A hét idézete (2015/28.)

"Hagynod kell, hadd válasszon a világ. Mindeközben meg kell érteni azt is, hogy ez nem jelent tehetetlenséget. Ez maga a választás. Nyitottnak kell lenni azon dolgok felé, amelyek valósággá válhatnak."

/Elizabeth Bear: Szellemek hegyei - Könyvmolyképző Kiadó, 2015./

Folytatás »

Dan Brown: Inferno (Robert Langdon 4.)

Mai napig emlékszem az érzésre - pedig akkor még nem vezettem blogot -, amikor először találkoztam össze Dan Brown egyik regényével, amely természetesen nem is lehetett más, mint az akkoriban elég nagy hírverést kapott és az állóvizet jelentős mértékbe felkavaró Da Vinci-kód. Majd nem sokkal később a kezembe került az Angyalok és démonok, a szerző első története, az olvasást követően pedig azt is megállapítottam, hogy az még jobb, mint a nagyon felkapott második történet. Mai napig érzem az izgalmat, amelyet ezeknek a regényeknek az olvasása közben olvastam, ahogy nem tudtam lerakni a könyvet, mert minden oldalon történt valami, ami miatt képtelen voltam szabadulni az írott szövegtől. Bevallom, hogy azóta is ezt keresem a szerző könyveiben, és vagy én változtam meg azóta, vagy pedig ő maga kezd egy kicsit lankadni a történetszövés terén, illetve belefáradni abba, hogy megismételje, esetleg felülmúlja azt, ami szerintem elsőre sikerült neki a legjobban. Talán azért az Angyalok és démonok az általam legjobbnak ítélt regénye, mert abban volt benne igazán a szíve és a lelke.

Értékelés: 8/10
Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 656 oldal
Borító ár: 3.990,- Ft
A mű eredeti címe: Inferno
Fordította: Bori Erzsébet
Sorozat: Robert Langdon
Előzmény:
1.) Angyalok és démonok
2.) A Da Vinci-kód
3.) Az elveszett jelkép
Kategória: krimi, kaland
A szerző egyéb művei:
A megtévesztés foka, Digitális erőd

Robert Langdon professzor ismét visszatér, csak ezúttal nem egészen önmaga: egy kórházban ébred, nem emlékszik arra, hogyan is került oda, de még ennél is jobban meglepődik azon, hogy minderre Firenzében kerül sor - legalábbis, az ablakon túli látványból csakis ez következhet. A professzor ki sem heverheti az őt ért traumát, amikor is ismét az életére törnek, ő pedig csak a fiatal doktornőnek, Sienna Brooks-nak köszönheti az életét, aki a saját biztonságát nem kímélve igyekszik biztonságos helyre juttatni a kábult és sérült férfit, akinek az ébredése óta furcsa látomásai vannak egy lefátyolozott nőről, egy vértől vöröslő folyóról és az időről, ami egyre csak fogy. Őrült hajsza veszi kezdetét Firenze városában, a kutatás mozgató rúgója és útmutatója pedig nem más, mint Dante híres műve, a Pokol, illetve minden műemlék, amelynek valamilyen módon, de köze van az oly sokakat megihlető íráshoz.

Korábban azt gondoltam, hogy Dan Brown történetei különlegesek, alaposak és annyi információt tartalmaznak, amennyit addig nem sok történetben láttam - ezt az állításomat az Inferno eseményeinek megismerését követően is fenn kell tartanom. Az utóérzet, azonban korántsem ugyanaz, mint amit professzor többi kalandjának olvasását követően éreztem. Ezúttal is egy profin összerakott történetben találtam magam, ami valahogy mégsem volt az igazi.

A regény továbbra is az "okos könyvek" közé tartozik a számomra, azaz a benne szereplő információk tömkelege miatt hihetetlen mértékben gyarapodhat az olvasó ismerete, közben pedig élvezi a kalandok sorát. Csodaszép leírások mutatják be Firenze városát, történelmének egy jellemző korszakát, az ebből az időszakból származó legtöbb műemlékét, illetve azok titkait, esetleg másodlagos jelentőségüket. Olyan részletességgel történik mindez, amelyek miatt azonnal utazási katalógusokat kezdtem nézegetni, és az olvasottak hatására végérvényesen eldöntetett, hogy a következő utam Firenzébe fog vezetni. A könyvbeli események által érintett másik város Velence, és ide csak azért nem akarok ellátogatni, mert pár évvel ezelőtt már jártam ott - ellenben, ha nem így lett volna, akkor... :)

Botticelli: A Pokol térképe

A történetvezetés azonban eléggé ismerősnek tűnt, sőt... Mintha az író elővette volna a Da Vinci-kód szövegét, és mintha csak az indokot, a neveket, valamint a helyszíneket cserélte volna ki a már ismert sztoriban, majd... kész is az új történet. De komolyan... ott van az okos nő, aki rögtön az elején Langdon mellé szegődik és együtt nyomoznak, az apró francia autó helyett ebben az esetben - mivel Olaszországban járunk - motorral menekülnek, később festmények vezetik őket nyomra, és még a magánrepülővel megtett út is szerepel a történetben, no és persze az üldözőket is meg kell téveszteni azzal, hogy elhitetik velük, máshová tartanak a szereplők, mint ami tulajdonképpen az útjuk tényleges célja - a hasonlóságokat még sokáig sorolhatnám. Bevallom, hogy a rengeteg ismerős helyzet és momentum nagyban rontotta az olvasási élményt, sokszor csóváltam elégedetlenül a fejem és bosszankodtam, amiért ez a nagyszerű és szerteágazó tudással rendelkező szerző nem tudott új és egyedi eseménysorozatot kitalálni, hanem a megszokott - egyszer már jól bevált - sémát kellett előrántania a kalapból.

Palazzo Vecchió, Firenze

Ami egyedi, ami az újdonságot nyújtotta a számomra, az maga a város, a rengeteg csodálatos építmény, amelyet megismerhettem a regény által, illetve Dante és nagyon híres műve, amely teljes egészében uralja a történet cselekményét, az utolsó mondatáig áthatja a szöveget. Ez a regény nem más, mint egy áhítattal teli tisztelgés Dante személye és csodálatos műve előtt.

Van valami, ami miatt kifejezetten tetszett a regény, amely szinte simogatta alapvetően műszaki beállítottságú lelkem: ezek pedig a grafikonok, amelyek oly szemléletesen mutatják be az egész szituációt okozó alapvető problémát - és már látom is magam előtt a barátnőm, amint csóválja a fejét, közben pedig azt motyogja, hogy: mérnök. Hiába no, nem tudom meghazudtolni magamat, és csak reménykedek benne, hogy ő maga is ennyire élvezni fogja majd az egyébként igen szemléletes ábrát, amely - földrajzos lévén - szerintem nem is lesz ismeretlen neki.

"Az emberi elme primitív önvédelmi mechanizmusa mindazt tagadja a valóságból, aminek a feldolgozása túl nagy stresszt okozna az agy számára. Ezt nevezik hárításnak."

Piazza del Duomo, Firenze:
Cattedrale di Santa Maria del Fiore, Giotto harangtornya és
a San Giovanni keresztelőkápolna

Igazán tetszett a túlnépesedés, mint globális probléma bemutatása és igazán riasztónak tartottam az ezzel kapcsolatban levezetett egyenleteket, amely egy igencsak riasztó jövőképet vetít előre. Tény, hogy a művészetek és az ismerős cselekmények mögé bújtatva Dan Brown ismét olyan témát választott, amely biztosan felborzolja - ha nem is olyan mértékben, mint a Da Vnci-kód esetében - a kedélyeket, vagy legalábbis gondolkozásra készteti az olvasókat. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez is egy olyan - rejtjeles - üzenet, amely pontosan azokhoz nem fog elérni, akik az előrevetített borzalmas jövőt befolyásolni tudnák.

Igen, ez a probléma létezik, és egyetértek azzal, hogy a helyzetet kezelni kell, bár a regényben felvetett megoldás vitatható, ugyanakkor eredményes is lehet. A szerző felveti a problémát, kínál is rá valamilyen megoldást, majd az olvasó lelkiismeretére bízza a végső döntést, hogy egyetért-e ezzel a módszerrel vagy sem. Engem komolyan elgondolkodtatott, amiről olvastam.

"Amikor a világ problémáiról van szó, globális járványként pusztít a hárítás."

Szóval ismerős elemek ide vagy oda, ez megint egy nagyon aktuális problémát a középpontba állító, rengeteg információt, adatot, érdekességet tartalmazó, a tudást akaratlanul is bővítő, mozgalmas és izgalmas történet, amelyet minden fanyalgásom ellenére is jól esett olvasni. Mindezek ellenére azért remélem, hogy a szerző a következő alkalommal hasonlóan aktuális alapötlettel, de valamivel egyedibb történetvezetéssel áll elő - ugyanakkor egyáltalán nem irigylem a helyzetét, mert az első két regényét - sem eredetiségben, sem az elért sikerek tekintetében - nem egyszerű felülmúlni.

Még annyit kell hozzátennem, hogy ezt a könyvet ajándékba kaptam @Jeffi molyocskától 2013-ban - amelyet ezúton is és ismételten köszönök -, majd felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás polcára és túlteljesítés keretén belül, a polcon szereplő kötetek közül tizenhetedikként olvastam el. Haladok, határozottan haladok. :)

Folytatás »

Várólista - 2015. június

Ebben az évben is elérkezett az Ünnepi Könyvhét hónapja, amikor is a könyvkiadók különös figyelemmel és mindennél ígéretesebb kiadványokkal készülnek eme neves könyvünnepre, a könyvmolyok pedig dúskálhatnak a friss megjelenésekben, kedvükre válogathatnak a jobbnál jobb regények között. Csoda-e, ha a hatalmas kínálatból megint sok-sok kiadványon akadt meg a szemem? Szerintem egyáltalán nem. Azt kell mondjam, hogy ebben a posztban lesz minden, ami szemnek és szájnak ingere... ööö... na jó, inkább mégis csak maradjunk a szemnél... a többit pedig az olvasók fantáziájára bízom. :)

Nézzük tehát a júniusi - javában könyvheti megjelenéseket tartalmazó - kínálatot, ami azóta már biztosan elérhető a boltok polcain, vagy pedig a kiadók webáruházaiban. Az érdeklődésemre igény tartó kötetek ezúttal kiadónkénti felsorolásban szerepelnek.

Kezdjük a Delta Vision kiadóval, illetve rögtön két magyar szerző három regényével. Az amerikai szuperhősös történeteknek, képregényeknek, filmeknek eléggé hosszú a sora, ismerjük is őket elég jól. De mi a helyzet a többi kontinenssel? Nos, szuperhősök tekintetében ezúttal már kis hazánk is megkezdte a felzárkózást, hiszen Hernád Péter Hollóember című regénye - amely egy sorozat, a Garabonciás osztag első darabja - a magyar szuperhősök életébe és kalandjaiba enged bepillantást.

Sok hazai olvasó szívét megdobogtató hírtől volt hangos a hazai könyvvilág: J. Goldenlane visszatért - ráadásként rögtön két regénnyel. Átdolgozott szöveggel és új, gyönyörű borítóval jött ki a nyomdából az Éjfél című regény. A kiadvány méltó párja A napnak fénye kötet, amely viszont egy új történetet jelent a szerző rajongóinak. Szóval, Goldenlane regények olvasására fel!

Az Agave Könyvek kiadó minden évben színvonalas kötetekkel örvendezteti meg az olvasóit a könyvhét alkalmából - nem volt ez másként most sem. Az már megszokhattuk, hogy ha könyvhét, akkor Laurell K. Hamilton és természetesen Anita Blake, a vámpírvadász sorozat új része, amely ezúttal már a huszonegyedik kötetet jelenti. A Halálcsók címet viselő kiadvány tartalmazza a Szépség című novellát is.

A könyvhéthez köthető Neil Gaiman neve is, akinek ezúttal a Felkavaró tartalom című novellás kötete jelent meg magyar nyelven. Bevallom, hogy én jobban szeretem a szerző novelláit, mint a regényeit - persze vannak kivételek.

Magyar szerzők közül Pék Zoltán Feljövök érted a város alól című regényét kínálja az olvasóknak a kiadó, aminek a borítója és a fülszövege azonnal rabul ejtett - a regény beszerzése természetesen megtörtént és még dedikálás is került bele.

Ami viszont mindennél jobban magamra vonta a figyelmem a kiadó könyvheti kínálatából, az Lev Grossman A varázslók című regénye volt - amely egy trilógia első része. Fantasy és mégsem az, több annál és kevesebb is, a külföldi olvasók véleménye alapján megosztó hatású könyv - miután elolvastam a regényt, már értem, hogy miért mondják róla ezt.

Erre a hónapra is jutott egy újra kiadás - új köntösben, gyönyörű borítóval jött ki a nyomdából Susanna Clarke A hollókirály című regénye.

A GABO Kiadó fantasy kínálata egyre inkább a kedvemre való. Ugyan Moskát Anitának még az előző regényét sem olvastam - ami késik azonban, az nem múlik -, de most megjelent regénye, a Horgonyhely kötelező vételnek számított a számomra - még dedikáltattam is.

Legalább ugyanennyire érdekel Brian Staveley A császár pengéi című regénye, amely a Csiszolatlan Trón Krónikáinak első kötete.

Szintén érdekel, de azért óvatosan közelítek Helene Wecker A gólem és a dzsinn című regénye fel - nem a fantasy része riaszt meg, hanem inkább a történetnek az a fele, ami nem annak ígérkezik.

A Könyvmolyképző Kiadó kínálatából leginkább a sorozatfolytatások keltették fel a figyelmem. Befejező kötetéhez érkezett Jennifer L. Armentrout Luxen sorozata, nagyon remélem, hogy az Opposition - Ellenállás című regény érdekes befejezést produkál majd és nem megy el a picsogó romantika irányába.

Ha már a romantikát emlegettem, akkor legyen a következő kötet Katie McGarry  Szívkarambol című regénye - a Feszülő húr sorozat harmadik része -, amelynek a magyar címével ugyan nem vagyok kibékülve, de bízom az írónőben. Isaiah elég érdekes karakter ahhoz, hogy kellemes szórakozásban legyen részem.

Colleen Hoover Hopeless - Reménytelen című regénye elvarázsolta a hazai olvasókat, most pedig itt van a folytatás, illetve a másik nézőpont, az események és az érzelmek Dean Holder szemszögéből való megjelenítése. A pasi szemszögeket mindig is jobban kedveltem, ezért vagyok kíváncsi a Losing Hope - Reményvesztett című regényre

Neal Shusterman Unwind - Bontásra ítélve című regénye a fülszövegével keltette fel az érdeklődésem. Kíváncsian figyelem, hogy milyen fogadtatásban részesül majd a kötet, amely egyébként a Sötét örvény kiadói sorozat jelével ellátott történet, szóval első körben nem egy szimpla young adult regényre számítok .

Julianne Donaldson Edenbrooke című regénye igaz történelmi romantikus regénynek ígérkezik. Hmm... figyelek majd és meglátjuk, hogy mi lesz a vége. :)

Most jön a vegyes felhozatal. A PlayOn! Kiadó elhozta nekünk Andrzej Sapkowski Vaják sorozatának ötödik részét, a Tűzkeresztséget. Ugyan még csak két rész olvasásán vagyok csak túl, de nekem ez a regény kell.

A Főnix Könyvműhely kínálata mostanában egyre inkább a kedvemre való. Vivien Holloway A hóhér kötele című regénye a Vinie Langton történetek harmadik füzete. A Pokoli szerkezetek, ördögi teremtmények pedig egy steampunk antológia. Hmm... mind a kettő érdekesen hangzik. 

Ha már antológia, akkor Ad Astra, ugyanis a kiadó is előrukkolt egy ilyen novellagyűjteménnyel, amelynek témája, hogy milyen lesz a világ harminc év múlva - a kötet címe is ez: 2045 - Harminc év múlva.

Az Athenaeum Kiadó áprilisban jelentette meg Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatának régóta várt negyedik kötetét, most pedig egy újabb részt adott az olvasóknak. A szent című regény egyszerre folytatás és előzmény, az Ártatlanság évei alsorozat első kötete. Kötelezően beszerzendő kategória.

Még mindig repes a szívem az örömtől, hogy a Fumax Kiadó felkarolta Kathy Reichs Temperance Brennan sorozatát és hosszú időt követően ütemesen jelennek meg az új kötetek magyar nyelven. A könyvhétre a sorozat hetedik része, a Hétfő csont nélkül című regény jelent meg. Előrendeltem, hamarosan érkezik is hozzám a kötet.

Utolsóként, de nem kevesebb örömmel jelentem be a moly magánkiadását, amely sorban a második antológia kiadvány és a Magánvégtelen címet viseli. Hogy miért olyan különleges a számomra ez a kötet? Először is mert molytagok novelláit tartalmazza, más részről, mert a kiadványban szereplő egyik novella az én írásom - ez utóbbira nagyon büszke vagyok. Ugye elnézitek nekem, hogy dicsekedtem? :)

Akkor ennyi is lenne a júniusi megjelenések összesítése. És bár a könyvhétnek már vége, de a boltok polcai még roskadoznak a nagyon jó és figyelemfelkeltő kötetektől - lehet nézelődni és vásárolgatni.

Folytatás »

A hét idézete (2015/27.)

"A történelem a nők sikolyaitól visszhangzik.
A tankönyvek lapjain igen kevés szó esik azokról a rémes részletekről, amelyekre az ember a leginkább kíváncsi lenne. Csak a száraz tényeket írják stratégákról meg oldalba támadásokról, a fortélyos hadvezérekről és a hadseregek létszámáról. (...) A diadalokat mindig a katonák vérével írják.
De egy szó sem esik a nőkről. (...)
Mind tudjuk, bár senki sem beszél róla, hogy a háború kegyetlensége nem merült ki a csatatereken, hogy amikor az utolsó katona is elesett, és az egyik hadsereg ott állt diadalmasan, akkor a sereg figyelme azonnal a leigázott nők felé fordult."

/Tess Gerritsen: A tanítvány - Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010./

Folytatás »

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai (Füst és csont lánya 2.)

A Füst és csont leánya nem volt más, mint Karou és Akiva misztikus környezetbe helyezett, a kimérák és az angyalok háborújának közepén született, életeken is átívelő szerelmének elbeszélése – egy igazi Rómeó és Júlia történet. A regény minden mondata nagy hatással volt rám: a szereplőket, a háttérvilágot és a cselekményt egyaránt kedveltem. Sokáig kellett várni a folytatásra, de végül is megérkezett magyar nyelven a Vér és csillagfény napjai, és bár a kötet nem olyan gyönyörű és impozáns megjelenésű, mint az elődje – a polcon sem mutatnak túl jól egymás mellett –, ugyanakkor a történet és a hangulat ezúttal is mindenért kárpótol.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 376 oldal
Borító ár: 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Days of Blood and Starlight
Fordította: Gálvölgyi Judit
Sorozat: Füst és csont leánya
Előzmény: Füst és csont leánya
Folytatás: Dreams of Gods and Monsters
Kategória: fantasy

Karou, aki korábban semmit sem tudott a származásáról, valamint az általa teljesített küldetések okairól, most már mindennel tisztában van. Emlékszik arra, hogy ki volt ő korábban, és miként keveredett bajba, hogyan ismerte meg a szerelmet és veszítette el az életét – csak azért, hogy tizennyolc évvel később újra rátaláljon korábbi társára, vele együtt pedig minden emlékére, amelyek megkeserítik a viszontlátás, illetve az újra felfedezett érzések örömét. A tudás hatalom és fájdalom is egyben, Karou pedig – aki már tudja, hogy mire szolgál a füst és mire valók a csontok – hátat fordít emberi életének, magához öleli a kimérák gondját. Vajon a lány – akinek neve a szörnyek nyelvén reményt jelent –, illetve az általa végzett mágikus tevékenység szolgálhat-e új reménységgel a kimérák népének? Karou és angyal szerelme ismét az egymással ellentétes oldalon állnak, és nem lehet tudni, hogy számukra létezik-e még közös jövő.

A hangulat továbbra is erős, mindent átható, a szöveg pedig határozottan igényes: a gyönyörű mondatok kellemesen enyhítik a lassan folydogáló történetben rejlő komorságot, vagy éppen hatásosan támasztják alá az egyre növekvő feszültséget és kétségbeesést. A regény nem egy tipikus young adult trilógia második kötet, annál sokkal összetettebb és sötétebb – még véresebb és kegyetlenebb, mint az előzmények ismeretében számítottam rá. A két főszereplő vívódásai továbbra is részei az eseményeknek – az érzéseik bemutatása csodálatos, ritkaság számba menő közös jeleneteik során pedig szikrázik köztük a levegő –, de a romantikus részek mégsem nyomják el az elbeszélés többi részét, nem veszik át az uralmat, hanem mindössze keretet, kellő mértékű motivációt adnak a leírtakhoz.

Kaszba (Marokkó), ami korábban harcosok és családjaik

lakhelye volt, illetve, amit a regény szerint kimérák 

maroknyi serege számára nyújt időlegesen menedéket.

Sokkal lényegesebb, hogy színesedik és bővül – az első kötetben éppen csak nagy vonalakban felvázolt – összetett és különleges, a szörnyek és az angyalok küzdelmét bemutató világ – nem is akármilyen mértékben. A váltott fejezeteknek köszönhetően, Karou és Akiva szemén keresztül mind a kimérák, mind pedig a szeráfok tettei, nézetei és céljai megelevenednek. Ugyanolyan élvezettel olvastam a szörnyek maréknyi csapatának kétségbeesett küzdelmét, Karou emberfeletti erőfeszítését, ahogy az angyalok belső hatalmi harcait, nagyszabású céljaik leírását, valamint Akiva és testvéreinek életéről, múltjáról, a katonák közötti különleges helyzetéről szóló fejezeteket.

Csodálatos a főszereplők karakterfejlődése, illetve a mellékszereplők bemutatása. A legfontosabb talán az, hogy a bohókás, kék hajú lány a kialakult helyzet hatására komoly, a népe érdekében hihetetlen mértékű felelősséget magára vállaló, a gondokkal megküzdő nővé válik – vívódása könnyen megérthető és átélhető, ahogy a döntései, hangulati változásai is jól követhetők. Bár a körülmények nem támogatják, Akiva is megvívja a saját, titkokkal övezett csatáját, de az ideje egy részét lefoglalja a kutatás és a küldetés, ami mindennél fontosabb a számára. Rajtuk kívül még számtalan olyan szereplő bukkant fel, aki képes volt lassanként a szívembe lopni magát, hogy aztán értük is megannyi alkalommal izgulhassak – mert ezekben a napokban a vér uralkodik minden felett.

A füstölő, amely képes a kimérák
lelkének megőrzésére.

Elképesztő hatással volt rám ez a történet, amelynek imádtam minden sorát, mert mindegyik a szívemig hatolt, megrezegtetett bennem valamit a mélyben – a hangulat az első oldalon elkapott és végig szorosan tartott. Kifejezetten kedveltem a kimérák leírásait, Karou mágikus tevékenységét, átéreztem a két főszereplő fájdalmát, a saját népük irányában, valamint egy jobb jövő érdekében tanúsított cselekedeteik mögött rejlő elhivatottságukat, az ezzel kapcsolatos bizonytalanságukat. Ez a regény sokkal többről szól, mint a romantika és az egymás iránti érzések: a benne lakozó sötétség és fájdalom szörnyű, néha szinte elviselhetetlen, de mégis reménnyel teli. A cselekmény nem tekinthető éppen lendületesnek, ugyanakkor intrikában, titkokban, csatákban, meglepetésekben és megdöbbentő csavarokban még sincs hiány.

Ritka az olyan regény, amely ennyire megragad és az olvasás befejezését követően még hosszú ideig magának követeli a gondolataim jó részét, és azt is biztosan kijelenthetem, hogy ez a mű nem tartozik a könnyed, tucat számba menő történetek közé. Fantasztikus mese ez egy párról, akik más jövőt képzeltek el maguknak és a népüknek, mint ami jelenleg megadatott a számukra, illetve dühvel és elkeseredéssel teli elbeszélés két faj végeláthatatlan küzdelméről, akik már belefáradtak az ezer éve tartó állandó harcba. Reménytelenség és remény, rengeteg fájdalom, és egy esély a jövő más irányba fordítására – engem egyszerűen elvarázsolt, amit olvastam. Nagyon remélem, hogy a folytatásra nem kell olyan sokáig várni, mint erre a részre, mert számomra az egyik legjobban várt befejező kötetté lépett elő a Dreams of Gods and Monsters.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Blake Crouch: Az utolsó város (Wayward Pines-trilógia 3.)

Korábbi véleményeimben már kifejtettem, hogy milyen érzéseket keltettek bennem a sorozat előző részei: amíg a Wayward Pines leginkább zaklatottá tett, addig A pokol kapujában krimi szála és a sokkal jobban alátámasztott események miatt a tenyerem kezdett őrült viszketésbe, valakit - azt is tudom, hogy kit - szívesen felképeltem volna. Erre most itt van a harmadik kötet, amelynek az olvasása képes megint egy újfajta érzetet kelteni az olvasóban, megint más húrokat rezegtet meg a bonyolult emberi lélek hárfáján - a félelem ezúttal nem képzelt, hanem immár testet öltött.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 302 oldal
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: The Last Town
Fordította: Makai Péter Kristóf
Sorozat: Wayward Pines
Előzmény: Wayward Pines, A pokol kapujában
Kategória: thriller
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu
E-könyvben is kapható: www.dibook.hu

Ethan három hete került a városba és teljes egészében felforgatta annak eddig megszokott életét - katalizátorként működött a feltűnése. Az előző kötet végén bekövetkezett esemény - a valósággal való szembesülés, valamint Pilcher erre adott reakciója - végzetes következményekkel járt a városlakókra nézve. Nincs idő töprengeni, hanem cselekedni kell, biztonságos helyre kell juttatni a lakókat és uralni kell a helyzetet: Ethan és Kate pedig a csapatok élére állnak

Nem mindenki akar azonban menekülni és itt válik világossá, hogy miről beszélt is Pilcher, amikor azt emlegette, hogy nem mindenki tudja elviselni a tényeket. Sokan magukba fordulnak, visszahúzódnak a házaikba, az emlékeikbe, és gyakorlatilag harc nélkül adják meg magukat, míg a többiek kétségbeesetten menekülnek.

A menekülés korátntsem egyszerű, és hiába a gyors reagálás, a jól ismert útvonalak, ha a besték legalább annyian vannak, mint az emberek, az érzékeik viszont sokkal kifinomultabbak és természetesen sokkal gyorsabbak is - a menedékhez eljutás vérengzésbe fordul, a lapokon pedig egy túlélőshow kegyetlen képei elevenednek meg. A szerző nem kíméli sem a lakókat, sem pedig az olvasót: családok szemén, emberek reakcióin keresztül mutatja be a különböző döntések helyességét, helytelenségét vagy éppen reménytelenségét - egy valami azonban biztos: a besték elől csak kevesen tudnak elmenekülni. A különböző nézőpontoknak köszönhetően nem tudtam nem átérezni a városlakók helyzetét, legyen bármi is a döntésük, mindegyikben találtam valami logikát, motivációt. Elgondolkoztam azon, hogy ha én magam hasonló helyzetbe kerülnék, akkor miként is döntenék és bevallom, hogy jelenleg nem tudnék választ adni erre a kérdésre - valószínűleg a későbbiekben sem: a pillanatnyi helyzet döntené el, hogy megadnám magam az elkerülhetetlennek, vagy esetleg az utolsó erőmet felhasználva küzdenék ellene.

Igazság szerint a könyv legnagyobb része a besték ellen elől történő menekülés különböző fázisait, az emberek kétségbeesett küzdelmét mutatja be és teszi mindezt kifejezetten érdekes módon - a sorsok és a vérengzés közepette csak úgy peregnek az oldalak, a már megszokott tőmondatok pedig ezúttal is csak növelik a feszültséget. Bár a felelősség legnagyobb része Ethan vállán nyugszik és a középpontban is ő áll, mégsem nyomja el azoknak a hangjait - Pilcher, Therese, Pam, Kate, Hassler, illetve egyes városlakók -, akik az ő nézőpontja mellett megszólalnak - ezzel válik teljessé igazán a történet. Ethan felhasználja az elmúlt három hétben a városról megszerzett minden tapasztalatát, amelyek segítségével igyekszik megoldani a problémát, illetve meggyőzni azokat, akik semmit sem tudnak a völgyben játszódó eseményekről.

Ethan eléri a lehetetlent, de a következmények - ahogy az előző részben is megtapasztalhattuk - kifejezetten súlyosak: seriffünknek pedig szembe kell néznie a irányítás rászakadt terhével és az egyre kilátástalanabb jövővel, amely elől nincs menekülés. A személyes konfliktusok és az érzelmek, a titkok és a veszteségek , a döntések súlya és a választási lehetőségek tették számomra igazán érdekessé ezt a regényt - a vérengzés vitte előre a történetet, igazán látványos eseményeket tárt elénk, de a háttérben játszódó folyamatokat sokkal élvezetesebbnek találtam.

Miközben átéltem a városra szabadult borzalmat, azt is megtudhattam, hogy mit éltek át a hibernációból felébredt emberek, hogyan is szembesültek azzal, amit Pilcher előre megjósolt, valamint hogyan kezdték felépíteni azt a várost, amit végül a sorozat első részében megismertem - ezekkel a fejezetekkel a történetben eddig tátongó lyukak is betömésre kerültek. Ahogy lassanként arra is fény derül, hogy miként állította maga mellé a tudós az embereit és azok miért viseltetnek az irányában megkérdőjelezhetetlen hűséggel. Vagy mégsem? Hiszen Pilcher előző kötetben elkövetett tette azért jó néhány alkalmazottjánál kihúzta a gyufát, az Istent játszó tudós pedig túl önhitt ahhoz, hogy felfigyeljen a trónja stabilitásának csökkenésére.

Voltak olyan események, amelyek bekövetkeztében egy percig sem kételkedtem, de olyanok is, amelyek teljességgel megleptek. Jól összerakott cselekményű történet ez, amelynek apró mozaikjait élvezettel rakosgattam össze, a vége is kellő meglepetéssel szolgált, még akkor is, ha nem voltam elégedett a befejezéssel, mert a végső megoldást nagystílűnek, ugyanakkor vitathatatlanul kényelmesnek tartom, a megvalósíthatóság - főleg a technikai rész - szempontjából pedig nem túlzottan reálisnak.
Igen, még mindig az a csaj vagyok, aki vámpíros, angyalos és egyéb lényekkel teli regényeket, valamint időnként gagyinak is tekinthető romantikusokat olvas, de amíg a fantasy világában könnyedén - gyakorlatilag magyarázat nélkül - elfogadom a Kolumbusz tojása stílusú megoldásokat, a romantikus érzelmekben pedig a legtöbb esetben nem érdemes logikát keresni, addig egy ilyen jól összerakott regénynél elvárom a hasonlóan logikus befejezést, és nehezen viselem el a könnyed, de eléggé képtelennek tűnő megoldást. A befejezés nálam jelentős mértékben visszavett az addigi tetszési rátából.

Vannak még további részletek is, amelyekkel - szerintem - nem foglalkozott kellő mértékben a szerző és ezek is befolyásolták a sorozattal kapcsolatos végső megítélésem.

Sajnálom, hogy a szereplők közül senkit sem érdekelt - vagy ha igen, akkor ezt nem mondta ki -, hogy mi értelme is volt az egész hibernációnak, hiszen az emberiség magában, a génjeiben hordozza a mutációt, tehát az így is-úgy is be fog következni. A kis létszámú túlélőről és az ebből egyenesen következő belterjességről pedig már ne is beszéljünk - elképzelhető, hogy ez utóbbi tényező csak gyorsította volna az elkerülhetetlen vég közeledtét. Pilcher azzal védekezett, hogy nyugalmas életet biztosított a túlélőknek: azt elismerem, hogy valakinek ezek a körülmények pozitív változást jelentettek, de mint a személyes történetekből erre fény derült, jó néhány lakónak nem kifejezetten. Innentől kezdve viszont felmerül az a kérdés, hogy miért is nem élhették le akkor és ott az életüket, amikor és akivel megadatott nekik.

Az a kérdés is hosszan foglalkoztatott, hogy a hibernációból történő felébredést követő másfél évtizedben miért nézte szó nélkül - és még asszisztált is hozzá - pár száz, naponta tíz-tizenkét órát dolgozó, szerény körülmények között élő ember, másik több száz, a kisvárosban élő, látszatmunkát végző lakó semmittevését. Értem a Pilcher irányában tanúsított lojalitást, de ezt azért már túlzásnak tartom, mert az emberi természet alapból nem ilyen - legalább egy kis zúgolódást el tudtam volna képzelni. Hogy a tudás megér ennyi kellemetlenséget? Egy darabig biztosan, de nem ilyen hosszú ideig.

Nem tartom problémának, hogy hiányosságokat találtam a regényben hiszen ez azért következhetett be, mert gondolkodásra késztetett az, amit olvastam - ez pedig alapból jó és biztos, hogy maradandónak bizonyul a trilógia.

Bár úgy tűnik, hogy elégedetlen vagyok, de elárulom, hogy nem így van: eléggé tetszettek a sorozat kötetei ahhoz, hogy olvasásra ajánljam őket, mert tényleg jól felépített és érdekes elképzeléseket, az emberi lélek mélységeit boncolgató történettel találtam szemben magam. A regény elég cselekményes és olvasmányos ahhoz, hogy ha valaki kedveli a thriller műfaját, akkor ne tudja abbahagyni az olvasást - éppen ezért javaslom, hogy legyen kéznél mind a három rész.

Folytatás »

A hét idézete (2015/26.)

"A varázslás tanulmányozása nem tudomány, nem művészet és nem is vallás. A varázslás mesterség. Amikor mágiát használunk, nem kívánunk valamit és nem is imádkozunk. A saját akaratunkra, tudásunkra támaszkodunk, és a jártasságunkra, hogy egy bizonyos, pontosan meghatározott módon megváltoztassuk a világot."

/Lev Grossman: A varázslók - Agave Könyvek, 2015./

Folytatás »

Tara Sivec: Életek és édességek (Csokoládéimádók 2.)

Nem titok, mert úton-útfélen hangoztattam, hogy mennyire élveztem a sorozat első kötetét, amely humorával képes volt az éjszaka közepén is ébren tartani - szinte folyamatosan kacagtam és tettem mindezt kifejezetten hangosan és jóízűen. Még úgy is magas pontszámot kapott tőlem a regény, hogy volt néhány ellenérzésem az olvasottakkal kapcsolatban, de mindig volt valami, ami mindig átlendített a holtpontokon és a végeredmény határozottan kellemesre, illetve emlékezetesre sikerült. Pont ezért éreztem azt, hogy a könyvfesztiválra megjelenő kötetek közül a sorozat második része, az Életek és édességek volt az, amelyikre a leginkább kíváncsi voltam - újra hangosan és önfeledten akartam kacagni.

Értékelés: 4/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 272 oldal
Fordította: Farkas János
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Futures and Frosting
Sorozat: Csokoládéimádók
Előzmény:
1.) Csábítások és csemegék
Folytatás:
2.5.) Tattoos and Ta Tas
3.) Troubles and Treats
3,5.) Hearts and Llamas
Műfaj: romantikus, chick lit

Talán pont ezért esett nagyon rosszul, hogy nem igazán teljesültek az elvárásaim, mert hiába próbáltam jól érezni magam olvasás közben, mégsem sikerült nevetnem ezen a történeten, de még csak mosolyognom is alig-alig. Tisztában vagyok vele, hogy az olvasás kifejezetten szubjektív élmény és magamat ismerve a hangulat is erősen befolyásoló tényező, de ezért ennél valamivel többre és gondtalanabb szórakozásra számítottam. De először is nézzük, hogy hol is tartunk jelenleg...

Claire és Carter hosszú évek után egymásra találtak és jelenleg együtt nevelik a fiukat, a csípős nyelvű, de imádni való Gawint. Carter maradéktalanul boldognak érzi magát új családjával, és ennek következmények lényeges döntésre szánja el magát: feleségül akarja kérni Claire-t, a fia anyját. Miközben Liz és Jim a saját esküvőjére, illetve az azt megelőző leány-, illetve legénybúcsúra készül, addig Carter beszerzi a gyémántköves gyűrűt és megtervezi lánykérés nagy eseményét, amelyet mindenképpen emlékezetessé akar tenni. Nem is kedvenc párosunkról lenne szó, ha az élet nem szólna közbe és nem húzná keresztül a terveket - és innentől kezdve nincs megállás, a félresikerült helyzetek megállás nélkül követik egymást.

Bosszús vagyok, nagyon bosszús, mert már az előző kötet esetében is éreztem, hogy van, amiből egy hajszálnyival többet kaptam, mint amennyi jól esett volna, de ennek a könyvnek az esetében határozottan megsokszorozódott ez az érzésem. Mire is gondolok? Természetesen a káromkodásokra és Claire ivászataira. Amíg az első rész esetében ezek az apróságok csak megakasztották, de nem befolyásolták lényegesen a történet menetét, addig ez a második kötettel kapcsolatban már nem mondható el. Úgy gondolom, hogy a szerző azt akarta erősíteni ebben a részben, amit a saját és egyedi stílusának gondolt, csak sajnos mindezek következményeként - a véleményem szerint - átesett a ló másik oldalára és ezzel valami kevésbé élvezhetőt tett le az asztalra. Némiképp nehezményezem ugyanis, hogy Claire a regény felében vagy részeg, vagy pedig nem emlékszik arra, amit ittas állapotban tett és ezen szörnyülködik - erről pedig egy idő után elé unalmas olvasni.

Most még Gawin sem tudta megmenteni a helyzetet, mert sajnos vele kapcsolatban is erős túlzásokba esett a szerző és a jópofa kisfiú helyett csak egy mocskos szájú és neveletlen kölyköt láttam viszont ebben a kötetben. Bár nem is csoda, hogy rondán beszél a gyerek, hiszen volt kitől tanulnia: Claire ebből is szempontból is túltett a saját magán - egy idő után már el sem olvastam ezeket a részeket, annyira elegem volt a nemi szervek állandó emlegetéséből és az egyéb kifejezésekből. A legdurvább rész a leánybúcsú eseményeihez köthető, amely olyan szinten felidegesített, hogy majdnem a sarokba hajítottam a könyvet. Ugyanakkor értetlenül álltam az előtt, hogy Carter mindezen történéseket birka türelemmel viselte el - a helyében én elgondolkodtam volna azon a lánykérésen és lehet, hogy sürgősen el is álltam volna a korábbi elképzelésemtől.

Mindezen negatívumok árnyékában egy nagyon kedves és egyébként jópofa történet húzódik meg, amit szerintem sokkal többen kedvelnének, ha az egyedi stílust jelképező jegyeket kissé jobban megnyirbálta volna egy erős kezű szerkesztő. Carter próbálkozásai viccesek és teljes szívemből tisztelem a kitartását, a türelmét, az érzelmei mélységét, de mindezek mellett azt is nyugodt szívvel kijelentem, hogy ilyen pasi az életben nincs. 

Nagyon sajnálom, hogy Claire esetében a korábban megismert szabad szájú anyukához képest ebben a részben egy teljes mértékben hüpi csajt kreált a szerző, akit elképesztően nehezemre esett elviselni - a problémáit átérezni pedig végképp nem tudtam. Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az egész családja hibbant, ő pedig határozottan az anyjára ütött. Az anyós- és apósjelölt helyében elkaptam volna a fiam fülét és minél gyorsabban, minél messzebbre cibáltam volna, mert bizony ilyen nőt - tartsatok vaskalaposnak - én tutira nem akarnék a rokonságban tudni.

A problémák fő kiváltó oka természetesen a kommunikáció hiánya, és miután az örök barátnő, illetve az időközben némi támogatást kapó Carter a kezébe veszi a dolgokat, a félreértések által keltett hullámok lassanként elsimulnak - a befejezés pedig igazán habcsókosra, cukormázasra sikerült.

Bizonytalan vagyok, mert a nagyon jó kezdés után ez a kötet egyáltalán nem nyerte el a tetszésem és félek, mert a következő rész pont arról a két szereplőről fog szólni, akiket az eddig olvasott két részben is határozottan soknak és idegesítőnek találtam. Bevallom, hogy Jenny, az agyatlan nő és Drew, a végletekig szexmániás pasi kalandjának és problémáinak olvasása egyelőre egyáltalán nem hoz lázba - annak a résznek az olvasásával mindenképpen kivárok, aztán pedig majd meglátjuk, hogy mi lesz. Még az is lehet, hogy a végén kedvelni fogom.

Folytatás »

Kathy Reichs: Temperance Brennan sorozat ~ Könyvek erdeje

Frissítésre, aktualizálásra került a következő poszt tartalma:

Kathy Reichs: Temperance Brennan sorozat ~ Könyvek erdeje

Folytatás »

Karen Rose könyvek olvasási útmutatója ~ Könyvek erdeje

Frissítésre, aktualizálásra került a következő poszt tartalma:

Karen Rose könyvek olvasási útmutatója ~ Könyvek erdeje

Folytatás »