Rachel Vincent: Rogue - Latrok (Vérmacskák 2.)

Szeretem az urban fantasy műfaját. Sajnos a mai "újhullámos" vámpírok nem minden esetben jönnek be nekem. Az ő fajtájukból jobban kedvelem a régi vágású, kissé begyöpösödött stílusú fickókat. :) Némiképp megcsömörlöttem, elteltem a vámpíros történetekkel és már csak hébe-hóba kapok elő olvasásra vámpíros sztorit. Amiből viszont még nem sikerült eleget olvasnom, azok az alakváltós történetek. Nem a vámpíros sztorik mellékszereplőjeként felbukkanó alakváltók, hanem a csak róluk szóló történetek. Közülük is legjobban a farkasok és a macskák érdekelnek.

Szóval, amikor megjelent a Shifters sorozat első része, bizony kötelező vételnek számított a kötet. Hasra ugyan nem estem tőle, mert voltak hibái, de tetszett annyira, hogy bevállaljam a következőt. Most pedig már mindet akarom és minél hamarabb, ha kérhetném. :) Szóval büszke vagyok magamra, mert jól érzetem, hogy több van ebben a sorozatban, mint amit az első kötet megmutatott magából.

Ott tartunk a történetben, hogy Faythe hazaköltözött, falka pedig erősen védelmezi, mint a kevés termékeny nősténymacska egyikét. Sikerült elkapni a nőstények elrablását tervező kóborokat. Faythe is megkomolyodott kicsit és sikerült belátnia és elfogadnia bizonyos dolgokat. Egyes esetekben a józan ész, a többiben a kényszer aratott  nála győzelmet. Szerelme, Marc is megnyugodott kicsit, mert kapcsolatuk, ha nem is áll biztos alapokon, de rendeződni látszik. Nincs azonban minden rendben, mert a falka területén egyre-másra halott kandúrok tűnnek fel. Az eseteket pedig ki kell vizsgálni. Faythe is furcsa telefonhívásokat kap. A múltja, amelyről úgy gondolta, hogy életének egy lezárt szakaszát jelenti, most utánanyúl és minden kis botlása, elhallgatott mondata kegyetlenül megtorolja magát. A probléma középpontjában természetesen megint ő maga áll. 

Mit szeretek ebben a sorozatban? Azt a pezsgést, ami a lapokból visszaköszön rám. Egy falka életét belülről megfigyelni különleges élmény. Nincs ez másként ennél a macskafalkánál sem. Itt bizony nem ártatlan cicusok szaladgálnak alufóliából gyúrt golyó után. Igazi nagymacskák, játékos cicusok ugyan, de kemények. Az érzelmek is pezsegnek, helyenként bömbölnek rendesen. Ha Faythe-t forgószélhez hasonlítom, akkor Marc az orkánszerű zivatar. Szóval itt nem (vagyis javarészt nem) picsogásokat, meg siránkozásokat olvashatunk, hanem az erők és az érzelmek, néhány esetben nézetek erőteljes összecsapásáról van szó. Forrnak az indulatok, villognak a tekintetek, morgásoktól hangos a ház. Ettől mozgalmas és harsogó ez a regény és nekem ezért tetszik. 

A kép innen.

Persze a heves érzelmek mellett most sem kellett lemondanom az izgalmakról sem. Erről leginkább maga Faythe gondoskodik. Ha akarja, ha nem bizony körülötte forog a világ. Most is ez történik, hiszen a gyilkosságok is miatta történnek meg. A magánéleti problémák mellett tehát megint kaptam a könyvben egy jó kis akciódús cselekményt.

Faythe maga ellentmondások egész sorozata. Első és egyetlen női végrehajtóként mindenképpen meg akar felelni a feladatának és leginkább az apjának. A nagy akarás közben azonban hibát hibára halmoz. De nagyobb részt ügyes és talpraesett, csak piszkosul makacs. Mindenképpen értékelem benne, hogy nem ijed meg a saját árnyékától.

Vadságát sajnos a családja, az egész falka, a fiúja és gyakorlatilag mindenki megszenvedi, aki a közelébe kerül.

"Esküszöm, az a férfi, aki úgy távozik tőled, hogy nem is biceg, az nagyon szerencsés."

Részben megértettem Faythe döntéseinek motivációját, hiszen magam sem igazán szeretek megfelelni bizonyos konvencionális társadalmi elvárásoknak és teljesen kész vagyok az erre vonatkozó kérdésektől. Teljesen meg tudom érteni, hogy pontosan ugyanezért ő is ellenáll és próbálja elkerülni, amíg csak lehet. A jelleme sem igazán készült még fel ezen elvárások teljesítésére. Ugyanakkor volt olyan szituáció, amikor nem igazán jutott el hozzám, hogy mit is akart és főleg, hogy miért. Például miért kínozza feleslegesen azt a szegény fiút?

Faythe egyébként fejlődőképes és ha lassan is (a hangsúly a lassan jelzőn van), de azért eljutnak hozzá bizonyos lényegi információk és gyökeret is vernek a fejében. Logikai gondolkodásával nincs olyan nagy baj, mert ha nekifekszik egy problémának, akkor bizony jók a következtetései. Csírájában már meg van benne falka irányításához szükséges alapvető talpraesettség, de az ösztöneit erősen meg kell zaboláznia.

Marc már az előző részben is a kedvencem lett, de itt és most véglegesen megkedveltem. Imádja Faythe minden porcikáját, mindezek mellett piszkosul jó pasi, az agya helyén sem csak izomcsomók vannak, a hűségével pedig akár hegyeket is mozgatni lehetne. Szóval nem egészen értettem, hogy Faythe mit problémázik vele. De problémázik.
Több szerepet kap ebben a kötetben a falka többi fiú tagja is. Ethan humora, Jace pimaszsága, Parker, Owen és Vic józan, mégis játékos jelenléte nélkül nem lenne olyan ez a falka, mint amilyen. Elképzeltem, hogy mennyire jó lehet egy ilyen közösségben élni. Irigyeltem azt az összetartozást, ami a falka sajátja. Ugyanakkor az a vadságot is, ami a cicusokból ered.

A kép innen.

Akivel nagy problémám volt a sorozatban az Faythe anyja. Egyszerűen nem értem annak a nőnek a viselkedését. Ha folyton csak az unokára vonatkozó igényét dörgöli a lánya orra alá, azzal bizony nem fog elérni semmit. Igazán észrevehetné már magát. Az egész nő egy karót nyelt rémálom.

Továbbra is imádom az elnevezéseket: kóbor, lator, karomlázas kandúr. Nem tudom, hogy eredetiben ezek hogyan hangzanak és mennyi a belőle a fordító érdeme, de nekem nagyon bejönnek ezek a kifejezések. Nagyon tetszenek. :)

Miért imádom ezt a sorozatot? Mert nagyon könnyen magamra ismerek benne. Ugyanolyan hirtelen és lobbanékony, mint én magam és tele van energiával, humorral, érzelmekkel és akcióval. A hibái ellenére is szeretem. Nem nyújt ugyan világmegváltó élményt az olvasása, nem tartalmaz magvas gondolatokat, de képes arra, hogy olvasás közben jól érezzem magam, hogy gyakorlatilag egyhuzamban kiolvassam. Kikapcsolódáshoz tökéletes. Ráadásul még izgalmas is. :)

Jöhet a következő rész? Mindenképp. Remélem, hogy ebben az évben is megjelenik két rész a sorozatból. Azt se bánnám, ha már az összes itt lenne a polcomon. Faythe előtt még nagy út áll. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz majd fel mentségül az elkövetett hibái ellen a következő részben, hogyan is fogja magát kivágni a csapdából, amit ásott magának.

Pontszám: 8

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 396 oldal
A mű eredeti címe: Rogue
Sorozat: Vérmacskák (Shifters)
Előzmény: Stray - Kóborok,
Folytatás: Pride - Falka, Prey - Préda, Shift - Változás, Alpha

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 8 pontos,alakváltó,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Rachel Vincent,urban fantasy,Vérmacskák (Shifters),Vörös pöttyös