szombat, december 06, 2014
Shanara
Tavaly karácsonyra kaptam ajándékba ezt a könyvet, akkor - természetesen nem is lehetett volna másként - nagyon olvasni akartam, szó szerint meg voltam érte veszve... aztán ez a tevékenység valahogy mégis elmaradt. Közel egy évet várt a polcon, integetett kétségbeesetten felém a regény, amelynek eredményeként aztán a könyv besorakozott a 2015. évi Csökkentsd a várólistádat kihívás során olvasandó kötetek közé, majd magam sem tudom, hogy miért, de meggondoltam magam, és hirtelen felindulásból elkövettem az olvasást. Na, igen, a disztópiához is hangulat kell.
Még egy dolog tartott vissza az olvasástól: elvileg trilógiáról van szó, de a regényt magyarul megjelentető kiadónál eddig nem igazán láttam a folyatásra vonatkozó leghalványabb utalást sem. Végig ott mocorgott bennem, hogy jó lett volna megvárni az ismerkedéssel a következő részt, de ha erre nincs lehetőség, akkor nincs más hátra, mint az olvasás. Bár ezek a tényezők nem számítottak, amikor pár nappal ezelőtt a kezembe vettem a regényt.
 |
|
Terjedelem: 327 oldal
Borító ár: 3.699,- Ft
A mű eredeti címe: Under the Never Sky
Fordította: Bujdosó István Sorozat: Végtelen ég alatt Folytatás: Trough the Ever Night, Into the Still Blue Kiegészítő kötetek: Roar and Liv, Brooke Műfaj: YA sci-fi, disztópia |
Ezzel szemben a társadalom többi része továbbra is a felszínen lakik, a modern technikát teljes mértékben nélkülözik, gyakorlatilag a kőkorszaki körülmények közé süllyedt vissza a társadalmuk, törzsi közösségekben élnek. Az éterviharok kegyetlenül bánnak velük: pusztítják az állataikat, felégetik, művelhetetlenné teszik a földjeiket, a törzsek tagjai gyakran éheznek, a hatalmi harcok, összecsapások mindennaposak. A kis számú populáció és a különleges viharok miatt ezeknél az embereknél kialakult egyfajta mutáció, különlegesen éles érzékekkel rendelkező egyedek jöttek létre: ők az Áldottak azaz a Szaglók, a Hallók, a Látók.
Történetünk két főszereplője természetesen az egymással ellentétes közegekből kerül ki. Aria a bioszférában él, de egy tragédiával végződő baleset következményeként kitaszítottá válik, a bioszférán kívüli területre, a Halálzónába száműzik. A másik főszereplő Peregrine, azaz Perry a dagályok törzs vezetőjének testvére, egyébként pedig maga is Áldott, egyediségét az adja, hogy ő egy helyett két különleges érzékkel is rendelkezik: Szagló és Látó is, de annak is egy egyedi típusa, látása éjszaka a legélesebb. Perry az unokaöccse betegségére remél gyógyszert találni, ezért tör be a közeli bioszférába, ahol az a bizonyos tragédia történik meg, amely miatt Aria később a Halálzónába kerül. A sors hirtelen fordulataként Perry is elhagyni kényszerül a faluját, a Halálzónában pedig összeakad Ariával. A két, eltérő körülmények között nevelkedett fiatal céljai nem állnak messze egymástól, bármennyire is megvetik és elítélik egymást, annak megvalósításához szükségük van a másikra, ezért szövetséget kötnek, együtt indulnak el a lehetséges megoldást jelentő irányba.
YA disztópiáról van szó, tehát evidens, hogy szereplőink fiatalok. Meglepő volt viszont, hogy én ebből a regény olvasása során nem sokat éreztem. Hiába "csak" 18 éves Perry, egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy kamasz, hanem, mint egy felnőtt és érett férfi. Közösségük felépítését és az általa végzett tevékenységet tekintve ő már férfi, akinek határozott elképzelései vannak, ugyanakkor még az is látszik, hogy sok mindenben bizonytalan, fejlődnie kell - viszont minden esetben felelősséget vállal a tetteiért, nagyon egyenes, céltudatos jellem. Kedveltem hallgatag, a világ apró változásaival, elsősorban az illatokkal és a viharokkal szembeni érzékenységét.
Vele szemben Aria - bár csak egy évvel fiatalabb a fiúnál -, a történet elején még szinte gyerek, amely jelző nem éppen a testi vagy a szellemi képességeire utal, hanem leginkább a tapasztalatlanságára. Pozitívumként értékeltem viszont, hogy kitartó és tanulékony, amint sikerül elfogadnia a körülötte lévő, eddig ismeretlen világ törvényeit, meglepő mértékű fejlődésre képes.
Még a mellékszereplők is kedvelhetőek voltak a számomra: Roar és Cinder szintén különleges képességekkel rendelkeznek. Felbukkanásuk új színeket hoz a történetbe: Roar részéről Perryhez fűződő viszonyán keresztül a humor, a baráti csipkelődések és az otthonosság érzésének hangulatából kapunk némi ízelítőt, Cinder részéről a kitaszítottság, a magány és a titkok súlya nehezedik a vállunkra.
A regény kb. 70%-ig elkerüli a történetet a romantika: annak ellenére, hogy szereplőink gyakorlatilag kettesben vándorolnak heteken keresztül, nem kezd el szikrázni köztük a levegő, de még csak egy halvány gondolat sem fordul meg a fejükben, hogy a másik felé közeledjenek. Annak, hogy a változás bekövetkezik, oka van, méghozzá olyan oka, amely részben Aria múltjához, részben pedig Perry különleges képességéhez kapcsolódik. Bár a fordulat nagyon gyors és a regény hátralévő része főként a szereplők közötti érzelmi változásokra, azok kiteljesedésére összpontosít, a hirtelen váltást okozó magyarázat számomra elfogadhatónak tűnt.
A történet önmagában érdekes, kellően kalandos, olvasmányos, a szereplők jellemeinek felépítése, illetve az azokban bekövetkező változások logikusak, a történetvezetés minden zökkenőtől mentes. Könnyű azonosulni a két főszereplővel, elfogadni őket olyannak amilyenek és megérteni a cselekedeteiket, a motivációikat. Kategóriájában mindenképpen a jobb és olvasásra ajánlott könyvek közé tartozik a regény.
Persze ez nem jelenti azt, hogy tökéletes, mert egyáltalán nem az. Erős hiányérzet maradt bennem világ felépítésével kapcsolatban: utalásokat kaptam arra vonatkozóan, hogy létezett egy éterviharokat megelőző világ, amikor még nem kellett mesterséges bioszférában, illetve a vad viharok kényének-kedvének kitéve élni, de semmi egyéb - pedig engem kifejezetten érdekeltek volna az okok és a magyarázatok.
Mint minden zord világban, itt is létezik egy mítosz a világnak egy olyan részéről, ahol békesség és nyugalom honol, amely maga a Paradicsom. Erről az elérhetetlennek tűnő helyről is csak utalásokat kaptam, a rejtély nyomába majd a folytatásokban erednek az illetékesek.
Ami viszont nagyon nem tetszik, az a magyar kiadás borítója - bár az őszinteség azt is kihozza belőlem, hogy még mindig jobb, mint egyes külföldi kiadásoké, de akkor is... A kiszedett szemöldökű, szájfénytől csillogó ajkú, farmernadrágos, divatos bőrdzsekit viselő, modell alkatú lány nem éppen stimmel a regényben bemutatott világhoz és stílushoz. Szóval a külcsín senkit ne riasszon el az olvasástól, mert a megtévesztő védőborító alatt, a kemény táblás fedőoldalak között nem divatbemutatók, hisztis csajok és teljes terjedelmében cukormázas romantika található, hanem a trilógia nyitó kötetének eseményeiben elmélyedve egy igazán különleges kalandban lehet részünk. A folytatások - és a kiegészítő kötetek - története is érdekesnek tűnik, érdekelnének is. A kérdés most már csak az, hogy mikor lesznek olvashatók magyarul - ha egyáltalán olvashatók lesznek. Azért én reménykedem...
Vele szemben Aria - bár csak egy évvel fiatalabb a fiúnál -, a történet elején még szinte gyerek, amely jelző nem éppen a testi vagy a szellemi képességeire utal, hanem leginkább a tapasztalatlanságára. Pozitívumként értékeltem viszont, hogy kitartó és tanulékony, amint sikerül elfogadnia a körülötte lévő, eddig ismeretlen világ törvényeit, meglepő mértékű fejlődésre képes.
Még a mellékszereplők is kedvelhetőek voltak a számomra: Roar és Cinder szintén különleges képességekkel rendelkeznek. Felbukkanásuk új színeket hoz a történetbe: Roar részéről Perryhez fűződő viszonyán keresztül a humor, a baráti csipkelődések és az otthonosság érzésének hangulatából kapunk némi ízelítőt, Cinder részéről a kitaszítottság, a magány és a titkok súlya nehezedik a vállunkra.A regény kb. 70%-ig elkerüli a történetet a romantika: annak ellenére, hogy szereplőink gyakorlatilag kettesben vándorolnak heteken keresztül, nem kezd el szikrázni köztük a levegő, de még csak egy halvány gondolat sem fordul meg a fejükben, hogy a másik felé közeledjenek. Annak, hogy a változás bekövetkezik, oka van, méghozzá olyan oka, amely részben Aria múltjához, részben pedig Perry különleges képességéhez kapcsolódik. Bár a fordulat nagyon gyors és a regény hátralévő része főként a szereplők közötti érzelmi változásokra, azok kiteljesedésére összpontosít, a hirtelen váltást okozó magyarázat számomra elfogadhatónak tűnt.
A történet önmagában érdekes, kellően kalandos, olvasmányos, a szereplők jellemeinek felépítése, illetve az azokban bekövetkező változások logikusak, a történetvezetés minden zökkenőtől mentes. Könnyű azonosulni a két főszereplővel, elfogadni őket olyannak amilyenek és megérteni a cselekedeteiket, a motivációikat. Kategóriájában mindenképpen a jobb és olvasásra ajánlott könyvek közé tartozik a regény.
Persze ez nem jelenti azt, hogy tökéletes, mert egyáltalán nem az. Erős hiányérzet maradt bennem világ felépítésével kapcsolatban: utalásokat kaptam arra vonatkozóan, hogy létezett egy éterviharokat megelőző világ, amikor még nem kellett mesterséges bioszférában, illetve a vad viharok kényének-kedvének kitéve élni, de semmi egyéb - pedig engem kifejezetten érdekeltek volna az okok és a magyarázatok.Mint minden zord világban, itt is létezik egy mítosz a világnak egy olyan részéről, ahol békesség és nyugalom honol, amely maga a Paradicsom. Erről az elérhetetlennek tűnő helyről is csak utalásokat kaptam, a rejtély nyomába majd a folytatásokban erednek az illetékesek.
Ami viszont nagyon nem tetszik, az a magyar kiadás borítója - bár az őszinteség azt is kihozza belőlem, hogy még mindig jobb, mint egyes külföldi kiadásoké, de akkor is... A kiszedett szemöldökű, szájfénytől csillogó ajkú, farmernadrágos, divatos bőrdzsekit viselő, modell alkatú lány nem éppen stimmel a regényben bemutatott világhoz és stílushoz. Szóval a külcsín senkit ne riasszon el az olvasástól, mert a megtévesztő védőborító alatt, a kemény táblás fedőoldalak között nem divatbemutatók, hisztis csajok és teljes terjedelmében cukormázas romantika található, hanem a trilógia nyitó kötetének eseményeiben elmélyedve egy igazán különleges kalandban lehet részünk. A folytatások - és a kiegészítő kötetek - története is érdekesnek tűnik, érdekelnének is. A kérdés most már csak az, hogy mikor lesznek olvashatók magyarul - ha egyáltalán olvashatók lesznek. Azért én reménykedem...
Posted in: 8 pontos,Alexandra,disztópia,könyvértékelés,Végtelen ég alatt,Veronica Rossi,YA fantasy
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése