben. Négy írás, négy különböző páros és négy különböző stílusú  történet. Mindenki megtalálhatja köztük a saját kedvencét. Szívesen olvastam. Jó volt újra elmerülni az angyaloknak ebben a különleges világában.
Határozottan késztetést éreztem a sorozat újraolvasására, amelytől csak a polcomon sorakozó, olvasásra váró könyvek hatalmas kupaca tartott vissza. Előbb vagy utóbb biztosan erősebb lesz bennem ez a késztetés és akkor majd engedek neki. Addig meg reménykedem benne, hogy fog még új rész megjelenni magyarul.



Pontszám: 8 pont
Kiadó: Egmont Hungary
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem:  414 oldal
Teljes ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Angel's flight
Egyéb, a világban játszódó kötetek: Angyalvér, Angyalcsók, Angyaltác, Angyalkard
Sorozat: Angyali vadász
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2013. január 8., kedd

Jeaniene Frost: Az első vércsepp (Cat & Bones vámpírvadász)

Nem titkolom, hogy imádom a Cat & Bones sorozatot. Nem csoda hát, ha megdobbant a szívem, amikor megláttam, hogy kb. másfél év várakozás után ismét új rész jelenik meg a sorozatból. Aztán le is konyult némiképp a mosoly az arcomról, mert tudatosodott bennem, hogy ez a rész bizony csak egy spin off kötete lesz a sorozatnak. Sebaj, gondoltam, olyan nagyon nem írhat rosszat az író és ha csak egy kis része is visszaköszön  a korábbiakban megismert stílusnak, akkor már megérte elolvasni.
A két főszereplőt a korábbi kötetekből már ismertem. Denise nem más, mint Cat legjobb barátnője és ember. Spádé pedig Bones haverja és természetesen vámpír. Denise kirohanásai a korábbi kötetekben eléggé az agyamra mentek. Spádét viszont eléggé bírtam. Szóval kíváncsian, de azért némi fenntartással álltam az olvasás és az események elébe.

Denise családjában furcsa hirtelenséggel hullani kezdenek az emberek. Amikor ő maga is veszélybe kerül és egy démon jelét is beszerzi, segítséget kér. Nem tudja elérni sem a legjobb barátnőjét, sem pedig annak vámpír mester férjét. Kétségbeesett kutatásba kezd a telefonja névjegyzékében és megakad a szeme Spádé nevén, felhívja és a férfi segítségét kéri, amit meg is kap. Együtt kezdenek a démontól megszökött rokon felkutatásába, ami nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk.

Viszonylag régen volt, amikor utoljára a sorozat köteteit olvastam, ezért némiképp megfakultak az előzmények történései. Szerencsére amennyire szükség van, azt a könyv megadja, mintegy felelevenítve a korábbi olvasmányokat. Ezekre a visszaemlékezésekre leginkább Denise pánik- és lelkiismereti rohamai alatt kerül sor.
Ami kifejezetten tetszett, hogy feltárul Spádé, azaz Charles DeMortimer báró múltja is, ezáltal értelmet nyer angolos, úrias modora és természete. Élvezettel olvastam azokat a részeket, amikor a múltjáról mesélt. Többet is el bírtam volna viselni belőle.
Volt azonban egy dolog, amit nem igazán tudtam hová tenni és az előző kötetekből származó emlékeim is zavarosak. Hogyan lett Spádéból vámpír? Azt tudom, hogy kitoloncolták és a hajón összeismerkedett Bones és Ian személyével. Majd Ian Bonesból vámpírt csinált és Spádéból is, de miután Bones kifárasztotta, ezért Ian csak neki lett mestere, de Spádénak nem. Ez így hangzik el a kötetben is (293. oldal). Ugyanakkor találtam egy ilyen részlelet is: "Ilyen kapocs kötötte össze Spádét és Mencherest, a vámpírt, aki őt is azzá tette". Jogosan fordult meg tehát a fejemben, hogy akkor most melyik is az igaz? Vagy valami nagyon kiesett a fejemből, vagy nagyon össze van keveredve Spádé vámpírrá válása. Ha valaki tudja a megoldást, akkor szívesen fogadom a magyarázatot.

Denise sajnos nem lopta magát a szívembe. Eddigi felbukkanásait sem igazán kedveltem, de ebben a könyvben aztán tényleg sok volt belőle. Annyira végletesen viselkedett, hogy néha a hajamat téptem. (A macskás jelenet olvasása közben teljesen kész voltam.) Egyszerűen nem találtam hitelesnek a karakterét. Még a könyv vége felé sem, pedig addigra már felmutatott némi fejlődést a drága. Hiszti, rinya, lelkizés, értetlenkedés. Ezek a hölgyemény fő jellemzői. Szeretem, ha egy hősnő önállóan gondolkozik, de csak úgy, ha értelmes gondolatai vannak. Sajnos ez a jelen karakterre nem igazán volt jellemző.
Többen mondták már, hogy a szerelem vak, de amikor Spádé gondolatai között olyanok fordulnak elő, hogy "Csodálatos, bátor és makacs Denise", akkor tényleg elhúztam a szám, homlokon csaptam magam, ingattam a fejem és határozottan csodálkoztam azon, hogy a főszereplő pasi vajon hová tette a józan paraszti eszét,  ítélőképességét, hogy ilyen kijelentéseket tesz, ilyen érzései vannak. (Ja, már tudom: a nadrágjába.) Szegény hősnő az én szememben minden volt, csak nem éppen csodálatos és bátor. A makacs jelzővel teljes mértékig egyetértek, mert elég önfejű egy fruska volt az már szent igaz.

A könyv borítóján az szerepel, hogy "Cat és Bones a legeredetibb páros!". No igen, ez így is van. Ezzel a könyvvel mindössze annyi baj van, hogy nem az említett két személy a főszereplője. Denise és Spádé pedig nem éppen a legeredetibb páros, bár ez - mint fentebb kifejtettem - nem Spádé hibája.
A kép innen.
Cat és Bones ugyan feltűnnek a történetben, de korántsem annyira sziporkázóak, mint a saját köteteikben. Sőt... Egyik részről üdvözlöm az írónő azon tettét, hogy nem nyomta agyon a főszereplők karakterét a másik két, lényegesen erősebb karakterrel, hanem szépen a háttérben mozgatta őket. A másik részről viszont hiányzott a regényből az a plusz, amit ez a két, nagyon szeretett karakter egyébként csuklóból hozzátesz a saját sztorijaihoz.

Maga a történet egyébként egész cselekményes és érdekes. A démon felbukkanása és a jel hatásai érdekes jelleget adnak a történetnek. A lelkizős részek törlésével egy egészen élvezetes történet elevenedik meg a lapokon. A folyamatos nyomás hatására végrehajtott kutatás során a feszültség is fokozatosan növekszik.
Sajnos annyi nyavalygás és aggódás került a történetbe, hogy a humornak javarészt már nem jutott hely. Szó sincs fergeteges sziporkázásokról, feszültségoldó kacagásról. Az egyik szereplő túlontúl angolos úriember, a másik pedig túlontúl saját magával van elfoglalva ahhoz, hogy ilyenekre sor kerüljön. Nagyon sajnáltam, mert ebben a sorozatban eddig a humor volt az egyik kedvencem.

Pozitívumként tudom értékelni - főleg, hogy ennyit kellett várni a kötetre -, hogy elviselhető, sőt elenyésző volt a nyomdahibák száma a szövegben. A magyar kiadásnál megtartotta az eredeti borítót a kiadó, amiért piros pont jár, de még így sem vagyok kibékülve vele, mert a férfi a képen (igen, most a férfival van bajom, a csaj eléggé Denise stílusú) olyan furcsa. A pasi jó lenne, de az arcát sokáig nézve igencsak ki akar bukkanni belőlem egy harsány nevetés.

Összességében azt mondhatom, hogy az alaptörténet nagyon jó és érdekes, a karakterek fő tulajdonságait is előre vetítik az előzmény regények apró szerepei, ezért nagy meglepetés nem éri az olvasót. Ennek ellenére a női karakter megviseli az idegeket (az enyémet mindenképp), tehát érdemes előre felkészülni a lelki vívódásaira. Hiányzott számomra a humor a történetből. Mindezeket figyelembe véve örülök, hogy olvashattam a történetet és végre megjelent az új rész, de ez a jelenlegi formájában csak egy szimpla paranormális regény, ezért csak egy középszerű olvasmány az én szememben. Nagyon remélem, hogy a következő sokkal, de igazán sokkal jobb lesz.

A könyv trailere megtekinthető ITT.


Pontszám: 6 pont
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 396 oldal (ebből a történet 362 oldal, a többi ajánló)
A mű eredeti címe: First Drop of Crimson
Előzmény: Félúton a sírhoz, Karó és sírhant, Síri csendben, Sírig hű szerelmed
Folytatás: A sír innenső oldalán
Sorozat: Cat & Bones vámpírvadász
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

2013. január 7., hétfő

A blog első szülinapja

Napra pontosan egy évvel ezelőtt a közlési kényszerem erős nyomásának engedelmeskedve ezzel a bejegyzéssel indítottam útjára a blogot. Az élmény, hogy írhatok, az élmény, hogy olvastok és a rengeteg újdonság, amiben részem volt, minden várakozásomat felülmúlta. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyi csodát fogok megélni egy év alatt.
Miben is volt részem? Rengeteg támogatást kaptam, segítséget, hogy hogyan is tehetem jobbá a felületet. Aztán magam is rájöttem turpisságokra, kipróbáltam újdonságokat és csillogó szemmel figyeltem, hogy működik, amit szerettem volna elérni.
Vettem a bátorságot és felvettem pár kiadóval a kapcsolatot. (Ez már azért is furcsa volt, mert pár hónappal azelőtt még azt sem tudtam, hogy mi fán is terem az a recenzió.) Volt aki válaszolt és volt, aki nem. Végül kialakult egy kör, akiktől rendszeresen kapok könyveket és értékelem is azokat szorgalmasan. Természetesen a legtöbb olvasott könyvemről próbálom bepötyögni a véleményem, mert a közlési kényszerem nem tűri a lustálkodást. :)

Először számoltam be könyves eseményekről. Nagy öröm volt számomra a könyvhét, amelyre most sikerült először feljutnom, illetve a Borsodi Molyklub találkozói, amelyek hatására egy jó kis csapat kovácsolódott össze elmúlt évben és amelynek beszámolóival elmaradásban is vagyok.
Csatlakoztam a Magyar könyves blogok kezdeményezéshez, amelynek hatására elindítottam itt a blogon az Akcióvadász, a Megidézve, a Polcra került, a Várólista, a Barangolás, a Könyv kontra film és a Nagyító alatt rovatokat. Egyik-másik rovat ugyan haldoklik, de vannak, amelyekre minden hónapban szánok időt vagy időnként visszatérek hozzájuk, ha akad egy jó témám.
Az év legnagyobb élménye számomra, hogy megismerhettem magyar szerzőket és interjúkat is készíthettem velük. Gaura Ágnes interjúalanyom is volt, majd személyesen is találkoztunk, amelyet külön élményként éltem meg. Benyák Zoltán elektronikusan válaszolt a feltett kérdéseimre, a személyes találkozás még várat magára. Trux Bélát a Borsodi molyok jó része ismeri, mert jelen volt az egyik találkozón. Vele  közeljövőben fogok interjút készíteni. 


Nem tudok szabadulni a statisztikáktól. Tudom, hogy ez így az év elején már unalmas, de mindenképpen szerettem volna különválasztani a 2012-es évre vonatkozó statisztikát a blog egy éves életét bemutató statisztikától. Kérem, hogy nézzétek ezt el nekem és cserébe megígérem, hogy huzamosabb ideig nem fogom az idegeiteket kínozni a száraz adatokkal.

Az év alatt sikerült elérnem (jelen pillanatig) a 30 488 oldalmegnyitást. 
Hogyan is alakult ez az év folyamán? Az első mérföldkövet jelentő 1 000 oldalmegnyitást 2012. február 27-ére sikerült elérnem. A következő mérföldkő a 10 000 oldalmegtekintés, amelyhez azért el kellett telnie pár hónapnak, de 2012. július 27-ére virradóra ezt is megélte a blog. A legnagyobb örömömre a 25 000 látogatásszám elérésére már nem is kellett olyan sokat várni, mert 2012. november 1. dátummal ez is teljesült. Úgy gondolom, hogy egy szavam sem lehet. Nincs is!
Amire nagyon büszke vagyok, az jól látszik az ábrán is. Az a töretlenül felfelé haladó és elég meredeken emelkedő vonal. (Kéretik nem figyelembe venni az igencsak csonka január adatát.) A tendencia mindenképp szívet-lelket simogató. Azt is tudom, hogy más blogoknál ezek a számok csekélységnek tűnnek, de számomra nagy eredmények és nagyon sokat jelentenek. :) Köszönöm Nektek!

A blog legsűrűbb napja 2013. január 02-án volt, amikor is 279 alkalommal voltatok kíváncsiak valamelyik írásomra. 2012. december 25-e volt az a nap, amikor egyidejűleg a legtöbb látogatás történt, tehát a napon belüli maximum, a 45 db egyidejű oldalmegnyitás tartja nálam eddig a rekordot. 


254 db közzétett bejegyzésből 125 db szólt könyvértékelésről. A maradék a többi blogrovat, a 2012. évi adventi naptár és egyéb bejegyzések között oszlik meg.
A könyvekről szóló értékelések, ha magvas gondolatokat nem is, de a könyv által kiváltott érzéseimet mindenképpen tartalmazzák. Remélem, ez elegendőnek bizonyult és talán a továbbiakban is elegendőnek bizonyul majd arra, hogy tájékozódjon, esetleg vásárlásra csábuljon az érdeklődő olvasó.
A rendszeres olvasók száma pillanatnyilag 32 fő, ennyien iratkoztak fel a blogon. Tudom azonban, hogy van olyan is, aki meg iratkozott fel, de olvas, ezért ez biztosan több, mint amennyinek látszik. 


Legolvasottabb bejegyzések az elmúlt egy évben és a közvetlen látogatási adatok:

  • Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia (824)
  • Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel (523)
  • Julie Kagawa: The Iron King - Vaskirály (439)
  • Benina: Megsebzett szabadság (432)
  • Trux Béla: A templomos lovag (346)
  • Kütyü mánia (2): Koobe Classic Next teszt (275)
  • Interjú Gaura Ágnes írónővel (265)
  • Nagyító alatt (6): E-könyvek és lelőhelyeik a hazai könyvpiacon (194)
  • Laurell K. Hamilton: Elnyel a sötétség (139)
  • J.R.R. Tolkien: A szilmarilok (137)

Úgy veszem észre, hogy nem csak nálam jellemző a sorozatfüggőség, mert az aloldalak közül a sorozatok összefoglaló oldala bizonyult a leglátogatottabbnak. :)

Ami kicsit elkeserít, hogy a keresőszavak között sokszor találkozom össze a könyvek letöltésére vagy online olvasására vonatkozó keresésekkel. Olyan pikáns és röhögni való keresőszavak, mint a többi bloggernél, nálam nem igazán fordultak elő eddig. A legmókásabb talán a "csúszásgátló zokni" kifejezés volt. Mai napig nem tudom, hogy mi is kapcsolhatta a blogom tartalmához. :D

Mit is mondhatnék még? Csak annyit, hogy örülök, hogy nekivágtam egy évvel ezelőtt a blognak. Sok időt eltöltöttem az oldal bejegyzéseivel, de eddig még egy percnyit sem bántam meg belőle. KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTOK ÉS KÍVÁNCSIAK VAGYTOK! Ha tehetitek tartsatok velem a továbbiakban is.

2013. január 6., vasárnap

Raoul Renier: A hitehagyott (Sötét Mersant világa 1.)

Eléggé véletlenszerűen kerülnek elém egyes írók művei. Raoul Renier pedig kifejezetten listavezető ezen a véletlenszerűségi listán. Évek óta ismerem az író nevét és a könyvei borítóit, mégsem vettem kézbe őket. Sőt, még azzal sem voltam tisztában sokáig, hogy magyar szerzőről van szó. Szégyen, nem szégyen, de bizony ez így volt. Mi törte meg nálam a jeget? A MesterMűvek sorozat, amelybe a műhely vezetőjeként rengeteg energiát fektet és amelyhez tartalmas előszavakat és a novellák elé felvezető szövegeket ír. Annyira magával ragadtak ezek a bevezetők, hogy kíváncsi lettem az író további műveire. Ismerkedésként a Sötét álmok című novellaválogatással kezdtem és innen már egyenes volt az út a Sötét Mersant sorozathoz. Ez sem ment volna ennyire simán, ha tökéletes időzítésként nem ekkor jelenik meg a kiadó az e-könyvek piacán. A baráti áron kínált e-könyveknek nem tudtam ellenállni, gyorsan be is fizettem az egész sorozatra. :)
A sorozatból igazából a második rész, A Kárhozott volt az, ami felkeltette az érdeklődésem, ez a rész kapcsolódott a Sötét álmok kötet egyik novellájához, de az "in medias res" sorozatolvasás nem az én műfajom és meg kell alapozni annak a második résznek. :)

Mersant egy nagy múltú nemesi család sarja, akinek öröksége folytán híg a vére. Nem is nagyon érez késztetést a harci művészetek iránt, a tudományok felé fordul inkább. Tanulmányait mindössze az zavarta meg, hogy rokonsága kisemmizi vagyonából és ismeretszerzését sem finanszírozza tovább. Hazamegy, hogy válaszokat kapjon, de helyette csak indulatokkal és pofonokkal találkozik. Összeszedi magát, távoli rokonai kisegítik, majd megerősödve, egy különleges harcmodor mestereként visszatér és bosszút áll az őt ért sérelmekért, majd hazáját elhagyva és harci tudását kamatoztatva próbál megélni. Így szerzi meg a le Sinistre, azaz Sötét nevet, amelyen rettegve emlegetik személyét. A szolgálatát igénybe vevő mesterektől hihetetlen és nagyon vágyott, ugyanakkor kétségbeesett ajánlatot kap. A teljesítéshez meg kell szerezni egy különleges tárgyat. Az élet azonban nem egyszerű és a küldetésből visszatérve csak a pusztulással találkozik. Más úton kell tehát elindulnia a vágyott cél felé. Az események ezt az utat tárják fel előttünk, így ismerjük meg a rettegett Mersant le Sinistre cselekedeteit.

Mersant világa a korábban említett novelláskötet olvasása után már nem ért váratlanul. Tudtam, hogy mire számíthatok, azaz egy alternatív középkori Európára, ahol a valós történelmi események mellett felbukkan és jelentős szerepet kap a mágia. Az már a novelláskötetből is átjött és ennek a résznek az olvasása közben is megerősítésre talált bennem, hogy az író nagyon mélyen ismeri a középkori történelmet, az események mögött megbújó apró részleteket, összefüggéseket. Fel is használja mindezeket a történetének elmesélése közben, mégpedig oly módon, hogy késztetést éreztem bizonyos események alaposabb megismerésére.

Mersant le Sinistre, azaz Sötét Mersant karaktere nagyon erős, de személye annyira titokzatosnak és elérhetetlennek tűnt a számomra, hogy nem került igazán közel hozzám még a könyv végre sem. Nem sikerült ugyan megkedvelnem, de a személyiségfejlődés lépcsőfokai során tett lépéseivel, cselekedeteivel a legtöbb esetben egyet tudok érteni. A reakciókkal és az események irányával tehát nagyjából egyetértek, de nem tudtam elmerülni teljes egészében a történetben, inkább külső szemlélőnek éreztem magam. Egy nagyon elégedett külső szemlélőnek.
A sötét, borongós hangulat végig jelen van a könyvben. Nagyon illik a történethez, nagyon illik a karakterhez. Nekem pedig határozottan tetszett. Pont jókor került a kezembe a könyv, mert pont ilyen hangulatú olvasmányra vágytam.
A kép eredetije itt nézhető meg.
Nem csak a főhős karaktere nagyon erős és kidolgozott, de ugyanez vonatkozik a mellékszereplőkre is. Különösen Steinhardt esetében volt ez így. Mersantot hosszú ideig magára hagyjuk, nem is hallatt magáról, de aztán csak összeértek a szálak és az események és minden a helyére került.

A két jelentős szereplő életének bemutatása közben bebarangoljuk a középkori Európa több jelentős államának területét és elmerülünk a cselszövések, hatalmi játszmák tengerében. A nagyon erős egyházi befolyás mellett a Mersant által művelt mágia tiltott és üldözött. Hermész rendje csaknem megszűnt létezni, tudásuk majdnem feledésbe merült,  de tárgyaik, eszközeik még léteznek. Váratlan helyeken bukkannak fel, tudatlanok tulajdonába kerültek vagy épp titkos szentélyekben őrzik őket. Mersant pedig kifejezetten érdeklődik a tárgyak iránt, amelyek az egyetlen esélyét jelentik a mágia tudományában való továbblépésre, fejlődésre.
Az egyház és az egyházi emberek álszentsége és tetteik megítélése végig jelen van a történetben. Semmivel sem magasztosabbak ők, mint az üldözött mágiát művelők, mégis annak hiszik magukat. Mersant mágiája talán sötét és kegyetlen, de nem sokkal ártóbb, mint a másik oldal álszentsége. Ha egy ilyen világban kellene élnem, akkor melyik oldalon állnék? Nem is kérdés, hogy a mágia oldalán.

Mindenképpen említést érdemel, hogy a világ, a karakterek, a cselekmény nagyon részletesen, logikusan, következetesen felépített. Nem találtam a történetben logikai bukfencet, hiányosságot. Minden nagyon a helyén volt.
A mágia és alkalmazása szépen belesimul a történetbe és jól megfér a valós eseményekkel. Kedvencem lett a beavatás szertatása, amely igazi mesteri kompozíció, az események és a cselvetések jól megszervezett sorozata. A történet egyik legjobb része. A másik ilyen határozottan jó rész a varázskönyv kutatása. Ezeken a történéseken érződik igazán a cselekmények oka és miértje és ezek a legeseménydúsabbak is.

A történet olvasmányos, helyenként lelassul a bemutatások, a mellékszereplők életének feltárása, megismerése miatt, de összességében cselekményes. Mindezek ellenére határozottan úgy érzem, hogy csak az alapszituáció felvázolásáig és a karakterek bemutatásáig jutottam el, Mersant világának igazi kalandjai még csak ezután fognak következni. Az alapok már lefektetésre kerültek, most már lehet építkezni. Mágia, lovagok, cselszövések és intrikák. Minden volt ebben a történetben, amiről olvasni szeretek. Ennek ellenére úgy érzem, hogy Mersant karakterében még sokkal több lehetőség rejtőzik, mint amelyekről ebben a részben értesülést szerezhettem. Részemről határozottan jöhet a folytatás.



Pontszám: 8 pont
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2010./2012. (papír könyv/e-könyv)
Terjedelem: 220/272 oldal (papír könyv/e-könyv)
Teljes ár: 2.490,- Ft/ 999,- Ft (papír könyv/e-könyv)
Sorozat: Sötét Mersant világa
Folytatás: A kárhozott, A kívülálló
Egyéb, a világban játszódó könyv: Az exorcista
Egyéb kötet az írótól: Sötét álmok
Forrás: magánkönyvtár (e-könyv vásárlás, 2012.)

2013. január 5., szombat

Polcra került - 2012. december

Az év utolsó hónapjában sok könyvet vettem, de némiképp vigasztal, hogy a legtöbb ajándéknak ment. Saját részre csak éppen a karácsonyi hangulat és egy-két kihagyhatatlan akció miatt voltam kénytelen beszerezni azt, amit vettem. 

Azzal kezdtem a decembert, hogy az Alexandra online oldalán szembe jött velem az Európa Kiadó 40%-os akciója. Ha már a barátnőim névnapi ajándékainak egy részét úgy is innen rendeltem, illetve ha már úgy is leakciózták a teljesen friss megjelenésű  Christopher Paolini Örökség című kötetet, akkor azt nem lehetett kihagyni. Nem is hagytam ki. :)
Az ajándékok beszerzésének azonban még nem szakadt vége, mert akkor szép móka a vásárlás, ha több helyről rendelhetek. Pláne könyvet. :) Szóval volt még egy beszerzés és a postaköltség megspórolása érdekében hozzá kellett tennem egy könyvet a rendeléshez. Ja, micsoda megterhelés volt ez! :P Így került a polcomra Rachel Vincent Rogue - Latrok című kötete, amely a Shifters sorozat 2. része.

December nálam ünnepek tömkelegét tartalmazza. A névnapi ajándékaimmal kezdem.
Kedves barátnőimtől kaptam Julie Kagawa Iron Daughter - Vashercegnő című könyvét, ami a Vastündérek sorozat 2. kötete és már olvastam is és nagyon szeretem. A másik ajándékkönyv Mats Strandberg - Sara B. Elfgren svéd párostól A kör című regény, ami viszont trilógia első része. Jó választás volt lányok! :)

Majd következett a Delta Vision Kiadó karácsonyi akciója, amely végül is névnapi és karácsonyi ajándékok tömegét jelentette a számomra. A rendelésnél elértük az 50%-os maximális kedvezményt, a párom pedig kedveskedett nekem jó néhány könyvvel. :)
A MesterMűvek sorozat két friss megjelenése, Jo Walton A király békéje és Alfred Bester Tigris! Tigris! című kötete, valamint Jo Walton egy régebbi könyve, a Farthing végezte névnapi ajándékként a polcomon. Akarom mondani a fa alatt.
A karácsony angyala pedig David Gemmell Rigante-ciklusának köteteivel kopogtatott nálam. Nagy örömmel tudom a magaménak a Kard a viharban, az Éjféli sólyom, a Hollószív és a Viharlovas című köteteket.

A Könyvmolyképző Kiadó is meghirdette Adventi akcióját. Amitől azért annyira nem estem hasra, mert a legtöbb esetben számomra érdektelen könyveket kínáltak, de az Arany pöttyösökre vonatkozó 35 %-os kedvezményt és ingyen kiszállítást nem tudtam kihagyni. Az egyik molyos kihívás eredményeként 200 Ft-onként összespórolt összegből leptem meg magam karácsonyra Maggie Stiefvater The Raven Boys - A Hollófiúk és Cassandra Clare Pokoli szerkezetek - A herceg című könyvével. 

Ha már az összespórolt pénznél tartunk, akkor a maradéknak is a fenekére csaptam. A Delta Vision Kiadó e-könyv kínálatából válogattam, mert beharangozták az e-könyvek áremelkedését. Nem vártam meg a magasabb árakat, hanem bevásároltam. Ezzel teljesen kiürítettem a malacperselyt. Viszont nagyon megérte és végül is a célját betöltötte. :) Gazdagabb lettem Somlói Ferenc A Csodák könyve, Robert Jordan A világ szeme és a A nagy hajtóvadászat című műveinek, valamint Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor) Katedrális című művének névre szóló elektronikus verziójával. Az utóbbi mű egy másik kiadásban már a polcomon van és olvastam is, de a falazóelem  (most komolyan: majd ezer oldal, nagy alakú, a súlya pedig 1,62 kg) nagyságú kötetet nem épp a legegyszerűbb olvasni, ezért az elektronikus verzió. 

Elhiszem, hogy már most rettentő hosszú a felsorolás, de még nincs vége. Ebben a hónapban is kaptam recenziót. Most az Aba Könyvkiadótól. Trux Béla Akkon ostroma című könyvére nagyon vágytam és örülök, hogy olvashattam. Az értékelés is elkészült már. Szilágyi Borka Kékszem Jázmin irkája című könyvre is nagyon kíváncsi vagyok, mert egy 12 éves lány munkájáról van szó és ez azért nem semmi.
Jelentem, felsorolás vége. :) *homlokot megtöröl*

A havi statisztika szempontjából viszont nagyon rosszul állok. Polcra, illetve olvasóra került a hónapban 19 db könyv. (Hűha, szép mennyiség! ) 
Mennyit olvastam? 11 db könyvet, amelyek közül 8 db magánkönyvtári, a többi pedig könyvtári, illetve kölcsönkért példányt volt.
Hogyan állok a magánkönyvtáram olvasottságával? Egyre rosszabbul. Jelenleg 74%. De ugye senki sem csodálkozik azon, hogy visszacsúsztam azt az 1%-ot. Ennyi új könyv mellett én sem.
Januárban próbálok kevesebb könyvet venni és többet olvasni. Remélem, hogy sikerül. :)

2013. január 3., csütörtök

Trux Béla: Akkon ostroma (Akkon II.)

Kevés történelmi regényt olvasok, mert alapstílusomnak inkább a fantasyt érzem, de azért szoktam kivételt tenni. Az egyik ilyen kivétel 2012-ben egy elsőkönyves író a templomos lovagok hanyatlásának korában játszódó története volt. Az első rész határozottan elnyerte a tetszésem és nagyon kapaszkodtam a folytatás olvasása után is. 
Folytatást említettem, de ez nem egy tipikus második kötet. A szerző az eseményeket egy történetben írta meg, csak a megjelenés történt részletekben. Jelen esetben ezt logikus döntésnek is éreztem, mert első könyves szerző esetében csak ritkán vesz az olvasó kézbe és tesz a kosarába cirka 1500 oldal terjedelmű írást. Így viszont könnyebb szívvel vihette haza a vásárló a könyvet és várhatta tűkön ülve a folytatást.

A történet olvasása maga egy igazi kihívás. Nem azért mert nem jó, hanem, mert a részletessége és a terjedelme miatt mindenképp igénybe veszi az olvasót. Most, hogy a történet végére értem, még egy hatalmas feladat vár rám: írnom kell róla úgy, hogy lehetőleg ne áruljak el lényeges dolgokat, de mégis próbáljam visszaadni a regény hangulatát. Nem egyszerű.
Napok óta próbálom megfogalmazni a gondolataimat és összefüggő mondatokat alkotni az érzéseimből, mert a gondolataim még mindig kavarognak és a történet által kiváltott rezgések utóhatása sem múlt még el és szerintem még egy ideig nem is fog. Mindezek figyelembevételével kell tehát olvasni a  szavaimat.

Számomra mindig olyan történelmi könyvet olvasni, mint amikor már nem először veszel kézbe egy történetet vagy nem először nézel meg egy filmet. Persze nem azért, mert az adott történet nem egyedi, hanem mert már megtörtént. Tudod, hogy mi fog történni, ennek ellenére annyira, de annyira drukkolsz a szereplőknek, hogy másként alakuljanak az események és más legyen a vége, mint amire emlékszel. Pedig a történelem adott, az események már megváltoztathatatlanul megtörténtek. Az első kötet pedig tanúbizonyságot tett arról, hogy a mű történelmileg hiteles, tehát itt is meg fog történni, ami közel 700 évvel ezelőtt a valóságban is lejátszódott, Akkon el fog esni, a Templomos rend idővel megszűnik létezni.

Mindezek ellenére elfehéredő ujjakkal szorítottam a könyvet és megszállottan olvastam, mert Tristan, Bertrand, Amalrich herceg, Adlin és a többi szereplő a szívembe lopta magát, ezáltal reménykedtem benne, hogy  bár veszteségek mindig vannak, de a fontosabb szereplők valahogy túlélik ezt a kalamajkát, a Templomos rend megvédi Akkont és minden megy tovább a maga útján. Ugyanakkor ugyanez a befejezés el is keserített volna, mert akkor az, amit eddig nagyon tiszteltem a műben, a történelmi hitelesség esik a kútba. Szóval két malomkő között gabonának éreztem magam és szent meggyőződésem volt, hogy mindenképpen én, az olvasó fogok rosszul járni, és valamelyik szempontból csalódni fogok.
Az, hogy ez mégsem következett be mindenképp a szerző érdeme. Képes volt arra, hogy a történelmi események megtartása mellett olyan célokat és eszméket adott a karaktereinek, amelyek eredményeként még a negatív befejezés is helyénvalónak tűnik. A sok feszültség és a sok értelmetlen halál miatt a fájdalom és a veszteség érzete ugyan megmaradt, de mégis elégedetten, bizonyos megnyugvással fejeztem be a könyvet. 
Nagy előnye a történetnek, hogy a szereplőin, a remekül megrajzolt karakterein keresztül egy olyan történelmi korszak és annak történései elevenednek meg a lapokon, amelyek egyébként a legtöbb olvasó számára - ide sorolom magamat is - nem túl ismertek. Ez a korszak nem a Tudorok kora, amely már többször feldolgozásra került, nem a keresztes hadjáratok fénykora, hanem a bukás ideje. Keveseknek van pont ennek a korszaknak a megörökítéséhez kedve.

Az előzmények olvasását követően már meg sem lepődtem azon, hogy mindenre kiterjedő részletességet tapasztaltam a cselekményekben, a leírásokban. Az eseményekben, a küzdelemben nem csak a lovagrendek, hanem a város szinte minden polgára részt vesz. Pont ezért nem csak Tristan szemén keresztül követjük végig az eseményeket, hanem részletes leírást kapunk a hétköznapi emberek szemszögéből is. Így ismerjük meg a magyar származású Péter gondolatait, a családját féltő és ezért harcolni is képes pék cselekedeteit és még hosszan sorolhatnám. Plusz pontként értékeltem, hogy az ostromló tábor sincs elzárva az olvasó elől. A motivációk, elképzelések, információk és érzések erről az oldalról is ismertetésre kerülnek.
Crack de Chevalier
Az ostrom legapróbb részletéről is leírást kapunk. Az előkészületek, a gépek építése és működtetése, a védők lelki állapota, a sebesülések, a feszültséggel és kétségbeeséssel teli helyzetek, a kényszerű döntések és a kétségbeesett, olykor reménytelen küzdelem annyira hitelesen tárja fel az ostromlott városban uralkodó állapotokat, hogy könnyen beleélhettem magam a helyzetbe. A nagyon jó képi leírásoknak köszönhetően a történet gyakorlatilag filmként jelent meg és pergett végig a szemeim előtt. Közel került az a világ, ahol nem lehettem jelen. Mert igenis azt éreztem olvasás közben, hogy ott vagyok az ostromlott városban és együtt küzdök a többi, hol kétségbeesett, hol lelkes emberrel. Meg kell jegyeznem, hogy ennyi csataleírás a összes eddigi olvasmányomban együttesen nem került elém, mint ebben a regényben. Könnyen azt hihetné a kívülálló, hogy ez így biztosan unalmas, mert bármilyen érdekes egy csata, de 800 oldalon keresztül arról olvasni csak unalmas lehet. Itt és most megnyugtatok mindenkit, mert ez a könyv nem unalmas. Az emberek, az összefüggések és az érzelmek (itt nem kifejezetten a romantikára gondolok) miatt nem az.
Többször volt olyan érzésem, hogy az író elveszett a részletekben, de aztán megnyugodtam, mert rájöttem, hogy az a részlet mégsem volt felesleges. Lassanként összeállt a mozaikokból a teljes kép. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem kerestem a hibákat és logikai bukfenceket. Kifejezetten hegyeztem rá a ceruzám. Fel is írtam jó pár észrevételemet, majd ahogy Béla szépen, a történetbe illően és logikusan megválaszolta ezeket, apránként ki is húzogattam a listámról a feljegyzéseimet. A végére még maradt egy, de arra pedig a szerzői jegyzetben kaptam meg a válaszom. Szóval bármennyire akarok, nem tudok belekötni a műbe. Nagyon jól átgondolt cselekményű és nagyon alapos munkát olvashattam. Ezúttal is.

A történelmi tények mellett a kötet másik nagy erőssége a karakterekben rejlik. Mindegyik nagyon részletes és nagyon élő. Igazán emberinek és igazán cselekvőnek éreztem őket. Képesek voltak annyira közel kerülni hozzám, hogy minden vágás és seb nekem is fájt. (Persze, hogy fájt, hiszen fentebb írtam, hogy magam is védő voltam. :D)
Tristan jellemfejlődése ebben a kötetben bontakozik ki a leginkább. Az első kötet első oldalainak naiv és fülig szerelmes fiúcskája már az első kötet végére eltűnt, helyette megkaptuk a harcias, de összetört, magában erősen bizonytalan Tristant. Most még tovább lépünk. Tristan sokszor elesik, térdre hull, de minden egyes alkalommal lábra áll és minden egyes alkalommal erősebb. Lassanként válik azzá, aki lesz. Végül olyan karakter válik belőle, akire tényleg érdemes felnézni és odafigyelni is. (Ha valaki ezt eddig még nem tette volna meg.)

A harmadik erős pillér az a titokzatosság, amelyről az első részben éppen csak fellibbent a fátyol. A templomos lovagok titkai jótékony homályban maradnak ugyan, de mégis részei a regénynek. Ingoványos talajnak tartottam ezt, a lovagokat és a rendet övező titkot beleszőni a történetbe, de a szerző biztos léptekkel halad át a bizonytalan talajon. A titkok részeit képezik a regénynek és igencsak éreztem a kíváncsiságot, hogy többet is megtudjak ezekről. Örülök neki, hogy ez nem történt meg, mert akkor a regény stílusától teljesen eltérő területre jutottunk volna, átléptünk volna a fikció, a bizonytalanság és a nem alátámasztható tények talajára. Így viszont kaptunk is rejtélyt, meg nem is. Éppen csak az élvezeti értéke, mélysége lett nagyobb a regénynek és nem döntötte romba a jól felépített történetet. 
A misztikusság légköre is megmaradt és a cselekmények részévé vált. Adlin szerepe is szilárdabb talajra kerül, bár itt még sok nyitott kérdés maradt bennem és szívesen vettem volna, ha többet szerepel a történetben. Természetesen feltűnik a titokzatos garabonciás is az események forgatagában. Az ő szerepét még erősebb homály fedi, mint Adlin jelenlétét. Mindezekkel együtt további rejtélyek egész sora tarkítja az egyébként sem elhanyagolható eseményeket.

Van egy negyedik pillér is a történetben, bár arányaiban véve ezt tartom a legkisebb résznek. Ez a pillér a romantika. Igen, a második részben is szerepel valamennyi romantika. Sok kérdésre választ is kapunk, de aki romantikus történetre vágyik, az bizony ismételten csalódni fog. Az a leheletnyi, ami az események mellett belefért igencsak kevés lesz a romantika kedvelőinek. A teljes történet ismeretének birtokában azt mondom, hogy a romantikus szál gyönyörű keretet képez az egyébként harcoktól, emberi sorsoktól és haláltól hemzsegő eseményeknek. (Ebből az állításból most mindenki olyan következtetést von le, amilyet  éppen szeretne, de biztosíthatom róla, hogy amikor az említett pontra ér a történet olvasásában minden lehetőséget figyelembe fog venni és egyszerre fog átkot mormolni és imát rebegni az összesért.)

Csata rengeteg van a könyvben és itt nem csak az ostromra gondolok. Eszmék, nézetek, vélemények, érzelmek állnak egymással szemben. Csata zajlik a város körül, a tanácsteremben, a városlakók között, a családokon belül, az emberek lelkében. Gyakorlatilag a létezés minden szintjét átjárja a küzdelem és ez mind visszaköszön az oldalakon. Ezért olyan ez a regény, hogy szinte ott érzi magát az olvasó az események sűrűjében.
trebuchet
A sok-sok nézőpont, a titkok, a szenvedély, a személyes és eszmei harcok, a részletes leírások és a terjedelem miatt nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy ez a történet monumentális. A szerző azt írja az utószóban, hogy: "Nem díszletként akartam használni a történelmet, amibe csak úgy belehelyezek egy kitalált történetet". Véleményem szerint a kitűzött célt sikerült elérni, mert ez a könyv nem díszletként tárja az olvasó elé a történelmet, hanem maga a történelem elevenedik meg a lapokon. Amitől pedig igazán hiteles lesz az egész az a részletesség, a valós emberi érzelmek sokasága, a titkok és a csaták mesteri egyvelege. Biztosan van (már tudom, hogy van) olyan részlet, amelyen átugrottam vagy elsikkadt az információk áradatában. Ez nem is csoda, amikor ennyi információt kap az olvasó.

Sok kérdés kapott válasz, de maradtak még nyitott kérdések. Ezekről azonban nem tudnék úgy írni, hogy ne áruljak el velük lényeges dolgokat. Annyit megemlítenék, hogy van egy tippem a fekete ruhás garabonciás kilétére vonatkozóan. Úgy érzem, hogy a sejtésem biztos alapokon nyugszik, de majd a szerző megmondja, hogy jól gondoltam-e, amit gondoltam. (Update: Beszéltem az íróval, megerősítette az elképzelésemet. :D) Van még egy szál, ami nyitva maradt. Remélem azt is, hogy ezzel majd foglalkozik az író a továbbiakban egy másik történetben.

Azt tapasztaltam, hogy a kiadó részben meghallgatta az olvasói véleményeket, mert térkép került a könyv elejére, amely nélkül egyébként lehetetlen lenne igazán értékelni a történéseket. Nagyon nagy szükség volt rá. Ami továbbra is hiányzik, az a szószedet. Értékelem a jóindulatot, amely abban jelenik meg, hogy a végén megad egy linket, ahol minden elérhető. Ha az olvasó nincs netközelben, akkor ez semmit nem ér. Az a szószedet továbbra is nagyon hiányzik.
A kiadás ettől az apróságtól eltekintve teljesen rendben van, mert a szöveg gyakorlatilag mentes a hibáktól és a rengeteg oldal ellenére a kötet kötése is csodásan állta az olvasási próbát, nincsenek kiesett oldalak, a könyv gerincén törésnek még a gondolata sem látszik. A borítókép egyébként ténylegesen Akkor 1291-es ostromát ábrázolja.

Hosszúra sikerül a mondandóm, de egy ekkora terjedelmű és ennyire összetett regényről nem is lehet rövidebben írni, mert a "jó volt" értékelés itt bizony nagyon kevés. Igen, a történet jó volt, de ahogy az első résznek, úgy ennek is lesznek ellenzői. Ahogy írtam is, maga az olvasás is embert próbáló igazi kihívás, sokan lesznek, akik feladják majd útközben. Bevallom, hogy bennem is megfordult, hogy félre rakom egy időre, de nem engedtem a kísértésnek és nem bántam meg. Akinek sikerül elérnie végére, mindenképpen elégedetten fog visszatekinteni a regényre. Csak egy jó tanács: ha a hosszú leírások miatt úgy gondolod, hogy most fogod félbe hagyni az olvasást, akkor ne tedd. Vegyél egy nagy levegőt és folytasd.

Történelmi regényeket kedvelőknek mindenképpen ajánlom olvasásra. Ha valaki csak egy jól összerakott és hiteles történetre vágyik, akkor is. Kiemelkedő és egyedi regénynek gondolom ezt a történetet és a szerző méltán lehet büszke arra, hogy ilyet alkotott. Bármelyik külföldi könyv mellett megállja a helyét és remélem, hogy egyszer ki is jut a hazánk határain túlra a történet. Először azonban ismerjék meg a hazai olvasók és élvezzék minden sorát, mert az élmény igazán egyedi.




A könyvet és a felejthetetlen élményt köszönöm a szerzőnek és az Aba Könyvkiadónak!



Pontszám: 10
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 816 oldal
Teljes ár: 3.990,- Ft
Sorozat: Akkon
Előzmény: A templomos lovag
Forrás: recenziós példány, kiadótól

2013. január 2., szerda

Számok és tények bűvöletében, azaz összegzés a 2012-es évről moly- és blog módra

Mágikus módon vonzódom a mindenféle listákhoz és statisztikához. Bizonyos szinten szakmai ártalomnak is nevezhetném, de szerintem ez mélyebbről fakad. A lényeg, hogy van rá késztetésem és készültem is. :)
Nézzük tehát a részleteket:


Olvasások
2012-ben összesen 138 db könyvet sikerült elolvasnom, amelyek közül
  • 100 db származott a magánkönyvtáramból;
  • 14 db-ot kölcsönbe kaptam;
  • 12 db könyvtári volt;
  • 12 db egyéb eredetű.

A 100 db magánkönyvtári könyvem közül
  • 98 db nyomtatott könyv,
  • 2 db e-könyv volt (teljesen legális);
  • 58 db új megjelenésű könyvet olvastam;
  • 16 db újraolvasásom volt;
  • 26 db könyv a régebben vásároltak közül került ki, ezek között vannak a várólista csökkentős kihívásra olvasott kötetek is.


Összesen 55.183 oldalt olvastam el. A könyvek átlagos terjedelme 400 oldal. Az átlagosan olvasott havi oldalszám 4599 oldal, napi szinten ez 151 oldalnak felel meg. (Azért ezt elég jónak tartom.) 
A tavalyi évhez képest 14 könyvvel olvastam kevesebbet, viszont ez csak 468 oldal csökkenést jelentett. Konklúzió: az idei évben a vaskosabb könyvek kerültek sorra.


Blogbejegyzés 123 db olvasott könyvről készült.


Gyarapodás
Az idei évben is rengeteg könyv került a polcomra. Ezekről részletesen is beszámoltam a blog Polcra kerül rovatában (a decemberivel még elmaradásban vagyok, de hamarosan pótolom).

Összes szerzemény: 119 db (kevesebb, mint előző évben), amelyek közül
  • 72 db könyvet vettem (sok-sok kedvezménnyel, mert akcióvadász vagyok);
  • 31 db kötetet recenzióként kaptam;
  • 16 db könyvet ajándékba kaptam.
A saját vásárlásaim közül 11 db e-könyvként került hozzám.
9 db könyvet adtam vagy ajándékoztam el az idén a magánkönyvtáramból és 1 db könyvcserém volt.

Könyvek és könyvélmények
Az évben olvasott első könyv: Whitley Strieber 2012 című könyve. Úgy gondoltam, hogy jó poén ezzel kezdeni az új évet. A poén jó volt, de a könyv nem tetszett.
Az évben olvasott utolsó könyv: Trux Béla Akkon ostroma (Akkon II.) című műve. Ez viszont igazán méltó befejezése az évnek. Egyben az év egyik meghatározó könyvélménye. (Már kopácsolom az értékelést is hozzá és hamarosan olvasható is lesz.)


Kiemelkedő és/vagy meghatározó könyvélmények az évben:
(A felsorolás nem jelent rangsorolást.)
  • Trux Béla: A templomos lovag és Akkon ostroma
  • Benyák Zoltán: Ars Fatalis
  • Catheryne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
  • Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei
  • Robin Hobb: Bűvös hajó
  • John Scalzi: Vének háborúja
  • Karen Marie Moning: Rossz hold kel fel és Új nap virrad
  • Orson Scott Card: A kegyelem ára
  • Ben Elton: Vakvilág
  • Scott Westerfeld: Leviatán


Legnagyobb csalódások:
  • Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva
  • Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
  • Paul Hoffman: Isten balkeze
  • Karen Thompson Walker: Csodák kora

Aminek nagyon örülök:

  • Az Ad Astra Kiadó tevékenységének és a kiadó által megjelentetett egyedi kiadványoknak (Csak így tovább!)
  • A Delta Vision Kiadó által a MesterMűvek sorozat részeként megjelent köteteknek (Mert tetszenek a megjelent művek és tetszik a koncepció, ami a sorozat mögött áll.)
  • A fantasy könyvek sokasodásának (még akkor is, ha ezzel eléggé felhígul a kínálat) és annak, hogy egyre több kiadó akar szeletet vágni magának a műfaj tortájából. 



2012. évben először:
  • kezdtem el blogot vezetni és azóta még nem bántam meg (remélem, hogy így is marad);
  • kaptam recenzióként könyveket (előző évben még azt sem tudtam, hogy mit takar ez a szó);
  • ismerkedtem meg magyar szerzőkkel (igazi élmény volt);
  • készítettem interjúkat szerzőkkel (szintén meghatározó élményként éltem meg);
  • dedikáltattam könyvet;
  • voltam a könyvhéten (felejthetetlen és természetesen ismétlést igénylő);
  • találkoztam más molyokkal (Szirmocska, Gabye, Jeffi és a Borsodi Molyklub tagjai);
  • voltam igazi Borsodi Molyklub találkozón (de szerencsére nem csak egy alkalommal);
  • voltam Olaszországban.

Amivel elmaradásban vagyok, de igyekszem pótolni:

  • élménybeszámoló Trux Béla író-olvasó találkozójáról (de lehet, hogy megvárom vele a következőt, mert pár hét és arra is sor kerül és majd együtt a két eseményről készül egy összefoglaló);
  • elmaradt bejegyzések : A hitehagyott, az Akkon ostroma könyvek értékelése, decemberi összefoglaló az új szerzeményekről.


Kicsit töményre és szárazra sikerült ez a bejegyzés, de remélem, hogy nem volt nagyon megterhelő.
Az említett könyvek értékeléseit nem linkelgettem külön-külön, de mindegyik megtalálható az oldalon. 




Részemről így búcsúzik a 2012-es év és állok elébe a 2013-as évnek. Az eddigi figyelmeteket köszönöm! Nagyon remélem, hogy könyveket, blog- és molyéletet tekintve hasonlóan eseménydús és gazdag lesz az új év is. Ígérem, hogy minden lényeges eseményről, élményről beszámolok majd. Tartsatok velem!

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons