Szilágyi Borka: Kékszem Jázmin irkája

A kiadó szerkesztőjével beszélgettem egy másik témában, amikor felmerült, hogy a karácsony előtt megjelenő kötetek között szerepelni fog egy fiatal, mindössze 12 éves lány írása is. Meglepődtem. Ennyire fiatalon megjelenik a könyve? Tovább fűtötte a kíváncsiságomat, hogy a szövegben sem igazán történtek módosítások, gyakorlatilag változtatás nélkül került kiadásra az iromány. Nohát, gondoltam, ez egészen érdekes. A karácsony előtti nagy előkészületekben el is felejtkeztem a könyvről, majd egy másik kötettel együtt ezt is a kezembe vehettem. Sort kerítettem az olvasására is és úgy gondoltam, hogy meg is osztom veletek a tapasztalataimat.

Miről is szól a történet? Főszereplőink apró tündérek: Jázmin, Gigi, Pitypi és Tünde. Tündérországban laknak és boldogan telnek a napjaik. Sajnos az élet még Tündérországban sem felhőtlen, mert a Kísértés Köde és az okozott pusztítás megkeseríti a lakók életét. Az Erdő Bölcse megoldást kínál. El lehet pusztítani a Kísértés Ködét, de ehhez vissza kell menni az időben, teljesíteni kell a feladatokat és persze időben visszatérni. A feladatok nagyon komolyak és a legtöbb esetben barátságot próbálóak.

Korábban is említettem már, hogy nem sok mesét olvasok és nem vagyok otthon a mai mesekönyvek és stílusok kínálatában. Nem tudom, hogy mennyivel jobb vagy gyengébb ez a könyv, mint a többi mesekönyv. Ilyen összehasonlítási alapom nincs. A véleményem attól még elmondom és ennek alapján a gyermekes szülők talán tudnak majd konkrétabb véleményt formálni. 

Az első benyomásom az volt, hogy kellemes kézbe venni a könyvet. A kemény borítós kiadás, a kellemes betűméret és Sárosi Eleonóra  (aki egyébként Borka édesanyja) bájos rajzai gondoskodnak arról, hogy az irka olvasása kellemes és tartós élményt nyújtson. Persze a maradandó élményhez hozzájárul maga a történet is. Borka stílusa biztosan nem teljesen kiforrott még és változni fog majd az idővel, de a lényeges dolgok már most kitűnnek. 12 éves korához képest pontosan, összetetten és szépen fogalmaz. Nem csak kortársai, de bizony a sokkal idősebbek is megirigyelhetnék fogalmazási technikáját és szókincsét. Meg kell említenem végtelen fantáziáját is. Mert bizony magam is sokszor elgondolkoztam az irka olvasása közben, hogy vajon a szereplők hogyan is fognak kikeveredni abból a bonyodalomból, amiben belekerültek.

Kékszem Jázmin

Ami a legjobban lenyűgözött a történetben az Borka kifogyhatatlan fantáziája. A Kísértés Köde, a Főgonoszok szigete, majd a próbák sokasága. 

Egyenesen lenyűgözött, ahogy a Kísértés Ködének eredetét megmagyarázza vagy éppen a Főgonoszok szigetéről beszél. Nézzük csak:

"Ott tartottam, hogy ez a fura, átlátszó Köd, amit mi csak KK-nak hívunk, egyre csak terjeszkedik. Úgy hisszük, hogy Tündérország falán keresztüljutott valami, ami nem volt megengedett. Tulajdonképpen a gyerekek gondolatai juttatták be hozzánk. Ezek a gonosz gondolatok! A sok pimaszság, szemtelenség, iskolakerülés, csúfolódás, gonoszkodás. Ezek a rosszaságok juttatták be hozzánk a KK-t."

"Szóval a szigeten laknak a főgonoszok, úgymint a vasorrú bába, a gonosz boszorkány, a hétfejű sárkány, az ördög, meg a tizenkét fia és a többi. Nekik is kell lenni valahol, hiszen ők is a fantázia szülöttei. És van még valami a szigeten, ami talán egy elfeledett meséből kerülhetett oda."

Nagyon meglepődtem, amikor Borka a próbáknál nem ügyességi feladatokat vonultatott fel egymás után, hanem komoly, leginkább az emberi gyengeségekhez kapcsolódó problémákat jelenít meg. Nem mások ezek, mint az irigység, a pletykálkodás, a bizalmatlanság, a mértéktelenség, az elégedetlenség és még sorolhatnám. Merthogy a próbák során bizony ezeket kell legyőzniük a fiatal tündéreknek és minden egyes próbával csak erősebbé válik a barátságuk. Nem ismeretlenek ezek a problémák a mai tizenévesek körében sem, de hogy valaki ennyire fiatalon meg is tudja fogni a lényegét és mindezt történetbe ágyazva vissza is tudja adni, ahhoz bizony különösen érett (a korosztályához képest mindenképpen érett) és kiegyensúlyozott személyiség szükséges. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy bölcsesség sugárzik a szavakból, a szépen megfogalmazott mondatokból.

"A boldogság körülvett minket. Megóvott mindentől, ami rossz. Olyan volt, mint egy teljesen átlátszó gömb, de azért a világ minden egyes színe rajta volt. A skarlátvöröstől a királykékig, a bársonytól a barackvirágszínig. És azért volt gömb alakú, mert a boldogság határtalan és gyönyörű.

Erről a gömbről visszapattant minden gonosz varázslat, minden reménytelenség, ártó bűbáj. A szeretet megóvott minket, a szeretet és a boldogság lett a pajzsunk."

A másik dolog, ami kitűnik az írásból, az bizony Borka természetszeretete és a mesék világában való jártassága. Ügyesen és sokoldalúan használja fel az ismereteit, amely szerintem lényegesen bővebb és szerteágazóbb, mint amire számítanék egy hasonló korú fiatal esetében.

"A tündérek ott vannak a te világodban is, de csak akkor láthatod meg őket, ha annyit olvasol, hogy észrevehetővé váljanak számodra.  (...) Addig se felejtsd el: a világ tele van olyan csodákkal, mint a természet és a fantázia, csak fel kell fedezni őket."

A pozitívumai mellett természetesen vannak hibái is az írásnak. Mindezek azonban betudhatók az író fiatal korának. Természetesen a későbbiekben még eltűnhetnek ezek a hibák és akkor marad Borka igazi lényege és mondanivalója. Csak az építő jellegű kritika miatt említenék meg egy-két, általam észrevett hibát.

Napló jelleggel indulunk a történet elején, de a folyamatos mesélésben a napló forma eltűnik és egy egybefüggő szöveget kapunk. Hiányoltam a tagolást a szövegből, a cselekmények megbontását, egymástól való elkülönítését. Így nagyon összefolyt a történet.

Az olvasott mesékből esetenként kölcsön is vesz egyes elemeket. De melyik író az, akit nem befolyásolnak az általa olvasott könyvek, könyvélmények? Mindezekből is az látszik, hogy Borka olvasott és érdeklődő. Ami  - legyünk őszinték - nem biztos, hogy annyira jellemző sem a korosztályára, sem a tőle valamivel idősebb fiatalokra.

A könyv belső borítója

A másik - bevallom számomra kicsit idegesítő  - probléma az írásjelek, leginkább a felkiáltó- és kérdőjel túlzott használata volt. Tudom, hogy a chatszobákban, mindenféle beszélgetős oldalakon ez a stílus elfogadott (magam is használom azokon a helyeken), de ez most nem az a hely, ahol szükség van rá. Továbbra is aranyosnak tartom azonban, ahogy Borka felteszi a kérdéseit és megszólítja az olvasóit.

A történet egy-két részében fedeztem fel csak időzavart, illetve az éppen aktuális cselekmény helyéhez köthető, kisebb logikai problémát.

Mi az, amit a könyv nagy előnyének tartok? Azt mindenképpen, hogy a fiatalokkal egy hasonló korú író osztja meg a saját élményeit, tapasztalatait, történetét. Könnyebben célba érhet így a történet eszenciája, mondanivalója? Igen, úgy  gondolom. Néha olyan érzésem van, hogy a mai fiatalok már egy másik nyelvet beszélnek. Ha ez ténylegesen is így van, akkor talál jobban elfogadják a saját korosztályuktól érkező irányítást, javaslatokat. Legyen így. 

Nem én vagyok az a korosztály, akit a könyv megszólít, de még így is élvezettel olvastam Borka sorait. A fantáziája igazán lenyűgözött és az értékes gondolatait is értékeltem. Igazán jó kezdés! 

A könyvet köszönöm az Aba Könyvkiadónak!

Kiadó: Aba Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 136 oldal
Forrás: recenziós példány, kiadótól

Posted in: Aba Könyvkiadó,gyerekkönyv,könyvértékelés,magyar szerző,mesekönyv/gyerekkönyv,recenzió 2012,Szilágyi Borka